Nem bírtam leküzdeni a hangot, ami egy szempillantás alatt vette át felettem az irányítást. Felkaptam YonAh-t, és a szobájába találtam magunkat, ahogy a falnak nyomom. Pólójával nem vacakoltam letéptem róla. Az anyag éles hangja megrémisztette az előttem álló lányt, aki ráfogott a csuklómra, és el akart kissé tolni. Én azonban nem hagytam neki. Kulcscsontjára hajoltam, és erősen megszívtam. Láttam magam előtt, hogy már ennyitől lila és vörös lett az a porcelánfehér bőre.

- Jimin..

- Akarlak! - szólalt fel belőlem ez a lény. Nem irányítom a testem, de látok mindent. Érzek mindent, és gondolkodok, de tehetetlen vagyok. Melltartóját elől szétvágtam, úgy húztam le róla. Mellei láttán megnyaltam alsó ajkam, majd belemélyesztettem fogam dombja szélébe, amitől ő fájdalmasan felsikoltott. Pár korty vér után mellbimbóját kezdtem csavargatni, miközben nyakát leptem el csókokkal. YonAh nyögései elég voltak ahhoz, hogy leszedjem a nadrágját, majd a bugyiját is. Engem is felizgatna a látvány, ha nem félnék a következményektől. Menekülj YonAh! Ne hidd, hogy ez én vagyok kérlek.. Vedd észre!

Combjait erősen összezárta, de én benyúltam közé, és körmömmel felsértettem a bőrt, hogy a fájdalomtól szétnyissa. Felemeltem magamhoz, és amíg egy kézzel tartottam, kiszabadítottam a farkam.

- Jimin, várj.. - kérlelt könnyes szemekkel. Rettenetesen félt, úgy remegett a kezeim között mint aki tudja, hogy most meg fogják ölni. Mégse volt elég ahhoz, hogy felébredjek. Hogy visszanyerjem a testem feletti irányítást. De én nem akarom bántani!

,,Elkéstél!"

Nem vártam, rögtön elmerültem benne. Kezem ajkai elé tettem, hogy ezzel fojtsam belé azt a hatalmas fájdalomtól eltorzult kiáltást, ami feltört belőle. Még alig volt nedves! Ez nem szex hanem erőszak!

- Állj.. Állj meg, ez fáj! - körmeit a vállamba mélyesztette, mellkasomat csapkodta, miközben próbált eltaszítani magától. Én viszont szilárdan álltam és mozogtam benne gyors tempóban. YonAh elengedett, nem ért hozzám semmijével. Szemeit becsukta, nem nézett rám. Arcát könnyei fogták körbe, amik lecseppentek a hasára.

Nem volt hosszú menet, alig pár perc múlva elélveztem benne. Megfogtam a hátát, és az egyik combját, így vittem el az ágyhoz, és fektettem le.

,,Látod? Jobb érzés, nem?"

Nem figyeltem erre a szörnyetegre. Álltam az ágy mellett, és már-már én is könnyezve néztem a megtört lányt, aki magzat pózban öleli át egyik kezével a testét, míg a másikkal az arcát takarja előlem. Halkan zokogott, nem mert pisszenni se, mert tudta, hogy itt vagyok. Megláttam pár csepp vért a takarón, ami nem a szétharapdált ajkáról csöppent oda. Elszörnyülködve térdeltem fel az ágyra, és nyúltam érte.

- YonAh - szólítottam meg. Halkan felszisszent a hangomtól, és ha lehet még jobban összébb húzta magát, ezért nem értem hozzá. Ez az én hibám. Miért nem vagyok képes uralkodni magamon?

Betakartam egy lepedővel, felöltöztem, és eljöttem onnan. Most nagyobb szüksége van a csendre és az egyedül létre, mint rám. Rám, aki bántotta.

YonAh pov's

Rettenetesen fáj. Egész éjjel fent voltam, mert képtelen voltam elaludni, vagy lenyugodni. Sajgott mindenem, a fejem, az ölem, a végtagjaim. Reggel is csak annyira keltem ki az ágyból, hogy lecseréljem a véres lepedőt, letusoljak és felvegyek egy hálóinget. Szerencsére ma nem kellett bemennem dolgozni. Képtelen lettem volna most bárkihez is mosolyogva szólni.

Nem volt értelme akkor és ott ellenkezni. Jimin nem volt önmaga. Azt hiszem, ez az a dolog, amiről nem akar beszélni. Amiért furcsa mostanában. Mert túlnőtt rajta. Mikor kinyitotta a szemét, és felnézett rám, szemei helyén fekete űrt láttam, ami elpusztít mindent. Mint egy nagy, lelketlen fekete lyuk. Egyértelműen nem Jimin volt, és ez még jobban megijesztett, mint a helyzet. A tény, hogy tegnap megerőszakolt.

Hullámokban tört rám a zokogás. Nem éreztem jól magam, és csak rontottam a helyzetemen azzal, hogy folyamatosan visszaemlékeztem rá. Nincsenek válaszok, én pedig nem tudom, mit tegyek.

Nagyjából kettő körül járhatott az idő, mikor halk suhogást hallottam meg magam mellől. Az asztalon egy cetli jelent meg, rajta pedig betűk formálódtak.

,,Sajnálom YonAh. Nem kell félned tőlem, többé nem jelenek meg előtted."

Tudtam, hogy Jimin írta. Megráztam a fejem, és felsóhajtottam. Túl sok ez egyszerre, a fejem szétrobban. Ha még valami történik nem hiszem, hogy ki tudok tartani a józan eszemnél. Már így is az őrület határánál táncolok.

- YonAh.. - ismerős hang ütötte meg a fülem. Fel se kellett ülnöm, amint kinyitottam a szemem megláttam magam előtt Shio-t, amint ott lebeg felettem. Szemei mindent elárultak? hallotta a gondolataimat, és tudja, mit történt.

Lassan leült mellém, és magához húzott egy ölelésre. Nem ellenkeztem, hagytam, hogy vigasztaljon. Egy utolsó sírás még belefér a napba.

Jimin pov's

Nem bírtam olyan messze menni, hogy ne érezzem YonAh fájdalmát. A hang egy ideje csendesen lappang bennem, én pedig minden percben átkozom. A parkban álltam meg először, annak is a legmesszebbi pontján, ahol már az erdő húzódott. Leültem egy fa tövébe, és tenyerembe temettem az arcomat. Ezt nagyon elszúrtam! YonAh végre adott egy esélyt, én pedig ahol tudom elrontom. Még akkor is, ha ez most teljes mértékben nem az én hibám volt. Nem fogja elhinni.

Nem telhetett el sok idő, amíg ott ültem. Éreztem, hogy nem vagyok egyedül, de ez más volt. Nem emberi jelenlét volt körülöttem, hanem egy istené. Én pedig tudtam, hogy kié, és azt is, hogy miért van itt. Shio jelent meg előttem, felháborodott s dühös tekintettel. Amint észrevettem, felálltam, és hátrébb lépve egy fél lépést csuklójára fogtam, mivel egy isteneset be akart húzni az ökölbe szorult ujjaival.

- Hogy tehetted ezt vele? Bízott benned te idióta! Mondtam, hogy köss csomót a farkadra!

- Nem én voltam, oké? - bukott ki belőlem.

,,Ne hazudj Jimin, te is akartad, csak fasz vagy beismerni".

Ez nem igaz. Én is akartam, de nem úgy, hogy fájjon neki, hanem, hogy ő is élvezze.

- Akkor mégis, hogy magyarázod azt az istenverte kölyköt?! - Ahogy láttam, neki is csak kicsúszott a száján, mivel amint kimondta, elkerekedtek a szemei. Ahogy az enyém is...

- Hogy mondtad?