Pár perc csend után elengedtem YonAh-t, óvatosan tettem le fejét a párnára, hogy odamehessek a zokogó lányhoz. Hátára simítottam, mert nem tudtam, mennyit engedne meg nekem anélkül, hogy a falnak lökne. Ám ő nem utasított el, sőt, amint megérezte kezem simítását felsóhajtott, és hozzám bújt.

- Annyira.. Elegem van ebből. Gyűlölöm az embereket. Gyűlölöm, ami vagyok! - kiáltott fel. - Tudom, hogy nem az ő hibájuk, de annyi ilyet láttam már! Nem a gyerek tehet róla, hogy oda teremtődött bassza meg!

- Shh - képtelen voltam bármit is mondani neki, ezért mellkasomon levő fejét kezdtem simogatni, ügyelve a hajára, nehogy összekócoljam. Tudom, YonAh mennyire allergiás erre. - Arról nem tehetsz, ami vagy.

- Nem akarok ez lenni. Mindenki mocskosnak lát, ezért mocskossá váltam de.. - megrázta a fejét, és teljesen felém fordult, hogy eltakarja az arcát. Totál ki volt borulva, én pedig nem tudtam ezzel mit kezdeni. YonAh-nak ilyenkor elég volt pár biztató szó, vagy ha elkezdtem csiklandozni, utána pedig megbeszéltük a dolgokat, de az egyszerűbb volt. Shio helyzetébe egyáltalán nem tudok belegondolni.

- Shio, te csodákat teremtesz itt. Gondolj bele, hány családot tettél boldoggá egy gyerekkel. Ne a negatívumokat számold, mert azoktól nem tudsz majd megszabadulni - nem mondott semmit, de éreztem, hogy figyel - Nem tudom, min kellett keresztül menned azért, hogy idáig eljuss. Azt se tudom, miért látod így magad. Igazából jogom se lenne ilyet kérni, mert nem ismerlek, de szeresd kicsit jobban magad, mert megérdemled.

- Menten beszarok - Shio a harmadik hangra úgy felpattant, csoda volt, hogy nem maradt a kezében a karom. Szokásos törökülésben lebegő pózt vett fel, és nagyot sóhajtott, mikor meglátta Jimint. - Még sosem láttalak egy férfi karjában sírni.

- Fogd be! - pufogta Shio.

- Hogy van? - fordult komolyra Jimin arca. YonAh mellé lépett, és végighúzta ujját az arcán. A lány meg se moccant, mint aki nagyon mély álomba szenderült.

- Nagyon sokkal jössz ezért, Jimin - mutatott a férfire a lebegő lány. Ugyan az a fájdalom ült ki az arcára, mint mikor az előbb varázsolt. - Ez a gyerek nagyon ragaszkodott. Majdnem meghalt.

- Yoongi? - kérdezte vissza, de Shio megrázta a fejét.

- Lelépett. De sokat segített - nem akartam megszólalni és elmondani, hogy Yu is belekerült a képbe. Csak ültem, és néztem, amint régi ismerősként beszélgetnek. Kíváncsi vagyok, hogy egy démon és egy isten mégis hogyan tudott barátságot kötni. - Mi lesz most? - Shio közelebb ment Jiminhez, aki direkt nem nézett a lányra. Csakis YonAh-ra.

- Amit ígértem neki. Nem fogok mutatkozni előtte. Ez nem történhet meg még egyszer.

- De mit fogsz tenni? YonAh keresni fog. Most lenne csak rád igazán szüksége.

- Nézd meg, hova juttattam! Nem hiszem, hogy ezen segítene egy kis beszélgetés.

- Neked talán nem, de YonAh-nak igen - mondtam. Mind a kettő felém fordult, de míg Shio meglepődve figyelt, Jimin inkább morcosan.

- Jimin, most is hallod? Beszél hozzád?

- Nem. És jó lenne, ha ez így maradna - morogta az orra alatt, mielőtt eltűnhetett volna. Shio az ablakhoz sietett, és kikiabálta a nevét, hátha visszajön, de úgy tűnik, a férfit nem érdekelte.

- Pasik - rázta meg fejét a lány rosszallóan. Nagy sóhajában minden gondolata és érzése benne volt, amitől libabőrös lettem. Csak ráadás volt, mikor hideg tekintetével rám nézett. - Itt maradsz?

- Igen. Felhívom papát, biztos megérti. Imádja YonAh-t - vontam vállat, és elővettem a telefonomat. Amíg beszéltem, Shio az ablak előtt lebegett, mintha visszavárná Jimint. Szerintem ő is tudta, hogy előbb jelenne meg Yoongi, mint a démon. - Meddig fog aludni? - ültem le YonAh mellé. Shio felém fordult, és megrázta a fejét.

- Nem tudom. Talán napokig.

- Mit mondunk majd az anyjának? - sóhajtottam fel. Jiminre lenne szükségünk, hogy másítsa meg a tudatát. Mikor lesz végre egy kis nyugtuk?

----------------

Biztosan elfáradt, ezért aludt el rögtön, amint leért a feje a párnára. Az ágy szélén feküdt, ezért amilyen óvatosan csak tudtam, beljebb toltam, nehogy leessen. Betakartam egy pléddel, YonAh-n pedig feljebb húztam a takaróját. Leültem a másik oldalra, de nem éreztem magamon, hogy álmos lennék. Sokkal inkább feldúlt. Abból, amit láttam az jött le, hogy most mindenki bajban van. Jimin szenved a benne lakozó lény miatt, Shio-t a gondolatai bántják, YonAh pedig.. Mikor mi. Bevallom, igaz az az állítás, hogy Jimin hozza rá a bajt. Mióta itt van, YonAh annyi fájdalmat élt át, mint a húsz évében. De ezzel szemben Jiminnek szüksége van a lányra, és YonAh-nak is Jiminre. Nem szoktam másokra figyelni, talán ezért is ilyen furcsa nekem ez a románc. Túl jól ismerem már a legjobb barátomat, tudom, hogy nem fogja elengedni Jimint. Most már nem.

Shio felnyögött, és hátára fordulva homlokára emelte a kezét. Nem volt ébren, úgy tűnt, mintha fájdalmai lennének.

,,Nem akarok ez lenni. Mindenki mocskosnak lát, ezért mocskossá váltam"

Kíváncsi vagyok, mit ért ez alatt. Van egy elképzelésem, de nem vagyok előítéletes. Pláne nem egy nővel. Egyszer már megbántam, többször nem akarom. De Shio más. Ő egy isten, sokkal idősebb, mint én és mégis.. Most olyan törékenynek tűnik. Nagyon szerencsés az, aki a barátjának mondhatja magát, de vajon vele ki foglalkozik annyit, amennyi figyelmet ő ad másoknak?

Leguggoltam az ágy mellé, és megfogtam a kezét. Rögtön megszorította, amitől megijedtem. Vártam, mikor nyitja ki szemeit, és pillant rám dühös szemeivel, de azon kívül, hogy sóhajtva elfordította a fejét, nem csinált semmi mást. YonAh-ra pillantottam, aki még mindig a hátán feküdt. Még az ajkai se nyíltak el, mint mikor alszik. Remélem nem kell sokat várnunk arra, hogy felébredjen.