Úgy döntök, nem megyek Ádám után Németországba. Szeretem őt, de a seb amit okozott nekem, még most sem forrt be igazán. Rebeka is alacsonyodott a szememben, tulajdonképp a hazugságával és a féltékenységével okozta ezt a zűrzavart. Értékelem a bocsánatkérését, de még mindig azon az állásponton vagyok, hogy a bátyám jobb barátnőt érdemel nála. Apropó, Bence semmit nem tud erről az egész katyvaszról, s Rebeka direkt megkért, hogy ne említsem meg neki, mert ő szeretne színt vallani előtte, amikor majd készen áll rá. Nem tudom hogy az mikor lesz majd, de őszintén szólva, nagyon is várom. Bűntudatot érzek, amiért titkolóznom kell Bence előtt. Nem szeretném magamra haragítani, így hogy közelebb állunk egymáshoz mint bármikor. Jelenleg Petrát várom az orvosi rendelőben. Az utóbbi napokban hányingerre panaszkodott, és vannak kisebb nagyobb hangulat ingadozásai, ami mindkettőnk szerint egy valamire utalhat. Petra talán babát vár. Megöl az izgalom, elvégre a legjobb barátnőmről van szó, akinek lehetséges, hogy egy sorsfordító jelenség érkezik az életébe. Merem remélni, hogy Petra pocakjában egy pici lurkó lakozik, mert látszik, hogy Petra is ezt szeretné. Ő és Balázs is megérettek a szülői kötelességek végrehajtására, és voltaképp, őket az ég is egymásnak teremtette. Nyílik az ajtó, és a szőkeség lép ki rajta.
- Na? - kérdezem nagy izgalommal a hangomban.
- Jön a következő Dzsudzsák - vigyorog szélesen, a szemei megtelnek könnyekkel. - Anyuka leszek.
- Gratulálok, úristen - ölelem magamhoz őt.

A boldogságunknak az egész váróterem fültanúja lehetett, de annyi baj legyen. Hihetetlenül boldognak érzem magam...

Ádám szemszöge

Fura mindent előről kezdeni. Edzés edzés hátán, arra is alig van időm hogy levegőt vegyek. Mostanában mindezek töltik ki az életemet. A csapattársaim folytonosan hívogatnak különböző szórakozóhelyekre, de én mindegyikre nemleges választ adok. Amióta szétmentünk Linettel, már magától az élettől is elment a kedvem, nem hogy még a bulizástól. Értékelem a gesztust, de most a bulizós énemre rá fér a pihenés. Ráadásul, még gyászolóm a kapcsolatomat, és ahogy ismerem magam, azokban a bulikban elszaladhat velem a ló. Gondolkozásomból a mobilom csörgése zökkent ki.
- Szia, tesimesi - szólítom becenevén Dzsudzsák Balázs barátomat.
- Nagy hírem van, ember - nevet. - Jobb ha leülsz.
- Hát rendben - foglalok helyet a kanapémon. - Mesélj.
- Apa leszek - közli, mire én kitágult pupillákkal meredek magam elé.
- Ne már! - nevetek. - Petra terhes?
- Épp az előbb hívott fel, hogy Linettel elmentek ultrahang vizsgálatra, ami terhességet mutatott ki.

A volt barátnőm neve hallattán elnémulok, és csak lehajtom a fejemet.
- Itt vagy még? - szólal meg Balázs.
- Igen, persze - sóhajtok.
- Hiányzik, mi?
- Eléggé. Hallottál felőle valamit?
- Éli a kis életét - válaszol. - Petra szerint még ő is szeret téged, csak még nem gyógyultak be a sebei. De ha engem kérdezel, egyhamar megfog enyhülni, és önszántából fog a karjaidba omolni.
- Legyen igazad - sóhajtozom. - De én meg nem tudok elvonatkoztatni azoktól, amiket Rebeka mondott róla.
- Honnan veszed, hogy pont neki kell hinned? - kérdezi Balázs. - Együtt jártatok, épp hogy lezárult a korszakotok, erre megint találkoztok. Érthető, hogy fellobbantak benne a régi érzelmei, és azt hiszi, hogy megint szeret téged.
- Nem tudom Balázs, egyszerűen nem tudom. Egyre jobban összezavarodom.
- Csak te tudhatod, kihez húz a szíved.
- És ha egyszerre mindkettőjüket?
- Akkor hatalmas nagy gebaszban vagy, barátom.
- Na ne mond...

Linett szemszöge

Petra a nagy örömhírt azonnal közölte az apukával, aki ennél boldogabb már nem is igazán lehetne. Bevallom, irigy vagyok rájuk. Annyira boldogok, és passzolnak egymáshoz. Bár én is Petra helyében lehetnék, természetesen Ádám oldalán. Vele terveztem gyereketvállalni, mert határozottan biztos voltam abban, hogy ő az a bizonyos "Nagy Ő" akire a nők várnak. Most sem érzek másképp, de szükségesnek érzem az idő szolgálatát igénybe venni. Egyszóval: Szünet. Ezt akarom. Várni akarok. Petra berángat egyenesen egy italboltba, ahol bevásáról egy üveg kölyökpezsgőt, hogy legalább megtudjuk ünnepelni a következő kis Dzsudzsi érkezését. Ekkor a telefonom felzendül a pulton.
- Szia, Bence.
- Mond, hogy nem tudtad hogy Ádám és Rebeka régen jártak - támadt le kérdésével.

Nem tudok mit mondani, egy hang sem jön ki azon az átkozott torkomon.
- Szóval tudtad - szűri le egyből. - Megáll az eszem. És miért nem szóltál róla nekem? Jobb volt úgy tenni, mint aki semmit nem tud semmiről?
- Rebeka szerette volna elmondani neked, ezért a lelkemre kötötte hogy egy árva szót ne szóljak. De csak hogy tudd, nem értettem ezzel egyet, mert tudtam hogy berágsz majd rám.
- Ezért mentetek szét, Ádámmal?
- Nem pontosan emiatt, de egy kis részben ez is szerepet játszott. De Rebeka szeret téged, csak össze van zavarodva.
- Ahogy én is. Jól megvagyunk, nem tudnék úgy rá nézni, hogy ez ne villanjon be.
- Megértem. De mindenképp beszélj vele. Ne engedd el egy múltbéli történet miatt.
- Majd meglátom. De ígérj meg nekem valamit. Soha többet ne titkolj el előlem semmit, oké? Utálom, ha a szeretteim titkolóznak előttem.
- Nem teszek ilyet mégegyszer, ebben egészen biztos lehetsz.

Ádám haza érkezésének napja

Azt csiripelték a madarak, hogy Ádám ma jön haza Németországból. Hazudok ha azt mondom hogy ez nem tölt el semmiféle érzéssel. Szívesen kimennék elé a repülőtérre, és a nyakába ugranék egy "Kezdjük újra, szeretlek! " kiáltással, de nem teszek ilyet, mert már nem vagyok a barátnője, és túl sok nap telt el a külön válásunk óta. Ehelyett inkább a rendelőben üldögélek, és fogadom a beteg csemetéket. Tavasz közeledik, egyre kevesebb a beteg, de egy kis megfázás bármikor beköszönhet. Annácska is megfordult a rendelőmben, a kis Szalai boldogan köszönt, és mesél nekem a napjáról, miközben az apukája mosolyogva néz végig rajtunk.
- Hogy hogy nem vagy már  velünk olyan sokszor? - kérdezi Anna.
- Nagyon sokat dolgozom, tudod? - válaszolok zavartan. - De amint lesznek szabad perceim, megfoglak látogatni, a szavamat adom.
- Már nem szereted Ádám bácsit? - biggyeszti le kis ajkait.
- Dehogynem szeretem, pöttöm. Csak sajnos a sorsunk nem ezt szerette volna számunkra, és ezért alakult ez így. De mindig te leszel a kedvenc kis betegem és Szalaim ha ez megvigasztal.
- Ő is szeret téged - szólal meg mellettünk Vili. - Nincs itt semmiféle sors. Ma Berci ment ki érte a reptérre, és egyenesen anyáékhoz viszi. Gyere át, és beszéljetek. Mert az az idióta még ha nem is hiszed el, bármit megtenne érted, és rettenetesen imád.
- És Rebeka? Iránta elmúlottak már az érzései?
- Úgy érted azok, amik sosem voltak? Ne egy múló fellángolás szakítson szét benneteket.
- Gyere vissza, Linett néni - ölel magához Anna.

A szívem megszakad, a könnyeimet vissza kell szorítanom Anna jelenlétében. Meglágyulok, és az első dolgom munka után, hogy a Szalai családhoz megyek. A gondolataim nagyon kesze kuszák, fejben már egy egész beszédet megfogalmaztam, melynek a lényege, hogy szeretném Ádámot újra magaménak tudni. Becsöngetek, elvégre így illik. Anna, Ádám édesanyja nyit ajtót, aki meglepődöttségében szóhoz sem jut.
- Itt van? - utalok Szalaira.
- Úgy örülök hogy itt vagy, drágám - mondja Anna, aztán meg is ölel.

Besétálok a nappaliba, ahol megpillantom őt, és ő is engem. Egy szimpla mosolyt küldök felé, ő pedig hirtelen felpattan a kanapéról.
- Hogy hogy? - kérdezi.
- Van miről beszélgetnünk - somolygok.
- Akkor mi magatokra is hagyunk benneteket - tereli ki az egész családot a helységből Szalai apa.
- Azt hittem ennyi voltam - sóhajt egyet Ádám.
- Nem, te soha sem leszel semennyi sem. Tudnod kell, hogy Rebeka hazudott rólam. Amit mondott, az mind hazugság volt. Nem muszáj elhinned nekem, de ezt így az elején tisztázni szerettem volna. Megkért, hogy menjek utánad, és béküljünk ki.
- És miért nem tetted? - faggat.
- Nem tudom. Megbántottnak éreztem magam, és nem akartam be ismerni magamnak, hogy még így is szeretlek, és melletted van a helyem. Lehetsz akármilyen, te mindig az én Szalai Ádámom vagy. És nem engedlek el egy ilyen baromság miatt.
- Hű.
- Egy kicsit bővebben, ha kérhetem - nevetek.
- Nem számítottam erre.
- Miért, mire számítottál?
- Kiakakult a fejemben egy bocsánatkérő ballada szöveg, és...
- Bolond vagy - röhögök. - Bár egy bocsánatkérés tényleg jól esne egy kicsit.
- Ne haragudj hogy úgy ordítottam veled, nem érdemelted meg. Akkor...
- Gyere ide - tapadok ajkaira.

Mintha ezer éve nem éreztem volna azokat. Bizonyára az arcom pirosabb lehet mint egy paradicsom, de ez a legkevésbé sem izgat. Benne akarok ragadni ebben a pillanatban, és örökké Ádámot csókolni. A levegőhiány sajnos közbeavatkozik, és egyhamar el kell válnunk egymástól.
- Hiányoztál - ad egy puszit az orrom hegyére. - Most már tényleg itt kell maradnunk egymás mellett.
- Miért érzem én azt, hogy figyelnek minket? - kuncogok.
- Az én családomról van szó, szóval fennáll az esélye.

Együtt elnevetjük magunkat, és egy újabb csókban részesítjük a másikat.

Hónapok múlva

A nyár utolsó napjait ünnepeljük Balázs balatoni nyaralójában. Egy szokványos kis grillezés, csak mi négyen. Természetesen Petrára és rám hárult a megterítés feladata, ebből is inkább a mozgalmasabb része hárult rám, mert Petra pocakjában mégis egy Dzsudzsák utód lakozik, aki ha minden igaz, az apja legnagyobb örömére, kisfiú. Amint kész az asztal, azonnal hívjuk a férfi embereinket.
- Szép munka - puszilja meg Ádám ajkaimat.

Balázs illedelmeseb kihúzza a széket barátnőjének, Ádám ezt velem is megkísérli. Mintha az étel sokkal finomabb lenne idekint, a Balatonnal a háttérben. Este Ádámmal magára hagyjuk Balázst és Petrát, és sétálunk egyet a Balaton partján. Ádám egy pillanat múlva megáll.
- Mi az? - nézek körbe értetlenül.
- Arról már tudsz, hogy veled akarom leélni az életem. Ez nyilvánvaló. Viszont arról nem tudsz, hogy nem hiábavalóan vagyunk itt mi ketten kettesben. Amióta együtt járunk, másik embert faragtál belőlem, egy jobb embert, aki megérett arra hogy családot alapítson, és gyereket neveljen. Köszönöm ezt neked. Ez mind miattad lett így. Lehez váratlanul fog érni amit most mondani fogok, de hidd el, megfontolt döntést hoztam. Emellett nem engedhetem meg, hogy mégegyszer kitáncolj az életemből. Linett, hozzám jönnél?
- Igen - válaszolok határozottan.

Ádám a gyűrűsujjamra húzza a gyönyörű karikagyűrűt, majd egy csókban részesít. Lehetnék ennél is boldogabb?

A hónapok csakúgy telnek és telnek. Egy nagy zűrzavarba kerültem bele. Már nagyban folyik az esküvőnk szervezése, Petra pedig már minden órás. A nőszemély sokkal idegesebb a megszokottnál, amivel árthat a babának, de ő ezt nem képes megérteni. A baba apja a menedzserével találkozik, hogy együtt megtudják szervezni Balázs klubjánál, hogy valamelyest több időt tudjon itthon tölteni a baba miatt. Jelenleg Petrát szállítom a kórházba, mert nagyok a fájásai, és ezt egy orvosnak is látnia kéne. Amikor megérkezünk, egyből betolják őt, Balázs aki már előttünk oda ért, vele tart, elvégre apás szülést terveztek.
- Érkezik a keresztfiam - bújok a vőlegényem ölelésébe.