Sziasztok! Itt a következő rész!:) Remélem hogy tetszik!^^

Hangomra mindketten felém fordultak. Az idegen nő kíváncsian végigmért, majd gúnyosan elmosolyodott, mellesleg nagyon is szép volt. Amit észre vettem az az, hogy ő neki is vörös a szeme, pont mind Shawn-nak. Vörös haját hátra dobta, és érdeklődve nézte Shawnt. Shawn pedig rosszallóan néz rám, nem tudom hogy azért mert kicsit bunkó voltam az előbb, vagy azért mert megzavartam őket.

Végül Shawn törte meg a csendet. - Grace ő itt Helen, a régi barátom akiről beszéltem neked. - Hát mit ne mondjak érdekes egy barát.

- Hogyan tudna ő segíteni? - térek egyből a tárgyra, nem fogok bájcsevegni vele.

Shawn szóra nyitotta a száját, de Helen közbe vágott.

- Van egy pár képességem. - szólal meg vékony hangján.

- Mi lenne az? - kérdezem tőle.

- Gondolom biztos feltűnt, hogy démon vagyok, ezért van olyan képességem amivel feltudom ismerni a varázslatokat. - válaszolja kedvesen. Amin eléggé meglepődtem.

- Helen, menjünk fel a padlásra, én oda nem tudtam felmenni. - mondja neki Shawn.

- Hát akkor menjünk. - mondja Helen, és ő elindul. Na de várjunk csak, honnan tudja hogy mi hol van?

Shawn pedig karon ragad, és mi is elindultunk. Hirtelen közelségétől kicsit elpirultam, amit Shawn észre vett. Halvány mosoly játszik az ajkán, míg a padlás ajtó elé nem érünk.

Ilyenkor adok hálát, hogy szüleim most nincsenek itthon, ugyan is anyu elkísérte apámat valamilyen megbeszélésre.

Belépek a padlásra, Helen pedig követ és ő is bejön.

- Te hogy tudtál bejönni?- kérdezem tőle meglepődve.

- Rajtam nem fognak ezek a varázslatok. -feleli mosolyogva.

Helen elindul és körbe járja a helyet. Gondolom keres valamit. Én megfordulok, és Shawnra nézek, aki morcosan az ajtófélfának támaszkodik.

- Te még mindig nem tudsz bejönni. - mondom neki röhögve.

Felvonja az egyik szemöldökét. - Élvezed ezt mi? - kérdezi kihívóan. Erre inkább nem válaszolok, és megfordulok.

Helent nézem aki a szemöldökét ráncolja.

- Na?- kérdezem tőle.

- Nagyon fura, nem érzek semmi különöset, csupán egy olyan varázslat lehet ami megakadályozza hogy bejöjjenek. - mondja.

- De akkor mi értelme van? - kérdezem tőle.

- Nem tudom, talán csak egy figyelemelterelés.- válaszolja.

Kis idő múlva, lementünk, és Helen elment, hogy körbe tudja nézni a házat. Hátha talál valamit.

Shawn-nal a nappaliban ülünk, és egyikünk sem szólal meg. Én elkezdem bámulni őt, végig vezetem a szemem, a szemén, az ajkán, majd a felsőtestén.

- Mi az? -kérdezi szórakozva.

- Öhm..régóta ismered Helent? - kérdezem tőle.

- Igen. -válaszolja egyszerűen.

- És barátok vagytok? - kérdezem tőle meggondolatlanul. Minek kellet megkérdeznem...már most bánom.

Felém kapja a fejét, és elvigyorodik.

- Szóval erre akartál kilyukadni, ...csak nem féltékeny vagy? - kérdezi kaján vigyorral a fején.

Érzem hogy kigyullad az arcom. Nem nem vagyok féltékeny, talán egy kicsit, és ez idegesít engem.

- Nem.- válaszolom

Hirtelen ott terem mellettem, ugyanis eddig velem szemben ült. Gyűlölöm mikor ilyen gyorsan mozog. Kezével elhúzza a hajam, hogy a nyakamhoz hajoljon. - Nagyon rosszul hazudsz. - mormogja bele a bőrömbe. Apró puszikkal borítja be a nyakam. Alig bírok kinyögni valamit, amikor ilyen közel van hozzám.

Éles sikítás hasít a levegőbe. Helen volt az. Szétrebbentünk, és a hang irányába fordultunk...