Adrien körülnézett a parkban. Lehetetlen lett volna leülni egy padra mindegyiket minimum 15 centis hó borította. A közlekedés teljesen megbénult Párizs utcáin, de valahogy ez őt nem zavarta. Végre nem kellett a Gorillájával autóznia. Szuper boldognak és szabadnak èrezte magát. Nagyon kevesen voltak kint. Mindenki az ablakának rejtekében szürcsölgeti a fűszeres teáját és csak nézi ahogy kint hatalmas pihékkel hullott a hó.

Adrien nem. Ő kiállt a park közepébe, kitárta a karjait és hallgatta a nyugodt karácsonyi dallamokat kiszűrődni a legközelebbi ablakból. Hagyta, hogy a majdnem tollpárna nagyságú pihék az arcára hulljanak és csak mosolygott. Elképzelte, hogy egy hatalmas hógömbben áll, amit nem kell rázogatni mert folyton csak esik benne a hó. Elmosolyodott, megfordult a sarkán és csettintett a zenére. Mégcsak nem is híres parkocska a maga vattafedte padjaival és fáival eltakarták a kiváncsiskodók elől.

Hirtelen Katica landolt mellette, hatalmas mosollyal egy térdig érő sálban és Mikulás sapkában a maga szépséges piros valójában. Adrien nem ijedt meg de mégjobb hangulatba került és teljesen elfeledkezett róla, hogy nem Macskaként hanem Adrienként van ott és derekánál kapta el partnernőjét és forgatta be maga elé, hogy az is felvehesse a zene ritmusát.

Valószínüleg beakadt a lemez a Jingel Bells Rocknál, és végtelenített változatban szólt a társasház nyitott ablakán át. Adrien ezt nem is furcsállta inkább azt, hogy ilyen hosszúideig nyitva van az ablak. Valószínűleg szellőztetéskor becsukták az ajtót és azóta jól megfeledkeztek a szobáról és a zenéről is. Adrienből úgy pattantak ki a slowfox mozdulatok mintha vivás helyett a parketten kopogtatta volna a lakkcipőt. Katica nevetett a karjai között meg meg ragadva egyik másik forgásnál a Mikulás sapkáját, el ne vigye a centrifugális erő.

A negyedik ismétlésnél már együtt kornyikálták a zenét de olyan hamisan, hogy a közelükbe gubbasztó macska is szőrét felborzolva menekült el, hogy nehogy erre pazarolja kilec életének egyikét.

- Mindíg megtiszteltetés ha táncolsz velem Hölgyem! - csókolt kezet szerelmének Adrien

Katica arca rózsaszínbe öltözött és olyan kislányosan reagált nő létére mintha újra tizenévesek lennének.

- Mi szél hozott a karjaimba Buginette? - vigyorgott tovább a híres szőkeség azzal a merész szenvtelen vigyorral ami Adrienre kicsit sem volt jellemző. - Talán Halálfej huncutkodik valami világromboló, nyakatekert terven megint?

- Áh dehogy, csak máshogy nem jutottam volna el a város túloldalára ebben a hatalmas hóban, és ahogy megláttalak a parkban gondoltam megkérdezem kell a segítség?

-Segítség? - ráncolta össze a homlokát az exmodell. Egy pillanatig elgondolkodott minek kéne neki segítség de elvetette a gondolatot. - A privát hógömbömben nem kell segítség, itt csak te meg én létezünk szivi! -tárta szét a karját

- Hmmm szóval privát hógömb huh? Mennyit ittál ha szabad megkérdeznem? - csúsztatta vissza karjait a srác nyakába a lány.

- Pont annyit, hogy elàruljam mennyire örülnék ha boldogságunk gömbölyded üvegfalain belül egy szoba is lenne ahol azon a szexi Mikulás sapkán kívül nem lenne rajtad semmi. Na jó talán ez a sál is maradhat rajtad. - vallott túlolntúl őszintén Adrien de úgy gondolta egy életem egy halálom ezt a nőt ma még meghágom.

- Hát ha nem zavar a végtelenített Jingle Bells szerintem azon a nyitott ablakon át beosonhatnánk. - bökött szépséges fejével a lány Adrien képzeletbeli DJ-je felé.

Filmszakadás.

Chat Noir próbálta levenni a szemét az elvarázsolt Hógömbről de nem sikerült neki. Kezével ha akarja se tudta volna eldobni ezt az édes szenvedést. Az összes izmát megfeszítette, homloka a hideg ellenére úszott a verejtékben. Egyetlen mozdulatot sikerült csak csinálnia. Felrázta, s a mézes mázos parkocska eltűnt, helyette egy giccsesen díszes szoba képe jelent meg a tárgy mélyén. Emberi valója egy kandalló előtt elterülő vastag szőnyegen csókolta épp partnernője majdnem teljesen meztelen testét. Éppen ahogy az előbb is a magnóban beragadt egy zene szólt csak.

A kandallóból csak úgy dőlt a hő, párkányán végig piros arannyal díszített girlandok kúsztak végig a vörös szőnyegen, imádottjának teste csak úgy világított. Belecsókolt a halmokba. Szívogatta a mellbimbókat úgy érezte a hőség nem csak a kandallóban létezik. Ahogy mélyebben és mélyebben mártózott meg újra és újra Katica nedvtől csorgó barlangjába torkát ritmusos nyögések hagyták el. Katica vele lihegett, s édesen nyögta hozzá ki a nevèt.

-Ahhh Adrien, Ahhh el ne engedd, ne hagyj itt, ahhh Adrien még, maradj velem!

Megigézte, megbabonázta a lány szépsége. Valahogy túl tökéletesnek tűnt. EL KELL ENGEDNIE A HÓGÖMBÖT. A tűz perzselte emberi valóját. Megfordította netovábbját, aki úgy festett mintha egész életében arra vágyott volna hogy őt lovagolhassa. Az ő modell Agreste mivoltját. Belemarkolt a fenekébe hát, s újra belehúzta a farkába.
Az hálásan ült bele a nyeregbe s vette fel az éhező ritmust, letámasztva mindkét kezèt Adrien feje melett újra édes nyökögésbe kezdett.

- Ohh Adrien még, akarlak! Ne hagyj itt. Csak te kellesz!

- S nekem csak te létezel Bogaram!

- Ahhh, ahhhhhhh! - édes szenvedése közben a lány már a saját mellét gyűrte és harapott bele ajkába de olyan erővel hogy kibuggyant egy csepp vér s mint valami lasszított felvételen látta zöld szemeivel a cseppet lehullani, s úgy érezte ő is zuhan vele a semmiségbe.

Ekkor egy piros pöttyös tükör repúlt fel az égbe, s nagyon messziről hallotta Ladybug felszabadító erős hangját.

- Miraculous Ladybug!

A hógömb eltűnt, s nem maradt más a kezében csak egy üveg Grenache Noir!

* * *

Ne felejtsetek el bekukkantani HitoriHanabi Hógömbjébe is és meglesni hogyan rázza fel PerSempreTulipano a kedélyeket is.

Csillag gombbal motiváltok minket. A bátrabbak komment szekciót is figyelembe ajánlom :😀