Terry:

Szóval miután meglátogattam John házát, és profi módon kihúztam belőle egy rakat infót, azon agyaltam, mit kéne kezdenem a sok adattal. Keserű felismerés volt, hogy egyelőre egyiknek sem veszem hasznát. Nem mondhattam el Rossnak, hogy tudom. Halál ciki lett volna. Mégis, ezek után végképp nem hagyhattam, hogy a nővérem elhlappolja előlem. Kezdjük ott, hogy nem is ismeri.

Hirtelen megcsörrent a mobilom. Meglepő módon nem írt ki feladót. Kitől jöhetett? Megnyitottam az sms-t.

Kedves Terry! Abban az eseteben, ha szereted Ross-t, menj azonnal Tony bárjához a Visconti utcába!

Nem kicsit lepett meg az üzenet. Ki küldhette? Amúgy meg mit keresne Ross Tonynál? Az egy melegbár.

Ki vagy? - pötyögtem be a kérdést. Azt azért jó lenne tudni.

Legyen elég annyi, hogy egy pokoli jó pasi ;) - Megrökönyödve bámultam a mobilom képernyőjét. Hát ennek tuti elmentek otthonról. Mégis miért mennék a Visconti utcába? Fáradtam levetettem magam az ágyamra. Ross biztos nincs ott...Már miért lenne?

Öt perc múlva valamiért, én sem tudom pontosan mi okból, már John palotája előtt ácsorogtam. Idegesen túrogattam a hajam ahogy becsöngettem. Nyilván nem látnak itt szívesen.

- Kit keres? - kérdezte egy hivatalosnak tűnő hang.

- Chad itt van? Ki tudná hívni nekem?

- Egy pillanat. Meg tudná mondani nekem ki keresi?

- Rexi. - a vonal másik végén fura csönd. - Higgye el, hogy tudni fogja.

Újabb öt perc múlva már ott állt Chad is. A szőke haja összekócolódott, a pólója meggyűrődött, mintha órákig gombócban hevert volna valahol a szobában..... - Chad, te most épp valaminek a közepén voltál? Mert akkor sajnálom, hogy megzavartam.

- A barátnőmmel voltam. De már épp végeztünk. Szóval mit szeretnél?

Na itt ugrik a majom a majonézbe (a mondás az én verziómban).....Tuti hülyének fog nézni. Száz százalék. Nem is. Ezermillió..... - Valahová el kéne kísérned. Egyedül nem engednének be.

- Hová? - Chad kíváncsian, a szemét kissé összehúzva méregetett. Eldöntöttem, hogy ha már eljöttem, akkor most már kibököm.

- Tonyhoz. Az egy melegbár.

Na erre tényleg földig zuhant az álla. Fura, hogy kicsit jó érzés volt ledöbbenteni? Végül is kit érdekel? Muszáj volt. Ha már egyszer nincs fiúbarátom Rosson kívül. Általában hiába próbáltam megfűzni a fiúkat, mert az első verekedés után nem álltak többé szóba velem. Talán mert mindig én nyertem.

- De én nem vagyok meleg! - tiltakozott Chad.

- Az nem fontos, csak, hogy úgy nézel ki.

Sötéten kezdett méregetni. - Attól még, hogy van stílusérzékem nem leszek meleg. Amúgy meg hallottam már a helyről és akárhogy is nézem, te lány vagy. Velem együtt sem fognak beengedni. Boys only a dolog. 

- Lapos vagyok, mint egy deszka, a hajam kócos, és neked van egy csomó fiúruhád. Este van, a sötétben nem szúrnak ki, ha elég gyorsan beslisszolunk.

- Háááátttt.....jóóóóó - nem úgy nézett ki, mint akit meggyőztem. Mindenesetre meglepően gyorsan beleegyezett. Az a lényeg, nem?

Mikor bementem felszerelkezni Chad szobájába, szerencsére nem futottam össze se Johnnal, sem a barátnőjével. A lánynak biztos dolga akadt és elment valahová. Villámgyorsan átvettem az első nadrágot és pulóvert ami a kezembe akadt.

- Jó segged van - állapította meg Chad. - Ha nem lennél nő, az egész melegbár rádmozdulna. Amúgy elárulod, hogy miért kell Tonyhoz mennünk? Alig egy napja ismerlek, és bár beleegyeztem, a kérés csöppet következetlennek tűnik.

Az orra elé tartottam a telóm. - Fülest kaptam, hogy Ross ott van.

Megvakarta a fülét. - Nem hiszem, hogy ilyen helyekre járna. Mondjuk nem ismerem annyira, de heteronak tűnik.  Akkor most kémkedünk?

- Olyasmi. Tulajdonképp ja.

- Király - vigyorodott el. - De ha lebukunk, ugye tudod, hogy bajban leszel? Úgy kidobnak, hogy csak na.

- És téged nem?

- Kérlek! Dehogy dobnak. Azzal lesznek elfoglalva, hogy a csorgó nyálukat törölgessék, ha engem meglátnak.

Na most. Megjegyezhetem magamnak, hogy a srác egója legalább akkora, mint a Szabadság szobor?

Egy órával később egy csinos, szálkás fiú és egy kapucnis alak sétáltak be Tony Visconti utcai bárjába. Az előbbi rugalmas, szőke loknijaival és fiatalos vonzerejével leginkább Michelangelo Dávid szobrára emlékeztetett. Az utóbbi voltam én.

Na ja. Nem érintett kellemesen, hogy rögtön több szempár is a kísérőm irányába fordult. Csöndesen hányást színleltem, ahogy egy dagadt, negyven év körüli uraság végignyalta azt a dagadt hurkaajkát. Ugyanakkor kapóra jött a dolog. Míg nem rám figyeltek, elvegyültem a tömegben. Úgy két perc kellett, hogy azon kezdjek agyalni, tulajdonképp mit keresek én itt. Rosst nem láttam sehol. Mégis, ahelyett, hogy kivonultam volna, megtartva magam abban a hitben, hogy valamennyire épeszű vagyok, inkább hátramentem a mosdókhoz, hogy ott is megnézzem.

Semmi eredmény, kivéve, hogy egy súlyosan alulöltözött srác sértetten utánam kiáltott, mikor nekimentem és nem kértem bocsánatot. Kifelé vettem az irányt. Chad az ajtótól pár méterre egy bárpultnak támaszkodva flörtölt. Alig bírtam elhinni amit látok. Két pasi is állt mellette, az egyik negyven körüli kigyúrt alak, a másik egy fiatal húsz év körüli, elég helyes srác.

- Na nem azért, de te se vagy azért pudingból - vigyorgott Chad, ahogy a mutatóujjával megbökte a negyvenes hapsi kockahasát. A fiatalabb irigykedve nézte a jelenetet. - Én játszom az egyetem kosárcsapatában - mondta, de senki nem figyelt rá. Megsajnáltam volna, ha nem foglal el, hogy Chadat gyilkolom meg a szemeimmel.

- Mennünk kéne - mondtam neki, igyekezve mély hangot megütni. Most komolyan ennyire meg kellett nehezítenie a dolgomat?

- Én még maradok kicsit. Tulajdonképp egész vicces ez a hely.

Képes lettem volna megfojtani, ha azzal nem kockáztatom a lebukást. Most komolyan élvezi, hogy meleg srácokat szédít? Úgyse lehet köztük semmi. Barátnője van. Odahajoltam hozzá, hogy a fülébe súgjam ezt az utolsó érvet, vagyis, hogy ő hetero. De a szemétje hangosan, nevetve válaszolt.

- Az nem jelenti azt, hogy nem vagyok nyitott az új szexuális élményekre.

Elég ramatyul jött ki a dolog. Fülig pirultam a kapucnim alatt a dühtől. Az égetett le, akit segíteni hoztam. Klassz. - Akkor gratulálok, most hozzáadhatod a gyűjteményedhez az édeshármast két hapsival - vágtam hozzá és kimentem. Akkor döbbentem rá, hogy Chad kocsijával jöttünk.

- Na én most ezért úgy......! - dörmögtem magam elé. Komolyan haragudtam, szóval lehet, hogy megfordulok és visszamegyek, ha nem látok meg valamit. - Aztakurva! - kiáltottam el magam. A szemközti épület falánál egy ismerős fiú smárolt egy azonos nemű, de kissé fiatalabb vörössel. Előbbi átfonta a fiatal derekát, úgy húzta közel magához. Meg mertem volna esküdni, hogy nyelves. Nem zavart volna, tényleg, egyáltalán nem. Ha nem Ross az aki ott a falnál csókolózik. - Aztakurva! - ismételtem magamat. És csak akkor vettem észre a jelentéktelen kis részletet, amely felett addig elsiklottam. Hogy történetesen három méterre a boldog pártól a nővérem áll szinte megkövülten, a mellkasa előtt összefonva a két karját. - Hát ez nem lehet igaz....