Szerző jegyzete:

Mindenkinek, aki eljutott idáig, köszönöm, hogy olvassátok a könyvet. :) Remélem, hogy tetszeni fog, igyekszem egyre jobbakat írni. Légyszi hagyjatok kommenteket, mert semmi se jobb egy kommentnél (talán csak egy szavazat és egy komment), és nagyon örülnék egy kis építő kritikának.  Jó olvasást. :D

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Lis:

A plakát azt írta: Fényes árnyékok 18:00

A karórámra néztem: 17:55

Ross késik. Talán a lökött húgom annyira felidegesítette a telefonban, hogy nem is jön el. Talán nem kellett volna felajánlanom, hogy én fizetek. A jegyek ott lapultak a táskámban, előre megvettem őket, hogy megkíméljem Rosst attól a kínos pillanattól, mikor a kasszához lépünk és én fizetek. Bár nem értem mire fel az egész. Ha lány vagyok, az nem változtat azon, hogy gazdag is. Normális, ha az perkál, akinek több van a bankszámláján.

Az idő: 17:55 és 30 másodperc. 

Még mindig nem jött meg. Idegesen billegtem, áthelyezve a testsúlyom a bal lábamról a jobbra, majd megint a balra, majd megint.....

Az idő: 17:55 és 45 másodperc.

Ebben a negyed percben sem érkezett meg. És a következőben sem. 17:58 volt, mikor végre láttam, ahogy az ismerős alak befordul a sarkon és a mozi felé rohan. Rohan?

- Ross! - kiáltottam oda neki.

Meglátott. Rám emelte a tekintetét és megeresztett felém egy fáradt félmosolyt. A homloka verejtékezett és kapkodta a levegőt, mint aki épp lefutotta a maratont.

- Futottál? - kérdeztem, mikor végre odaért hozzám. Bólintott. - Mindegy, siessünk be, mert lekéssük a filmet! - azzal csuklón ragadtam és bevontattam a moziba.

- Fényes árnyékok? Szellemes? - kérdezte. Az igazság az, hogy fogalmam sem volt róla. Nem a film miatt mentem el, hanem, hogy szerezzek egy barátot. Úgy értem pasit. Nem voltam szerelmes. Még. Nem hiszek a szerelem első látásra dologban, de Ross minden tekintetben tökéletes volt. Az arca, a teste, az, hogy ír, és szégyenlősen bár, de bevallom, az is bejött, hogy én vagyok a gazdagabb kettőnk közül. Gondolom azoknak a klisé gazdag pasi összejön a szegény lánnyal könyveknek a hatása, de nem akarom, hogy a barátom gazdagabb legyen!

- Majd meglátod. Jó lesz. - Mikor valamit nem tudsz, játszd meg, hogy csak nem akarod elmondani. Ennél jobb tippem nincs. Azért hívtam, mert lesz egy marha jó film, szóval csak nem mondhatom, hogy nem is tudom miről szól. Amúgy is Terry rendezte az egészet.

- Oké. - Azzal elindult befelé. Én is utána mentem, míg meg nem láttam a popcornt. Mindenki ismeri azt az antik jelenetet, mikor a fiú és a lány a moziban ül és egyszerre nyúlnak bele a popcornba.......hú de romantikus. Ezt gondolom általában, de akkor valahogy mégis rámtört a vágy, hogy vegyek belőle 2l-el. Meg is tettem.

Bent ültünk, és tíz perce ment a film. Tíz hosszú percig nem történt semmi. Mármint, nem a képernyőre gondolok, ott volt valami ördögűzésszerűség vagy ilyesmi. Nem tudom pontosan, nem arra figyeltem. A hangokat elnyomta az gondolataim fogaskerekeinek őrült zakatolása, ahogy azt próbáltam kitalálni, hogy használjam ki ezt a kivételes alkalmat. Sztorikat írok, a körülmények felmérése a véremben van.

1. Ross keze a karfán

2. A popcorn a kezemben

Ezek voltak a romantika pontok, amiket összeszedtem. Csak kettő, de a kettő egy pozitív szám, tehát pozitív hozzáállást igényel. Éppen kettővel több, mint nulla.

Később, mikor Ross belenyúlt a popcornba, én is belenyúltam. Béna, ugye? Hát ez a Lisbet féle biztos terv. Biztos bukás. A vicc az, hogy a dolog nem jött össze. Ross még időben elhúzta a kezét.

- Előbb te. - Fenébe. Világ csúfjára, mindenféle testi kontaktus, meg egyebek nélkül voltam kénytelen kivenni egyetlen szem pattogatott kukoricát, amit ráadásul nem is akartam megenni.

Mondd, hogy ááááááá!...mondtam volna neki, ha nem félek tőle annyira, hogy mit válaszol, szóval csak bekaptam a szemet és minden belső haragomat rázúdítva szétzúztam a fogaimmal. Aztán rájöttem, hogy milyen jó módszer is ez a belső feszültség levezetésére és hirtelen belemarkoltam a popcornba. Valami puhát éreztem és ahogy odanéztem...........összeért a kezünk! Hihetetlen, de ami direkt nem sikerült, az összejött véletlenül. Én pedig elpirultam, pont. mint a filmekben és gyorsan elkaptam a kezem. Mindig szégyenlős voltam, ha fiúkról volt szó. A tervezgetésben mondjuk nem annyira, inkább csak a kivitelezésben.

A keze ott volt a karfán, alig fél karnyújtásnyira. Kinyújtottam az enyémet, hogy megfogjam...végül is tisztában van vele, hogy ez egy randi, nem? Aztán visszahúztam. Neki kéne megfognia az enyémet. Hirtelen levette a kezét. Nem láthatta, hogy mit csinálok, ugye? Ross, velem ellentétben a filmre koncentrált. Megnyugodtam, mikor láttam, hogy megvakarja az orrát. Hirtelen elhatározásból odatoltam a kezemet ahol egy pillanattal korábban még az övé volt, de csalódtam. Nem a karfára rakta vissza, hanem az ölébe. Sóhajtva a képernyő felé fordultam, hogy legalább egy picit értsem, hogy miről van szó. 

Egy zombi, nem, szellem, nem, megszállott nő akkorát sikított, hogy azt hittem beszakad a dobhártyám. Gondolom ez valami csúcspont volt, és azért építették az egész filmen keresztül a feszültséget, hogy ennél a résznél megijedjenek az emberek. Páran a moziban fel is sikkantottak.

Próba cseresznye. Én is beszáltam a parádéba egy aprócska hangeffekttel és belekaroltam Rossba. Nem tolt el, csak felnevetett.

- Nem is volt annyira ijesztő.

Megráztam a fejem.  - Csak mert te fiú vagy.

Eltolt, nagy bánatomra, de bátorítóan megfogta a kezemet, mintegy jelezve, hogy itt van, nem kell félnem. Emlékeztetnem kellett magamat, hogy én most éppen rettegek, szóval nem szabad vigyorognom. 

Ekkor megcsörrent egy telefon. A jövendőbeli fiúm telefonja, aki ennek hatására elengedte a kezemet, hogy kivegye és lenémítsa.  - Bocsi, elfelejtettem kikapcsolni.

Nem tudom ki az a szerencsétlen aki ilyenkor sms-ezett neki, de ha csúnya halált hal, az azért lesz, mert legalább egymillió átkot elmondtam rá.

Ross:

Jó film volt. Nem az a horrorisztikus, vérengzős, amiket még régen a nővérem nézetett velem. Kiskölyökkén eléggé felforgatták a gyomromat. Ha a szüleink nincsenek munkában, biztos nem engedték volna, hogy kilenc évesen nézzek tizenhat karikás horrort. A nővérem már tizennégy volt, az annyira nem vészes, inkább az a probléma, hogy nem akarta megérteni, hogy én még a gyerekcsatornát preferálom.

Szóval a film az ijesztő horrorok közé tartozott. Egy kastélyban volt összezárva a hat szereplő, ami tele volt ártó szellemekkel, és egy jó szellemmel, elátkozott könyvtárral, gazdátlan léptekkel és a szürkével, amiről senki se tudta micsoda.

Lisen végig látszott, hogy ideges. Mikor először megjelent a szürke, olyan hirtelen markolt bele a popcornba, hogy az csak az ijedtségtől lehetett, nyilván el akarta leplezni, hogy fél. Végig mocorgott mellettem, bár nem néztem rá, de azért észrevettem a szemem sarkából. Gondolom a lányokra jobban hat az ilyesmi. Én nem félek a szellemektől, viszont annál jobban a balesetektől. Nem láttam őket meghalni....de álmaimban mindig kísért a képe. Olyankor gyűlölöm a képzelőerőm.

A történet lassan a csúcspontjára ért és Mary megszállta Maryt, az élő névrokonát. Lis mellettem halkan felsikoltott és belémkarolt. A felsőteste hozzásimult az enyémhez. A karjának a bőre puha volt, puhább, mint Jennáé, aki hetente járt kozmetikushoz és kipróbálta a világ közel összes pakolását.

- Nem is volt annyira ijesztő. - mondtam nevetve.

Megrázta a fejét. - Csak mert te fiú vagy.

Nem toltam el magamtól, abban nincs semmi romantikus, ha támaszt nyújtok egy rettegő barátnak....nem. Amit csináltunk, az könnyen végződhetett rosszul. Lehet, hogy perverzül hangzik, de fiú vagyok és Istenem, éreztem a karomhoz simulni a mellét....

Eltoltam magamtól, de megfogtam a kezét, hogy valamiféle támogatást azért mégis nyújtsak. Nem hagyhattam félni. Ahogy az arcára néztem, láttam, hogy megvonaglik a szája széle. Megszorítottam a kezét, remélve, hogy ez megnyugtatja.

Megcsörrent a telefonom. Nem kapcsoltam némára, mivel semmi esélyét sem láttam, hogy Amy ilyenkor hívjon. Úgy látszik tévedtem. Azonnal meg kellett volna néznem az üzenetet, de úgy döntöttem, egyszer végre, egy film erejéig magammal is törődöm. Lenémítottam és belemélyesztettem a nadrágzsebembe, azzal, hogy majd a mozi után elolvasom az sms-t.

A film véget ért, összesen másfél óráig tartott. Lis azt tervezte, hogy rögtön utána találkozik a húgával, én pedig, hogy másfél órás gyalogtúrát tartok a lakásom felé. Lehet szavazni, hogy melyik a jobb program.

A lány a mozi előtt várta. Csinos volt, épp, mint ő. Drága ruhákban járt, mint Jenna. Egy dizájner táska lógott a karján.

- Lissa!!! - kiáltott oda nekünk.

- Megyek - kiabált vissza Lis. - Szia Ross - mosolygott rám, azzal egy puszit nyomott az arcomra. Gyerekes volt. Olyan gyerekes volt, hogy nem értettem miért élvezem annyira.

- Szia. Majd beszélünk. - mondtam neki. A mozi véget ért és elindulhattam a túrámra...

Alig öt perc múlva eszembe jutott az sms. Kioldottam a telefonomon a zárat és beléptem az üzenetekbe.

1 új sms érkezett - írta ki a telefonom.

A feladó: [email protected]

Megnyitottam az üzenetet.

:DD Mondtam, hogy nem úgy működik, ahogy gondolod. Mínusz 2 pont, Ross. Maradt 98. LOL

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kíváncsi bárki is, hogy vajon mit akar ez az sms jelenteni? :D Megtudjátok a következő részben. (gonosz fej) >:D