Ross POV:

A helyzetem finoman szólva is katasztrofális volt, de készen álltam rá, hogy áldozatokat hozzak az életem megóvása érdekében. Egy jó akciófilmben ilyenkor meg kell ölni valakit, pénzt kell szerezni, meg hasonlók. Bosszantott, hogy számomra a smárolj le egy hapsit kártyát osztotta a sors. A fürdőben gyorsan lecsekkoltam a telefonomon hol is van az a bizonyos bár.

Lis egész úton pókerarcot vágott. Tudtam, hogy megbántottam és nem hisz nekem. Az se segített a helyzeten, hogy először véletlenül rossz utcánál fordultam le. Bye, bye hitelesség, remélem még találkozunk...egy másik életben...

A telefonom hirtelen megcsörrent. A zsigereimben éreztem, hogy kitől kapok sms-t és nem is tévedtem. Dühösen zsebrevágtam a készüléket. A démon bohóckodása nélkül is épp elég bajom volt.

Kedves Ross. Az elkövetkező eseményeket megörökítő DVD-t a 06********* számon rendelheted meg. Az ár a tartalomtól függ. Ha pornográf lesz, többe kerül majd. A vélhető főszereped tekintetében javaslom a mihamarabbi beszerzést. Ne feledd, egy szerencsétlen, szegény, elhagyatott démoni lelket támogatsz a milliárdossá válásban.

U.i. Ha pornográf lesz, kapsz a bevételből 10%-ot. Csak, hogy lásd a jóindulatom.

Üdv: öribarid, Sammael ;)

Mire megérkeztünk Tony bárjába, mert kiderült, hogy ez a neve, jelentős méretű gombóc képződött a torkomban. Tényleg meg akarom ezt tenni? Hogyan tovább? Ráadásul alulöltöztem, nálam sokkal puccosabb szerelésben mászkáló fiatalokat és öltönyös idősebbeket láttam. A kapunál kiderült, hogy erről a helyről a nők szigorúan ki vannak tiltva. A biztonsági hangsúlyozta, hogy leszbikusokat sem szolgálnak ki, a tulaj kifejezett óhajára. Tony vélhetőleg totális háborút indított a nőnem ellen.

- Mi legyen? - kérdeztem List.

- Idekint. - válaszolt. - Bőven van választék.

Úgy tűnt a szemeivel kissé sötéten méregeti a körülöttünk álló temérdek férfit, de talán csak a lámpafény tette, ahogy az arca egyes részeit kiemelte, míg másokra sötét árnyékot vetett.

- Rendben van. - bólintottam. - De várj egy kicsit. Kedvem támadt inni valamit, hozok neked is. Mit kérsz?

Nem válaszolt, csak vállat vont és azzal tüntetően elfordította a fejét.

Jólesett, hogy volt pénzem ilyesmire és kissé felderültem, ahogy a kezemben két Long Island Iced Tea koktéllal manővereztem kifelé az ajtón. Már éreztem az illatukból a mennyei megkönnyebbülést, ami hamarosan el fog tölteni. Bent a pultnál ledöntöttem két felessel vodkából is, bár erről List nem terveztem tájékoztatni. Ha már egy bárban vagyok, és éppen pénzem is van, miért ne engedhetném el magam egy kicsit? Egyedül az lombozott le, mikor a pultos megszólított:

- Mit kérsz cicafiú? - azt hiszem nagyon undorodó fejet vághattam erre, mert egy lépést rögtön hátrált.

- Egy gecinagy pitbullt, hogy minden cicát elpusztítson tíz kilométeres körzetben. - morogtam a fogam között, aztán kiböktem a rendelésem is. Szóval ilyen helyre kerültem.

De nem mindenkit ijesztett el a harapós kedvem, láthatóan, mert egy vörös hajú, nálam vélhetően fiatalabb fiú a szomszéd széken hangos hahotában tört ki, amit aztán elharapott, látva a pultos sértődött képét. Még rángott a szája széle, ahogy egy zsebkendővel letörölgette a kis híján teljes egészében kiköpött whiskeyt az arcáról. A fiún nem volt különösen kirívó ruha, első ránézésre nem mondtam volna meg róla, hogy meleg. Passzos, de azért nem túlságosan szűk farmert viselt egy fekete ujjatlannal és bakanccsal. A bőre meglepően világos volt, az arcán pedig halványan elősejlett pár szeplő. A jobb fülében csillag alakú, ezüst fülbevalót viselt,a bal csuklóján lánckarkötőt. A legfontosabb pedig, hogy nyílt jóindulattal, vágyakozással és kellő naivitással nézett rám. Nem akartam kihasználni, de azonnal tudtam, hogy ő az emberem.

A két koktélon kívül tehát a vörös hajú, valószínűtlenül fiatal, első ránézésre kiskorú srác is elhagyta velem az épületet. Kicsit gonosznak éreztem magam, de nem annyira gonosznak, hogy változtassak a tervemen. Végülis, én se voltam még épp idős. Csak egy-két évvel lehetett nálam fiatalabb.

Mikor a frissen beszerzett csókpartnerjelölttel megálltam Lis mellett, hitetlenkedve vonta föl a szemöldökét. Kissé ideges volt. Nem gondolta, hogy végigcsinálom, ez határozottan látszott rajta. Mégis, mire elfogyott a koktélom, már vadul smároltam az ismeretlen sráccal, akivel még egymás nevét sem tudtuk. És bár nem vonzódtam hozzá különösebben, és éreztem rajta a tapasztalatlanságot, a csók egész élvezhető volt. A szemem sarkából időnként a mellettem ledermedt lányra pillantottam. Lis pókerarca megtört, döbbent, hitetlenkedő kifejezés vette át a helyét. Mikor láttam, hogy csaknem meggyőztem, hirtelen a tőlem telhető legnagyobb hévvel indítottam újabb támadást a vörös szája ellen, szándékosan, amire ő meglepetten nyögött egyet, de aztán belefeledkezett a közös tevékenységünke. Még a szemét is behunyta. Én sem figyelhettem túlságosan, mert egészen addig nem vettem észre egy bizonyos életveszélyes személy közeledését, míg a partneremet hirtelen elrántotta mellőlem egy alacsonyabb, de energikus ember.

Ez az emberke aztán megállt előttem.  - Már bocsi de.... - kezdtem volna, de nem folytattam mikor lerántotta a pulóver kapucniját és vállig érő barna tincsek bukkantak elő belőle, köztük egyetlen vörössel.

- Terry? - ennél jobban talán csak egy részegen salsázó jegesmedve döbbentett volna meg. Ha tütüt visel.

A lány válasz helyett nagy levegőt vett, aztán egy előre láthatatlan jobbegyenessel bezúzta a hasfalamat. Lagalábbis én akkor úgy éreztem, hogy a kockahasam egy csomag Milka csokivá változott, amit épp szanaszét törnek.

- Megőrültél? Mit csinálsz itt egyáltalán? És minek ütöttél meg? - fakadtam ki. Hirtelen mérges lettem Terryre, mert hát levegőt is nehezen vettem miután kamatoztatta rajtam harcművészeti tudását.

- Irritált az arcod. - közölte Vészkijárat hidegen.

- Az még nem ok arra, hogy rokkantat csinálj belőlem!!!

- Kivédhetted volna.

Folytattam volna a vitát, ha Lis nem avatkozik közbe. Ekkor tért magához a döbbenetből, amit az én "színvallásom" és a húga megjelenése okozott.

- Terry! Hagyd abba! Mi a bajod? Nem tudnád elmondani? És egyáltalán hogy kerülsz ide? Pláne ebben a cuccban.. - Lis rosszallással nézett végig a férfiholmikon. Vészkijárat meglepő módon csendben maradt. A vörös hajú fiú kelletlenül fészkelődött mellettem. Nem tudta mit csináljon, nem akart otthagyni az után ami gyanítom, hogy eddigi és nem kizárt, hogy elkövetkező élete legjobb csókja volt (mert hát na, most mit tagadjam, hogy ilyen téren pro vagyok?).

Azt vártam, hogy Terry kifakad rám, esetleg péppé ver és bedob egy árokba, vagy felnyársal miután darabokra hasított, de az arca hirtelen kifejezéstelenné vált. - Semmi közöm az egészhez. - suttogta sötéten. - Jobb, ha hazamegyek.

Ezzel sarkon is fordult, de ahogy megláttam a távolodó alakját jónak láttam utána menni. Nem figyeltem a többiekre, ez később tudatosult bennem, de nem is érdekeltek különösebben. - Várj! Beszéljük már meg! - ez nagy áldozat volt tőlem, úgy is mondhatjuk, hogy megalázkodás.Sorozatos dühkitöréseket kellett volna kitermelnem, tekintve, hogy a hasam szúrt mint az állat. Már vártam, hogy mikor tűnik föl az ominózus, ököl alakú fekete folt.

Csak akkor hagyta, hogy utolérjem, mikor már nem láttunk senkit azokból, akikkel korábban ácsorogtam.

- Mi bajod Terry? - nagyon érdekelt volna. Kezdett valahol kicsírázni a düh, legalábbis nagy indulat volt. 

- Miért smároltál egy hapsival? - a hangja számonkérő volt, csaknem pimasz és kissé gúnyos, amilyen tipikusan ő maga is.

- Miért ne tehettem volna? - erre már én is felhúztam magam. - Tiltja a törvény vagy mi? - De akkor eszembe jutott valami. - Mondd...azon az estén...amikor nem voltam egészen jól és nálad keltem...megcsókoltalak? - Hirtelen annyira egybevágott minden.

- Nem! - kiáltott rám, amivel meglepett. Egyik pillanatról a másikra igazán dühös lett. Ahogy én is. Akkor mit fesztiválozik itt? De most komolyan, nincs jobb dolga mint mindenhol felbukkanni, ütni-vágni és bonyolítani az életemet? Kezdett nagyon bosszantóvá válni.

- Akkor mi bajod? Féltékeny vagy? Belémestél vagy mi, hogy ilyen jelenetet rendezel?!

- Úristen! Mit szeretnék benned, basszus, nézz már magadra. Nézd meg hogyan élsz!!! - Terry a kiabálás határát súrolta.

Ezzel nagyon elvetette a sulykot. - Ha ez megnyugtat én se szeretlek. Sőt...idegesítesz. Az irracionális, furcsa, illogikus, irritáló viselkedéseddel. - nem tudom miért mondtam ezt, csak az esett rosszul kissé,hogy így is gondolom. - Tudod mit? Szerintem te féltékeny vagy. - szegeztem neki a nem megalapozott gyanúmat. Igazából nem gondoltam, hogy ez igaz lehet,csak valami bántót akartam hozzávágni.

- Bebizonyítom, hogy nem. - csattant fel a lány. - Azon az estén....tényleg nem történt semmi. Nem smároltam volna olyannal, akinek én adtam drogot...de most megmutatom neked, hogy nincs igazad. - nagy levegőt vett, aztán kifújta. Most már sokkal nyugodtabbnak tűnt. - Ha megcsókollak és nem érzünk semmit, elhiszed, hogy tévedsz? Nekem is...biztosra kell tudnom... - talán sose hallottam még tőle ennyire őszinte szavakat. Vagyis nem biztos de benne?

De wow, megcsókol? Na jó...ez új. De végül, mivel semmi érzés nem lenne benne, nem hozhat rossz helyzetbe. Hisz ez csak Vészkijárat. A város pirosan felvillanó boszorkánya. Max herpeszem lesz tőle, ami azért nem viszi le nullára az életemet. Kivéve, ha bazinagy herpesz. Mondjuk egy méter átmérőjű. Az már problémás...

Nem gondolkodhattam róla tovább, mert az ajkamat meglepetésszerű támadás érte. Nem érzek semmit. Semmit az ég világon. Ezt gondoltam, ahogy visszacsókoltam. Semmit. De már vadul birkóztak a nyelveink. Semmit az ég világon. Ebben a pillanatban Terry elhúzódott tőlem. A fal mellett állt, és csak néztük egymást.

- A fenéket nem! - nem tudom mi ütött belém. Nem gondolkodtam. Csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire nincs igaza, ahogy megragadtam a csuklóját és odaszorítottam a falhoz. Emlékszem, hogy Terry órája koppant a téglán. Vadul csókolt vissza, és fura melegség járt át, ahogy a karját átfonta a nyakam körül. A telefonom kettőt csipogott, jelezve, hogy üzenetem érkezett, de abban a pillanatban ez valahogy nem tudott érdekelni...hiszen már úgyis mindegy...