A napok gyorsan teltek, bár itt a pokolban olyan, mintha egyetlen napszak lenne. Időm jórészét a faluban töltöttem, hogy lefoglaljam Taehyung gondolatait, aki kezdett egyre jobban becsavarodni. Tudja, hogy az ördög mire készül, és ez nagyon megviseli, mivel vele végezteti el a piszkos munkát. Mintha az ő maga lenne, holott nem is akarja ezt az egészet.

Talán most éreztem magam a legvédtelenebbnek, egész eddigi éveim alatt. Miközben MinJi-vel beszélgettünk, eszembe jutott az a pillanat, mikor Jimin érintését elkerülve tüzet szítottam a tenyeremből. Kíváncsi voltam, ha már érzem magamon Narina erejét, vajon képes vagyok-e idomítani. Azonban hiába próbálkoztam, nem ment. Körülöttem meleg volt, száraz idő, és a falut körbeölelő füst olyan hangot hallatott, mintha mögötte tűz égne. Az ördög egyszer sem jött elő, végig Tae volt mellettem. Bizonyára jót nevetett magában a szerencsétlenkedésemen.

Visszafele sétálva észre se vettem, hogy Tae mennyire lemaradt. Csak mentem előre, gondoltam bambul, és majd mellém fut, mikor észbe kap. Ám mikor a palota vonalai körvonalazódni kezdtek a ködben, borzongás futott végig az egész testemen. Hátra pillantottam, Tae azonban nem volt sehol. Kiáltani kezdtem a férfi nevét, hangom visszahangzott körülöttem, jobbról-balról visszaszólva nekem. Nem tudtam, merre induljak, elvégre a faluba is úgy találtunk ki, mint legelőször. Mentünk a semmibe, amíg oda nem értünk.

- Taehyung, hol vagy?! - kiáltottam fel még egyszer, hátha meghallja. Ekkor a föld mozogni kezdett, szabályosan rengeni. A kemény talaj berepedezett, itt-ott szét is nyílt, amitől térdre kényszerültem. Ujjaimat megégette a forró kavics, amikre rátenyereltem. Felnéztem az égre, ahonnan erős fény áradt a pokol sötét és vörös árnyalataira. Mintha egy kapu nyitódott volna az égen. A rengés alábbhagyott, felálltam, és hunyorogva megpróbáltam kiszűrni valamit a vakító fényből.

Kezeimre hirtelen ráfogott valaki, én pedig rögtön odakaptam a fejem, egy kisebb sikollyal. Olyan erősen markolt, azt hittem eltöri a csuklómat. Tae fejéből két hegyes szarv nőtt ki, háta mögött az a furcsán füstszerű anyag formázott szárnyakat. Szemei ha lehet még veszedelmesebben világítottak, mint eddig. Vörös volt, és ijesztő. Fogai megnőttek, kilógtak ajkai alól, amiket meg is villantott egy gonosz mosoly kíséretében.

- Indulhatunk - jelentette ki. Tae hangja eltűnt, egy teljesen más férfi hangján szólalt meg. Ez lenne a sajátja? Ugyan olyan hátborzongató, mint ő maga.

Kezem maga elé húzta, én pedig láncok csörgését hallottam meg, amik a levegőben kúszva ráfonódtak a csuklómra, bilincset képezve. Erősen szorítottak, miközben lekúsztak a bokámhoz, és fel a nyakamhoz is. Teljesen meg voltam kötözve, az öt lánc pedig egybe fonódva az ördög kezében volt.

- Ne aggódj, gyors lesz. Megölöm a barátaidat, megszerzem a tested, és visszajövünk. - Ellenkezni akartam. Elmondani neki, hogy nincs esélye, de nem tettem. Mert én se hittem el. Leszegett fejjel néztem végig, ahogy a fekete köd beborít mindent, minket pedig felemel a fény felé. Ami minden bizonnyal a földre visz majd minket. Reszketek. Nagyon félek, hogy mi fog történni, mert egyedül érzem magam. Valahogy felszínre kéne segítenem Taehyungot, de neki sincs akkora hatalma, hogy felálljon arról a székről, és visszaszerezze a testét. Mégis mit tehetnék?

Jimin pov's

Nem tetszett. Az utolsó pillanatban módosítottuk a tervünket, amibe mindenki beleegyezett, csak én nem. YonAh nagyon meg fog ijedni majd, mikor meglátja, hogy a szobájában hagyott testét senki sem őrzi. Nem tudhatja majd, hogy az valójában nem ő, hanem Yu, aki Shio segítségével átvette YonAh alakját. A lány teste jelenleg a hátamon alszik, engem pedig Yoongi és a kis tanítványa őriz egy pajzs alatt, ami elfedi a szagunkat, és az auránkat. Nem vagyunk messze a háztól, épp csak annyira, hogy lássunk mindent. Kíváncsi vagyok, mikor fogja észrevenni az ördög, hogy nem jó lányhoz nyúl. Yu nem akarta elmondani a tervét, csak annyit kért, bízzunk benne. Én naiv pedig hittem neki. Remélem nem kell majd csalódnom.

- Megjöttek - sóhajtott fel Yoongi. Hátranyúlva felhúzta a kapucniját, ezzel magára öltve kaszás alakját. A kölyök is így tett, akiről fogalmam sincs, miért van itt. Eléggé gyengének látszik, még a kasza is inog a kezében, ami úgy remeg, mint a nyárfalevél. Yoongi kemény tanár lehet, ha ezzel akarja tréningezni.

Az ég megnyílt felettünk, fekete aura szivárgott ki a vágásból. Majd megjelent Tae, kezében egy vastag lánccal, a minek végén YonAh volt. Nem mozdult, a fekete köd húzta az ördög után a lányt. Épp csak megmoccantam, mikor Yoongi elém emelte a kezét, és megállított.

- Ha most megmoccansz, vége. Várj még, hadd menjen be - suttogta halkan. Igaza van. Higgadtnak kell lennem. Nem tehetem kockára YonAh-t.

Az ördög pontosan tudta, hova kel mennie. Rögtön beszivárgott YonAh szobájába, Yoongi pedig leengedte a pajzsát, és felmutatott.

- Siess. Nem fogjuk tudni sokáig bezárva tartani - bólintottam egyet, megragadtam YonAh lábát, és felugrottam az ablakba, amit direkt nyitva hagyattam Yu-val. Az ördög túlságosan el volt foglalva az ágyon heverő testével, nem érezte meg sem az én, sem YonAh szagát, aki nem előtte, hanem mögötte van. Yu felé nyúlt, aki mikor megérezte ujja érintését, megragadta Tae kezét, és egy határozott rántással átemelte az ágyon. Teste rázkódni kezdett, villámokat bocsájtott ki magából, a kezében összpontosítva, ezzel átadva a férfi testébe.

Semmi se történt. Halk kuncogást hallottunk, amiből ördögi nevetés lett. Yu gyenge hozzá képest. YonAh pedig tehetetlen a láncok miatt. Nagyra tágult szemekkel nézett hol rám, hol pedig Yu-ra. Szívesen villantottam volna neki egy megnyugtató mosolyt, amivel bár ha nem is teljesen, de egy kicsit azt sugárzom felé, hogy minden rendben lesz. Letettem testét a sarokba, ahol Shio vette át a felügyeletét, és Yu mellé léptem.

- Olyan idióták vagytok - szólalt fel a férfi. Már nem Tae hangját hallom. Mi történhetett? - A saját halálotokat hozattátok előre azzal, hogy idejöttetek. Te leszel az utolsó, démon! - mutatott egyenesen rám. Yu megint megpróbálkozott, ezúttal tüzet szított felé. Az ördög meglepő módon nem mozdult. Csípőre tett kézzel, enyhe mosollyal az arcán ,,élvezte" a perzselő lángokat.

- Yu, hagyd abba! - kiáltott fel YonAh, mire a lány megtorpant, és azonnal hátrahúzta a kezét. - Ha őt bántod, akkor az Tae-nak fáj. Azért hagyja, mert ő ebből semmit se érez!

- Fogd be! - rivallt rá az ördög. YonAh szája elé felkúszott a füst, amitől kénytelen volt elcsendesülni. Istenem, mennyire vágytam már arra, hogy hallhassam a hangját. Meg fogom ölni azért az ördögöt, hogy kétséggel, és félelemmel telve kellett először megszólalnia. - Érzek valami gyenge aurát is.. - nézett fel a levegőbe. - Itt van a kaszás haverotok is? Ezzel a gyenge pajzzsal akarjátok megakadályozni, hogy visszamenjek a lány testével?

- Kussolj! - kikeltem magamból. Egyfolytában azt hajtogatja, hogy elviszi, ráadásul olyan nyugodt, mintha tudná előre, hogy ez fog történni. Megütöttem. Tae ide vagy oda, be kellett húznom neki egyet. Az öklöm égett, véressé váltak a bütykeim, de nem érdekelt. Biztos azért, mert egy eleven testben ég az összes gonoszsága, ami a lelkében lobog.

- A világotok el fog pusztulni. Mindent el fogok pusztítani, ami él és mozog - sziszegte fogai között. Vékony vércsík csöppent le a földre, mikor újra felegyenesedett. Shio felé lépett, és indult meg, de tudtuk mindannyian, hogy YonAh-hoz megy. Egy pillanatra a lány felé fordítottam a fejem. Teljesen reményt vesztve nézte az ördögöt, amint átvágja Shio támadásait, és minden lépésével egyre közelebb kerül hozzá.

- Hagyd őt békén! Nem lenne esélyed az istenekkel szemben, még általa se! - szólalt fel Yu. Shio elé állva testével védte a két lányt. A gyenge félisten, akinek szíve dobogását még ide is hallom, annyira fél az ördögtől, megvédi a barátnőjét, aki talán túl sokat jelent neki. YonAh arcáról ezt olvastam le. Mintha a gondolatai beszivárogtak volna az enyéimbe.

Az ördögnek azonban elfogyott a türelme. Felmordulva suhintott egyet, keze éles karddá formálódott egy röpke pillanatra, amit egyenesen Yu-ba döfött. A lány vére rögtön kibuggyant, sikolya betöltötte a szobát. Erőtlen teste térdre rogyott, miközben az ördög kezét szorongatta, aki csak akkor húzta ki belőle a pengét, mikor azzal együtt oldalra hajított a lány testét.