Lis:

- Gyerünk, ez az, nyírd ki! Neeeee…ne mondd, hogy már megint a szőke hal meg először. Annyira klispfé.

Nem igazán sikerült befejeznem a mondatot, mert a lökött húgom egy marék popcornt tömött a számba és közölte, hogy nem lehet velem horrort nézni, mert többet beszélek, mint az összes színész együttvéve. Nem vagyok beszédes, sőt igazából a csöndes, jókislány típusba szoktak sorolni, de ha horrorról van szó az más. Nincs az az isten, hogy csöndben maradjak, mikor már megint a szőke hal meg először!!!

- A film béna. – mondtam meg már azért is.

- Yup, de én élvezem. – közölte a húgom, mert persze teljesen hidegen hagyta, hogy nekem mi tetszik. A kis önző banya. De azért szeretem. Év eleje óta színét se láttam, csak hetente egyszer beszéltünk telefonon, de tegnap megkeresett. A barátjával volt a gond, állítása szerint a srác teljesen figyelmen kívül hagyta ami persze nem meglepő, akarom mondani hatalmas szemétség. Mivel ő épp „megállt a világban a saját lábán”, és teljesen le volt égve, az én otthonomat találta a legalkalmasabbnak arra, hogy kitombolja magát. Ebbe beletartozott a PS3 tönkretétele, az összes alkohol elhordása a buliba, a zsebkendőkészletem megcsapolása és a TV 20 órás bitorlása. A maradék négyben követte el a többi felsorolt dolgot. Meglepő, de egy nap elég volt neki rá, hogy ezt mind megcsinálja. Felér egy természeti kataszrófával. Csoda, hogy még áll a ház.

- Ne bántsd magad, nem a te hibád. – csitítottam, mert a film végével a jókedve is találkozott a THE END felirattal és látványos sírógörcsöt kapott. Persze, nem Emmett szakított vele, ő dobta Emmettet, de azért szétbőgte miatta a fejét.

- Persze, hogy nem az én hibám. Az a ……………beeeeeeeeeeeeeeeeeeep…………………. ………….,…………beeeeeeeeeeeeeeeeeeep………..beeeeeeeeeeeeeeep felelős az egészért!

Említettem, hogy a húgom szörnyen mocskosszájú?

- Mindegy. Lépj túl rajta. Annyira nem lehet szörnyű, hogy ezt csináld.

- Nem szörnyű? NEM SZÖRNYŰ!? Honnan tudhatnád? Mégcsak nincs is barátod. Soha életedben nem is volt.

- Ami azt illeti…

- Mi??? Azt ne mondd, hogy összejöttél valakivel!? – hugi arcáról egy csapásra eltűnt az összes önsajnálat és rám koncentrálta minden létező figyelmét.

Megráztam a fejem, de azt hiszem enyhén elpirultam. – Nem.

- De?

- Mi de???

- Nagyon jól tudod te azt! – csattant föl. – Ki vele!

Miért van, hogy úgy olvas bennem, mint egy könyvben? Én őt egész életében ismertem, bezzeg ő engem csak négy éves koromtól, mégis ő kettőnk közt az, aki jobban tud a másikra hatni.

- Jó, jó. Van egy fiú….

- Térj a lényegre!

- Ez a lényeg. – mondtam sértetten. De most komolyan, ha megkérdezi, hallgassa meg az egész választ.

Csak a fejét rázta. - Nem hagyom, hogy közben cenzúrázd az infót. Név?

- Ross - válaszoltam. Megadom magam, a húgom egy ördög.

- Kor?

- Tizennyolc.

- Nem mondod? – pattant föl. Úgy látszik sikerült meglepnem. – Egy fiatalabb pasi?

Azt hiszem még pirosabb lettem. Annál, mikor az ember elpirul, csak az rosszabb, hogy érzi is. Ha leégek, de nem tudom, akkor legalább nem strapálom magam miatta. Rossról szólva, szombat óta rajta jár az eszem. Nem csak azért ahogy kinéz, hanem azért is amilyen. Mintha megtaláltam volna a lelki társamat. Őszintén szólva tetszik. Nagyon tetszik. Kíváncsi vagyok ő mit gondolt rólam. Vajon vonzónak talált? Remélem, hogy nem dobozolt bele abba a bizonyos csak barát kategóriába, mondjuk miért is tette volna? Csak mert idősebb vagyok? Elismerem, hogy mikor chateltünk, azt hittem, hogy egy szimpla baráti találka lesz, de amint megláttam, a hormonjaim felkelést indítottak ellenem. Aztán jöttek, láttak, győztek.

- Hogy néz ki? – hallottam az izgatott hangot. Hello valóság. Bye-bye szép emlékek.

- Szóval vannak lábai, azok olyan…..a karjai meg izmosak….a hasa…na azt nem láttam, de

- Gratulálok. A testrészekből már kitaláltam, hogy ember.

Mondtam már, hogy a húgom csöppet bunkó? Igen, biztos vagyok benne, gyakran szoktam említeni.

- Na jó. A haja sötétbarna, de nagyon szép, csokoládéfényű. - Meglepő, de például, ha a hajának szőkés fénye van, az feleannyira se jött volna be, még akkor se, ha ugyanaz a színe. – A szeme kék, de nem az a zöldes és nem is a szúrós világos, amilyen Emmetnek volt. – Oké, ha ezt így folytatom a húgom meggyilkol a szemeivel – szóval sötétkék. A stílusát pedig imádom, csak láttad volna milyen menő! És magas. Valahol 185-190 között lehet.

Bólintás, bólintás. Hugi agya feldolgozza az információt. Hugi agya éppen tölt…….: - Szedd fel!

Tudtam! De végtére is, én is pontosan ezt akartam tenni.

- Oké. – bólintottam.

- Tervezzük meg a hadműveletet!

- Mi?

- Ugye nem gondoltad, hogy majd hadművelet nélkül elnyered a szívét? A pasik olyanok mint a gépek. Vannak rajtuk jó gombok és rossz gombok. A kaja jó gomb. A focimeccs is. A mellműtét rossz gomb, pedig jónak tűnik, szóval ne vetemedj ilyesmire!

- Terry!

- Bocsi. Szóval hol tartottam? Ja, a gomboknál.

- Terry, ha olyan jól tudod a gombokat, akkor mi történt Emmettel? Zárlatot kapott a rendszer? Oké, elismerem, hogy ez kicsit gonosz volt.

- Ha fordítva dugod be az USB-t, ne várd, hogy csatlakozzon.

- Magyarul?

- Nem illettünk össze! Szállj már le a témáról! Vásárolni megyünk.

Ne! Ne Terryvel. Ez maga lesz az élő pokol. Vele egy vásárlás addig tart, míg be nem zár a pláza, vagy nem marad pénz a bankkártyán.

Ő is meglátta az arcomon a fájdalmat. – Akarsz tetszeni ennek a Rossnak vagy nem?

- Akarok.

- Akkor emeld föl a feneked és vánszorogj el a plázáig!

Végülis felemeltem a hátsó felem és azt tettem, amit mond. Hölgyeim és uraim, íme egy igazi diktátor.

Ross:

Láttam...

A sötétben a ház alatt, alatt…

Csak egy kisleány maradt, maradt…

Egy könycsepp a földre hull, lehull…

Csönd van minden elhalkul, halkul…

A sötétben a ház alatt, alatt…

Egy kis kupac csont maradt, maradt…

Az eső a földre hull, lehull…

Csend van, minden elhalkul, halkul…

Az első versem? Igazából csak egy kis dalocska, amit egy öreg fa énekel. De egész jó lett, nem? Különös elégtétellel töltött el, hogy valami ilyesmit is írni tudok. A prózával már baráti viszonyban vagyok, de milyen menő már az ilyen lírai költemény! Rímel is, meg minden.

Helyzet: Nagyon jó.

Kedvem: Csodás.

Blog: Jól halad.

A Láttam… végülis rendes könyv lesz. Beleírtam List is, így szert tettem egy szimpatikus főhősnőre.

Ahogy a versikémet gépeltem megcsördült a telefonom, én meg majd megsüketültem. Miért állítja mindig vissza a csengőhangot a béna T-Mobilosra? Kezdem azt hinni, hogy önálló akarata van és feltett célja, hogy bosszantson.

Lis hív…

Ja, Lis. Esküszöm, hogy azt hittem Amy az, ami igazán nem az én hibám, csak ő szokott telefonálni. A névjegyzékemben két szám van összesen. És az is eggyel több, mint amennyi eddig volt. Hát, gondolom az élet nem csupa bárányfelhő, vattacukor és unikornis, mint ahogy a lányok hiszik. De miért hívhat Lis? Nem kerestem. Lehet, hogy épp azért?

- Szia.

- Szia. Azért hívtalak, hogy nem akarsz-e összefutni most szombaton is? Lesz egy tök jó horror a moziban, gondoltam megnézhetnénk.

Kicsit megcsuklott a hangja.

- Jól vagy? Furcsa a hangod.

- Persze, csak megfáztam kicsit. Szóval? Jössz?

Átgondoltam. Egy jó kis kaszabolós horror a bbb-mmel. Egy nem annyira jó drága mozijegy. Nem véletlenül nem járok ilyen helyekre.

- Nem is tudom. Spórolnom kéne.

- Oh…az nem gond. Ha akarod fizethetek én. Barátok vagyunk vagy mi – a vonal végén felcsendült egy kínos kis nevetés.

- Egyszer találkoztunk. Lány vagy. Nem kéne, hogy helyettem fizess.

- Igen, de nekem több pénzem van, mint elég. Mondd, tényleg nem akarod látni azt a filmet?

- Szeretném látni a filmet, de…..

- Ne….au…várj….hagyjad, majd én elintézem….de….

Zörgést hallottam és azonosíthatatlan zajokat, aztán hirtelen valaki más kezdett beszélni a telefonba.

- Semmi kifogás. Szombat, fél hat, Neptun mozi, vége. Beep-beep-beep.

Nem hiszem el, hogy letette. De mégis ki lehetett? Női hang volt és kicsit ismerős, de sehogy sem tudtam rájönni honnan.

Akkor gondolom moziba megyek szombaton. Nem mondom, hogy nem tetszik az ötlet. Végülis nem gáz, hogy nem én fizetek, legalábbis épp ezt beszélem be magamnak. Kényszerítettek. Tiszta vagyok. Vidáman ledobtam magam az ágyra. Kéne annak a dalnak egy vidámabb verzió is.

A végtelen kék ég alatt, alatt…

Egy fürge kisfiú szaladt, szaladt…

Az anyja süteményt sütött, sütött…

Egy angyal száll a kisfiú fölött, fölött…