A rész egyesek számára kifogásolható/felkavaró pár sort tartalmazhat, úgyhogy mindenki csak saját felelősségre olvassa! 
Köszi~💜

- Azt hiszem, most fogok beszarni - jelentette ki egy enyhe mosollyal az arcán, miközben felült mellém. Nagyot sóhajtva tette ölébe a kezét, mintha mondani akarna valamit. Ujjait szorongatta, ezzel próbálta meg leplezni, mennyire remeg.

- Sajnálom, de nem tudom máshogy..

- Semmi gond - nézett fel rám reménykedve. - Nem a te hibád. Csináljuk!

,,Hallod, Jimin. Azt mondta csináljátok. Miért nem használod ki a nyelvbotlását, és dugod meg végre?"

Megráztam a fejem, de ezt lepleztem azzal, hogy oldalra biccentettem.

- Vedd le kérlek a melltartót is - rögtön bólintott, engedelmesen vette le az anyagot, és hasra feküdt. Hátranézve felsóhajtottam, alig bírtam ki, hogy ne nyögjek fel. Fölé ültem, combom az ő combjai mellett helyezkedtek. Lassan lehúztam a sliccem, és kigomboltam a nadrágomat, mert a farkam már rendesen könyörgött egy kis helyért. Mi az ördög van velem bassza meg? Ennyire még én se lehetek kanos! Remélem Shio-nak nem most fog majd eszébe jutni, hogy meglátogasson minket.

A YonAh hátát takaró kötéshez nyúltam, és megpróbáltam a lehető legfinomabban széttépni. A sebe nagyon csúnya volt, én viszont éreztem, hogy a szemem majd kiesik. Izzik a vére láttán, ami hívogatja a nyelvem. Jogosan kérdezhetné valaki, hogy hol van a határ vámpír és démon között. Jelen pillanatban nem tudnám megmondani, ugyanis sóvárgok a lány véréért.

- Sajnálom - szólalok fel, mielőtt elkezdeném. Érzem a félelmét, ami alap esetben csak nagyobb aggódásra késztetne, most azonban a farkam még keményebb lesz tőle. Először csak a seb körül tisztítottam meg, hogy kicsit lenyugtassam. Amint megéreztem vérének ízét, többet akartam, és tudtam, hogy hamarosan meg is kapom.

Úgy döntöttem, nem húzom tovább az agyát. Kieresztettem a fogaimat, és a seb körül felszántottam a bőrt, amitől a lepedőbe markolt, és kissé feljebb húzta magát a fájdalom miatt. Arcát teljesen az ágyba temette, nem láthattam, ezért visszahajoltam hozzá. Lassan kezdtem el lenyalni a kibuggyanó cseppeket, de csak rosszabbá vált a helyzetem. A fogaim sajogtak a farkammal együtt, elmémet köd kezdte ellepni, aminek alig tudtam ellenállni. Minden önuralmam elszállt, nem tehettem semmit.

,,Kóstold meg, hisz démon vagy. Ő pedig a tiéd. "

Mohó és kapzsi módon egyetértettem a bennem felszólaló gondolattal. Beleharaptam YonAh még be nem gyógyított sebébe, és élvezettel nyeltem minden egyes korty vérét, ami a számba folyt. Hallottam, hogy felkiáltott, kezét pedig hátra lendítette, én azonban lefogtam a teste két oldalán. Olyan erősen szorítottam, félő volt, hogy eltöröm, de ez sem érdekelt. Egy újabb harapással többet nyeltem, majd észrevettem, hogy nem csak a vérét akarom.

A seb másik, még érintetlen oldalához hajoltam, és hosszan végignyaltam a felületen, mielőtt beleharaptam. Szó szerint kiharaptam egy darabot a lányból. Olyan édes volt, lüktető fájdalom és élvezet, aminek nem tudtam ellenállni. Tovább kínoztam, nem érdekelve, mennyire sikoltozik és könyörög. Hallottam minden mondatát, minden sikolyát, de ezzel csak azt érte el, hogy már nem csak a seb körül harapdálom. Néhol ki is szakítottam a húsából egy darabot, és élvezettel nyaltam le a kiömlött vérét, mielőtt lefolyik a hátán. Ahogy beszennyezi azt az érintetlen testét.. Látni akarom!

Felültem, és lenéztem a lányra. Nem moccant, ezért elengedtem a kezét és a kiharapott felület mentén csordogáló vérét elkezdtem elkenni a bőrén. Mintha pókháló húzódna a hátán. Teljesen behálózom a lányt. Mert az enyém.

,,Így van, csak a tiéd. Most pedig vetkőztesd le, és dugd meg. Tapasztald meg, milyen vele az az élvezet, amire már olyan rég óta vágysz. Ő csak a tiéd, mutasd meg neki, mekkora hatalmad van felette. Hogy csakis te birtoklod."

Önelégült vigyorral az arcomon nyúltam YonAh nadrágjához, és húztam le róla. Még mindig nem mozdult, amivel továbbra se foglalkoztam. Gondolataimat teljesen ellepte az a falatnyi bugyi, ami a kerek fenekét takarta. Lehúztam azt is, és lehajolva rácsókoltam a bőrére. Nem tetszett, hogy nem reagál, csak fekszik, mint egy zsák krumpli, ezért felnéztem. Elsöpörtem arcából a haját, azonban amint megláttam, öntudatra ébredtem.

- YonAh... - szólítottam meg a lányt, de nem válaszolt. Arcát teljesen befedte a könnye, amibe beleragadtak a hajszálai. Ajka véres fognyomokkal volt tele, nyilván a fájdalom miatt, hogy enyhítse. A párnáját is befedte a vörös folyadék, én pedig teljesen elbizonytalanodtam, mikor megláttam a hátát. Ezt én tettem?

,,Igen, te. Mert ez vagy valójában. Egy birtoklásmániás démon, aki végre megmutatta a tulajdonának, hol a helye, és, hogy kié"

- Nem, ez nem igaz - suttogtam magam elé. Ez nem lehetek én. Sosem okoznék neki fájdalmat, most pedig itt fekszik előttem ájultan, mert öntudatlan állapotba kínoztam! - YonAh! - fogtam arcára.

Visszahajoltam fölé, és az összes sebét begyógyítottam, beleértve a száján levőt is, amit magának okozott. Ezek után engedtem a kádba vizet, és belefektettem, hogy a vért, amit szétkentem rajta le tudjam mosni. Elővettem a pizsamáját, felöltöztettem, és lefektettem az ágyba. Te jó ég, mi lesz, ha felébred? Adott egy második esélyt, erre én élve felfalom! Megérdemlem ezek után, ha ismét utálni, vagy ami rosszabb, félni fog tőlem.

,,Akkor majd kényszeríted. Te magad sem tudod, miért nem dugtad már meg. Hisz egykor megengedte volna neked. Most azonban itt az idő, hogy azt tedd, amit már rég kellett volna"

- Ki a fasz vagy te? - kiáltottam fel. Nem az én hangom beszél magamból, de a fejemet teljesen ellepi, mikor megszólal, ráadásul a farkam csakis akkor áll, mint a gerely, ha ő jelen van. Bassza meg, most veszem észre. Elmentem attól, hogy megkínoztam a lányt!

,,Mert élvezted. Legközelebb átadod a teljes irányítást, és jobb lesz neked. Ez még nem az az állapot, ahova hajszolni akarod magad."

- Nem fogod bántani - ráztam meg a fejem, majd lehunytam a szemem, és kijavítottam magam. - Nem fogom bántani. Nem vagyok őrült. Ez biztos abból adódik, hogy sok minden történt most egyhuzamban. Pihennem kellene.

Este többször is megfordult a fejemben, hogy kitörlöm az emlékei közül ezt a kis botlásomat, ami nem is olyan kicsi. Bár jobb lenne, ha az enyémből törölném ki. Nem akarok emlékezni rá, mert tudom, hogy ez a valami, ami bennem van megint meg fogja próbálni. Mégpedig az emlékkel, hogy milyen jó érzés volt.

YonAh mocorogni kezdett, én pedig leszálltam az ágyról, és leguggoltam mellé. Nem akartam, hogy megijedjen, és leessen, mivel eléggé a szélére húzódott. Így is nehéz lesz elmondani neki, mi történt.

Nyögve nyitotta ki a szemét, és bámult maga elé. Még nem vett észre, nem is a környezettel volt elfoglalva, hanem inkább magával. Először ajkaira fogott, kereste azt a harapást, amit magán ejtett, majd amennyire tudott, hátranyúlt a hátához. Semmit se találhatott, hisz mindet begyógyítottam. Ekkor vett csak észre. Szemei félelemmel, és aggódással teltek meg, de nem sírt, vagy kiáltott fel. Inkább meglapult.

- Mi történ veled Jimin? Tegnap.. Nem hallgattál rám.

- Sajnálom. Fogalmam sincs, mi ütött belém.

- De te.. Jimin, kiharaptál belőlem egy darabot - nem is egyet.. Bár ő akkor már elájult. Ha megtudná lehet még jobban félne, mint most.

- Nézd, YonAh. Történt valami, amit még én sem értek, és kideríteni se nagyon tudom. Ha félsz, nem fogok mutatkozni előtted, de nem foglak egyedül hagyni mert.. Valami rossz közeledik. Érzem.

- Igen - helyeselt. - Azt én is. Nem akarom, hogy itt hagyj, csak válaszokat. Tegnap nagyon megijesztettél.

- Nem ígérem, hogy nem fog hasonló történni. Csak annyit kérek, hogy adj időt kideríteni, mi ez. Meg fogom oldani, mert tegnap tényleg nem voltam önmagam. Kérhetek tőled ilyet? Meg tudsz ennyire bízni bennem? - hezitált. Persze, hogy hezitál, hisz halálra van rémülve! Egy normális ember már rám hívta volna a rendőrséget, aminek természetesen nem lenne semmi értelme, de YonAh ennél okosabb. Elszántabb, bátrabb, és törekvőbb. Éppen ezért nem lepett meg a válasza. Sőt, nagyon is jól esett, mert ez csak még egy lépcsőfok felfelé azon a hosszú létrán, amin haladunk.

- Igen.