Reggel amikor felébredtem kitapogattam a telefonomat és ranéztem az időre, úgy úgy ugrottam ki az ágyból mint még soha! 8:00 volt.
-Basszus elkéstem a suliból! - kiáltottam fel aztán rájöttem hogy nyári szünet van.
Végül nem feküdtem vissza hanem felöltöztem és lementem a konyhába.
-Reggelt - mondtam apának aki a konyha asztalnál ülve kávézott és a laptopján olvasott valamit. Valószínűleg szöveget tanult. Mint mindig......
-Szia Kicsim - nézett rám. - Csokis croissant jó reggelire?
-Persze, persze.
A kaját apa csinálta. Nagyon szeret főzni így amikor ideje van (kábé soha) valami kaját csinál.
-Tejet iszol hozzá ugye? - kérdezte amikor kinyitottam a hűtőt.
-Nem, nem Colat!
-Már nem sokáig tart ki a ballagádra kapott Cola, szóval élvezd ki!
Hát igen, Cola függő vagyok. Viszont apának nagyon fontos az egészséges életmód így soha nem vesz nekem. Ballagásra is csak azért kaptam mert semmi mást nem kértem. Bár így is rengeteg mindent kaptam még, felsorolok párat :
Egy új laptop (az előzőt is tudtam volna még használni mert az is csak 1,5 éves volt)
Egy  461,7 dolláros lézer kardot (Star wars fan vagyok)
Meg még pár dolgot.
Miután végeztem az evéssel felmentem a szobámba és nagyjából 1 órán át Harry Potter 3-at olvastam. Meg sem tudom számolni hányszor olvastam már végig, de ezt nem lehet megunni!
Sajnos most is a végére értem és nem volt kedvem egyből belekezdeni a Tűz serlegébe.
(Nem is tudtam volna mert a szemeim begolyóztak)
Bementem a gardróbomba és felvettem egy szürke rövidnadrágot és egy szürke toppot és az Adidas cipőmet. Pihenés képpen lementem az eddzőtermünkbe futópadozni. Telómon kapcsoltam egy random lejátszási listát és először lassan majd gyorsan futottam. Olyan 4 km-et futhattam.
(Bár a végén már csak sétáltam)
Kiizadva, lefáradva és kipirosodva kimentem a hatalmas udvarunkra és ruhával együtt beleugrottam a medencénkbe. Amint megéreztem a hideg vizet a bőrömön a szívem kihagyitt egy ütemet. Pár perc után megszoktam és nagyon kellemes érzés volt benne lenni de előtte rettenetes!!!
A vízbe úgy eltelt az idő, hogy észre se vettem. Arra lettem figyelmes, hogy apa kikiabált az ablakon, hogy ebéd.
Először még fel kellett vennem egy száraz ruhát és a hajamból meg kidörzsöltem a vizet.
Nagy nehezen elkészültm és mehettem kajálni. Az ebéd szokás szerint isteni volt.
-Hát nem tudom hol tanultál főzni, de szuperül csinálod! - dicsértem meg.
-Sok dologra csak akkor jövünk rá, hogy megy, ha az élet rákényszerít - mondta szomorúan.
Tudom mire célzott. 13 évvel ezelöttre amikor az autóbaleset volt.
Láttam rajta, hogy most jobb lenne neki egyedül.
Fel álltam és a két tányérat beraktam a mosogatóba. A dolgozószobályából kivittem az IPad-ját és elindítottam a Halálos Iramba első részét. Állítólag  a filmek elterelik a gondolatait.
Ez is egy olyan dolog amit a kívülállók nem tudnak.
A közösségi oldalakon mindenki írja meg a való életbe egymás közt beszélik is hogy :
"Milyen jó nekik hogy milliárdosok"
"Olyan cuki az a Raymond!"
"Ő lesz a férjem!"
"Tökéletes életük van"
"OMG! Milyen jó hasa van!"

Meg vannak a negatívak is :

" Nagyképű!"
"Egy kutya is tehetségesebb nála"
"Most komolyan, mi a CUKI benne????"
"Ronda mint a bűn!"
És még sorolhatnám..

Akik imádják és akik utállják azok közül is senki sem tudja milyen igazából.
Hogy csak egy mondat miatt képes még mindig  depibe esni.
Ha bárki látta volna akkor, egy konyhaasztalnál ülve, megtörten, egy filmet nézni mindenkinek változott volna a véleménye.
És a legrosszabb az volt, hogy tudtam, nem segíthetek.
Szülei már meghaltak. Így nekik nem tudtam szólni.
A tesómnak se szólhatok mert éppen repülőn ül, mert este koncerte lesz. Apának testvére sincs. Az egyik barátja most olyan országba van ahol még éjszaka van.
Aztán rájöttem! Mostanában apa sokszor beszél vele és még nevetni (röhögni) is szokott.
Videóchatalnak és az utóbbi 1 hónapban találkoztak is. Közös filmjük is van.
Berohantam a dolgozószobájába (mert láttam hogy ott tölti a telefonját) és a kódot beírva a névjegyekhez mentem. Ahogy selytettem ő volt a legutolsó akivel beszélt. Megnyomtam a nevét és a telefon kicsöngött.
-Heló! - szólt bele.
-Heló, Dia vagyok! - hadartam.
-Történt valami? - kérdezte egyből.
-Hát igazából nem viszont véletlenül mondtam egy olyan mondatot aminek hatására a 13 évvel ezelőtti dolog jutott apa eszébe és most depisen filmet néz. Nem tudtam kinek szóljak így......
-Jól tetted, hogy szóltál. Most nem tudok odamenni mert tőletek 5-6 órára  vagyok.
Viszont felhívhatom FaceTime-on.
-Nagyon köszönöm!-mondtam.
-Semmiség ő is megtenné.
Most mennem kell! Heló-köszönt el.
-Heló!
Visszamentem apához és pont akkor jelent meg a ki jelzőjén hogy hívása van,
Leonardo Dicaprio - tól.