YonAh pov's

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy jól vagyok. Nagyon megijedtem, és most hálás vagyok Jiminnek, amiért egyedül hagyott. Nem érzem a jelenlétét, se azt, hogy figyelne. Kicsit könnyebb így dolgoznom, még ha néha el is fog a borzongás. Képtelen vagyok válaszokat találni. Az elmém még mindig nem akarja befogadni azt, amit az agyam folyamatosan felhánytorgat. ,,Miért akarna Jimin megenni?" Még gondolatban is nevetséges, ugyanakkor, mivel velem történt ijesztő is egyben.

- YonAh? YonAh? YonAh! YonAh! - hallottam meg egy ismerős hangot, ahogy a nevemet kántálja, egyre hevesebben. Mikor felnéztem a pult mögül, ajkaim már azelőtt felfelé görbültek, hogy megszólalhattam volna.

- Dae! - kiáltottam hátra. - Kimentem szünetre!

- Rendben - jött a válasz szinte rögtön. A férfi kiküldött egy betanuló diákot a kasszához, és egy másikat a pulthoz, hogy befejezze amit elkezdtem. Meg se vártam, hogy rendesen elém érjen, nagyot ugorva akadtam a nyakába, és öleltem át. Leültünk egy üres asztalhoz, én pedig mint egy kisgyerek, vártam tőle a csodát.

- Mesélj már! Merre voltál? - kezdtem faggatni. Elővette a régi szokását, miszerint ha én nagy szemekkel nézek rá, akkor csak azért, hogy húzza az agyam, ő is ezt csinálja.

- Igazából már előbb meg akartalak látogatni. Kicsit elhúzódtak a dolgok - leszegte a tekintetét, és elkezdte kapargatni a körme szélét. Tudtam, hogy nehezére esik ilyenkor beszélni, ezért előre dőltem, és ráfogtam a kezére.

- Baj van?

- Nem csak.. Nem akarlak itt hagyni egy ilyen után. Mégse tudok mást csinálni - megráztam a fejem, összezavarodott fejjel néztem rá, mivel nem értettem mire akar kilyukadni. - Leköltözök a nagypapámhoz. Egyedül nem bírja vezetni a gazdaságot, én pedig ott is tudok majd magamnak munkát találni, amiből besegítek.

- Oh - bukott ki belőlem, enyhén csalódott hanggal. Nem ezt a megnyilvánulást várta tőlem, ezért most ő illetődött meg. - Ne aggódj, attól még tarthatjuk a kapcsolatot. Majd lebuszozok hozzád és.. - hirtelen öntöttek el az érzelmek, amik könnyek formájában törtek ki belőlem. Eszembe jutott, amikor csak úgy leugrottam hozzá. Pár perc alatt ott voltam, de most ezt nem tehetem meg, mivel ember vagyok.

- Na, ne sírj! Természetfelettiként is legjobb barátom voltál, és emberként is az maradsz - megsimogatta a kézfejem, és széles vigyorával próbált megnyugtatni.

- Szar érzés embernek lenni - jelentettem be, amitől felnevetett.

- Akkor majd meglátogatlak én. De ahogy látom ütött az órád, úgyhogy hagylak is. Még van pár elintéznivalóm, mielőtt lemegyek - Tae elnézett mellettem, ezért én is hátrafordultam. Dae intett felém, az órájára mutatva.

Mind a ketten felálltunk, én pedig hozva a formámat megint elkezdtem sírni, ahogy átöleltem, és végignéztem, amint elmegy. De nincs semmi baj. Nem veszítettem el. Csak elköltözik, bármikor meglátogathatom. Jimin majd segít. Elvégre jóban vannak Taehyung-al, és szerencsére nem féltékenykedik rá.

----------------

Ahogy délután írta, anya még nem ért haza. Valami konferenciára kellett mennie, mert a munkatársa visszamondta, ezért lehet ma csak későn ér. Lassan bandukoltam fel a lépcsőn, és közelítettem meg a szobámat, de meghallottam Jimin hangját. Kezem már a kilincsen volt, mikor megtorpantam.

- Menj innen. Nem tudom mit akarsz, de nem fogom bántani - komoly hanggal próbált visszafogottan suttogni, de még így is hallottam. Mintha fel-alá járkálna a szobában, hallom ahogy a lába dobol a földön. - Tudom, hogy hallasz! Takarodj ki a testemből! - nem hallok más hangot, olyan mintha saját magával beszélne.

Nem vártam tovább, benyitottam. Igazam volt, Jimin a szoba közepéről fordult felém, és nézett rám.

- Kivel beszéltél?

- Mi? - kérdezett vissza rögtön.

- A folyosóról hallottam, hogy beszélsz valakivel. Ne haragudj, nem akartam hallgatózni.

- Nem nem, semmi gond. Lehet elgondolkodtam, és magamban motyogtam. Semmi komoly - mosolya nem győzött meg a dolgokról. Ahogy hallottam, zaklatott volt, mintha fenyegetve érezné magát. De nem tudom, mi miatt. Van itt még valaki a szobában, akit én nem láthatok? Magában nem mondogatna olyat, hogy távozzon a testéből.

- Akkor én megyek zuhanyozni - jelentettem be. Láttam, hogy nem fog mást mondani, azt pedig nem akartam, hogy a kínos csendben ott álljunk egymás előtt, tátogva mint a halak. Nem akarok megint vitatkozni, most én fogok kitartani mellette, és az mellett, hogy nincs semmi baj. Megbízok benne. Majd ha úgy gondolja, hogy érdemes lenne, akkor elmondja nekem, mi a gondja. Kivéve ha előtte kikényszerítem belőle..

Felkaptam a pizsimet, és bementem a fürdőbe. Rutinosan kulcsra fordítottam a zárat, de utána rögtön felnevettem magamon. Minek erőlködök? Anya nem fog bejönni, a többiek pedig úgyse használják az ajtót. Mégis jobb a közérzetem, hogy tudom, zárva van. Megengedtem a vizet, és aláálltam, hogy a hajamat is megmossam. Megfordultam a polcok felé, nyomtam egy kis sampont a tenyerembe, és lehunyva a szememet feltűrtem tincseimet a fejem tetejére. Abból kifolyólag, hogy imádok fürdeni, a hosszas zuhanyzások is elő szoktak fordulni, pláne akkor, mikor hajat is mosok. Éppen ezért nem gondoltam arra, hogy mióta állok a forró vízsugár alatt.

Bár csukva volt a szemem, éreztem, hogy az előttem levő villany fényét mintha eltakarta volna valami. Nem mertem kinyitni a szemem, ugyanis a víz már lefolyt az arcomra, azt pedig nem szerettem volna, ha belemegy a szemembe a sampon.

Egy kéz simult az oldalamra, majd állapodott meg a hátam közepénél, miközben szépen lassan közelebb húzott magához. Kezeim a fejemnél maradtak, teljesen rábíztam magam Jiminre. Mellkasom az övének nyomódott, mind a ketten felsóhajtottunk. Nem próbált meg fogdosni, kezeit szigorúan a hátamon tartotta. Felsimított a karomon, egészen a nyakamig, ahova aztán apró csókot lehelt. Kezeimmel átöleltem a nyakát, felpipiskedtem hozzá, és teljesen odabújtam a férfihez. Hiányzott ez a közelség, ez az intim állapot, amit megoszthatok valakivel. Jimin volt az első férfi az életemben, és remélem az utolsó is.

Tenyere közé vette arcomat, úgy tartotta meg a fejem, hogy lehajoljon ajkaimra. Jól esett a csókja, ami belül tűzre lobbantotta a szívemet, mégis éreztem némi kételyt. Túl óvatos volt. Alig ért hozzám, csókja inkább volt melengető, mint szenvedélyes. Jiminből elveszett az a Jimin, aki volt. Éreztem, ahogy dobog a szíve. Heves volt, mint aki fél. Rá kell jönnöm, miért nem meri elengedni magát, és mi az a gond, amit még csak említeni se mer előttem.