Jimin pov's

Yu már rég lefeküdt aludni, mikor én még mindig YonAh kezét szorongattam, az ágyon ülvd. Nem akartam elengedni a lányt. Ilyenkor jön csak igazán jól az, hogy nincs szükségem alvásra. Bár most jobb lenne, ha szenvednék a fáradtságról. Azzal is büntetném magam. Félek, meg fogom kapni a részem, mikor YonAh felébred, pedig már az is hatalmas kín, hogy utál. Jogosan. Minden igaz volt, amire rájött, amit mondtam neki.

És a legnagyobb baj az, hogy ha visszamennék az időben sem tennék semmit másképp. Annyira a trónra akartam kerülni, hogy képes lettem volna feláldozni egy ártatlan lány szerelmét. Életét. Bizalmát. Az már csak pláne, hogy ez a lány YonAh. Aki bár nem tudja mit jelent a szerelem, mégis elérte nálam, hogy érezzek valamit.

YonAh keze meleg. Talán ezért is fogom szüntelenül. Még ha utálattal nézne is rám, akkor is most mindennél többet érne, ha felébredne, vagy csak megszorítaná az ujjam. Tudnom kell, hogy jól van-e. Ki tudja, mit csinál vele az a rohadék. Ha nem lenne ez a nyomorult határ, lemennék, összetörném kezét lábát, és kiszabadítanám a lányt. De ez se történhetne meg úgy, hogy YonAh ott van. Hisz a barátjáról van szó. Ha hihetek Yu-nak, és tényleg Taehyung testébe rejtőzött az ördög, akkor YonAh nem hagyná, hogy kezet emeljek rá. És őszintén megmondom, hogy nem is akarnék. Nem lettünk valami nagy haverok, de kifejezetten bírom a fejét. Egyszer sem idegesített, és nyilván nem ő tehetett arról a gyanúmról, ami akkor fogalmazódott meg, mikor összetörte a pajzsomat. Az is az ördög miatt volt. Szegény YonAh -t már szinte sajnálom.

- YonAh - szólítottam meg a lányt. Mind a két kezemmel közrefogtam apró tenyerét, és felhúztam arcomhoz, hogy egy csókot adhassak rá. - Nem tudom, hogy hallasz-e, de ha igen, akkor kérlek ne add fel. Meg fogjuk oldani. Vissza fogsz térni. Nem hagylak ott - arcára simítva eltűrtem egy tincset, és szeme alatt kezdtem apró köröket írni puha bőrén. - Tudom, hogy most utálsz. Tudom, hogy nem hinnél el nekem semmit. És meg is érdemlem ezt a büntetést. De vissza foglak szerezni.

Hirtelen valaki megérintette a vállamat, amitől elengedtem YonAh kezét, és felálltam. Shio felemelte a kezét, lágy mosolya azonnal megnyugtatott.

- Mit keresel itt? - fordultam el tőle, és ültem vissza az ágyra. Nem kéne bunkónak lennem, de jelen pillanatban nem tudok máshogy viselkedni vele. Pedig az ő életét is én tettem tönkre. Egy szörnyeteg vagyok. Egy igazi démon.

- Eredetileg YonAh-hoz jöttem. Elvégre a barátnőm. De.. Út közben találkoztam valakivel, és úgy gondoltam, itt a helye - pillantott hátra. Az ajtón Yoongi suhant át, majd öltötte fel emberi alakját, miközben tekintetét le sem vette a lányról. Haragos volt, azon se lepődtem volna meg, ha most rögtön behúz egyet, ehelyett némán az ágy másik végébe lépett, és tenyerét YonAh homlokára helyezte.

- Még ott van - jelentette ki csukott szemmel.

- Ugye nincs baja? - válasz helyett megrázta a fejét, és elengedte a lányt.

- Nincs. De szenved. A teste nélkül a lelke szétszakad a pokolban egy idő után - nem kéne ez miatt aggódnom, hisz az ördög addig nem tud hozzáérni YonAh-hoz, amíg csak a lelke van jelen. Illetve ezzel akarom hitegetni magam, holott a saját szememmel láttam, amint elragadja őt tőlem. Nem érdekelték a szabályok, mert rá nem vonatkoznak. Én nem érhetek hozzá, de ő igen. Ez roppant bosszantó.

- Tudsz segíteni? - néztem fel a férfire.

- Azzal nem leszünk előrébb, ha lemegyünk érte. A pokol az ördög játszótere. Esélyünk se lenne - ha a kaszás mondja ezt, akkor ott már tényleg van valami. Hisz ha azt nézzük, ő az isten és az ördög kezére is játszik.

- Yu azt mondta, szerinte hamarosan fel fog jönni a testéért. Ha ez így van.. Ki fog tartani addig a lelke?

- Nem tudom - felelte bizonytalanul. Nagyot sóhajtottam Shio-val együtt, aki még mindig a szobában volt velünk együtt.

- Az ördög felett nekünk sincs hatalmunk - szólalt meg a lány, egyenesen felém nézve. - Segítek, amiben csak tudok, de ha csatára kerülne sor.. Nem hiszem, hogy nyernénk.

- Nem érdekel a statisztika - ráztam meg a fejem. - Ha kell tökön rúgom, csakhogy elragadhassam YonAh lelkét. Vissza akarom szerezni, ami az enyém. - Úgy gondolom, a lelke visszaszerzése egyszerűbb feladat lesz, mint a bizalma újjáépítése. Utálni fog, amit meg is értek. De nem hagyom többé, hogy csalódjon bennem. Kitartok mellette, ott leszek, mikor kellek, és talán egy nap majd belátja, hogy még a démonok is változhatnak.

------------------------

Újra egyedül maradtam. Yoongi és Shio is elmentek, így kitakartam YonAh-t, és vetkőztetni kezdtem. Mikor a melltartójához értem, a kezem megremegett, én pedig elhúztam onnan.

- Sajnálom. Megint az engedélyed nélkül érek hozzád. De ígérem, holnap megoldják a lányok. Úgy talán kevésbé lesz majd kínos, mikor felkelsz. Mert.. Ugye fel fogsz kelni? - kérdeztem tőle, és magamtól is. - Tudom, önző vagyok, de nem hagyhatsz itt - teljesen levetkőztettem, majd felemeltem, és bevittem a fürdőbe. A vizet már rég kiengedtem, így csak bele kellett tennem a lányt. - Remélem ott ahol vagy, te is küzdesz. Bár lehet azt hiszed, hogy az a világ a valódi. Az sincs kizárva, hogy ott boldogabb vagy, és semmi kedved egy ilyenhez visszajönni - szegem le a fejem. Ez talán felér egy gyónással, ami után majd kicsit felszabadul a lelkem. - Addig fogom ezt bizonygatni, amíg el nem hiszed - fogom meg ismét a kezét, és kezdem el bekenni tusfürdővel. Életemben először nem azért simogatok egy nőt, mert én vagy ő akarja, hanem azért, hogy enyhítsem a lelkem viharát. Gondoskodni akarok róla, mert ő nem tud jelenleg magáról. - Boldoggá foglak tenni.