Jimin pov's

Két napja nem láttam YonAh-t. Tudtam, hogy Tae és Shio vele van, így nem éreztem szükségét az ottlétemnek. A végén még túl feltűnő lenne, hogy Shio felém tekintget, és YonAh-nak leesne a dolog.

De ez a két nap megváltás volt számomra. A kínzó gondolatokat, a tettemet, hogy megerőszakoltam azt a lányt, akit szerettem elnyomtam magamban, jó mélyre. Nem gyötröm magam vele, és mivel YonAh nincs a láthatáron, a hang se beszél a fejemben. Nem akarja, hogy megkeressem, nem akarja, hogy letámadjam. Mintha nem is lenne. De tudom, hogy ott van, és csak arra vár, hogy a lány feltűnjön.

Most, hogy ismét egyedül vagyok a nagyvilágban, átértékeltem a dolgokat. Tudtam, hogy már sosem lehetek az, aki régebben voltam. Kötődni kezdtem egy lányhoz, az életem mit sem érne nélküle. Olyan nyálas lettem, mint azokban a rohadt tini filmekben. Ki tudja, talán annyi eszem is van, mint a bennük levő fasziknak. De a kapcsolatunkban mindig is YonAh volt az ész. Én pedig.. Csak egy zavaró tényező. Egy hazug. Vajon meg fogom tudni valaha bocsájtani ezt magamnak, ha ő már elengedte a múltat?

Jajj YonAh.. Ha hallhatnád a gondolataimat, minden sokkal könnyebb lenne. Nehezemre esik az érzelgősség, mindig magammal osztom meg, nem a lánnyal. De ha hallana.. Talán még kínosabb lenne. Ha most elé állnék, mit tenne? Fél még tőlem? Bizonyára válaszokat követelne. Olyan egyszerűnek gondoltam azt a lányt, de akkorát tévedtem, amekkorát életemben még talán soha. Pedig éltem pár évet. YonAh bonyolult, és kissé megérthetetlen lélek, de biztos vagyok benne, hogy számára én is az vagyok. Pláne a mostani időszakban.

Egy fán telepedtem meg, amíg az eső el nem kezdett csendesedni. Mindent benedvesített, én pedig utálom ha vizes leszek. Kivéve persze a zuhany alatt. Akkor külön élvezet, mikor YonAh vizes teste az enyémhez feszül, és hallom a szívének minden egyes dobbanását. Mit meg nem adnék azért, hogy újra hangok nélkül érinthessem. Mióta vele vagyok, vagy szenvedek, vagy sóvárgok érte. De ez egyáltalán nem a lány miatt van, hanem azért, mert én én vagyok.

- Jimin! - hallottam meg nevem, kissé hangosan, ráadásul magam mellől. Annyira kizökkentett, hogy hátraesve megpördültem a faágon. Még jó, hogy behajlítottam a lábam, így a térdhajlatomba fogva az ágat nem estem le. Nem hiszem, hogy most olyan gyors lett volna a démoni reflexem, mint ahogy én azt megszoktam.

- Baszki Shio - lihegtem, mikor megláttam a számomra még fejjel lefelé levő lányt. Megragadtam az ágat, és felhúztam magam.

- Segíts! - fogott vállamra, amitől megint elvesztettem az egyensúlyomat, de most már használtam az erőmet, és felálltam a levegőbe. - YonAh bajban van!

- Mi? - fordultam teljes testemmel felé. - Mi történt?

- Menjünk már! Nincs időm elmagyarázni! - megragadta a csuklómat, és húzni kezdett ahelyett, hogy teleportáltunk volna. Még jó, hogy az erdőhöz közel lakik a lány. Így hamarabb odaértünk, mint gondoltam. Shio ha ideges vészesen gyorsan képes közlekedni a levegőben.

Megállt a kapuban, és felmutatott a szobája felé. Nem tétováztam, rögtön felmentem, kihasználva, hogy az anyja nincs itthon. Berontottam az ajtón, és körülnézve a bajba jutott lányt kerestem. Azonban YonAh úgy állt előttem a szoba közepén, mintha minden rendben lenne. Sőt, egyszerűen természetesnek tűnt, mint aki most jött a zuhanyzó alól. Legalább is a köntöse erről árulkodik.

,,Mindjárt nem lesz"

- YonAh? - léptem közelebb hozzá, ám mivel az előbb megint hallottam annak a szemétnek a hangját, így inkább mégis tartózkodtam. - Mi a baj?

- Jimin.. - könnybe lábadtak a szemei, amit erősen lehunyt, és megszüntetve a távolságot átölelt. Olyan rég éreztem magamon az érintését, hogy pólón keresztül is jól esett kezének gyengéd simogatása.

- Jól vagy? - kérdeztem. Nem mertem hozzáérni, csak a vállára fogtam, hogy ha baj lenne, el tudjam taszítani magamtól. Pedig most inkább hosszasan átölelném én is. YonAh bólintott egy aprót, aztán megrázta a fejét, és felnézett rám.

- Annyira hiányoztál. Miért hagytál itt?

- Mi? Hisz.. Bántottalak YonAh!

- Mikor? - biccentette oldalra a fejét. Nem értem, mi folyik itt. Shio tett valamit a tudtom nélkül? YonAh szemeiben értetlenséget és kíváncsiságot látok csillogni. Elfelejtette volna? - Jimin kérlek, nem bírom nélküled!

- YonAh, ne csináld ezt. Mondtam, hogy ez-

- Nem érdekel! - vágott a szavamba. - Ha így nem tudlak meggyőzni, akkor tessék, itt van, amire vágytál! - hátralépett kettőt, kioldotta a köntösét, és lesöpörte a válláról. A melltartója kissé szűk volt, megemelte azokat a formás melleit, a bugyija pedig csipkével volt körbeszegve, ami tökéletesen illeszkedett lapos hasához, és combjához. - Kérlek, ne taszíts el magadtól. Itt vagyok, a tiéd vagyok. Tégy amit akarsz csak.. Ne hagyj itt. - Moccanni sem bírtam. YonAh túlságosan bátor volt ahhoz képest, amit megszoktam tőle, amivel ledöbbentett. Pláne akkor, mikor nekem nyomta a mellkasát, ezzel pedig tökéletes rálátásom nyílt a melleire. És ő ezt tudta nagyon jól.

,,Mire vársz, Jimin?"

Nem.. Még egyszer nem történhet meg az. Hálás vagyok Shio-nak, amiért kitörölte YonAh emlékeiből azt a borzalmat, de többször nem történhet meg.

,,Nem fogsz engedelmeskedni? Elfelejtetted, hogy hatalmam van feletted?"

- YonAh, engedj el! - karjára fogtam, hogy engedjen el, de ő még jobban magához szorított. - YonAh! - rivalltam rá, ő azonban dacosan megrázta a fejét.

,,Idióta!"

A következő pillanatban megint kispadra kerültem. Az a szörnyeteg YonAh torkára fogott, így lökve be az ágyba. A lány hangját egy enyhe sikítás hagyta el, cseppet sem olyan hangszínben, mint aki fél. Inkább, mint ai meglepődött. Persze, miért is ijedne meg? Nem tudja, mi fog történni, mivel az előzőt is elfelejtette.

Szólni akartam neki. Mondani, hogy meneküljön, különben megerőszakolom, de annyira se engedett vissza a testembe, hogy ezt véghezvigyem. Rettenetesen éreztem magam, abban a tudatban, hogy ez ismét megtörténik. A lény pedig nevetett. Rajtam nevetett a fejemben visszhangoztatva, mekkora szerencsétlen vagyok, amiért nem engedem el a mocskos démoni vágyaimat.

YonAh felemelte maga fölé a kezét, miközben az enyém még mindig a nyakán volt. Nagyot sóhajtott, elfordította a fejét és lehunyta a szemeit. Meglátva a vékony bőréből kidudorodó erét odahajoltam, hogy végignyaljak rajta. Tudtam, mi fog jönni. Éreztem, hogy megint meg akarja kóstolni, de ha oda harap, a lány elvérzik. Ami őt nyilván nem érdekelné.

Éreztem, ahogy kinyitom a számat, és végigkarcolom démoni fogammal a nyakát. Hallottam, ahogy azt mondja ,,most", de nem néztem oda. Nem akarom végignézni, ahogy megölöm.

Ekkor azonban az ő fájdalma helyett én éreztem erős szúrást a mellkasomban. Kinyitottam a szemem, és megláttam egy a szívemben tátongó kést. Túl ismerős volt. Ez Shio áldott pengéje.

- Te rohadt kurva! - sziszegtem fogaim között. Pár másodperc múlva ismeretlen érzések kezdtek kavarogni bennem. Mintha kiszívnának belőlem valamit. Testem elernyedt, ráestem a lányra, aki aggódó tekintettel fektetett a hátamra, és magasodott fölém.

- Sajnálom.. Annyira sajnálom! Nem tehettem mást. Bocsáss meg! - zokogta. Könnyei az én arcomra hullottak, de már nem éreztem, ahogy lefolyik. Tenyere közé vette az arcomat, közben pedig tovább magyarázott valamit. A hallásom tompult, nem éreztem az érintését. Mikor becsukódott a szemem, úgy éreztem, meghaltam.