Nos itt a következő rész! Remélem hogy tetszik! Fogalmam sincs, hogy mikor rakom fel a következő részt de mint mindig, igyekszem.Már több mint 300+ megtekintés!:O Köszönöm szépen meg persze a voteokat is.:)Képzeljétek ma van Shawn szülinapja.<3

Összesen két darab lapot találtunk semmi többet. Azután, hogy át néztük a szekrényt több lap után kutatva, csak üres vagy szétszakadt papírt találtunk.

Másnap az iskolában azon kapom magam, hogy egyre többet gondolok Shawnra és a könyvre. Ennek az lett a hátránya, hogy matekórán, az ég adta világon semmi nem maradt meg. Ami alapból rossz hisz sosem voltam jó matekos, de ha nem is figyelek oda, akkor meg főleg. Amint vége lett az utolsó órámnak, már indultam is haza.

-Anya, megjöttem!-kiabálok neki, miközben leveszem a cipőm. Belépek a konyhába. -Mit főzől? -kérdezem, mivel nagyon jó illat van.

-Szia kicsim! Sült hús lesz krumplival, de arra gondoltam sütök sütit mire apád hazaér. -válaszolja.

- Okés. -mosolygok rá, majd felmentem a szobámba, amint beérek, a számítógép elé vetem magam. Megfogom a lapokat, és jobban megnézem őket. Fogalmam sincs, hogy milyen nyelven írodhatott. A képeken meg fura alakok vannak. Arra gondoltam hogy rá keresek a neten. De semmit sem találtam, csak furcsa ezotériás könyveket.

Felálltam és inkább az ágyamra feküdtem. Plafont bámulom. Vajon ilyenkor hol lehet Shawn? Bizonyos korlátok között elhagyhatja a házat, úgy is vissza kell jönnie. De akkor hova mehet? Talán van barátnője? Egyáltalán egy démonnak lehet? De ha lenne neki, akkor se érdekelne...na jó, ez azért hazugság, mert nagyon is érdekel.

Egyszer csak egy magas alak tornyosul fölém. Naná hogy Shawn az.

- Szia!-köszönök neki.

- Szia! - mondja mosolyogva.

- Van egy ötletem..-kezdi mondani.

- Ne! Ne kezd megint. Most nincs kedvem lemenni a pincébe. - mondom neki. Rohadtul nincs kedvem most semmihez.

- De ez fontos!- mondja ingerülten. Ránézek, és látom hogy összeszorítja a száját.

- Jó, de nem lehetne később? -kérdezem tőle.- Nem fogok neked ugrálni. - mondtam neki. Jó lehet, hogy bunkó voltam, de nincs jó hangulatom.

A vérvörös szeme mintha most még sötétebb lenne. Nem érdekel nem fogok félni tőle.

Erre olyat tett amire nem gondoltam volna, megfogja a kezem, és felránt magához az ágyról. Ha nem kap el, nagyot estem volna. Mind két kezével átkarol, és izmos mellkasához szorít, istenem de jó érzés. - Te meg mit...-kezdtem volna bele ha nem vág a szavamba.

- Segíteni fogsz nekem!-mondja halkan.

- Ezt már elmondtad párszor, nem gondolod? - kérdezem idegesen. Farkas szemet nézünk, majd a szemével az ajkamat nézi. Érzem hogy megint kezdek elpirulni, szerintem ennél vörösebb már úgy sem lehetek.

- De...- mondja. Majd gyengéden megcsókol. Váratlanul ért, de viszonoztam a csókját. Nagyon puha ajka van. Beletúrok a hajába, és egyre hevesebben csókoltuk egymást. Kezeim felfedezték izmos hasát. Végig simítja az oldalam, és megborzongok. Levegő hiány miatt elválunk egymástól, és a nyakamat csókolgatja. Halkan felnyögtem, annyira jó érzés volt. Elmosolyodik, és újra visszatér az ajkaimhoz. Épp felhúzta kicsit a pólóm, amikor kopogtak a szobám ajtaján. Szétrebbentünk, de még hirtelen megharapta a számat, kérdőn nézek rá, ő csak elmosolyodik és eltűnik.