- Úristen! - mondtam. Hátraléptem hogy nagyobb legyen a távolság közöttünk. Erre elmosolyodott. Végig mértem és rájöttem hogy rohadt jól néz ki. A szemeit kivéve, mert az nagyon ijesztő. Barnás színű haja van és egy kicsit sápatag a bőre. Fekete pólót és fekete nadrágot viselt. Kihasználtam az alkalmat és az ajtó felé futottam. Hirtelen előttem termett. Bassza meg!

- Hova? - kérdezte rekedtes mély hangon.

- Ki vagy? Mit akarsz? - kérdeztem mérgesen. Kezdett nagyon felidegesíteni.

- Hallom most jött haza az anyukád. Ugye nem akarod hogy bántsam? - kérdezte mosolyogva.

Éreztem hogy elfehéredek, és hogy legszívesebben agyon verném valamivel.

- Menj szépen le, köszönj neki és utána gyere fel. Aztán beszélhetünk. - mondja.

Jóval erősebb nálam, sőt nem is egy átlagos ember, esélyem sincs ellene. Így hát teszem amit mond. Lemegyek és meglátom anyát ahogy pakol a konyhába.

- Szia! - köszönök neki.

- Szia szívem, nem gondoltam volna hogy előbb jössz haza. -

- Hát ma kevés órám volt szóval...- mondom.

- Grace, jól vagy? - kérdi. Majd megfogja a homlokom.

- Kicsit sápadt vagy. -

- Igen jól vagyok, csak egy kicsit elfáradtam, de megyek mert sokat kell tanulnom. -

- Rendben szólok ha kész a vacsora.-

Belépek a szobámba és látom hogy az ágyamon fekszik.

- Mégis mit csinálsz az ágyamon? - kérdeztem idegesen.

- Fekszem. -

- Nem mondod? - kérdeztem gúnyosan.

Hirtelen előttem terem.

- Nem hiszem, hogy engedélyt kéne kérnem. - mondja mosolyogva.

Egyre közelebb jön, én meg hátrálok. A hátam neki ütődik az ajtónak. Közel van. Túl közel.