HARMINCEGYEDIK

Másnap muszáj voltam bemenni dolgozni. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, most még csak gondolni se akarok rá, de képtelen vagyok nem a gyereken agyalni. Ugyanis nem érzem jól magam. Annyira én is emlékszem bioszból, hogy ennyi idő alatt még kötelék se alakulhat ki anya és gyereke között, de Shio elmondása szerint a démon gyerekek sokkal gyorsabban fejlődnek, mint az emberek, éppen azért, hogy meg tudjanak születni. Akkor pedig érdekes módon akár lassabban is fejlődhetnek. Van olyan démon, aki hatvan évig volt gyerek, és csak utána kezdett el felnőni.

Mikor egyedül maradok, szünetre megyek, vagy csak kiszedek egy süteményt a tányérra eszembe jut, milyen gyerek lett volna. Vajon hasonlított volna Jiminre? Abban a pillanatban kissé elhamarkodottan döntöttem, mert fel se fogtam, mi történik. Shio bejelentette, hogy terhes vagyok, én pedig annyira megrémültem, hogy meghalhatok, hogy rögtön belementem a dologba. Nem akarok meghalni, nem akarom itt hagyni Jimint. De most, hogy ő már nincs bennem, sajnálom szegény gyereket. Azt a lényt, aki lett volna.

Ürességet érzek belül, ami Shio elmondása szerint el fog múlni, de csak idővel. Képtelen vagyok felfogni, hogy pár nap alatt képes volt ennyire a szívembe férkőzni. Hisz ha ez nem így lenne, most nem hiányolnám. Persze az is lehet, hogy csak beképzelem magamnak, de ahányszor csak erre gondolok, a hasam enyhe szúró érzettel adja a tudtomra, hogy erről szó sincs.

Remegő kézzel indultam haza, mikor lejárt a műszakom. Csendes nap volt a mai, ahol csak tehettem, kerültem a kollégákat, és a velük való beszélgetést. Tudtam, hogy ha hazaérek, Shio ott fog várni rám, ezért elkerültem azt az utcát, és a parkon keresztül az erdőbe mentem. Nem féltem, tudtam, hogy nem lesz semmi baj. Yoongi még nem is sejti, hogy ma akár akarja akár nem, de meg fog jelenni.

Kiválasztottam egy helyet, amit elég messzinek találtam a parktól. Nem kéne, hogy meghalljanak az emberek, akik kimennek a kutyákat futtatni, vagy csak sétálni egyet a családdal. Vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem egyre hangosabban kiabálni Yoongi nevét. Hangom itt-ott visszhangzott az erdőben, biztos voltam benne, hogy messzire elér a kiáltásom, mégse hallottam magam körül még egy pisszenést se. Ahogy gondoltam.

Ismerem már annyira ezt a makacs idiótát, hogy tudjam, ennyi nem elég neki. Talán csak annyit értem el ezzel, hogy itt van a közelben, és most azt nézi, mi az istent üvöltözök itt, de nem mutatkozik. Márpedig fog.

- Ha nem jössz elő megmenteni, akkor azt hiszem itt az ideje, hogy elvidd a lelkem. Megjelent már a könyvedben? - néztem szét, válaszra nem várva. - Mert most megölöm magam - előhúztam egy bicskát, és kinyitottam. Végighúztam rajta az ujjam, megmutatva ezzel, hogy amilyen kicsi, olyan éles. Kissé megszaladt az ujjamnál, ahonnan most szó szerint ömlik a vér, de ha nem bántom, egy idő után megalvad, és ez majd megállítja a vért. - Komolyan mondom! - felhúztam karomon a ruhámat, és odatettem a kést. Vágtam egy halvány, csupán csak felszíni csíkot, amiből alig gyöngyöződött ki pár csepp vér. Majd merőlegesre fordítottam a pengét, és felemeltem.

Meglepődtem magamon. Bár nem akartam meghalni, az a lendület, amivel bele akartam fúrni a karomba, komoly szándékot tükrözött. Ha Yoongi keze nem fogott volna csuklómra, és ezzel dobatta volna el tőlem a kést, lehet nem tudom megállítani időben.

- Te teljesen megbolondultál? - kiáltott rám, miközben elengedett, és hátralépett, hogy ne legyen a közelemben. Szívesen megölelném, ha nem tudnám, hogy rosszul leszek tőle.

- Látod, hova jutottunk? Csak úgy tudlak előhívni a rejtekedből, ha a halálommal fenyegetlek.

- YonAh, ha nem avatkozok közbe, tényleg meghaltál volna. Ott volt a neved a kibaszott füzetbe. Tudod, ez mit jelent?

- Nem, de nem is érdekel. Ha bajba kerülsz, küldd hozzám a főnökeidet, és én majd elmesélem nekik az öngyilkos hajlamomból való visszalépésemet. Segítened kell.

- Már megint mit csináltál? - fonta keresztbe karjait. Olyan boldog lettem ettől az egy mondatától, hogy elindultam felé, de eszembe jutott, hogy nem érhetek hozzá. Bassza meg!

- Előbb válaszolj. Itt van Jimin a közelben? - Yoongi homlokát ráncolva fordult oldalra, majd rázta meg a fejét. Lehuppantam az egyik fa tövébe, és nagyot sóhajtva néztem fel rá, aki csak leguggolt elém. - Ismered a hét főbűnt, ugye? Te már régebb óta itt vagy, lehetetlen, hogy ne hallottál volna róluk.

- Mit akarsz tudni? - Ez már tetszik! A YonAh és Yoongi csapat ismét összeállt.

- Jimint megszállta az egyik. Ki akarom szedni belőle. Látszólag ő nem tud mit kezdeni vele. Segítenünk kell.

- Ez nem ilyen egyszerű, YonAh - sóhajtott fel. - Mit gondolsz, miért haltak eddig bele abba, hogy megszállták őket?

- Nem tudom - vallottam be őszintén. - Semmit se tudok róluk. Nem volt kitől kérdeznem. Ezek szerint.. - kezdtem bele, de képtelen voltam befejezni.

- Meg kell ölnünk Jimint is hozzá. Csak akkor tudjuk visszataszítani a pokolba azokat a lényeket.

- Ez nevetséges - háborodtam fel. - Nem fogom megölni! Csak van más módja is!

- Van. Mondjuk ha végighallgatsz - ajánlotta fennhangon, amitől megforgattam a szemem, és sóhajtottam egyet. - Tudod mi történik egy démonnal, ha a mi világunkban hal meg? - megráztam a fejem. - Sajnos az utóbbi időkben egyesek úgy gondolták, ez többször megismétlődő dolog, de nem. Ha egy démon itt hal meg, újjászületik a saját világában, azonban ez csak egyszer fordulhat elő. A második alkalommal már.. Tényleg meghal.

- Tehát.. Ha én megölöm itt Jimint, a démon világban ujjá születik? De hol? Hogy találjuk meg?

- Te sehogy - szögezte le. - Ember nem mehet át oda. Jimin pedig ott lesz, ahol megszületett.

- Akkor ez bukott ügy - roskadtam össze. Fejem a térdemre hajtottam, és megint felsóhajtottam. - Ha a bátyja meglátja a kis Jimint, megöli.

- De Jimin nem a palotában született - fejem rögtön felemeltem, mikor meghallottam Shio hangját. Yoongi semleges fejjel fordult oldalra, és nézett fel a lebegő lányra, aki engem figyelt. - Valójában a faluban szülte meg az anyja, távol a palotától.

- De ha én nem tudok elmenni érte..

- Azt bízd rám - mosolyodott el. - Visszahozom neked. A te feladatod sokkal súlyosabb. Ugyanis neked kell megölnöd.

- Miért?

- A benne levő bűn téged akar. Ki kell játszanod. Úgy kell megölnöd, hogy ő legyen felül, különben Jimint bántanád. Vedd rá, hogy törjön ki - nem kellett kimondania, mire gondol. Már a nevében is benne van, mire bukik. Mivel tudom majd felszínre hozni.

- Rendben.

- Felfogtad ezt, YonAh? - váltotta át Shio-t Yoongi. - Úgy kell csinálnod, hogy ő ne fogjon gyanút. Különben visszaengedi Jimint, és őt ölöd meg. A bűn pedig átveszi a testét, és Jimin nem születhet újjá.

- Értettem - nézte rá elhatározott tekintettel. A szívem ki akarja törni a mellkasom, félek, de meg akarom tenni. Segíteni Jiminnek. - Már csak azt kell kitalálni, hogy vesszük rá Jimint, hogy mutatkozzon előttem.

- Azt bízd csak rám - kacsintott felém Shio magabiztosan. 

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top