Terry POV:

John háza valóságos palota volt. Esküszöm, soha nem láttam még ilyen luxuscsodát, hacsak nem a TV-ben, pedig az apámnak van egy kórháza, és merem állítani, hogy egész jól keres vele. Emlékszem, múltkor volt egy műsorban, hogy Justin Bieber házát megdobálták tojással. Na az nézhetett ki így, bár pont nem a képernyőre figyeltem, hanem egy csomag tehénkés gumicukorra. Igen, meglepő módon arra pontosan emlékszem. Először a fejüket haraptam le. Valami morbid öröm van abban, mikor az ember kivégzi a gumicukorteheneket.

Nem tudom miért, de John a házában helyezte el az irodáját. Valószínűleg fel akart vágni az ügyfelek előtt, vagy mittudomén. Mindenesetre, ha ez volt a cél, akkor sikerült. Elsétáltam a hosszú medence és a napágyak mellett, aztán végigbattyogtam a szobrokkal kirakott úton és....na jó, szóval tényleg nagyon fel akart vágni. Megfogtam egy meztelen nőt mintázó szobor kezét. Valami antiknak lehetett a másolata. A filmekben ilyenkor mindig letörik az ujjuk. Megrángattam, hátha lejön. Semmi. Erősebben kezdtem cibálni, de semmiképp sem akart letörni. Úgy látszik ez is olyasmi ami csak filmekben van. Pedig hazavittem volna szuvenírnek.

John tudta, hogy jövök, nyilván előre konzultáltam vele, és be sem engedtek volna a biztonsági őrök, ha a találka nincs előre bejegyezve. Szóval John, a baromi nagy ház boldog tulajdonosa, széles mosollyal az arcán fogadott, bár inkább volt az az üzleti arckifejezés. Mintha fogaskerekekkel húzták volna fel a szája szélét.

- Ross barátnője ha nem tévedek. Foglalj helyet. - mutatott az asztala előtt álló bőrfotelre. Leültem, hiába, a nyomozásnak meg kell adni a módját. Ennek érdekében most az egyszer félretettem a koptatott farmerem is, és sima fekete nadrágban, meg egy lenge, sárga, elegánsabbnak tűnő pólóban jöttem. Ennyi telt tőlem, ez már komoly kiöltözésnek számít az esetemben. Még a szalagavatómon is fehér converse volt rajtam magassarkú helyett, meg egy rövid fekete sort a ruha alatt. Most mindenesetre keresztbe tettem a lábam, és élveztem, hogy milyen hivatalosnak tűnök. Abba próbáltam nem belegondolni, hogy milyen nevetségesnek. Fenébe az egésszel!

- Így van. - hazudtam mosolyogva.

- És miért is jöttél ide kedves...

- Terry - világosítottam fel. Elképesztő, hogy máris elfelejtette a nevemet. - Rossról szeretnék tudni. Az a helyzet, hogy nem nagyon beszélünk ezekről a...öhm...dolgokról. Ezért hát úgy döntöttem, megkeresem magát. - Ezt mondtam, de igazság szerint fel voltam rá készülve, hogy akár erőszakkal is kiverjem belőle, amit tudni akarok. Mindent el tudok intézni. Páran már mondták, hogy rosszabb vagyok Chuck Norrisnál.

- Ez gond. - hunyorogva vakarta meg a füle tövét. Nem tudtam nem észrevenni, ahogy a pocakja ugrik egyet a mozdulatra. Bár nem volt kövér, azért eljárhatott volna egy hónapig futni. - Nem adhatok ki személyes információkat.

Előrehajoltam a székemben, hogy közelebb legyek hozzá, úgy nézhessek egyenest a szemébe. - Pontosan tudom. De nem tenne most kivételt? Nagyon fontos lenne. A kapcsolatunk érdekében Rossal. Tudnom kell.

- Sajnálom hölgyem. - elutasítóan rázta a fejét. Azt hiszem épp olyan tudatlanul kell távoznia, mint ahogy jött.

- Na idefigyelj John! - Felemeltem a hangom, és éreztem ahogy kitör belőlem a nőstényoroszlán. A kezemmel vadul suhintottam egyet, az üveg hamutartó pedig lerepült a földre, ahol apró szilánkokra tört, nyomatékosítva a mondanivalómat. Upsz. Véletlenül löktem le, mindenesetre próbáltam hozzá kegyetlen képet vágni, hogy erre ő ne jöjjön rá. - Ez az üzlet itt illegális. Ne csinálj úgy, mintha te döntenél ebben a vitában. Ha nem mesélsz, akkor az első utam a rendőrséghez fog vezetni. Szóval jobb neked, ha elmagyarázod, hogyan juttott Ross idáig! - förmedtem rá dühösen.

A fogaskerékmosoly kilazult, a két zöldeskék szemben enyhe döbbenetet láttam. Nem szokott hozzá a Terry féle bánásmódhoz. Hiába, vallatáskor minden módszer megengedett.

- Ha feljelentesz, Terry, annak a barátod sem fog örülni. Mert akkor újra az utcára kerül - tájékoztatott szárazon. Úgy látszott, ő sem ragaszkodott a magázáshoz. De más jobban érdekelt. Azt mondta, hogy megint. Ez elárult egy s mást. Lehet a háttérsztori sötétebb, mint gondoltam. 

- Akármikor tudok neki másik állást találni. Az apámnak van egy kórháza. Komolyan azt hiszi, hogy nem oldanám meg? - természetesen ez blöff volt, hisz nem is tartom a szüleimmel a kapcsolatot, apám meg nem alkalmazna senkit minimum 5 diploma és tökéletes pedigré nélkül, ahhoz túl sznob. 

- Ha így lenne kedves, már találtál volna - állította John, száraz kis mosollyal az arcán. Aztán mintha eltűnődött volna, azt latolgatva, hogy mennyire fontos valójában ez az információ.

- Rendben. Akkor mesélek - egyezett végül bele. Valahogy mintha ez túl könnyen sikerült volna. - A barátodat a feleségem az utcáról szedte föl. - Hát nem teketóriázott sokat, rögtön belecsapott a lecsóba. - Koszos kis utcagyerek volt, azt hiszem éppen lopáson kapták. Nem ismerem a részleteket. Amy akkoriban oda meg vissza volt a fiúért. Öt éve nyitottuk az üzletet és folyamatosan kellett az utánpótlás, főleg, hogy páran kiöregedtek, ezért hát, miután észrevette, hogy néz ki a kölyök a kosz alatt, úgy döntött, jó befektetés lesz. Pár hétig ebben a házban lakott, aztán találtunk neki lakást és munkába is állt. Ennyit tudok róla, többet sosem mesélt, de nem is érdekel. Van más amit tudni akarsz? - fejezte be pókerarccal. Vajon történt volna bármi, ha kihívom a rendőrséget? Nem tudtam elképzelni, hogy John nyugodtan hagyjon random Terryket mászkálni az utcákon, ha azoknak a Terryknek olyan infók úszkálnak a fejében, amik ledöntheti a prostitúciós birodalmát. Valószínűleg csak azért köpött, mert nem bírta Rosst. Vagy pont azért mert bírta. 

Meglepő volt hallani ezeket. Mármint, tudtam, hogy utcagyerekek léteznek, de, hogy Ross is az legyen! Elképzeltem az egy fejjel kisebb verzióját, ahogy koszosan szaladgál, lerongyolódott cipőben a hideg téli köveken. Lehet, hogy koldult is? Az a hajléktalan jelent meg a szemeim előtt, aki mindig az ajtókat nyitogatja az utasoknak, hátha megszánják pár forinttal. Mindig adtam neki valamennyit. Na jó, igazából úgy képzeltem el, mint Sarát a padlásszoba kis hercegnőjében, csak fiúverzióban. Lehet, hogy Ross is barátkozott patkányokkal? Mert az király lenne. Azért volt még amit tudni akartam.

- Pontosan mit is csinál? Mármint, jönnek hozzá a nők, ő meg lefekszik velük? Hánnyal? Mikor? - hirtelen elképzeltem, milyen öhm....ügyfelei lehetnek. Ha lehet így hívni az olyan ribancokat, akik pénzért az én Rossommal alszanak. Csupa gazdag, elkényeztetett csitri, akiknek legszívesebben a saját tűsarkújával nyomnám ki a szemét. Elhatároztam, hogy alkalomadtán lefotózom őket, és kiragasztom a képük Dexter pocakjára célpontnak. - És legalább sok pénzt kap érte? - hát igen, a nyomozó legyen gyakorlatias.

- Terry drága, ez már csak tőle függ. Pontosan nem tudom, a feleségem, Amy felel érte. Sajnos néha úgy érzem, hogy túlságosan is felelősnek érzi magát - ebben az utolsó mondatban hallatszott a hangján, hogy dühíti kicsit a dolog. Kapisgáltam, hogy féltékeny, csak azt nem vágtam mire.

- Ennyit tudsz mondani? - méltatlankodtam. - Gyerünk John, erőltesd meg magad. Ennél csak többet tudsz.

- Még annyit tehetnék hozzá, hogy körülbelül tíz lány...ha jól emlékszem. - közölte velem. Nem tűnt túl biztosnak benne, de azért... Tíz?! Tíz???? Az átlagban is több, mint napi egy. Ross minden nap...?! Mi van? Megráztam a fejem. Az kizárt. Akkor sorban...dehogyis! Hogy tudok ilyen hülyeségeken gondolkodni? Próbáltam elvonatkoztatni magam a témától, és gondolatban elutazni Hawaii-ra, de nem sikerült. Mindkét szülőm jól leplezi az indulatait, szóval lehet, hogy engem tényleg a postás csinált.

- Maguk megőrültek? Tíz? - bukott végül ki belőlem. Indulatomban elfelejtettem, hogy épp akarata ellenére tegezem.

John megvonta a vállát. - Ez nem nagy szám a szakmában. Ha nem tetszik ne randevúzz vele. - Na ezen teljesen elképedtem.

- John. Tíz nőről van szó. Ez nagyon nagy szám - közöltem.

Nem akart vitatkozni. Szótlanul néztünk egymásra. - Megkaphatom valamelyik lány számát? - kérdeztem, de tudtam, hogy ez valószínűleg túl sok. Én nem adtam volna meg, ha az én üzletemről van szó.

- Nem - jelentette ki tömören. Most pedig jobb lenne ha távoznál. Esküszöm, az a kölyök hozza rám a problémáim felét.

- De mégis...

- A válaszom továbbra is nem.

- Jólvan, na! - vágtam rá sértődötten. Azért szerettem volna látni, hogy kikkel hancúrozik Ross a szabadidejében. Eltöprengtem rajta, vajon féltékeny vagyok-e. Letagadhatatlanul, irtóra féltékeny voltam. Még egy fánkra is az lettem volna, ha a társaságban arra meregeti a szemét helyettem. Eljött az ideje, hogy bevalljam magamnak a vonzalmam a coop-os bunkó irányába. A dögös coop-os bunkó irányába. 

Az ajtó csikorgására megfordultam.

- Meghoztam a kávét, főnök. - a fiú ismerős volt. Nem lehetett több huszonkettőnél, és mintha már láttam volna valahol. - Te Chad vagy! - kiáltottam föl. - A weboldalról.

Először csodálkozva nézett rám, aztán mosolyogva. - Ügyfél vagy, szivi? Szeretnél befizetni egy körre?

A gyomrom majd felfordult. Mi ez a béna duma? Ki a szivije kinek? Igaz, csinos arca volt, gyönyörű szőke haja, meg valószínűleg szép kockái, minimum hat, de azért nem kellett volna melléjük ilyen egót növesztenie.

- Nem szivi, inkább kihagyom. Én pasikra bukom, nem szexautomatákra.

Na ilyet sem mondhattak még neki, mert pipacsvörösre mérgesült. Nem, jobban megnézve, csak annyira megszeppent, hogy bevörösödött. - Akkor miért vagy itt? - kérdezte, ezúttal kevésbé csajozós modorban. Mielőtt kinyílhatott volna a szám, John válaszolt helyettem.

- Terry Ross barátnője. De már megy is. Nem igaz?

- Legyünk őszinték. Bajt keverni jöttem - vigyorodtam el, és felálltam. - Látod? Török, zúzok - mutattam Chadnek a véletelnül megsemmisített hamutartót.

- Wow - nézett a romokra. - Mint egy beltéri dinoszaurusz. Rexi.

Megrökönyödve meredtem rá. Nekem mindenki beceneveket ad? Mintha a Vészkijárat nem lenne elég.

- Ne hívj Rexinek - förmedtem rá, aztán felálltam és célba vettem az ajtót. Dühösen csaptam be magam után, aztán megálltam a folyosón, hogy kifújjam magam. Vagy inkább, hogy kifújjam magamból a dühöm. Fél perc múlva Chad is kijött. Nyilván csak a kávét vitte be.

- Chad, mit tudsz Rossról? - kérdeztem, hirtelen ötlettől vezérelve.

- Nem sokat. Csak látásból ismerem, de elvileg elég népszerű a srác - közölte be. - Most lett ezüstös.

Értetlenül vontam fel a szemöldököm. Aztán Chad megmagyarázta a fokozatok rendszerét, meg a fizetésbeli különbséget. Örültem is Rossnak, meg ki is akartam rúgatni. Nem hiszem el, hogy sehol máshol nem vették fel, csak ezen a nyomorult helyen, ahol annyira tartják az emberi lényeket, hogy még osztályozzák is őket.

- ...és ha valaki a többi hatból kiöregszik, lehet, hogy ő is felkerül a weboldalra. - fejezte be Chad.

- Értem. - bólintottam. Engem valahogy ez nem töltött el örömmel. Láttam a fiún, hogy azt várja, kiül az arcomra a büszkeség arckifejezése. Úgy látszott szereti amit csinál. Elképzelni nem tudtam, hogy lehet ezt szeretni. Azt meg nem értettem, hogy ha ez a munkája, miért hord kávét a főnökének. Meg is kérdeztem.

- Ja, az. Másért jöttem - közölte. - Csak szívességből vittem be neki. A lánya a barátnőm. - úgy nézhettem rá, mint valami ufóra. E mellett a munka mellett még barátnője is volt, aki kétségtelenül tudta, mit csinál, hisz az apja a főnök! Az ilyen lányokat valami űranyagból gyúrhatták, mert az biztos, hogy a kémiai összetételük nem egyezik egy emberével...

- Akkor nem tartalak fel, jó randit - vetettem oda neki, aztán gyorsan leléptem. Komoran gondoltam rá szegény Ross mibe keveredett, de azért kicsit büszke is voltam magamra. Milyen klassz nyomozó lennék már. Azért még elhatároztam, hogy este leverem Dexteren a John iránti haragom. Míg nincsenek meg azok a képek...

Ross POV:

Sammael: A megmaradt pontjaid száma 56. - írta ki a képernyőm. Sápadtan meredtem rá. Ez nem lehet igaz.

Sammael: :D Na végre! Tudod, hogy nagyon lassú vagy a lányokkal? - A kék pulcsimra néztem. Az okozta az egészet. Szerintem meg túl gyors vagyok. Túlontúl gyors.

Ross: Sokkal, sokkal lassabb szeretnék velük lenni. - pötyögtem be, azzal lenyomtam a küldés gombot. Azonnal felugrott a válasz.

Sammael: Ne aggódj. Innentől felgyorsulnak a dolgok. ;) Mindig felgyorsulnak. Ez az élet rendje. Vagy mondjam, hogy a halálé? :D Hát ez haláli jó. Hogy én milyen vicces vagyok...

Ross: Valóban. Haláli vicces vagy. Biztos vagy benne, hogy kell neked a lelkem? Szerintem nagyon rossz lehet az íze. Erkölcstelen életet élek.

Sammael: Ó, te amiatt ne aggódj. Múltkor egy láncdohányost nyírtam ki. Pfuj! -.-" Még a lelke is füstízű volt. Két napig sikáltam utána a fogam.

Ross: Akkor most szépen indulok a boltba és cigit veszek...

Sammael: STOP! Meg ne próbáld!!!

Sammael megváltoztatta a nevét Adohányzásöl!-re

Adohányzásöl: Még mindig jobb, ha én öllek meg, mint ha a tüdőrák. Gondold csak át. Én tök jó fej alak vagyok, a rákok ellenben tök bénák. Semmi stílusérzékük. És a kezeléstől kihullana a hajad. Nagyon béna skinhead lennél, hidd el. Nincsenek tetkóid. Ráadásul Lis se beszél veled többet, ha büdös a szád. Terry meg teletöm LSD-vel :D LOL Azon besírtam...:')

Na ettől irtó dühös lettem. Miért van az, hogy ő jót mulat azon, mikor veszélyben az életem. Már megint kezdett tudatosulni bennem, hogy Sammael tényleg egy démon. Egy olyan idióta démon, aki meg akar ölni, de közben vigyáz az egészségemre. Az üvegházban is biztos figyelnek, nehogy csúnyák legyenek a paradicsomok. Úgy éreztem magam, mint egy felfalásra szánt zöldség.

Ross: Menny a mennybe! Rossz értelemben. - küldtem volna, de aztán inkább kitöröltem az üzenetet és ledobtam magam az ágyra. Nem kéne Sammaellel chatelnem. Teljesen morbid az egész. A szemben lévő falat bámulva visszagondoltam rá, hogyan is veszett el az a negyven pont:

***************************************************************************

Na, ez lenne a mai adag. Légyszi, írjatok kommenteket. :D Nagyon, nagyon nagy örömet okoznátok vele. Jöhet a rossz vélemény is. Minden érdekel. ^^ :) Azért remélem, hogy tetszett a rész. Végre történik valami. Most nagyon beindul majd a történet, legalábbis ez a szándék, a kivitelezés meg majd eldől.