YonAh pov's

- Ébredj fel - szólított egy ismerős hang. Kinyitottam a szemem, de a nagy fehérségen kívül semmi mást nem láttam magam előtt. A testem lebegett, mégse bírtam megmozdulni. Nem éreztem magam veszélyben, nem fájt semmim. - YonAh, fel kell ébredned.

- Miért? Haszontalan vagyok. Képtelen vagyok segíteni azoknak, akik körülvesznek - hangom a másikkal ellentétben nem visszhangozott a hatalmas térben.

- Ember vagy. Ezt el kell fogadnod. De vannak olyanok, akik tudnának segíteni. Csak észre kell venned. A megoldás ott van a fejedben. Gondolkodj el azon, amit eddig megtudtál a világról.

A fehérség hirtelen átváltozott sötétté. Mellkasomat szorongatni kezdte egy ismerős érzés, amire olyan szinten nem akartam emlékezni, hogy a tudatom rögtön megtagadta. Fejemet ráztam, miközben ide-oda forgatva a fejem kiutat kerestem innen. A vörös szín lángként kúszott a feketeségbe. Meleg lett, a pokol tüze felemésztett mindent.

Szemeim nagyra nyíltak, mikor megláttam magam előtt egy Taehyunghoz hasonló alakot. Nem láttam az arcát, de nem is akartam. Tekintetem lefoglalta a férfi szarvai, és a csapok, amiket túl jól ismerek. Kezem a számra szorítottam, nehogy meghalljon. Nem láttam, ki az, csak tippelni tudtam, de éreztem, hogy felém néz. Mégse indult el. A feketeségben árnyak kúsztak a férfi felé, amik szintén emberi alakot öltöttek. Három a bal oldalán, négy a jobb oldalán. Aurájuk magukba szippantották a vörös tűzszerű fényt, amitől a férfiak teste lángolni kezdett. Szemeikkel egyenesen engem bámultak, ajkuk felfelé görbülve ördögi mosolyra húzódtak. Az egyik előre lépett, és kinyújtotta felém a kezét. Hirtelen előttem termett, és Jimin alakját vette fel. Ugyan azt a személyt, aki megerőszakolt. Szemei feketék és személytelenek voltak.

- Érted már?

Felkiáltva ültem fel az ágyon. Nem elég, hogy magamat megijesztettem, a mellettem fekvő két embert is halálra rémítettem. Shio felsikítva ugrott fel a levegőbe, míg Tae nagyot puffanva huppant a földre.

- Hékás! - ült fel, ami miatt csak a fejét láttam. Úgy nézett ki, mint egy szurikáta. Hasamhoz kaptam a kezem, mert sajogni kezdett. Olyan, mint mikor éhes vagyok. Emésztő ürességet érzek, de ez sokkal erősebb.

- Fáj valahol? - fogott vállamra Shio, de én megráztam a fejem. Nem fáj, csak kellemetlen.

- Akkor mi a baj? Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott - Tae felhasalt az ágyra, fejét az ölembe helyezte, és oldalra fordulva felnézett rám.

- Azt hiszem Yu segíteni akar - pillantottam le a férfire, majd Shio-ra. - Hallottam egy hangot, ami nagyon hasonított az övére.

- És? Mit mondott?

- Hagyd már kicsit levegőhöz jutni - hordta le Shio Taehyungot, aki lebiggyesztette ajkait, és ringatni kezdte magát az ölemben. Kezem arcára helyeztem, és simogatni kezdtem, amitől olyan hangot szokott kiadni, mint a macskák, mikor dorombolnak. Sóhajtottam egyet, és próbáltam összerakni azt, amit láttam.

- Yu... Azt mondta, figyeljek arra, amit megtudtam a világról. Megjelenítette előttem az ördögöt, és - szavaim a tokromba forrtak, egy nyikkanásnyi levegőm se maradt. Heten voltak! A hét főbűn, az ördög fiai! Bassza meg, hogy nem jöttem rá előbb?! - Shio! - fordultam a lány felé. Tae idegesen húzta fel a fejét, miközben a lány összerezzent. - Volt már rá példa, hogy a hét főbűn egyike feljött a földre?

- Nem tudok róla. Miért?

- Biztos vagyok benne. Jimint az egyik bűn mérgezi, mégpedig a bujaság. - Az ördög ezt jól összehozta. Direkt őt küldte a földre. Ha tőle nem lett gyerekem, legyen a fiától. Csakhogy arra nem gondolt, hogy itt van Shio.

- Hát ez remek. És mégis, hogy szedjük ki belőle? - megvontam a vállamat és Shio-ra néztem, aki hasonló mozdulattal adta tudtomra, hogy ötlete sincs.

- Az ilyen lényeket általában visszaküldik oda, ahonnan jöttek. De a hét főbűn.. Se nem démon, se nem ördög. Fogalmam sincs, mit lehetne kezdeni vele.

- Akkor sem fogok itt ülni tétlenül - jelentettem ki határozottan. Kitakartam teljesen magam, és felálltam, de amint léptem párat, iszonyatos fájdalom hasított a hasamba, ami a földre kényszerített. Shio és Tae rögtön mellém ugrottak. - Mi ez? - kérdeztem anélkül, hogy az egyikre néznék. Nem bírtam moccanni, olyan görcsöt éreztem, mint mikor elrontom a gyomrom és még menstruálok is egyszerre.

Tae megfogta a hátamat, és a térdem alatt, így emelt fel, és rakott vissza az ágyra. Shio hátradöntött, kezét a hasamra helyezte, úgy próbált meg csinálni valamit, de a fájdalom nem múlt el.

- Pihenj még egy kicsit - ajánlotta sejtelmes fejjel. Nem tetszett neki, hogy olyan hirtelen felugrottam, de nem feküdhetek itt nyugodtan, miközben Jimin szenved valahol. - Mit akarsz csinálni?

- Először is beszélni Yoongi-val. Meg kell tudnom, ő mit tud a főbűnökről. Jut eszembe, meddig voltam kiütve?

- Három napig - vágta rá Tae. Nagyot sóhajtva hátravetettem a fejem, és a plafont kezdtem nézni.

- Tuti ki vagyok rúgva. Nincs az a főnök, aki ezt elnézné - ingattam meg a fejem.

- Igazából.. Jimin elintézte ezt neked.

Megint Jimin. Nem láthatom, de ő itt van, és amiben csak tud, segíteni akar nekem. Éppen ezért nem fogom hagyni, hogy egyedül érezze magát. Most én fogok segíteni neki, hogy újra önmaga lehessen, és ne féljen a közelemben lenni.

Taehyung ittléte egészen addig nem volt gond, amíg eszembe nem jutott, hogy ő már elköltözött. Azt mondta, megbeszélte a nagyapjával, hogy amíg nem ébredek fel itt marad, de mivel már jobban vagyok, hazaküldtem. Nem akartam, hogy miattam itt maradjon, pláne úgy, hogy a nagyapja ott van egyedül. Shio itt maradt velem, aminek nagyon örültem, mert nem hiszem, hogy most elbírnék magammal egyedül. A rossz gondolataim özönlenek a fejembe, amit Shio folyamatos beszéddel igyekszik elcsitítani.

Látszólag Jimin az anyámmal is csinált valamit, ugyanis nem volt neki gyanús, hogy egész nap itthon voltam. Még a vacsorát is felhozta nekem, mint mikor beteg vagyok. Rosszul érzem magam, amiért egyfolytában befolyásoljuk a tudatát, de nem tehetünk mást. Most, hogy veszélyben vagyok nap mint nap,kénytelenek vagyunk őt is belevonni, hisz velem él. Remélem hamarosan felépülök, és Yoongi-val ki tudunk találni valamit, hogy ezeknek vége szakadjon.