Szomorúan pakolgatjuk a ruháinkat, ugyanis holnap indulunk.
Az egész ház mintha szomorú lenne, igaz csak egy hét, de akkor is ez mindenkinek hosszú idő lesz.
Egyszersem voltunk ilyen hosszú ideig távol tőlük.
Ekkor Yoongi toppant be, lajhár léptekkel sétált a két ágy közötti székhez, és leült.
Yoongi : Csenge...... Kicsit segítségül venném az erődet.....
Csenge : Tessék? MIÉRT MI VAGYOK? EGY ROHADT ROBOT? AMIT AKKOR HASZNÁLSZ AMIKOR AKARSZ? BÁNTOTTAM A SAJÁT BARÁTNŐMET, TE EZT FEL TUDOD FOGNI? AZ ISKOLÁBAN NEM TUDOK BARÁTKOZNI SE SEMMI, KORLÁTOK KÖZÉ VAGYOK ZÁRVA. - rohantam ki sírva, miközben a éppen kezemben lévő tárgyat dobtam el.
Végig trappoltam a lakáson, mikor a nappailhoz értem minden szem rám szegeződött,és meglepődötten figyelték kiviharzó énem.
Jin:Megyek.... - nézett végig társain
Majd rohant utánam.
Nem tudtam, hogy hova is menjek, ezért úgy döntöttem, hogy az erdőbe menekülök.
Végül egy farönkön találtam nyugalmat. Pár perc múlva csak faágak reccsenését hallottam, ami Jint hordozta.
Jin:Csenge..... - mondta halkan.
Csenge :Nehogy közelebb gyere, menj inkább.
Jin a mögöttem lévő farönkre ült le, és hallgatott.
10 perccel később
Csenge : Mit akarsz? Miért jöttél utánam?
Jin: Mi a baj?
Csenge :Kérdezd Yoongit....
Jin közelebb jött, és megölelt.
Jin :Gyere be, hideg van már.
Csenge :Rendben.
Amikor bementem Yoongi szobájához vettem az irányt.
Kopogtattam, majd beléptem.
Yoongi könnyes szemekkel ölelte a takarót, amit tőle kaptam szülinapomra.
Csenge :Yoongi, kérlek ne sírj-rohantam oda.
Yoongi :Bocsánat...... - zokogott tovább
Csenge :Semmi baj Yoongi, én is nagy feneket kerítettem ennek.
Mint egy kis cica, úgy bújt az ölelésembe.
Hát elérkezett az a nap, mikor eltávolodunk ettől a háztól egy hétig.
Névszerint Evermoorba megyünk.
Jin:Lányoook, gyertek. - kiabált fel nekünk.
Csenge :Megyünk!
Szomorúan leballagtunk, a többieken is látszott, hogy nem éppen a legjobb formában vannak.
Bepakoltuk a bőröndöket, és elindultunk.
Az út nagyjából egy óra volt, amit végig Jin vállán töltöttem.
Majd közeledni kezdtünk egy olyan útra amelyet fák szegélyeztek. Kihalt volt minden, pár őz futott el a sötét titkokkal teli erdőbe.
Végül megérkeztünk egy nagy fekete kapu elé, amit néhol borostyán fedett.
Az ég sötétkéken pompázott, nagy viharfelhőkkel.
Varjú károgások sora törte meg a csendet, és lágy szél fújt. Írtó rossz illat volt, mintha egy hulla állna mellettünk.
Namjoon :Itt csak beiratkoztok, ezután megyünk oda, az angyalokéba. De gondolom észrevette mindenki, hogy ez a démonoké.
Csenge :Sajnos...... - öleltem át Jin derekát.
Majd lassan beljebb merészkedtünk.
A nagy vas kapu lassan nyílni kezdett.
Egy kis termetű ősz hajú hölgy jelent meg. Szoknyában és magassarkúban.
Jungkook :Valószínű, hogy az igazgató ez.
Igazgató :Üdvözlöm önöket, fáradjanak beljebb.
Mikor elhaladtunk mellette, ő csodálkozóan figyelt kettőnket,mi ezt csak egy szúrós tekintettel díjaztuk.
Majd egy kissebb ösvényre tértünk, ami elvezetett a kastélyig, hatalmas fekete kastély volt, körülötte hemzsegtek a diákok. Azonban mikor meglátták az igazgatót, mindenki felé fordult és meghajolt.
Majd mikor minket is megpillantottak, szemük a kétszeresére nőtt. Ezzel nem foglalkozva haladtunk tovább, be a kastélyba. Belűl egy nagy társalgó volt, amibő három fő lépcső vezetett. Az első lépcső a termekhez, a második a lány, a harmadik a fiú kollégiumba vezetett. Mi az első lépcsőn mentünk fel. Miután felértünk az igazgató csettintett, és 4 kis dördög jelent meg, amik repültek. Vonakodva felkapták a bőröndünket és az igazgató utasította is.
Igazgató :A találkozóhoz vigyétek.
És már indultak is.
Igazgató:Jöjjenek kérem
Majd egy irodához vezetett, ami hatalmas volt. Elintéztük a papír munkát, és kettő ruhát nyújtott át.
Igazgató :Ez lesz az egyenruhátok.



Mi bólintottunk, majd elindultunk a "találkozóhoz"
Igazgató :Itt keveredik a két világ, itt lehet üzzeni, illetve találkozni, azonban átmenni a másik világba szigorúan tilos.
Ti viszont átmehettek, de csak ez az egy alkalomkór.
Viola :Szóval itt vannak az angyalok...
Miután átmentünk a portán kellett átvenni a könyveket, és a szoba kulcsot.
Portás:Kiket köszönthetek? - mosolygott kedvesen
Namjoon :Csenge és Viola.
Portás:Ma...... Maguk hát azok... - lepődött meg
Soha nem hittem volna, hogy valaha is találkozok magukkal.
Jin:Elnézést, de kérhetnék a kulcsot, és a könyveket?
Portás:Ohhh persze igen, elnézést.
Átnyújtott rengeteg könyvet és a kulcsot a szobához.
Namjoon :Most búcsúznunk kell.....
Yoongi odasétált hozzán, és a szintkülönbség miatt lehajolt hozzánk.
Yoongi :Csenge, itt ez a cetli, ez rakd el, és akkor olvasd csak el mikor szükséged van rá.
Viola, te pedig légyszíves legyél nagyon óvatos.
Viola :Úgy lesz...
Csenge :Jiin, gyere ide.
Jin: Először is búcsú puszit kérek.
Lassan megpusziltam, majd megöleltük egymást.
Hobi:Nagyon fontos vagy nekem, vigyázz magadra kérlek.
Viola :Rendben Hobi-nyomtam puszit arcára.
Mi Violával csak néztük a fiúk távolodó alakját. Az elosztás itt is ugyanúgy volt mint a másik suliba, csak minden fehér és arnyba pompázott. A diákok bociszemnel páztáztak minket.
A kulcson a 82 es szoba szerepelt, szóval szép lassan felmásztunk oda, majd benyitottunk.
A szobában vanillia illat volt, a függönyök fehérek, az ágyak pedig barnák voltak. Az ablakkeret arany, míg a padló úgyszintén fehér volt a kettő szekrény, és az éjjeliszekrény is fehér volt, arany kis díszekkel.
A bőröndöket leraktuk az ágyra, majd kipakoltunk.
Csenge :Növénytan, úristen mik etek az órák? - huppantam le az ágyra, kezemben az órarenddel.
Viola :Mit vártál, ez egy angyal képző.
Csenge :Hhhh nézd, van erő fejlesztő óránk is. Meg hatalom kezelő óra.
Az ablakunk pont a suli melletti kertre nézett. Ami ugyancsak csodás volt.
🔮 1. Nap🔮
Reggel kómásan felvettük a ruhánkat, majd álltunk az ajtó előtt, és fogalmunk sem volt, hogy hova, miért, és minek menjünk.
Viola:Elnézést, deeee nem tudod esetleg, hogy hova is kellene most mennünk.
Alis: Nagyon vicces
Viola:Mi tényleg nem tudjuk...
Alis:Mert? Mik vagytok ti?
Csenge :Most jöttünk csak
Alis: Csenge és Viola?
Csenge :Pontosan
Alis:Rendben, örülök hogy találkoztunk, most menjetek le enni, a lépcsőn le majd jobbra.
Viola :Kösziiiii
Ahogy mondta, le is mentünk, rengetegen voltak, és mindenki vitt egy nagy tálcát, teli étellel. Mi is vettünk sok sok finomságot, és egy szimpatikus asztalnál elfogyasztottuk.
Csenge :Hmm azért nekem hiányzik Jin palacsintája- mondtam teli szájjal.
Viola:Az övénél nincs jobb-tömtem egy falatot a számba.
Reggeli után siettünk az első óránkra, ami az bűbájtan volt.
Az ajtón betérve rengeteg asztal volt, amin különböző kis üstök voltak, amiben lila füsttel fortyogtak a bájitalok.
A tanár az asztalnál ült, magas kissé testes úr volt, haja barna göndör volt, és fekete szemüvege. Hosszú fekete köpenyt viselt.
Csenge :Jó napot-jelentettem ki.
Tanár :Ohhh-nézett fel ránk meglepetten.
Egy csengőszó zavarta meg a várakozást, a gyerekek elkezdtek futni felénk, majd tolakodva és lökdösve bementek az osztályba. Mi pedig követtük őket. Az órát mindenki csak unott fejjel figyelte.
A következő óra arról fog szólni, hogy hogyan kezeljük a letépett szárnyakat. Illetve, hogy milyen növényekben vannak olyan anyagok, amik segítik ezt. A többi óra, mint elméleti óra volt.
Szóval nem volt olyan érdekes.
Az első 4 óra után kimentünk kicsit körül nézni. Ahogy kimentünk nagyon nagy labirintus volt. Mellette egy rét, ami végébe erdő.
Közvetlen a rét szélén. Furcsáltam, mivel nagyon közel volt a találkozóhoz, sőt nagyon is közel volt.
Csenge :Érdekesnek tűnik az a hát nekem.
Viola:Hát inkább ijesztő... Mint érdekes.
Csenge :Naaa nézzük meg....
Majd kézen fogtam, és szaladtam vele a házig.
Viola :Hééé
Ahogy közeledtünk a házhoz egy hangot hallottunk meg.
Evander: Kis hölgyek, azt inkább hagyják ki.
Rögtön oda kaptuk fejünket, a démonok erdejéhez. Ahol a fának dőlve állt, egy fekete hajú fiú, haja a hosszúsága miatt összevolt kötve, de jutott a homlokára is pár tincs, szeme feketés volt, bőre hófehér.
Evander:Evander, így hívnak.
Csenge :Engem Csengének, őt pedig Violának.
Evander:Örvendek, de ahogy már mondtam, inkább hagyják azt ki.
Viola:Mégis miért?
Evander: Egy hülye öreg lakik ott, mindenki fosik tőle, kivéve én - elégedett mosoly xdd
Csenge :Mi történt vele?
Evander:A legenda szerint ő volt a régi igazgató, megszállotja volt nektek, mindig tudni akart rólatok mindent, díszkénk akart titeket tartani, csodált titeket. Aztán egyszer elborult az agya, és kettő diákot elfogott, majd addig kínozta őket amíg meg nem haltak, elvileg olyan erőssé akarta tenni őket mint ti vagytok. Aztán mivel családja nincs, ezért ide száműzték. Azóta a nővére az igazgató, akivel valószínűleg ti is takálkoztatok.
Ezért ne menjetek oda, ez a hülye a normális diákokra is veszélyes, nemhogy rátok.
Csenge :Miért vagyunk ilyen érdekesek.
Viola :Jó kérdés
Majd egy ajtónyitódásra lettünk figyelmesek.
Evander:MENJETEEEK
Rémülten néztünk a házikó felé, de késő volt, Csengét berántotta.
Viola : Gyere már, segíts.
Evander: Nem látod, hogy a másik oldalon vagyok, itt nincs ki be járkálás, én is csak este vállalnám be ezt. De csak miattad átmegyek, de a te problémád lesz, ha lebukunk.
Viola :Ne dumálj annyit már könyörgöm, siess siess.
Evandernek volt egy ezköze, ami segítségével nem jelezte, hogy valaki átment a kapun. Ezt használva lépett át.
Csenge time
Csenge : Áuuuu, engedjen el MOST.
Virgil: Na még mit nem, tudod mióta vártam erre?
Csenge :Nem érdekel.
Majd a kis pulthoz fordult, de nekem eszembe jutott a kis cetli, amit Yoongi adott.
Gyorsan kutakodni kezdtem a zsebemben, és rá is leltem.
~Használd az erőd~ Ez állt rajta.
Csenge :Jajj Yoongi, és mégis hogyan? Lehet azért akart elhívni, hogy megtanuljam használni, én hülye-mondtam magamban.
Virgil:És most itt maradsz velem, ÖRÖKRE.
Csenge :Azt várhatod.
Majd odamentem, és megharaptam(xddd)
Virgil:Mi a f***t csinálsz?
Amíg ő a kezét nézegette én kiutat kerestem.
De az ajtó zárva volt.
Virgil:Azt hitted, hogy ennyire hülye vagyok?
Viola
Viola :Oké, király és most?
Evander:Hát....... Nem tudom.
Viola : Szóljunk a nővérének.
Evander: Sokat nem érünk vele
Viola :Akkor?
Evander:Minden nap ebédelni szokott menni. Pontosan délbe, van egy külön asztala.
Viola :Késő, egy óra van, holnap tudjuk kiszabadítani, de ha csinál valamit vele, akkor én megölöm.
Evander:Biztonságosabb lenne, ha ma velem lennél.
Viola :Rendben...
Egész nap vele lézengtem, sokat beszélgettünk, nagyon megértő, és kedves volt, a "rosszfiú" külső, érző belsőt takart.
✨2. Nap✨
A házikó oldalánál várakoztunk, hogy kijöjjön a vénember.
Evander:Shhhh.... Itt van.
Miután bezárta az ajtót, mi rögtön cselekedtünk.
Viola :Csenge ott vagy? - dörömböltem az ajtón.
Csenge :Viola? IGEN IGEEN itt vagyok.
Evander:Távolodj el az ajtótól.
Ezután egy nagy rúgással berúgta az ajtót.
Viola odarohant hozzám, és megölelt.
Viola :Van valami bajod?
Csenge :Nem, semmi de szerintem húzzuk inenn, mert az a vén téged is elkap.
Viola :Gyere - húz fel karomnál fogva.
Majd futni kezdtünk a tisztáson.
Csenge :Majd elmesélek mindent.
Evander:Rendben, duncsizzatok. Szia Viola - kacsintott rá.
Miután hallótáfolságon kiesett Evander, egy mosollyal az arcomon fordultam Violához.
Csenge :Mit vigyorogsz? Netán tetszik? 🤭😏
Viola Ugyan már, ott van Hobi, ő csak egy barát- üti meg vállam.
Csenge :Csak óvatosan.
🌪️3. Nap🌪️
Reggel rettentő viharra keltünk, fújt a szél, mennydörgött, villámlott.
A bemondóba lemondták az aznapi tanítást, az áramszünetre hivatkozva.
Csenge :Ha nekem nem sikerül az a rohadt vizsga, én nem állok jót magamért.
Viola :Csak sikerült, végülis nem olyan nehéz - takarózik be.
Egyik délutáni órákban kopogást hallottunk az ablaktól.
Majd megláttuk Evandert, aki vizesen mosolygott, és kapaszkodott.
Csenge :Engedd már be csórit.
Viola :Jajj tényleg
Miután bejött, adtunk neki törölközőt, és viszonylag szárazra törölte magát.
Leült Viola ágyára, és beszélgetni kezdtek, míg én olvastam.
Hobi csempészett nekünk be egy telefont, amin tudtak hívni.
Csenge :Hobi hív😳
Viola :Bassza meg, őőőő Evander, légyszi menj a hátam mögé.
Evander:Ki az a Hobi?
Viola :A barátom....
Evander: 😟😳
Viola :Na vedd már fel.
Csenge :Ha észreveszi...... Kinyír
Viola :Nem járunk vele, csak barátom.
Ujjamat a zöld gombra helyeztem, majd, elhúztam.
Csenge :Szia Hobii🙂-integettem a kamerába.
Hobi :Sziooo, Viola?
Csenge :Itt van - mutattam oda a kamerát.
Hobi :Szia sunshineom,mi van ott mögötted?
Csenge :Csak ruhák hihi.
Jin hangja repesztett a mikrofonból.
Jin:CSENGE, CSENGE HOL VAN?
Csenge :Hali Jin.
Jin:Adnak ott kaját? Mit ettetek?
Csenge :Én nutellás kenyeret teával, Viola pedig műzlit.
Jin:Az enyém jobb igaz?
Csenge :Igeen, Jin légyszi küldj kaját.
Jin:Rossz helyre vittük őket. Indulok lányok!
Jungkook:Maradj már Jin.
Viola :ÚRISTEN, amúgy mikor jöttök értünk?
Hobi:Annyira rossz? - mondta aggódva.
Viola :Otthon jobb
Hobi:Tudom Angel, de mindjárt vége, pénteken megyünk értetek, kikértünk hétvégére.
Csenge & Viola :Yeeeeeeeeey.
Csenge :Boldog szülinapot Yoongiii
Viola :Igenn, Boldog szülinapot.
Ezután elénekeltük neki a dalt is
Viola :Ez nem a takarító?
Csenge :De, le kell raknunk Sziasztok
Viola :Sziasztok
Gyorsan eldugtam a telefont és figyeltük az ajtót....... A másik szobába ment
Viola :Ez most komoly?
Csenge :Ahjj
Evander :Jobb hogyha megyek, a végén még észrevesz, és akkor nekem vége.
Viola :Rendben, szia - öleltem meg
📖4. Nap📖
A mai napot tanulással töltötték, a könyvtárban bújtuk a könyveket, ahol a könyvtásosok trollok voltak
Miután bemagoltunk amit kelkett, teszteket töltöttünk ki, Violának mind ötös lett, nekem pedig négyes.
A többi diák is készült a dogákra, nagyon kevés időnk volt a tanulás miatt. De valahogy megbírkóztunk vele.
📜5. Nap📜
A teszt napja, mint minden reggel felvettük a ruhánkat, és indultunk reggelizni, utána pedig a terembe.
Külön terembe osztottak minket, ezért a termem előtt elköszöntünk.
Viola :Sok szerencsét 👌
Csenge :Neked is, ne feledd délután húzunk innenn👌
Viola :Azt várom a legjobban.
Csenge :Én is
Tanár:Viola.... - kiabált a tanár az egyik teremből.
Viola :Bocsi, mennem kell
Csenge: Oki
A dolgozat elég nehéz volt, sok olyan feladat volt amibe a fiúk is segítettek, ezeknél elmosolyodtam. Úgy jöttem ki, hogy ez pöpec lesz, úgy érztem ez nagyon jó lesz, ahhoz, hogy megkapjam azt a karkötőt.
Csenge :Na milyen lett?
Viola :Hmm, egész jó-ettük az epres sütinket.
Csenge :Elvileg a kapunál lesznek a fiúk.
Viola :Igenigen, de mikor is kapjuk meg azt a karötőt?
Csenge :Ha sikerült, akkor majd elvileg postázzák.
Viola :Ohh mégjobb, legalább nem kell mégegyszer ide jönni.
Csenge :Egyetértek.
A cuccunkat összepakoltuk, és már vitték is azok a repülő szörnyek.
Mikor megláttuk a kapuba őket, futottunk nekik mint a hülyék.
Jin engem , Hobi pedig Violát emelte fel.
A kocsiig nem is engettük el egymást. A hazaúton elmeséltünk mindent töviről hegyire.
Majd hazaértünk, és nyugovóra tértünk.

Ijajjjj kicsit se késtem🙂
Nagyon sajnálom ezt a majdnem 4 hónap késést, a szülinapi részem gőzöm sincs mikor lesz kint, de nem mostanában. Azért remélem tetszeni fog , további szép estét ✨