Szombat van. Az örömöm felhőtlen, akár a fölöttem elterülő végtelen kék ég. Süt a Nap és csiripelnek a madarak. Jó reggelt világ! Good morning madarak! AU! Halál rád, ágytámla.

Lüktető fejjel fölkeltem és megmostam a fogamat. Reggeli előtt. Csak akkor mosom meg reggeli előtt, ha nagyon máson jár az agyam.

Bekanalaztam a diós-mandulás müzlit, aztán felöltöztem. Lazára vettem a figurát, fiú vagyok, minek aggódjak olyasmi miatt, mint a ruhák….fél óra múlva pedig kiléptem az ajtón egy tök másik szerelésben. Teljesen nyugodt voltam, az apró gombóc a torkomban nyilván csak egy megakadt müzlidarab.

A lényeg, hogy a blogom fenomenálisan halad, a látogatóim száma pedig nő, gyorsabban, mint gondoltam, hogy fog. A Láttam… egyre hosszabb, már tíz fejezetes. Sose fogok beléunni, de azért nem tervezem, hogy életem végéig azt írom.

Az órámra néztem, minek következtében tudtomra jutott, hogy kicsivel múlt dél. Kettőkor találkozok WitchDoktorral. Csak most tudatosodott bennem, hogy fogalmam sincs, hogy néz ki. Nem fogom tudni felismerni, még az igazi nevét sem kérdeztem egyszer sem. Ha már ott tartunk, ő se az enyémet, de az én MSN-em kiírta, hogy Ross. Ez nem fer.

A kisbolt felé vettem az irányt. Nem, nem indulok el két órával korábban egy baráti találkára, csak vennem kellett egy-két dolgot, és véletlenül volt a közelben egy Coop. Bepakoltam amit kellett és a kasszához léptem. Szép lett volna még ücsörögni otthon egy kicsit a találka előtt. Őszintén, dögmeleg volt az utcán, közeledett a nyár, na meg a nyári szünet. Így belegondolva, kitalálhattam volna valami hihetőbbet az influenzánál. Nem tudok sokat a betegségekről. A legfrissebb értesülésem, hogy a pestis már kihalt.

- Ne csak bámészkodj, fizess! – szólt rám a kasszás lány. Ránéztem és majd kiszúrta a szememet a rikító vörös tincs, ami az amúgy barna hajában foglalt helyet. Komolyan, kiírhatták volna rá, hogy vészkijárat.

Lenyeltem a gondolataimat és fizettem, mert tulajdonképpen tök bunkók voltak, én pedig nem szándékozok egy utolsó szemét lenni.

- Itt hagytad a vizedet!!!

- Nem is, itt van a kezemben, nem látsz a szemedtől? – fordultam vissza, kinyújtva az üres tenyerem. A másik kezemre néztem. Csak a kenyér.

- Oh. Ja, tényleg.

Visszamasíroztam, a kasszáslány tekintetének kereszttüzében. Általában a kereszttűz szót csak több bámuló ember esetén használják, de esküszöm, hogy egyedül úgy nézett, hogy azt hittem ötfelől soroznak meg géppuskával.

- Bunkó. – dörmögte alig hallhatóan.

Mérgesen szembefordultam vele. A kasszánál ácsorgó öreg néninek még várnia kell egy darabig.

- Ugye nem várod, hogy most bocsánatot kérek?

- Ami azt illeti, de.

- Akkor jó várakozást Vészkijárat!

Egy pillanatra megdöbbent, látszott rajta, hogy nem érti.

- Vörös gomb fej. – segítettem ki.

- Nevem is van. Terrynek hívnak. – csattant fel, amint leesett neki a tantusz.

Valóban, a kis kártya amit a mellkasára tűzött azt írta: Terry Christensen. Tudtam, hogy bocsánatot kéne kérnem tőle, igaza volt, de miután lebunkózott elment tőle a kedvem. Az öreg nénike a kasszánál megköszörülte a torkát.

A lány nagyon nem volt szimpatikus, de a néninek ezt nem róhattam fel, szóval szó nélkül sarkon fordultam és elmasíroztam a másik kijárat felé.

- Bunkó! – kiáltott utánam egy ideges hang. Gondolom igaza van, de nem érdekel. Valamiért irritál.

Eljött a két óra. A starbucksban találkoztunk, kiderült, hogy WD a közelben lakik, így nem kellett messze mennem. Még nem volt ott, szóval rendeltem egy forrócsokit. Az árak láttán kis híján a torkomra forrt a szó, de megbarátkoztam a gondolattal. Egyszer egy évben ki tudom fizetni. Kíváncsi vagyok WD milyen ember. Lehet, hogy emós, vagy goth. De orvosi egyetemre jár, szóval valószínűbb, hogy egy magas, fekete hajú fiú, aki tud lézert lőni a szeméből, persze ezt nem szó szerint értem. Szereti a vért és sebésznek készül, szemüveges. Nem az nem menne a fejemben kidolgozott imidzshez, és blokkolná a lézereket. Lehetne vámpír. Mármint, magas, fekete hajú, szereti a vért. Ez az elmélet is bukta, mert megtámadná a betegeket.

Kinyílt az ajtó. Három ember jött be, egy pár, tizenöt körüli turbékoló tinik, és egy másik, feltűnően csinos lány, aki nálam kicsivel idősebbnek tűnt. Ismerős volt az arca, de talán csak hasonlított valamelyik ismerősömére. Mostanában sokat figyelem a környezetem. Rájöttem, hogy egy írónak létfontosságú, hogy tudja mi folyik körülötte. A párra nézve eszembe jutott az alkum. Azóta sem sikerült semmit megtudnom a weblapról. Se híre se hamva, már azon voltam, hogy feladom. Hogy igaz-e, hogy nem lehetek szerelmes? Nem tudom. Öt percbe telt míg eldöntöttem és elvileg szerződést kötöttem egy démonnal, de gyakorlatilag csak kiválasztottam a c lehetőséget egy buta internetes tesztben, aztán meghibásodott a gép. Az, hogy miért írok hirtelen jól, vagy, hogy miért jelent meg a fekete képernyő az elromlott gépen az a rész, amire nem tudok logikus magyarázatot adni. Nem tűnik ésszerűnek, hogy eladtam a szerelmemet. Ha valakinek elmondanám, rövid úton a bolondokházában találnám magam, egy csinos fehér kényszerzubbonnyal felvértezve. Nem mintha zavarna. Ha bajom lenne vele csak otthagytam volna az egészet. De ha mérlegre teszem…szerelem, írás, szerelem, írás….beep. Az eredmény 100:0 az írás javára. Szóval ha az egész démonchat cucc igaz, akkor se bánom a döntésemet. Ha nem, nem sokon változtat.

- Bocsánat. Te vagy Ross?

Az a lány szólított meg, aki a pár után jött be az ajtón. Honnan tudja a nevemet?

- Igen. De honnan tudtad? – vontam fel a szemöldököm.

- Bocs. Bocs. Én vagyok WitchDoktor13. – mondta és rámvillantott egy szégyellős mosolyt, aztán leült a szemben lévő helyre.

Kétkedve néztem végig rajta. Lány, barna haj, nem túlságosan magas, szégyenlős, nem tűnik annak a vérimádó típusnak. Még csak nem is goth, vagy emó. A legnagyobb gond, hogy lány. Azt hittem végre asszociálódhatok valakivel aki azonos nemű, de a reményeim csúnyán összetörtek a valóság kalapácsa alatt. Az enyhe csalódás kiülhetett az arcomra, mert a lány idegesen fészkelődni kezdett.

Megszólalt, próbálta megtörni a csendet. – Bocsánat, hogy késtem. Hétfőn ZH-t írunk és az anatómiakönyv félelmetesen vastag. Próbáltam lenyelni, de sajna nem működik. A fogfájáson kívül semmi biológiai élményben nem volt részem.

- Ha-ha. – nevettem erőltetetten, mert nyilvánvaló, hogy ezt várta tőlem. – Mi a neved?

- Oh. Jaj. Még nem is mondtam. Lisbet. De Lisnek szeretem.

- Szép név.

- Ja. Anyukám egyszer az életben kitett magáért és kreatív volt. Te kitől kaptad a neved?

Remek, három perc leforgása alatt sikerült fájó pontra tapintania.

- A nővéremtől.

Ez így volt, a nővérem öt éves volt mikor megszülettem és az ő verziója szerint, addig nyaggatta apát és anyát, hogy nem hívhatnak Heroldnak, se Heraldnak, se Johnnynak, míg végül kitaláltak egy viszonylag normális nevet.

- Nekem is van egy húgom. Igazi lázadó. Pont veled egykorú. – magyarázta Lis, kicsit felélénkülve, hogy fonalat kapott a beszélgetés. – Év elején fogta magát és lelépett otthonról, azzal, hogy köszöni, ő a saját lábán fog megélni. Azóta anyáék nem beszélnek vele. Nekem is csak hetente egyszer telefonál és követeli, hogy titokban tartsam. Azt akarja, hogy a szüleink aggódni kezdjenek és felhívják. Nagyon gyerekes, mondjuk végülis még gyerek. Jaj! Bocsánat, nem akartalak megbántani. – kiáltott fel, mikor rájött, hogy a húgával egykorú vagyok. És nem gyerek. Már régen nem, bár a húgáról nem szólok, nem ismerem.

- És a te családod?

Remek, nagyon remek. Itt jön az a rész, hogy elmondom, a szüleim és a nővérem halottak, a családhoz leginkább hasonlítható személy az életemben a főnököm, ja és rendszeresen lefekszem vele, de van férje. Amúgy a megélhetésemet tekintve szabadúszó szépfiú vagyok, ami a férfikurva egy szebb alakja.

- Umm..beszéljünk inkább blogokról. Érzékenyen érint a téma. – vallottam be. – Nem szeretném kitárgyalni egy idegennel.

- Uhh…persze, mit is gondoltam, bocsi…

Már vagy ötödször kért bocsánatot és kezdtem komolyan kételkedni benne, hogy ugyanazzal az emberrel beszélek, aki a kedvenc horrorblogomat írja. Az tény, hogy aranyos volt, ahogy zavarban érezte magát, de ettől még sokkal félénkebbvolt, mint a netes WD.

- Miért WitchDoktor a neved? – érdeklődtem.

- A witch, mert imádom a boszorkákat, de nem azokat a nyomikat, amik a legtöbb helyen vannak, hanem a hardcore banyákat, akik tényleg megsütnek és megesznek embereket, persze nem vétek, ha előtte fel is darabolják őket meg minden egyéb. A doktor elég egyértelmű. Orvostanhallgató vagyok.

Ezzel értelmet nyert előttem a rejtély. A neve miatt meg voltam róla győződve, hogy fiú, mert hát boszorkánydoktort jelent, de ha külön értelmezem a két részt az már más.

Amilyen kínos volt a beszélgetés az első tíz percben, annyira felszabadult utána. A blogokról, írásról és hasonlókról beszéltünk és egyszerűen nem volt lehetséges, hogy kifogyjunk a témákból. Lis tök jó fej, nem is hasonlít a többi nőre, akikt ismerek. A találka végére úgy döntöttem nem fog fájni, ha megismerem. Mint bbb. Azt jelenti, hogy boldog blog barát.

- Itt a számom. Ne hagyd el és ne feledd, ne vedd fel a telefont!!! Vagy eljövök érted.

Igen, a horror hangulatú Lisről kiderült, hogy nem azonos a normálissal, de azt se zárom ki, hogy csak ideges volt a találka miatt.

- Feltétlenül megöletem magam veled, hogy élethű képet festhess a folyamatról a feldarabolós jelenetedben. De addig nem nyugszom majd békében, míg nem olvastam.

- Oké, egy gyötrődő szellemmel is tudok mit kezdeni. – nevetett. Barnák voltak a szemei, és tulajdonképpen egész szépek, furcsa, hogy csak akkor tűnt föl, mikor nevetett. El tudnám képzelni List egy horror főhősnőjeként. Talán majd írok egy könyvet amiben szerepel. Még mindig jobb, mint Amyről mintázni a női főszerepet.

Elköszöntünk egymástól. Ez a találkozás nem egészen az volt amire számítottam, de az a rész nem változott, hogy végre van egy barátom.

Hazamentem. Este hat, hihetetlen, hogy elszaladt az idő. Aznap szerencsére nem volt semmi Amy féle munkám. Izgatottan nyitottam ki a gépemet. Azt terveztem, hogy megformálok egy karaktert Lis mintájára, hogy később felhasználhassam.

Profil:

Név: ?

hajszín barna, selymes, hosszú

meleg, csokoládészínű szemek

hosszú szempillák

először félénk, de ha felenged nagyon vicces

orvostanhallgató

összességében szép lány

Mikor lenyomtam az entert hirtelen előugrott az e-mail fiókom. Furcsa, mert nem nyitottam meg. Egy bejövő üzenet. Furcsa, Amy felhívott ha dolga volt velem.

Katt a bejövő üzenetekre. Megnyitás.

Feladó: [email protected]

Címzett: Na ná, hogy én vagyok

Idézem az e-mailt: Hello. Rég nem beszéltünk, azt hiszem utoljára tűzijátékoztunk egy kicsit. Hogy megy az írás? Ha-ha. Csak jól mehet, tettem róla. Ja és ugye nem felejtetted el, hogy NEM LEHETSZ SZERELMES?

Válaszoltam, mégpedig ezt: O.O Igazi vagy? Nem tudom elhinni.

[email protected] válasza: Persze, hogy igazi vagyok, mit gondoltál, hogy hirtelen csak úgy megcsapott az ihlet szele? -.-” Várj menjünk át chatre.

Elsötétült a képernyő és megnyílt a jól ismert weblap, az ahol utoljára beszéltünk.

Én: Úgy gondoltam furcsa, hogy egy démon hangulatjeleket és rövidítéseket használ.

Ő: Haladok a korral! Mit vártál, 16. sz.- i angol tájszólást??? O.o

Én: Mondjuk…

Ő: Írásban??

Én: Most nem ez a probléma. Komolyan nem lehetek szerelmes?

Ő: Ha az leszel meghalsz. Azért írtam, hogy szóljak. Múltkor kicsit felrobbant a gép mielőtt befejeztem.

Én: Meghalok???????

Ő: (bólint)

Nem válaszoltam. Ez most valami rossz vicc, ugye? Ha szerelmes leszek meghalok? Azt hittem csak elveszítem az írói képességem. Bár jobban belegondolva, abban neki mi lenne az üzlet? A démonok általában szeretik megenni az ember lelkét. Az nem buli, ha az áldozat él.

Ő: Vigyázz jobban. Csak gondoltam figyelmeztetlek.

Öt perc múlva írtam csak vissza.

Én: Mire vigyázzak? Úgyse leszek szerelmes. Sose voltam és sose akarok.

Ő: Ha-ha. Ha ez így működne nem hívhatnám magam üzletembernek. Csak názd meg máris miket írsz. :D

Kivilágosodott a képernyő, teljesen olyan volt, mint azelőtt. Innentől a démon nem válaszolt, akármit is írtam neki. Azért őrülten gépeltem, reménykedve, hogy legalább elolvassa amit küldök. Végtére is volt egy email címem.

[email protected]

A pok lehet, hogy poklot jelent? Visszanéztem, hogy megtudjam mire gondolt, mikor azt mondta nézzem meg máris miket írok.

Hosszú, selymes haj, meleg, csokoládébarna szemek, hosszú szempillák, összességében szép. Megkönnyebbülten felnevettem. Ez nem szerelem, még csak nem is tetszés. Lis egyszerűen a bbb-m. Se több, se kevesebb. Csak azért mert azt gondolom szép és aranyos, még nem jelenti azt, hogy tetszik. Őszintén ha azt jelentené se jönnék rá. Nincs túl sok jó tapasztalatom a nőkkel. Nem hagyom, hogy egy idióta, öntelt démon elszakítson az egyetlen barátomtól.