YonAh pov's

- Taehyung! - kiáltottam a férfi nevét. Beszélgetésünk közepette hirtelen erős fejfájásra panaszkodott, majd szeme izzani kezdett, most pedig a földön fetrengve fogja a fejét, miközben azt hajtogatja, hogy ,,ne" ,,hagyjál békén". Fogalmam sem volt, mi történik vele, ezért csak arra voltam képes, hogy szólongatom, biztatom, és simogatom, hátha megnyugszik. Féltem, hogy az ördög megint át akarja venni felette az irányítást, de most Tae nem engedi, ezért szenvedteti, amíg teljesen le nem gyengül. - Tae, ez a te tested! Nem veheti birtokba! Nem te ülsz azon a széken hallod?

- YonAh.. - nyögte nevem. Még közelebb húzódtam hozzá, hogy halljam, mit akar mondani. Karomra fogott, erőtlenül szorongatta, de közben éreztem, hogy legszívesebben letépné. Ijesztő érzést keltett bennem ez a kettőssége. - Menekülj kérlek.. Nem bírom

Amint óva intett, szemei kipattantak, vörösen izzó írisze rám szegeződött, miközben pupillája összeszűkült. Kezét a karomról a nyakamra emelte, felemelve testem. A falnak taszított, mint mikor legelőször találkoztunk. De most durvább volt. Alig kaptam levegőt.

- Mi a...

- Ez a kis idióta azt hiszi, vetekedhet velem - nevetett fel harsányan. - És te - nézett végig rajtam gúnnyal telt arcával - Azt hiszed ilyenkor, hogy a hangod segíthet neki? Azt hiszed, érsz valamit? Semmi vagy a hatalmamhoz képest.

- Ez.. - sziszegtem erőtlenül, amennyire engedte a szorosan engem tartó marka - Tae teste. Te pedig.. Csak egy idegen vagy benne.

- Az lehet - vallotta be. - De én uralom. Ezáltal az enyém. Ahogy te is az leszel.

- Soha! - köptem felé szavam. Éles mosolyra húzódott szája, miközben megnyalta alsó ajkát. Egy hirtelen mozdulattal oldalra hajított, így én az ágyon kötöttem ki. Mire kinyitottam a szemem, ő már fölöttem volt. Háta mögül fekete füst szivárgott, amik csápok alakját vették fel, és rögzítették karom a matrachoz. Átlendítette rajtam a lábát, és kihúzva magát lenézett rám.

- Tudod, utálom ha valaki ellenkezik. És tudod miért? Mert az a félelem jele. Te félsz tőlem, ami alap esetben tetszene. De most rettentő idegesítő. Úgyhogy fogd be a szád - nehézség telepedett ajkaimra, mintha a tenyere lenne rajta, ami meggátolt a további beszédben. - Ha tetszik, ha nem, a vérhold idején fel fogok menni a testedért, te pedig szülni fogsz nekem egy fiút. Nem érdekel, mit akarsz, ez lesz - szögezte le. - Már rég megdugtalak volna, ha az átkozott tested is itt lenne. Amiért meg fogom ölni azt a démont - Jiminre célzott, nekem pedig nagyot dobbant a szívem tőle. - Azonban, amíg csak a lelked van itt - kezdett bele, de nem fejezte be. Helyette ingem gombjaihoz nyúlt, hogy egy suhintással leszaggassa rólam azokat. Marka közé vette bal mellem, és erősen rámarkolt. Mocorogni és hümmögni kezdtem, így fekete csápjaival még jobban kifeszített, számra nehezedő végével pedig csak jobban lenyomta a fejem. - Én ebből semmit sem érzek. Viszont ennek a kölyöknek a szíve majd felrobban, és érzem azt a rohadt szűk farmerját. A kis pöcs még szűz - nevetett fel. - Ha most dugnálak meg, tőle lenne gyereked, nem tőlem. Viszont - fejével lejjebb hajolt, én pedig reflexből erősen lehunytam a szemem.

Éreztem, hogy tenyerét ismét nyakam köré fonja. Nem szorítja meg, lágyan simogatja erem vonalát. A szívem menten kiugrik, könnyeim az arcomat áztatják, ahogy fülem mellett lecsöppennek az ágyra. Hirtelen vájta belém egyik körmét, ami szúró és égető érzést keltett a nyakam egy pontján. Felszisszentem, a testem megemelkedett, de mivel fölöttem volt, azonnal visszahuppantam.

- Ezt én is érzem. A kínodat. A fájdalmadat. És nagyon beindít - suttogta egyenesen a fülembe. A tény, hogy Tae hangját hallom csak még jobban elkeserített, nem tudtam megállítani a könnyeimet, és a folyamatos rettegésem. - Ha nem kellenél a fiam megszüléséhez, szétcincálnálak. Darabokra. Aztán kihajítanálak az elfajzottakhoz, hogy az a maradék lelked ott rohadjon örökre.

Nem mondott mást. Lehunyt szemekkel leszállt rólam, elment a szoba végébe, leült a sarokba, és fejét a térdére hajtotta. Ott feküdtem, ugyan abban a pózban, mint ahogy kifeszített. A plafon bámultam. Képtelen voltam megmoccanni. A helyzetem minden szempontból reménytelen. Egyedül vagyok. Hamarosan meg fogok halni.

Ismerős érzés járta át a testem. Bal kezem zsibbadása alábbhagyott, helyette ugyan az a kellemes melegség vette birtokba tenyerem, mint amit a külső pokol gyűrű ajtaja előtt éreztem. Mintha valaki fogná. Sőt, szorítja, erősen. Odapillantva azonban semmi mást nem látok azon kívül, hogy ragyog a bőröm.

,,- Ne haragudj, kérlek!" - hallok meg ismét egy hangot. Ez azonban nem hasonlít Jiminéhez, akit a múltkor hallottam. Ez Yu. Istenem, hányszor hallottam már ezt a kétségbeesett hangját! Vajon az is igaz volt, vagy azt is megjátszotta? Voltak neki egyáltalán érzései? Most szívem szerint leülnék mindkettejük elé, hogy megbeszéljük a dolgokat. De akkor visszacsöppennék ugyan oda, ahonnan elkezdtem. Oda, ahol bárki mond valamit, én azt kérdés nélkül elhiszem, utána pedig sírok, ha koppanok a saját hülyeségem miatt. Nem, ez többé nem történhet meg. Senkiben sem bízhatok.

A melengető érzés átterjedt a másik kezemre is. Közrefogta mind a két tenyerem, én pedig talán most először, őszintén és felhőtlenül elmosolyodtam. Lehunytam a szemem, és elképzeltem magam velük. Egy olyan helyen, ahol nincs hazugság, vagy árulás. Hiszen lényegében ők voltak az én családom.

- YonAh.. - hallottam meg nevem Tae szájából. Felemelkedtem, könyökömre támaszkodva, mikor észrevettem, hogy Tae felém közeledik. Szemei könnyesek voltak és duzzadtak. Nem mondott semmit, ahogy én sem. Felmászott mellém, körbeölelte a derekam, fejét a hasamba fúrta. Remegett. - Sajnálom. Bocsáss meg.

- Semmi gond, Tae. - simítottam végig kócos tincsein. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy még az ingemet sem húztam össze. De nem zavar. Tae nem használja ki az állapotomat. - Az nem te voltál.

- Mégis végignéztem. Képtelen vagyok féken tartani, túl erős.

- Tudom - bólintottam, amit ő nem láthatott. - De egyszer vége lesz - sóhajtottam fel. Vagy így, vagy úgy, de vége lesz. Már csak ki kell várnunk azt a napot, mikor felmegyünk a testemhez. Ami remélem hamar eljön, különben itt fogok megfulladni ebben a nyomasztó, pokoli kastélyban.