Jimin pov's

Nem tehetem ezt meg még egyszer YonAh-val. Olyan kedves és ártatlan, még úgy is próbál küzdeni, hogy fél tőlem.

Már rég elaludt, mikor én még mindig oldalt feküdve simogattam a karját és az arcát. Képtelen voltam lehunyni a szemem. Ha elalszok, megint előjön az a szörnyűség, amit tettem vele. Sose fogok megszabadulni tőle, amíg ez az izé velem van. Rettentő felelőtlen voltam, mikor beálltam mellé zuhanyozni. Mégis meg kellett tudnom, mekkora az önuralmam. Tudtam, hogy az a hang nem fog békén hagyni ha meglátom őt meztelenül. Ha megérzem, ahogy azok a formás mellei hozzám simulnak. És igazam is lett.

Belülről teljesen felemésztett. Azt parancsolta, hogy nyomjam a csempének, és tegyem a magamévá úgy, ahogy nekem tetszene. Talán ezért nem mertem lejjebb menni a hátán. Az a csók is kész kínszenvedés volt. Meg akartam harapni azokat a puha ajkakat, érezni az édes vérét, amint kiserken, egyenesen a számba, miközben én egyetlen csókommal felizgatom. Jobbnak láttam, ha megfordítom, megmosom a haját, és kijövök onnan.

Ha elmondanám neki, amit ilyenkor érzek, amit hallok, és azt, hogy pár percig még élvezem is a kínját, csak még jobban megijedne tőlem. Így is rettegek, hogy rájön, vagy rákérdez egy olyan pillanatban, mikor nem fogadja majd el, hogy hárítok. YonAh makacs személyiség. Nem fogja sokáig tűrni a titkolózásomat. De patt helyzetbe kerültem. Kitől kérhetnék segítséget? Ki tudná megmondani, mi ez a dolog velem? Talán ha Shio megnézne engem az isteni szemeivel, láthatna bennem valamit. Tudom, hogy nem szereti itt használni ezt a képességét, de most muszáj lesz.

YonAh felsóhajtott mellettem, arca fájdalmas grimaszba torzult. Megmarkolta a lepedőt, és hátára gurulva aprót kiáltott. Zihálni kezdett, én pedig idegesen pattantam fel mellette, és araszoltam közelebb hozzá. Kezem rátettem a homlokára, így betekintést nyertem az álmába.

Taehyungot láttam, amint hátat fordít YonAh-nak, és egy bőrönddel a kezében eltűnik a lány elől. Rögtön mellette Yoongi jelent meg, YonAh felé kezdett szaladni, előre nyújtva kezét. El akarta érni a férfit, aki suhintott felé, YonAh megállt, ő pedig felvette kaszás alakját, és hasonlóképp köddé vált előtte. Éreztem a lány fájdalmát, és azt a rettenetes súlyú magányt, amit érzett ettől. Arra azonban nem gondoltam, ami ezek után jött.

Én is megjelentem előtte. Ott álltam, nem mondva vagy csinálva semmit. Csak néztem, lelketlen szemekkel. Mintha nem is ismerném. YonAh kimért és lassú léptekkel indult meg felém. Félt, hogy én is eltűnök, ezért nem sietett még akkor sem, mikor a közvetlen közelembe került. Megfogta az arcomat, és elmosolyodott, mikor megérezte tenyerében a bőrömet, én azonban hátraléptem, és ellöktem a kezét.

Hevesen rátapadtam a lányra, majd nekilöktem a feketeségnek, ami most falként szolgált. Szemeim feketévé váltak, körmeimet a lány karjába mélyesztettem, miközben megharaptam a nyakát. Pár másodperc alatt kiszívtam az összes vérét, ő pedig holtan a földre rogyott.

Ekkor kiáltott még egyet, majd felriadva felült az ágyon. Kissé megijedtem tőle, ezért hátraestem, így lehuppanva az ágyra. YonAh egy pillanatra nem látott semmit, csak mellkasához szorítva a kezét zihált. Megvártam, amíg lenyugszik, csak utána húztam magamhoz és öleltem át reszkető testét.

- Ez nem fog megtörténni. Sosem bántanálak önszántamból.

- Tudom - felelte halkan. - Csak mostanában.. Nagyon sok minden történt. Kezdek megőrülni - felsimítottam a fejére, tincseivel játszadoztam, de éreztem, hogy alig bír megnyugodni Bár már nem kapkod levegőért, szíve még mindig a kelleténél gyorsabban ver.

- Mi történt Taehyung-al?

- Elköltözik vidékre. - Meglepett a válasza. Elválaszthatatlanoknak ismertem meg őket, most mégis Tae szakítja meg ezt a közvetlen kapcsolatot a nagyapja miatt.

- Bármikor levihetlek. Amikor csak akarod. Ne feszélyezzen az, hogy ember vagy amíg itt vagyok neked - márpedig itt is maradok, ameddig csak tudok. Ameddig elfogadsz.

,,Nem fog elfogadni, ha nem teszed azt, amit mondok neked. Mit gondolsz, meddig fogom engedni, hogy úgy tegyél, ahogy akarsz?"

Elfordultam, és felsóhajtottam, hogy elnyomjam a hangot. Csak most hagyna békén. De még álmaimban is kísért a romlott mocskos dolgaival, amiket én nem akarok. Lehet ez a démoni létem legalja, ahova jutottam volna YonAh nélkül. Mai napig úgy élnék, mint régen, és élvezném is. Napról napra másik nő, akiket addig dugok, ameddig csak akarok, hisz nekik mindegy. Akár ember, akár démon, nekem mindegy volt. Akkoriban csak az élvezet számított.

De a démonok korántsem olyanok, mint ahogyan azt elképzelik. Ha nem kötődnek valakihez, ha nincs egy olyan személy, akiért élnének, a lelkük megromlik, és akkor történik velük az, amit ez a hang csináltatni akar velem. Erőszakol, széttépi az ember lelkét, és a testét is. Szó szerint felfaljuk az eleven húst, mert ez felizgat bennünket. De amíg nekem ott van YonAh, ez a veszély nem fenyeget. Legalább is így gondoltam.

- Aludj vissza - mosolyodtam el, és simítottam az arcára. - Fáradtnak látszol.

- Te miért nem alszol? - nézett fel rám, miközben megfogta a kezem.

,,Neked is épp így kellene lefognod! Meddig akarod húzni?"

Kussolj...

- Nem vagyok fáradt, tudod jól. - Vállára fogva ledöntöttem az ágyon, és visszatakartam. YonAh felsóhajtott, és felnyúlt értem, hogy lehúzzon. Mellé feküdtem, ő pedig átlendítette a takaró szélét rám, úgy húzódott hozzám, és bújt a mellkasomhoz.

A szívem felrobban. Annyira szerettem volna, hogy ez a pillanat a lehető leghamarabb jöjjön el, mikor még szívből gyűlölt. Most pedig azt kívánnám, hogy inkább taszítana el magától, csak ne kelljen visszafognom azt a vágyamat, hogy bántsam őt. Meg szeretném ölelni őt, de félek, hogy ez a lény átveszi felettem az irányítást, és olyat teszek, amit nem akar.

,,Márpedig fogsz. Ha te nem kezdesz bele, akkor én fogok."

-----------------------

Három nap telt el. YonAh-t minden este rémálmok gyötrik, amiket próbálok átalakítani, hogy ne szenvedjen, de eddig mindig felébredt rá. Kétségbeesetten ölel ilyenkor, kapaszkodik belém, és arra kér, maradjak ott vele. Meg kell keresnem Yoongi-t. Rá kell vennem, hogy beszéljen YonAh-val, mert a lány nagyon hiányolja.

YonAh hamarosan hazaér a munkából. Az anyja ma se ért ide időben, gondolom a sok munka miatt. Örülök, hogy YonAh nem szakad meg annyira az étteremben. Bár eléggé fáradt szokott lenni egy húzós nap után, mégse az van, mint az anyjánál, hogy elmegy reggel, és van, hogy éjfélre ér haza. Az emberek nagyon furák. Hajcsárok.

Amint meghallottam a lenti ajtó csapódását felpattantam az ágyról, hogy lemenjek elé. Nem láttam a nappaliban, ezért bementem a konyhába. A csap előtt állt, kezében egy pohár vízzel, amit bőszen kortyolgatott, majd rögtön töltött még egyet.

,, Itt az idő. Vajon a lány mit akar? Erre nem gondoltál még?"

- Biztos nem azt, amit te akarsz, hogy megtegyek - suttogtam olyan halkan, hogy még én is alig hallottam a saját hangom. Enyhe késztetést éreztem a lány után, ezért megindultam felé. Felkiáltott, mikor megfordítottam, és hevesen ajkaira tapadtam. Annyira megijedt, hogy a pohár kiesett a kezéből, hangos csattanással széttört a földön.

YonAh apró kezeivel megragadta a pólóm nyakát, úgy húzott lejjebb, miközben kissé hátrahajolt a pultra. Körbeöleltem a derekát, teljesen hozzásimultam, és élveztem a játékunkat, ahogy nyelveink harcoltak egymással.

- Várj, Jimin - tolt el hirtelen magától, és fordította el a fejét.

,,Itt az idő, Jimin. Told fel a pultra, és dugd meg! Itt áll előtted, érzed rajta, hogy akar. Mire vársz?!"

Figyelmen kívül hagytam a hangot. Vártam YonAh-ra, mit szeretne mondani. Magamban könyörögtem neki ,,Kérlek, mondd, hogy nem akarod. Állíts le, mond, hogy ne siessek. Utasíts vissza!"

- Menjünk inkább fel - mosolyodott el, és fogta meg a kezem. - Anya bármikor bejöhet.

,, Itt a vége. Ennyit vártam. Ha te nem, majd megdugom én."