Jimin esti akciója olyannyira lefárasztott, hogy mire beborultam az ágyba, már aludtam. A bemászással nem voltak gondok, én léptem be először, és direkt hagytam neki helyet, hogy mögém férjen, ő azonban először csiklandozni kezdett, hogy húzódjak még előrébb. Ezzel aztán elérte, hogy a fél fürdőszoba ússzon, ráadásul terhelve a vízszámlát újratöltötte a kádat, és csakis utána vágódott be elém.

Amíg mögöttem ült, mindenféle idiótaságokat mesélt. Ott fogdosott, ahol pont nem kellett volna, de mikor felhoztam neki az ellenvetésemet lenyúlt a lábam közé, így húzva az agyam. Nem állt szándékomban hajat mosni, mégis elértünk arra a pontra, mikor egymás fejét toljuk le a víz alá, így ez elkerülhetetlen volt. Persze nem engedte, hogy egyedül mossam, átvette a sampont, és kiöntötte majdnem a felét a hajamra. Megszámolni se tudom, mennyi minden voltam, az ördögtől elkezdve, a cápán át a süti osztogató kislányig. Ilyen tiszta és illatos még sose volt a hajam.

Fogalmam sincs, mit csinált még az este, ugyanis nem emlékszem arra, hogy mellém került volna. Mikor elaludtam, még egyedül voltam az ágyban, utána pedig nem keltem fel semmire, ami nálam elég ritka jelenség.

Lassan elértem azt a pontot, ahol könyörgök az ébresztőmnek, hogy csak még öt percig ne szólaljon meg. Ébredeztem, ami azt jelentette, hogy reggel fél nyolc körül járhatott az idő, mégse nyitottam ki a szemem. Éreztem, hogy valaki van felettem, ugyanis oldalam két pontján az ágy jobban be volt süppedve.

Lágy ajkak súrolták a nyakam, és indultak lefelé, kulcscsontomra csókolva. Fogai karcolgatták a bőröm, de nem durván, épp csak annyira, hogy csiklandozni kezdjen. Kezei a derekamra simult, onnan a hasamra, majd fel a mellemre, amit nyelvével is megtalált, és ez a kettősség végleg felébresztett. Szemeim kipattantak, rögtön a férfire néztem, aki lágy mosollyal, és arcom simogatásával próbálta elérni, hogy nyugodjak meg.

Nem hittem a szememnek. Mind a ketten meztelenek voltunk. A reggeli kóma miatt nem fogtam fel mindent, ezért nem ellenkeztem, mikor visszahajolt a mellemre, és az ágaskodó csúcsot kezdte becézgetni fogával és ajkával. Ujjaim a hajába simultak, ott tartva a fejét. Nem hiszem, hogy abbahagyná, de biztosra mentem addig, amíg volt bátorságom. Nem akartam kiszakadni ebből az állapotból. Tökéletesen éreztem minden érintését, mégsem voltam teljesen éber, hisz nem ellenkeztem, nem voltak gátlásai, sem félelmeim.

Egészen addig, amíg fel nem tolta magát, én pedig lenézve megláttam ágaskodó tagját. A pánik villámcsapásként suhant végig rajtam, az a tegnapi rosszullét eluralkodott a testemen. Fejemhez kaptam a kezem, és lecsúsztattam a nyakamhoz mert úgy éreztem, megfulladok. Jimin mindezt végignézve csuklómra simított, és lágyan elvette onnan. Először mellkasára emelte tenyerem, hozzányomva a sajátját is. Bőre meleg volt, szíve egyenletlenül vert, akárcsak az enyém. Mégis mosolygott, reménykedett.

Nem ellenkeztem, még akkor sem, mikor keze megindult lefelé, húzva az enyémet is. Felsóhajtottam a hasánál, ugyanis rájöttem, hogy ez a férfi nem csak látványra gerjesztő, hanem tapintásra is. Azok az izmok, amik épp csak annyira vannak kidolgozva, amennyire kellenek, na meg ez a mosoly, amivel folyamatosan sakkban tart teljesen lenyűgöz. Bárcsak én is ilyen nyugodt tudnék lenni. Neki semmi szégyellnivalója nincs, ráadásul nem is először csinálja a dolgot, ezért ilyen fesztelen.

Lassan elértünk a férfiasságához, ahol én reflexből álltam volna meg, ő viszont nem így gondolta. Ujjaimra csúsztatta a sajátját, ezzel vett rá, hogy tagja köré fonjam. Apró mozdulatokkal kezdte el simogatni magát, jóformán az én kezemmel, hiszen az érintkezett a bőrével.

- Nem harap - nevetett fel lágyan, amitől kínosan felsóhajtottam. Nem mertem lenézni. Úgy érzem magam mint egy kislány, aki tíz év rabság után most lát először napfényt, és még egy légytől is megijed. - Ígérem, hogy most nem fog úgy fájni.

- Ajánlom is - simítottam arcára, ezzel oldva a saját feszültségemet. Tetszett neki a pimaszságom, játékosan alsó ajkamba harapott, így elérve, hogy lüktetni kezdjen, sóvárogva utána. Kihasználta, hogy nincs rajtunk ruha, ismét mellemre fogott, ám most másik kezével lecsúszott az ölemhez. Végigszántott a csiklómon, egyenesen a hüvelyemhez, amibe szinte rögtön elmerítette első ujját.

Felsóhajtottam ugyan, de csak azért, mert mindezt végignéztem, és tudtam, hogy bennem van. Ha lehunytam volna közben a szemem, biztosan nem érzem meg, ugyanis ügyes ujjai annyira elvonják a figyelmem a mellem kényeztetésével, hogy szinte semmi mást nem érzek. Felsimított a fenekemre, és áttért a jobb mellemre. Kétség sem fért hozzá, mennyire ért a dolgához. Éreztem magamon, hogy nedvesedek, a rossz gondolatok pedig szépen lassan elfoszlanak, amint felváltja őket ez a kellemes érzés.

Egy pillanat alatt dőlt romba minden, mikor társította ujjához a másodikat, rövides időn belül pedig a harmadikat is. Feszített, de nem volt kibírhatatlan, mégis mocorogni kezdtem. Mellkasomat ide-oda dobáltam, emelgettem az ágyon, amit úgy próbált lecsitítani, hogy bele-beleharapott a nyakamba. Sajnos tudja, hol vannak azok a pontok, amiktől szinte megveszek, annyira csiklandósak, így csak oda ejtett foltokat, ezzel húzva az agyam. Egyszerre éreztem magam kellemetlenül, és nevettem fel a fél utcát.

- Jól vagy? - arca az én arcom elé ért, közel hajolva hozzám orromra adott egy lágy puszit, miközben kérdésére kíváncsi tekintettel követelte a válaszom. Aprókat bólintottam neki, még egy bizonytalan mosolyt is az arcomra varázsoltam, hisz tudtam, mi jön. A szemem láttára nyúlt egy óvszerért, amit persze a nadrágja zsebéből bányászott elő, és görgette fel magára.

Megéreztem bejáratomnál, ahogy előre próbálja tolni magát, a bizonytalanság azonban a tetőfokára hágott, ezért megemeltem a kezem, és feljebb csúsztam, hogy ne érjen hozzám.

- YonAh, nincs semmi baj - simított fejemre. Ujjai tincseimbe tévedtek, végigfésülve azokat, amiktől fejbőröm kellemesen bizseregni kezdett. - Én vagyok az. Vigyázok rád.

- Tudom, csak.. - kezdtem bele, ám magamba fojtottam a mondatom, elvégre nem volt vége. Nincs mentségem, vagy magyarázatom arra, miért félek ennyire, mikor Jimin van fölöttem.

- Ne gondolkodj. Ma nincs rá szükség - suttogta ajkaimra, mielőtt kezelésbe vehette volna őket. Csókja mély és szenvedélyes volt, teljesen elvette az eszemet. Kezemet nyaka köré fontam, úgy húztam le magamhoz, hogy még közelebb lehessen. Mellkasa súrolta az enyémet, ami csak még jobban ingerelt.

Nem hagyta, hogy elszakadjak a csókból. Minden egyes nyögésemet egy apró puszival az ajkamra csitított el, mikor belém hatolt. Nem volt durva, nem sietett. Lassan és kimérten nyomta előre magát, kisebb lökésekkel rásegítve a dologra, amitől a testem rázkódni kezdett.

Egy óvatlan pillanatban felnéztem rá, mivel eddig szorosan lehunyva tartottam a szemem, és észrevettem, hogy nem rám, hanem inkább a melleim felé tekintget. Lenéztem én is, és rögtön rájöttem, mi tetszik neki annyira, hogy ott virítson az az ördögien piszok mosolya az arcán. A lökései miatt a mellem fel és le rázkódott, ami nagyon vonzotta a tekintetét.

Elvettem nyakából a kezem, és a melleim el tettem, mire ő egy nem tetsző morgást hallatva teljesen belém tolta magát. Hangos nyögésemet lenyeltem, ajkaimat egymásnak szorítottam, de továbbra is takartam magam.

- Azt hiszed, kekeckedhetsz velem? - kérdezte pajzán hangon. Megvontam a vállam, és kidugtam a nyelvem, mire ő csípőmbe vájva ujjait leszorította a testem, és elkezdett ajkaival mindenhol, ahova csak ért csipkedni.

- Ez nem ér! - nevettem fel, és toltam el magamtól.

- Ha nem takargatod magad, én nem csipkelődök. Megegyeztünk?

- Veled nem tárgyalok. Igazságtalan - pufogtam. Jimin lehajolt hozzám, úgy tett, mint aki meg akar csókolni, ezért felé fordultam, de ő egy könnyed mozdulattal kitért előlem, és a fülemhez hajolt.

- Hol is tartottunk? - mondata után lágyan beleharapott a fülcimpámba, és elkezdett lassan mozogni. Először csak apróbb lökésekkel melegített be, hogy szokjam az érzést. Teljesen rábíztam magam, nem szóltam egy szót se, mert fogalmam se lett volna, mivel tudja jobbá tenni. Ez így volt nekem tökéletes. A kezdeti félelem és fájdalom nagyjából a második intenzív percben teljesen elhagyta a gondolatom és a testem. Felváltotta egy sokkal erősebb, amit olyan primitív szóval, mint a boldogság nem lehet jellemezni. Az a kirobbanó érzés, az az eufórikus állapot, mikor mind a ketten egyszerre kapunk levegőért, és kiálltjuk egymás nevét leírhatatlan. Jiminnek igaza volt. Tett róla, hogy a második alkalmam felejthetetlen legyen.