- Melody!- lóbálta előttem a kezét Jin. Megráztam a fejemet és körbenéztem. Az osztályteremben voltam és valahogy kiesett, hogy hogyan jutottam el a napnak erre a részére. Mintha amnéziám lett volna.
- Mi az?- kérdeztem.
- Olyan vagy, mint egy zombi. Már tíz perce próbálunk bevonni a beszélgetésbe- fordult felém Jungkook.
- Bocsánat! Nem akarok beszélni az állapotom okáról. Inkább azt mondjátok, hogy miről beszélgettetek- néztem végig a fiúkon.
- A zene alapjáról. Kettőt adtak, hogy tudjunk választani- újságolta V.
- Nekem a második tetszik- mondta Rap Monster.
- Szerintem is arra húzzuk rá a dalszöveget- bólogatott Jimin.
- Meghallgatjuk együtt?- kérdeztem, de ekkor belépett az énektanár. Mindenki a helyére ment és kezdtük is az órát.
- A mai órán segítséget kaptok az első dalotokhoz- mondta a tanár, de Rap Monster feltette a kezét.
- Bocsánat, de már megvan a szöveg és az alapot szeretnénk kiválasztani.
- Valóban? Akkor a dallamot kell megalkotni és úgy válasszatok alapot. Bár minden alapot úgy alkotunk meg, hogy rá lehessen húzni bármire- mondta a tanár, majd felnyitotta a zongorát- Ki tud játszani rajta?
- Én- tette fel a kezét Suga azonnal- Melody segítesz a dallamnál?
- Miért én?- kérdeztem értetlenül.
- Egy lány hangján előbb érezhető a hibás dallam és neked szép tiszta hangod van- magyarázta Suga, amivel meggyőzött.
- Na jó!- elkértem a dalszöveget és a zongoránál ülve elkezdtünk dolgozni a dalon. Én próbálgattam a saját belátásom szerint, Suga pedig leírta a kottát és villámgyorsan lejátszotta zongorán. Az óra végére még a fele sem volt kész, így délutánra kellett halasztanunk a befejezést. A következő óránk rajz volt, de nem mentünk egyből a teremhez. Az ok az volt, hogy a táncterem előtt elhaladva Kait és az egész osztályát pillantottam meg, akik keményen gyakoroltak. Lenyűgözve álltam az ajtóban és csak néztem őket, ahogy táncolnak.
- Szia!- köszönt Kai, mikor abbahagyták. Az összes fiú felém fordult és kedvesen mosolyogtak.
- Sziasztok!- intettem kicsit szerencsétlenül.
- Ő Melody?- kérdezte az egyik és odalépett hozzám- Chen vagyok. Sok szépet hallottam már rólad.
- Szépet?- kérdeztem Kaira pillantva.
- Elizabeth- kacsintott és ő is odajött hozzánk.
- Jut eszembe- nyeltem egyet- Beszélhetnénk?
- Persze- biccentett Kai és kimentünk a folyosóra- Baj van?
- Csak.. Mina letámadott, hogy szálljak le rólad. Valamit félreérthetett.
- Nem, nem! Ő az, aki félreértett valamit. Szakítottam vele, de nem tudja felfogni.
- Akkor nem fogalmaztál pontosan.
- Te mit nem értenél azon, hogy "bocs, de nekem ez nem megy, szóval szakítok"? Mondjuk te lány vagy. Hogy értelmeznéd?
- Én nem forgatom ki mások szavait, szóval úgy értelmezném, ahogy mondod.
- Igaz! Te normális vagy- legyintett nevetve.
- Az én nevem Sehun- hajolt ki az ajtón Kai egyik osztálytársa, ami a frászt hozta rám.
- Örvendek- mondtam kínosan nevetve- De jobb, ha megyek. További jó próbát. Király a koreográfia- hadartam, majd sietve mentem rajzórára. A fiúk már elfoglalták a helyüket és a végzősökkel beszélgettek.
- Végre! Én őt választom- mutatott rám az egyik végzős és odasietett hozzám- Szia! Jonghyun vagyok és én veled szeretnék interjút készíteni.
- Velem?- néztem rá nagy szemekkel- Miért pont én? J-Hope érdekesebb- mutattam az említett személyre.
- Inkább én, mint Minho- hajolt közelebb- Hallottam, hogy volt egy kis balhé múlt héten.
- Kis?- vontam fel a szemöldökömet.
- Nem tudom, mi volt, de szeretném elkerülni, hogy kirúgják verekedés miatt.
- Persze, ez természetes- biccentettem mosolyogva.
- Akkor péntek délután megejtjük az interjút?
- Igen, de hol?
- Átjöhetnél hozzám, ha gondolod- mondta Jonghyun, ami meglepett.
- Nem is tudom..
- Nyugi! Én nem olyan fiú vagyok. Ha randira hívtalak volna, akkor valamivel lovagiasabban tettem volna- vágott a szavamba, hogy ne érezzem kínosan magam.
- Ne haragudj! Minho miatt paranoiás lettem. Nem is feltételeztem volna, hogy randira hívnál.
- Nem teszem, mert ismerek pár fiút, aki teljesen oda van érted.
- Te jó ég! Mikor lettem egy béna történet főszereplője, amiben mindenki engem akar?
- Talán csak túl friss vagy. Ebbe az iskolába nem nagyon járt még amerikai.
- Csak félig vagyok amerikai- sóhajtottam egy kicsit, majd összekapva magam, elmosolyodtam- Sajnálom, de most mennem kell- elköszönt és mindketten mentünk a dolgunkra. Mikor elfoglaltam a helyemet Suga és Jin között, láttam, ahogy a többi végzős is távozik a teremből. Minho az ajtóból visszanézett, de az arcáról nem tudtam leolvasni semmit, annyira rövid ideig láttam.
- Veled Jonghyun csinál interjút?- fordult felém Jin.
- Igen, miért?- néztem rá érdeklődve.
- Csak mert készülj fel, hogy sokat fogtok baromkodni.
- Reméltem, hogy nem egy unalmas alak- nevetve előpakoltam a tolltartómat, majd Suga felé fordultam- Lemaradtam valamiről?
- Én nem tudom- vonta meg a vállát hanyagul.
- Szép napot!- köszönt a rajztanár és kiadta a feladatot. Párba osztott minket és el kellett dönteni, hogy ki rajzol és ki modellkedik. Az én párom Suga lett, aki erősködött, hogy had ő rajzoljon. Beadtam a derekamat- Nehezítés!- csapta össze a tenyereit a tanár- A telefonjaitokon található zenék közül hallgassatok egyet rajzolás közben. Az alkotás pedig adja vissza a zenét. A modellek pedig..- mondta volna, de Jin és Jungkook veszekedése kezdett zavaró lenni.
- De én vagyok a helyesebb!- mondta Jin, Jungkook pedig felröhögött.
- Csak hiszed! Az én bőröm még puha és friss. Te meg már lassan ráncosodsz- vágott vissza. Jin dühében hozzávágta a tolltartóját.
- Szemtelen!
- Vén szamár!
- Dedós!
- Te vagy a dedós!
- Befejezni!- kiáltott a tanár- Egyikük se lesz modell. Jimin, cseréljen helyet Jinnel- amint kimondta, a két fiú kedvtelenül ültek át- Remek! Ezek után remélem, hogy nem lesz gond.

- Nem- mondta a két fiú.

- Remek! Akkor kezdődhet az alkotás. Aki rajzol, állítsa be a modellt. Kicsengetés előtt be kell fejezni, hogy rá a modellek ki tudják találni a dalt- mondta, majd magunkra hagyott. Suga leültetett egy székre és elkezdte az arcomat igazgatni.

- Véleményed szerint melyik oldalad előnyösebb?- kérdezte az arcomat vizsgálva.

- Fogalmam sincs- ráztam a fejemet.

- Szemből nem látszik az állvonalad, pedig nagyon határozott és egyben kecses a nyakvonallal.

- Úgy érzem, hogy ez egy bók volt.

- Nem bókolok. Ez tény volt- vonta meg a vállát, majd a hajamat az arcomhoz igazította- Ne mozdulj. Ebből a szögből a legjobb.

- Ahogy érzed- mondtam, de levegőt se mertem venni. Suga túl határozottan adta ki az utasítást és éreztem, hogy tudja, hogy mit csinál. Elindított egy zenét a telefonján és már neki is látott. Először csak egy gyors vázlatot készített, majd szépen lassan meghúzta a végleges vonalakat. Annyira koncentrált, hogy teljesen elmerült a munkában, ami baromi jól állt neki. Néha megnyalta az ajkait. Olyankor apró mosoly szökött az arcomra. Végül egy csomag színest pakolt maga mellé, de csak a kékeket vette ki. Értetlenül néztem rá, de intett, hogy kéri vissza a pózt. Mikor visszatértem az eredeti beállásba, ő veszettől színezni kezdett.
- Lejárt az idő!- tapsolt a tanár.
- Ne már!- háborodott fel Jungkook- Jimin folyton mocorog és nem tudtam befejezni.

- Erre csak azt tudom mondani, hogy minden vonást úgy húzz, hogy befejezettnek mondhasd- vonta meg a vállát a tanár.

- Ez baromság- morogta bosszúsan, majd mindenki megnézte a rajzokat. Mikor megpillantottam Sugáét, leesett az állam. Egy csupa kék kép fogadott.

- Melyik dalt hallgattad?- kérdeztem értetlenkedve.

- I'm blue daba di dam dam- kezték el énekelni egyszerre, én pedig nevetve fogtam a fejemet.
- Baszd meg!- suttogtam.
- Neeee!- nézett V tátott szájjal Rap Monster rajzára- Nem vagyok ilyen helyes a valóságban.
- Azt rajzoltam, amit láttam- vonta meg a vállát Rap Monster. Ezzel egy időben Jimin elkezdte kergetni Jungkookot.

- Te idióta! Mi az a nagy krumpli az arcom közepén?!- kiabált Jimin.

- Az orrod- válaszolt röhögve Jungkook. Megnéztük a rajzot és valóban. Az arca közepén egy szépen kidolgozott, pár helyen már csírát eresztett krumpli volt.
- Szerinted melyik dalt hallgatta?- kérdezte Suga.

- Talán azt a hülye gyerekdalt a zöldségekről- mondtam elgondolkodva. A következő alkotást J-Hoperól készítette Jin. A papíron nem volt más, mint egy pálcikaember és egy óvodás szintű háttér. Nem tudtunk mit hozzáfűzni, így inkább indultunk haza.
- Melody!- szólt utánam Suga.

- Igen?- fordultam vissza.

- Tegnap elfelejtettük. Befejezzük ma a dalt?
- Tényleg!- csaptam a homlokomra- Természetesen.
- Akkor gyere! Most szabad a zeneterem- mondta, majd mentünk az említett terem felé. Épp az EXO utolsó órája volt ott, így összefutottunk velük.
- Szia Melody!- köszöntek egyszerre, ami baromi ijesztő volt.

- Sziasztok!- intettem kínosan nevetve.
- Kris vagyok!- mutatkozott be egy újabb tag.

- Örülök!- kezet fogtam vele, majd Kaira pillantottam, akire mindenki vigyorogva nézett.
- Egy heti zsebpénzem- vigyorgott Chen, majd elhaladva mellettem röhögni kezdett.

- Idióták!- sóhajtott Kai- Ne is figyelj rájuk.

- Igyekszek- biccentettem, a mosolyom pedig egyre kínosabb lett.
- Gyere!- húzott maga után Suga, aki annyira se tudott kiigazodni a helyzeten, mint én.
- Bocsi! Azt hiszem, ma mindenki megőrült.
- Ma? Szöszi, te csak most vetted észre, hogy kik vesznek körül- nevetett Suga, majd leült a zongorához.

- Talán igazad van- leültem mellé és az eddig összehozott kottát kitettem elé- Hol is tartottunk?

- Már a refrént kezdtük el- mondta, majd ismét munkába lendült, de már velem együtt. Elég komolyan vettük a dolgunkat, de a végeredmény egy izzadtságszagtól mented dallam lett. Könnyen énekelhető lett, így azok is megbirkózhattak vele, akiknek esetleg nem olyan fejlett még a hangja.