Ross:

A piros szín illatát érezni teljesen normális. Beszívtam a levegőt, aztán kifújtam, emlékeztetve magamat a jógaórákra......várjunk csak, sose jártam jógára! Mindegy. Ez teljesen normális. Inkább nekiláttam, hogy elkapjam a székemet, mert nagyon izgett-mozgott és féltem, hogy elszalad. Persze az amit láttam lehetett valóság is, meg a képzeletem is, minden csak a fejemben. De lehetett valóság is. Mindegy, a lényeg az, hogy elkapjam a székemet.

"Gyere hozzám,

Várok rád,

Szeretem lábad

És karfád.

A fa színed,

S faanyagod.

A világom,

Beragyogod."

Szavaltam a széknek egy kis dicsőítő versikét teljesen némán, inkább csak magamnak. Furcsamód: megállt. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. 

- Ross? Mit keresel te itt? - szinte ledermedtem, ahogy meghallottam az ismerős hangot. Olyan volt, mintha lassított felvételt hallanék, és az egész világ sebessége a felére csökkent körülöttem ahogy megfordultam. Nem tévedtem, ismertem a férfit. 

Negyvenes éveiben járó, kicsit pocakos, de amúgy jóképű úr volt, elegáns ruhában, nem úgy, mint a bárban lévő szedett-vedett társaság. Ő volt a tulajdonos. És amúgy ő volt Amy férje is. Említenem kéne azt is, hogy Amy férjét, saját lelki nyugalma érdekében a felesége megkímélte a találkozásaink részleteitől. Jobb is, mert a karrierem bánta volna. Tulajdonképpen vehettem az egyik főnökömnek, mivel az ő kezében volt a cég nagy része. Amy csak kezelte. 

A férfit Johnnak hívták, és körülbelül ugyanolyan egyedi volt, mint a neve. Gazdag, gondatlan, üzletember, semmi érdekfeszítő az égvilágon. Nem is kedveltem, lévén, mivel miatta nem kaptam soha fizetésemelést. Ugyanis sajnos sose volt olyan hülye amilyennek látszott, és gyanította, hogy a felesége viszonya velem több egyszerű üzleti kapcsolatnál. Viszont álmában sem gondolta volna, hogy már rég gyakorlatba ültettük a "kölcsönös vonzalmat" amit egymás iránt éreztünk. Szerinte.

Szívesen gondolkodtam volna még ezen, de a világnak ezen szorongással teli pillanatát elfújta a szél, mint egy elszáradt falevelet és továbbsöpörte a feledés felé. Ez mind normális. Az idő telik. Igaz, hogy lassított felvételben, de azért megyeget. Döcög, halad. Ahogy John is elkezdett haladni egy kör alakú áramlattal, amely a levegőben formálódott. Felemeltem a fejem, hogy kövessem az útvonalát, ahogy elszállt, mint egy ballon. Ez mind a fejemben van, vagy valóság? Mindegy, hiszen teljesen normális.

- Ross - bökött meg valaki. Egy delfin. Odafigyeltem a tengeri élőlényre, csak, hogy észrevegyem, Terry az, nem csoda, hogy azt hittem megsérült....az a vörös a fején....és azt is megláttam, hogy John hirtelen megint előttem áll. Iszonyú gyors az ürge. Persze az is lehet, hogy nem mozdult meg és minden csak a fejemben volt. Minden. A szemeim felcsillantak a lehetőségre. Lehet, hogy nincs is a bárban, csak odaképzelem. Persze ez mind teljesen normális, csak tudnám mitől érzem így magam. Persze megérdemlem a nyugalmat. Ez a tempó...kicsit forog, de nyugodt. Többé-kevésbé. Csak ne hallucinálnám magam elé Johnt. Terry viszont egész csinos delfin lenne.

- Ross? Mit csinálsz itt a bárban?! - ismételte a hallucináció a kérdést hangosabban. Talán azt hitte, hogy a zenétől nem hallok.

- Vitatkozok a környezetemmel. Nagyon formabontóan viselkedik ma - vallottam be őszintén, nem egészen Johnra koncentrálva, mivel gyanakodni kezdtem rá, hogy el akar repülni a csillár. Persze buta gondolat volt, ezt tudtam is, de azért jobbnak láttam megfigyelni egy darabig. Csak, hogy biztosra menjek.

- Volt egy kis nézeteltérésünk....és azért jöttünk, hogy megünnepeljük a békülést - nevetett delfinlány. - Terry vagyok.

- John - nyújtotta az úr a kezét mosolyogva, amit Vészkijárat elfogadott és megrázott.

- Te pedig - fordult John újra felém - ne ess túlzásokba. Ha botrányt csinálsz a báromban, mert leittad magad, mert lássuk be, hogy ez a helyzet, akkor repül az állásod. Az nem lenne túl jó, igaz-e?

- Nem - ráztam meg a fejem, kirázva belőle pár csillagot. Érdekes, persze ez is normális? Nem tűnik annak. Ross, a jógaórák. Csak nyugodtan. Nem tudtam, hogy John bárjában vagyunk, ami az én hibám, lehettem volna jobban tájékozott.

- Rendben kölyök - veregette meg a vállamat Amy férje, széles mosolyra húzva a száját.

- Ön lenne Ross főnöke? - csillant fel Terry szeme. Tudtam, hogy veszélyes a téma, csak valahogy nem kötött le. Mármint, úgy értem a csillárt kellett figyelnem.

- Te pedig, feltételezem, hogy az egyik ügyfele - nézett rajta végig vizslató szemekkel a férfi. - Bár azok a lányok általában jobban öltözöttek.

- Ne! Ne! Ne! - a valóság egy pillanatra majdnem visszarántott magához, de nagyon féltem, mármint, hogy a csillár elrepül, ezért a jógára koncentráltam, és a csakrámra, amelynek a létezését a Naruto egy elvétve látott részéből ismerem. Na meg a belső csimre meg ilyesmikre.

- Mi? Nem - rázta a fejét Terry, a kócos barna tincsek lazán repkedtek a feje körül, körülbelül egy órája kiesett a hajából a hajgumi. De az is lehet, hogy három órája vagy csak három perce. Igazából fogalmam sem volt, az időérzékem kikapcsolt.

John meglepetten mérte végig újra, aztán elnevette magát. Kicsit olyan...megkönnyebbültnek látszott. Elgondolkodtam rajta, hogy mitől lehetne ez, ha John tényleg itt lenne, mármint csak egy hallucináció, nem? Bár abból ítélve, hogy Terry hallja....kezdett elfogni a pánik. Mondjuk....emlékeztettem magamat, hogy minden ami történik teljesen normális. A legrosszabb, ami történhet, hogy Terry mindent megtud és megutál...és békénhagy. Ez mind teljesen normális.

Aztán eszembe jutott, hogy min is gondolkodtam. Lehet,hogy John azért könnyebbült meg, mert ha Terry nem ügyfél, akkor...

- Akkor minden bizonnyal a barátnője vagy - szakította meg a gondolatmenetemet a férfi.

Hát persze! Ha nem hiszi, hogy én meg Amy...az marha jó lenne! Azt jelentené, hogy kaphatok fizetésemelést. Ismerjük be, a pénz a legfontosabb dolog ezen a világon. Akinek nincs pénze az temetheti magát. Csak a tehetség és a kemény munka ér fel vele, mert azok nélkül meg ugye nincs pénz.

- Az - vágtam rá, mielőtt a lány megszólalhatott volna. Láttam, ahogy egy zavart kifejezés jelenik meg az arcán a szavaim nyomán. Megkíséreltem, hogy sokat sejtetően megbököm, hogy rájöjjön, ez fontos, de elszaladt előlem a keze, de nem mozgott, hanem csak úgy helyeben állva elszállt. Nehéz megmagyarázni, persze ez normális, nem őrültem meg, és még mindig nem tudom mitől viselkedik a világ ilyen viccesen. Ahelyett, hogy megböktem volna, elvesztettem az egyensúlyom és szabályosan a nyakába borultam.

Szerencsére így is kapcsolt. - Ross, drágám, jól vagy? - rázott meg enyhén, a hangjában erőltetetett gyengédséggel, ami olyan mű volt, mintha futószalagon gyártották volna, és egyáltalán nem szoktam meg tőle.

- Persze bogaram - vágtam rá, nem egészen biztosan a dologban. Éppen azt mondtam, hogy bogaram? Igazából elég viccesen hangzott. Kihasználhatnám a helyzetet....

- Galambom, pihenned kéne - folytatta színpadiasan, tettetve az aggodalmat. Na jó, ez a lány se semmi.

- Dehogy, mókuskám - vigyorogtam, eltolva magamtól a lányt. Vagy delfint. Tudom, hogy embernek kéne lennie de hát az én hibám az, ha folyton deformálódik? És kék a pólója.

- Látom, nagyon közel álltok egymához - húzta John széles mosolyra a száját. - Bár kisasszony, lehet, hogy jobban járnál ha lefektetnéd a barátodat. Kicsit túlzásba vittétek a békülést. Istenem, istenem, nem is hiszem el, hogy van olyan lány aki képes róla ilyen odaadással gondoskodni. Az én feleségem is rendkívül csinos, - itt sokatmondóan felvillant a szeme és éreztem, hogy ez nekem szól - de talán ő se menne bele komoly kapcsolatba valakivel, akinek ilyen instabil a helyzete. - Vettem a célzást, főnök. Maradjak a rendkívül kedves barátnőmmel és hagyjam békén a feleségedet.

Én értettem mindent, még ha a világ viccesen is mozgott, Terry azonban, látszólag újra elmerült a tudatlanság homályaiban. Emlékeztetnem kellett magamat, hogy nem tudhatja miről van szó, mert sose mondtam el neki. Meg senki másnak sem.

- John, szeretném ha Ross munkájáról beszélnénk - szólalt meg, hangjában rengeteg kíváncsisággal és egy kis....aggodalommal? Nem, biztos csak képzelődtem. - Említette, hogy instabil a helyzete....mire gondolt?

Mert ezt mindenképp meg kellett kérdeznie. Amy férje gyanakodva nézett rám, aztán kisimult az arca és sóhajtott. - Terry, ezt tőle kéne megtudnod,bár azt hittem, hogy, mint a barátnője, már réges-rég beavatott.

- Tudja! - vágtam közbe gyorsan.

- Mit is? - tette a lány csípőre a kezét. Remek, annyi együttműködés sincs benne, mint egy rakás kőben. - Fogalmam sincs miről van szó. Mit a barátnőd, - remek, ellenem fordította a barátnő kártyát - jogom van tudni az ilyesmiről.

- Ezt tényleg....

- Kérem! - folytatta Terry. - Valaki olyantól szeretném hallani, aki pártatlan. A kapcsolatunk érdekében. - Hülye Vészkijárat!

A "kapcsolatunk", az Amy probléma miatt sajnos nem hagyta egészen hidegen Johnt és beszélni kezdett.

- Az a helyzet, hogy ugye a fiatalember a feleségem pártfogoltja...ühm...és mint tudod a részmunkaidős állása nem egészen legális.

- Mit ért azon, hogy nem egészen legális?  - a lány összeráncolta a szemöldökét és idegesen járatta a tekintetét köztem és John között. Mint mikor a barátnőd a filmekben kezdi megérteni, hogy megcsaltad. Oscart kéne adni ennek a lánynak. Persze csak miután valaki megfojtotta egy kanál vízben.

- Mint tudod azt hittem, hogy a egyik ügyfele vagy. Ilyensképpen nem legális - bökte ki John, kissé elpirosodva az utolsó szavakra.

Terry arcát ezúttal komolyan elfutotta az értetlenség, mint valami sötét felhő. De csak egy pillanatra, aztán kivilágosult. Mindenre rájött. Legalábbis azt hittem.

- Ross itt dolgozik a bárban? Mint egy hostess csak férfiban? - kérdezte, rámeredve Johnra. Nem hagyhattam, hogy ez tovább folytatódjon. Elegem volt. Mégis mi bajom lesz belőle, ha Vészkijárat megutál? Az egész köntörfalazás az idegeimre ment. Végülis nem Lisről volt szó. Ha ő lett volna, mindent megtettem volna annak érdekében, hogy ezt megakadáyozzam. A falak imbolyogni keztek és azt hittem minden összedől. Olyan mérges voltam, olyan furcsa volt minden, de persze. Hiretelen megállt. Ez mind teljesen normális, gondoltam. Nem őrültem meg. Minden teljesen normális.

- Nem Terry, lányokkal alszom, pénzért - lepleztem le magam. Csak tudtam volna, hogy mi ütött belém.

- Ne viccelj! - nevetett fel megkönnyebbülten.

- Úgy értem, hogy tényleg - folytattam. - Teljesen komolyan mondom.

- Ross, részeg vagy. Még több is, mint részeg - jegyezte meg, még mindig nevetve. Hogy értette, hogy több is? Lehetséges, hogy tud valamit róla, miért himbálódzik minden? - Gyere, hazakísérlek - ajánlotta fel, mintha én lennék az ő barátnője, nem fordítva, de még a fordított verziót is csak játszottuk, szóval nagyon furcsán hatottak a szavai.

- De teljesen komolyan mondom. Kérdezd meg Johnt - mutattam a férfira.

Terry csillogó szemmel felé fordult, csak, hogy összenézzen vele és közösen nevessenek a részeg barátjukon, de nem azzal a tekintettel találkozott amit várt. Lassan, lassan, lefagyott az arcáról a mosoly. - Mármint tényleg? - meredt ezúttal Johnra.

- Azt hittem tudod - mosolygott a férfi bocsánatkérően. - Azért ne szakíts vele. Rendes gyerek - mintha miattam aggódott volna, pedig egyértelmű volt, hogy csak a feleségét félti. Kirúgni nem rúghatott ki, mert azzal kockáztatja Amy haragját, de azért utált, szóval kizárt volt, hogy miattam mondja, amit mond.

Terry semmit se mondott, csak szó nélkül sarkon fordult és kiment az ajtón. Hát, gondolom eggyel kevesebb probléma nekem. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, hogy az egész drámának vége.

- John - kezdtem egy újabb hülyeségbe, amit normálisan nem tettem volna. Csak olyan furcsa volt minden. Mintha álomvilágban lennék. - Van egy ajánlatom. Tetszeni fog. Nem kell többé a barátnőm mitt aggódnod.

- Mi lenne az? - kérdezte, láttam a szemeiben a gyanakvást ahogy méregetett.

- Amyről van szó. Az ajánlat nagyon egyszerű. Csak annyit kérek, hogy ne állj a karrierem útjába. Nem a legfényesebb pálya, de azzal, hogy akadályozol, minden lehetőségem összeomlik. - nem hazudtam, így volt. Nem tudtam több pénzt szerezni, csak ha új ügyfeleket szereztem. Fontos tudni, hogy voltak más módszerek is. Lehettél C, B, vagy A rangú, és ettől függött a fizetésed. Elképzelhetetlen volt a különbség egy hozzám hasonló C és egy A között. Nem kértem sokat, csak, hogy John mint a főnököm ne álljon az előléptetésem útjába.

- Te hálátlan kis...! - villant fel a szeme haragosan. - Örülj, hogy kiskorú létedre adtam neked munkát.

- Messze elkerülöm a feleségét -vágtam közbe fáradtan. Komolyan, nyugalom, nem volt energiám ehhez a vitához és a csillár már megint úgy csinált, mintha repkedni akarna. Miért nem mondtam volna ezt normálisan? Félelemből, hogy kirúg.

Egy pillanatig csak csendben meredt rám, mint aki gondolkodik.

- Meggondolom - vágta rá végül és sarkon fordulva távozott. Egyedül maradtam és minden baromira összevissza mozgott. És a színek is furcsák voltak, mintha mindent olajfestékkel festettek volna. A falakat, a tárgyakat és az embereket is. Nem tudtam, hogy van- e még munkám, vagy John ezt mind a személye elleni támadásnak veszi és holnap kapok egy levelet, amiben közli, hogy mehetek vissza az utcára. És akkor csak a nagybátyámhoz fordulhatnék. Aki már nem köteles vigyázni rám, mióta betöltöttem a tizennyolcat, nem mintha bármikor érdekelte volna, hogy hány éves vagyok épp. Szóval rövid úton kitenne a házából, mint akor tette.

Nem voltam ideges, lecsúsztam a fal tövébe és behunytam a szemem. Furcsa módon, így is láttam a színeket, csak kicsit elmosódottabban. Ahol nyitott szemmel a fények voltak, ott csukott szemmel ugyanolyan színű táncoló foltok. Nagyon viccesen mozogtak.

- Hé, Ross, állj fel! - szólalt meg Terry hangja.

- Ne már! - nyafogtam. - Azt hittem elmentél.

- El is mentem. Aztán eszembe jutott, hogy az én hibám, hogy véletlenül bedrogoztál. - mondta, a legkevésbé se bűnbánóan. Őszintén, nem tudtam kivenni, hogy mire gondol.

- Semmi gond. - legyintettem. - Sokat gondoltam a jógára. Már egész jól vagyok. Nem kell egy olyannal foglalkoznod, mint én, végülis neked van rendes munkád. Eladó vagy a Coopban. El kell ismernem, hogy jól csinálod. - bólogattam magamban. - Kívéve mikor a vendégekkel ordibálsz.

- Ross, te meghülyültél. - jelentette ki. - Gyere, segítek hazamenni. - nyújtotta a kezét. Mit meg nem adtam volna érte, ha úgy tartja, hogy el tudjam kapni. De nem várta végig a bénázásom, hanem csuklón ragadott és felhúzott.

- Au. Mondták már neked, hogy erőszakos vagy, lány létedre? - kérdeztem tőle.

- Sokat. - válaszolta mérgesen.