Unalmas, esős reggel. Utálom! Utálom az őszt! Utálom, hogy egyre rosszabb az idő! Az önsajnálatomba merülve kezdtem el készülődni a suliba. A telefonomat a kezemben tartva próbáltam eldönteni, hogy mit hallgassak. Végül rákerestem Kai bandájára és az ő zenéiket hallgattam max hangerőn. Szerencse, hogy a kész dalokat feltöltik YouTube-ra. Valamennyire jobb kedvem lett, de a zanét megszakította a telefonom csörgése. Jungkook volt az, így felvettem.
- Szia!- köszöntem vidáman.
- Jó reggelt szöszi! Te hallottad, hogy mi lesz ma?- kérdezte izgatottan.
- Iskola?
- Nem! Az arénába kell mennünk, mert a végzősök próbáját nézzük meg. Nem kell egyenruha, szóval el tudok menni motorral. Nem csatlakozol hozzám?- hadarta még izgatottabban.
- Ez egy jó ötlet. Itthon várlak- azzal letettem és elkezdtem a ruháim között keresgélni. Reméltem, hogy Kai ott lesz, így jól akartam kinézni. Egy fekete bőrnadrágot és egy világoskék haspólót vettem fel, rá pedig egy vékony bőrdzsekit. Ezekhez társítottam egy fekete magassarkút és már mentem is a fürdőbe sminkelni és hajat göndöríteni. Mikor ezzel is végeztem, lementem a konyhába, ahol a nagyiék döbbenten néztek rám.
- Édes kis unokám! Iskolába mész, vagy bulizni?- kérdezte nagyapa.
- Most hívott Jungkook, hogy nem suliba megyünk, hanem a végzősök próbájára az arénába- magyaráztam- A ruha pedig azért kell, mert lehet, hogy ott lesz egy bizonyos illető.
- Kincsem!- lépett elém nagyi- Az a fiú, ha észre akar venni, ilyen göncök nélkül is észre fog venni. Ha meg csak így figyel fel rád, akkor nem érdemel meg téged.
- Jaj, nagyi!- legyintettem nevetve. Gyorsan ittam egy kávét és már ott is volt értem Jungkook. Elköszöntem a nagyiéktól és már mentem is ki. Már megérte így felöltözni, mert leesett az álla.
- Hallod, nem vagy gyenge- mért végig elismerően Jungkook.
- Köszi!- mosolyogtam és felültem mögé.
- Karolj át- mondta, én pedig úgy tettem, ahogy kérte. Öt perc se telt el, de mi már az aréna parkolójában voltunk. Éppen Jimin bűvölte a biciklije bilincsét. Leszálltam a motorról és azonnal odamentem hozzá.
- Szép reggelt Jimin!- köszöntem kedvesen. Kicsit meglepetten felnézett rám, majd nyelt egyet.
- Melody?- felállt és tetőtől talpig végigmért- De csini vagy!
- Köszi! A többiek?
- Csak kövesd a hangzavart- sóhajtott egy nagyot. Abban a pillanatban Suga rohant el mellettünk, utána pedig J-Hope, aki valami magazint lóbált.
- Hagyjál békén te homokos vadbarom!- kiabálta Suga.
- De nézd már meg! Tök szexi az a pasi. Még én is észrevettem, pedig a lányokat szeretem- ordított utána J-Hope. Mi csak nagy szemekkel összenéztünk és elindultunk inkább be, ahol Mr. Collins várt minket az osztály többi részével.
- Szia!- ugrott hozzám V és egy dobozt nyújtott felém, amiben fura sütik voltak- Csináltam az osztálynak egy kis meglepetést.
- Ez nagyon kedves- mondtam, majd udvariasságból vettem egyet. Jungkook is vett, de összenéztünk, hogy ki eszik belőle először. Egy sunyiban tartott kő-papír-olló után én haraptam bele.
- Na milyen?- kérdezte vidáman Rap Monster. A süti elkezdte égetni és marni a számat, így ki kellett köpnöm egy zsepibe.
- Ez borzalmas- törölgettem a könnyeimet, amíg Rap Monster és V nevetve összepacsiztak.
- Tényéleg? Nem néz ki olyan rosszul- mondta Jungkook tudatlanul és bekapta a sütit. Azzal a lendülettel köpte ki egyenesen V pólójára- Rohadjatok meg! Ti szemetek! Hogy az a jó kurva...- káromkodott volna, de az osztályfőnök odalépett hozzánk.
- Vigyázz a szádra Jeon!- mondta Mr. Collins- Azt a borzalmat meg dobjátok ki!- mondta a fiúknak. Ezek szerint őt is beszivatták. Suga a megszokott érzelemmentes arccal ment a kukához és kidobta a sütiket.
- Húgicám!- karolt a vállamba Jin- Itt van a kamerád?
- Szia Jin! Most nem hoztam el. Miért?
- Ebben a fényben is szexi vagyok- mondta, majd egy sminktükröt húzott ki a zsebéből és megcsodálta magát.
- Bolond vagy- jelentettem ki.
- Jó reggelt!- köszönt Taemin, aki a végzősökhöz tartozott. Jin és ő lepacsiztak és felém fordult- Te vagy Melody, igaz?
- Igen- mondtam bizonytalanul, mert nem tudtam, hogy mit akar.
- Kicsit beszélhetnénk?- kérdezte kedvesen mosolyogva.
- Miért ne?- nyeltem egyet és egy kicsit arrébb vonultunk, távol a kíváncsi tekintetektől.
- Gondolom kitaláltad, hogy mit szeretnék- fordult velem szembe.
- Nem igazán.
- Minho a legjobb haverom és komolyak a szándékai.
- Jaj, már! Nem szeretnék tőle semmit. Nem tudja felfogni?- akadtam ki egy kicsit.
- Nem tudja, mert ő nem fogadja el a visszautasítást.
- Figyelj, nekem már tetszik valaki, szóval a véleményem nem fog változni.
- Értem. Ebben az esetben, sajnálom, hogy raboltam az idődet. Sikeres négy évet- meghajolt és már ment is a dolgára. El se hittem, hogy Minho haverjai ennyire segítik őt, hogy felszedjen valakit. Visszatértem az osztályhoz és olyat láttam, ami megolvasztotta a szívemet. Jimin önfeledten szórakozott a többiekkel. Ezzel az osztály hivatalosan is összerázódott. Csatlakoztam hozzájuk és ezzel egy időben J-Hope és Suga is.
- Te barom!- duzzogott Suga.
- Melody, te lány vagy ugye?- karolt át J-Hope és elém tolta a magazint, amin valami félmeztelen pasi pózolt egy motoron.
- Szerinted?- mutattam a melleimre.
- Jogos!- nevetett- Na! Szerinted jó pasi?- vetettem egy pillantást a képen pózoló pasira és elgondolkodtam.
- Túl tökéletes- ráztam a fejemet- Jól néz ki, de egy ilyennek nem kellenék. Nem élek álomvilágban.
- Én bejönnék neki- nevetett fel hangosan, amin még az osztályfőnök is furcsán nézett rá.
- Szeretnél róla beszélni?- kérdezte óvatosan Rap Monster.
- Nem, köszönöm! Nem vonzódok pasikhoz- legyintett.
- Jut eszembe!- szólalt meg V- Ti mondtátok már otthon, hogy szombatra programunk van?
- Basszus! Jó, hogy szólsz- kaptam elő a telefonomat és délutánra ébresztőt állítottam be, hogy biztosan eszembe jusson.
- Ne is mondjátok!- sóhajtott Rap Monster- Anyáék kiosztottak, hogy örüljek annak, hogy csak ennyit kaptunk a hülyeségem miatt- mondta halkan, hogy az osztályfőnök ne hallja.
- Miért nem fogtad Yurira?- kérdezte Jin.
- Ti még mindig viccesnek tartjátok ezt?- kérdezte Jimin- Hétfőn még poén volt, de most nézzétek meg, hogy hova jutottunk.
- Elárulod, hogy hogyan szerezzünk emlékeket, ha nem csinálunk hülyeséget?- kérdezte Jungkook.
- Egyet értek. A közös baromságaink segítenek osztályból csapatot faragni- mondta Suga.
- Mehetünk- mondta az osztályfőnök és párokba rendeződve elindultunk a nézőtérre. Dean fogadott minket, aki úgy tett, mintha előző nap nem is történt volna semmi. Viszont csalódnom kellett, mert hiába öltöztem ki. Kai nem volt ott. Leültünk az első sorba és csak vártuk, hogy kezdjenek. Éppen nyújtottak és valamiről nagyon hevesen vitatkoztak. Taemin és Minho néha nevetni kezdtek, de különösebben nem hatott meg a jelenlétük.
- Még megvan az alkotásom, amit a kezedre csináltam?- fordult felém Jungkook.
- Nem sok maradt belőle, mert sokáig fürödtem- levettem a dzsekimet és megmutattam neki.
- Kár! Le akartam másolni egy lapra.
- Van róla kép, szóval ha kell, át tudom küldeni.
- Imádlak- csillant fel a szeme.
- Mi van?- nevettem el magam- Csak egy kép.
- Miss Graham!- szólt rám az ofő, így inkább befogtam a számat és a színpad felé fordultam.
- Köszöntök minden kedves elsőévest az idei első próbánkon- lépett a színpad szélére Minho- Jinnek és a tanár úrnak már a könyökén jöhet ki a "Hello" című dalunk, de ez az a dal, amit annyira betanultunk, hogy egy nyár kihagyása után is elő tudunk adni. Remélem, élvezi majd mindenki az előadást- az utolsó mondata után rám pillantott, majd a mikroportját megigazítva a többiekhez sietett. Amint elindult a zene, már kezdték is a koreográfiát, kicsivel később pedig az éneklést. Jók voltak és remek előadást nyújtottak, de ettől még mindig nem volt szimpatikus Minho.
- Neked ez tetszik?- kérdezte Jungkook.
- Jók, de mi jobbak leszünk- feleltem, majd tovább néztük a próba néven futó koncertet. Annyira összeszokottan mozogtak, hogy jó volt nézni. 
- Kérsz?- nyújtott felém egy zacskó kekszet Jin.
- Nem köszi!- mosolyogtam rá.
- Te tudod- vonta meg a vállát és tovább falatozott a zacskóból. A próba alatt már különösebb esemény nem volt, de az osztályfőnöknek sokszor rá kellett szólnia a fiúkra, mert J-Hope és Suga folyton nevettek valamin. Dél körül úgy döntöttek, hogy befejezik, így Dean odalépett hozzánk és elmosolyodott.
- Hogy tetszett? Ha végzősök lesztek, ti is ilyen összhangban tudtok majd színpadon szerepelni- mondta, majd az osztályfőnökkel kezet fogott.
- Ügyesek a fiúk- jegyezte meg Mr. Collins- Bár tőlük az ember csak ezt várja. A SHINee egy nagyon tehetséges csapat.
- Még nélkülem is- tette karba a kezeit Jin- Bár velem jobbak voltak, amikor még osztálytársak voltunk.
- Na persze!- forgattam a szemeimet.
- Megkérdőjelezed a tehetségemet?
- Nem, de azt megkérdőjelezném, hogy okos vagy.
- De gonosz vagy- pacsizott le velem J-Hope.
- Sziasztok!- jelent meg Key, aki szintén végzős volt- Hogy tetszett?
- Nagyon jók voltatok- mondtam.
- Lehet bögrét venni?- kérdezte V- Én rajongó lettem.
- Nagyon kedves vagy, de termékeket nem értékesítünk, csak lemezeket.
- Nyolcat kérek- elővett a zsebéből egy csomag rágót és a kezébe nyomta fizetségül- Megvan a tökéletes karácsonyi ajándék az osztálytársaimnak- Key ezen csak nevetni kezdett, ahogy mi is.
- Én kihagynám. Szerintem nem volt olyan jó, hogy birtokoljam egy lemezüket- mondta Jimin. Érezhető volt a hangjában, hogy utálja őket. Illetve csak Minhot.
- Hazavihetlek?- bökte meg a vállamat Jungkook.
- Igen, mielőtt még kitör a botrány. Jimin, gyere te is- fogtam meg a pulcsija ujját és elkezdtem kifelé húzni.
- Mi az? Csak kifejeztem a véleményemet- háborgott Jimin- Az a Minho gyerek...
- Tudom! Nálam bepróbálkozott. Szerinted?- utaltam arra, hogy engem próbált felszedni.
- Melody! Várj!- kiabált utánunk Taemin. Visszafordultam és pont akkor ért utol minket- Ezt itt hagytad- adta oda a dzsekimet.
- Jé! Most te vagy az ügyeletes szépfiú?- mondta Jungkook fintorogva. Ebből rájöttem, hogy ő sem szívleli a végzősöket.
- Srácok, nem kell a balhé!- néztem a két osztálytársamra, majd Taeminre néztem- Köszönöm!
- Szívesen. Legyen szép napod- azzal le is lépett. Mérgesen Jiminre pillantottam, majd felsóhajtottam.
- Na jó! Elárulod, hogy mi a fene bajod van?- emeltem fel rá a hangomat. Hirtelen rémület futott végig a tekintetén és az alsó ajka remegni kezdett.
- Én.. Csak..- hebegte, de végül nem mondott semmit, csak elrohant.
- Jimin!- kiáltottam utána, de már nem hallotta- Remek! Ezek után nem szól majd senkihez. Pedig végre megnyílt.
- Szerintem furcsa ez a gyerek- gondolkodott hangosan Jungkook.
- Egy kicsit mindannyian furcsák vagyunk. Ettől vagyunk különlegesek- mondtam, majd elindultunk a parkolóba, ahol a motor volt. Felültünk és már mentünk is. Csak az út háromnegyedéig motoroztunk, mert Jungkook nem figyelt a tankolásra. Szóval onnan tolnia kellett. Én mellette mentem és alig vártam, hogy lerúgjam magamról a magassarkút. De nem mutattam ki a fájdalmamat, hanem továbbra is magabiztosan lépkedtem.
- Egyszer felpróbálhatom a cipődet?- kérdezte Jungkook, ami nagyon meglepett.
- Szívesen cserélek veled, ha gondolod- amint kimondtam, kitámasztotta a motort és a járda közepére leült, hogy levegye a cipőjét. Belementem a dologba, így lekaptam a cipőmet és már cseréltünk is- Hű! Ebben csónakázni tudnék.
- Csodálkozol? Kisebb vagy, mint Jimin. Pedig nem egy óriás- mondta, miközben felvette a magassarkút- Kicsit nagy. Illetve nagyon kicsi.
- A cipő, vagy Jimin?
- Mindhárom.
- Három?
- Cipőből kettő van, Jiminből csak egy. Az három- magyarázta, én pedig csak bólogattam.
- Aha! Téged se az eszedért szeretnek- jegyeztem meg nevetve- Viszont beszélnem kell Jiminnel. Szegényt eléggé megijesztettem.
- Sziasztok!- hallottam meg hirtelen Kai hangját. Felpattantam a földről és kínos mosollyal néztem fel rá.
- Szia Kai!- köszöntem.
- Hello!- intett Jungkook. Kai elég érdekesen nézett ránk. Illetve a cipőnkre.
- Stílus csere?- nevette el magát.
- Ja! Abban reménykedtem, hogy Melody cipőjétől olyan szexi leszek, mint ő- magyarázta Jungkook. Kai csak végigmért engem, majd őt.
- Szerintem ne változtass. Jól nézel ki. Ahogy te is Melody- mondta Kai, kivételesen jó nevet használva. Bamba mosollyal csak legyintettem egyet és éreztem, hogy elvörösödök.
- Ugyan már- legyintettem lazán, de belül olyan voltam, mint egy igazi tini lány.
- Na, menjetek csak! Jó volt veletek összefutni- tette zsebre a kezét Kai és már ment is. Én integettem neki, bár azt már nem látta. Jungkook a motorra támaszkodva figyelt.
- Hogy lehet az, hogy alig ismered, de oda meg vissza vagy érte?- kérdezte, de oda se figyeltem.
- Hogy lehet valaki ilyen jó pasi?- hüledeztem.
- Köszönöm! A kérdésemre őszinte, de sablonos választ kaptam.
- Tessék?- fordultam felé visszacsöppenve a valóságba.
- Semmi! Menjünk haza- nevetett és indultunk is. Mással már nem találkoztunk, így a cipő miatt nem kellett magyarázkodnunk. Egyedül a nagyiéknak, amikor a nappali közepén ismét megejtettünk egy cserét.
- Köszi, hogy elhoztál!- mondtam Jungkooknak, majd megöleltem.
- Én köszi, hogy bíztál bennem annyira, hogy mögém ülj- viszonozta az ölelést és elment haza ő is. Az ajtót becsuktam magam után és azonnal letámadtam a konyhát, mert már nagyon éhes voltam. A nagyi tejszínes tésztájából szedtem egy nagy adagot és a laptopomat az asztalra rakva kezdtem enni, közben pedig Jungkooknak kerestem a képet a kezemről.
- Na milyen napod volt?- ült elém nagyi.
- Nagyon jó volt. A végzősök próbája állati király volt. Remélem, mi is ilyen jók, vagy jobbak leszünk.
- Biztosan remeg csapat lesztek, hiszen mindig egymáson lógtok valamilyen formában- nevette el magát. Ekkor megszólalt a telefonomon az ébresztő.
- Jaj, de jó, hogy ezt beállítottam- motyogtam magamnak, majd a nagyira néztem- Szombaton is be kell mennem a suliba.
- Miért? Talán próbáltok?
- Nem. Igazából helyre kell hoznunk egy apróságot. Rap Monster leszakította a függönytartót és az egész osztály bemegy, hogy segítsünk megcsinálni.
- Nahát! Ez igazán kedves tőletek. Hidd el nekem, hogy az ilyen apróságok kovácsolnak titeket össze- mondta nagyi bizalmaskodva.
- Jin kiosztotta Jimint, mert ő ki akarta húzni magát. Erre Jin mérges lett és kioktatta, hogy mellé is odaállnánk, ha ő tette volna- meséltem lelkesen.
- Ez a Jin igen jóképű gyerek.
- Ez most honnan jött?- kérdeztem értetlenkedve.
- Tegnap, amikor fotózgattad, láttam, hogy hogy néz rád.
- Nagyi! Jin csak egy barát. Ráadásul kijelentette, hogy fogadott testvérek vagyunk. Nem akar semmit.
- És az a Kai?
- Észre se vesz. Illetve igen, de nem úgy. Ma is csak azért tudta a nevemet, mert előtte Jungkook mondta.
- És ő?
- Jungkook? Aranyos, de egy hülye. Kémián vele dolgoztam párban és felrobbantott egy kémcsövet.
- És más fiú nincs?- érdeklődött a lehető legaranyosabban.
- Minho, de őt hagyjuk! Undorító ahogy nyomul. Az összes haverját rám küldi, hogy beszéljek vele.
- Lehet, hogy rosszul állsz hozzá. Talán nem is olyan rossz, mint hiszed. Próbáltál neki esélyt adni?

- Nem- néztem vissza a képernyőre- Jin szerint csak szórakozna velem.

- És ez a Jin miért akar közel tartani magához és miért tart távol másoktól?

- Na! Jin próbál segíteni, hogy Kai észrevegyen.

- Aha! És hogyan?- nézett rám gyanakodva a nagyi.

- Nagyi! Jin nem akar tőlem semmit. Ebben biztos vagyok- mondtam, majd mikor befejeztem az ebédemet, felkaptam a laptopomat és bementem a szobámba. Nem akartam, hogy a nagyi legyen a személyes pszichológusom, mert ő nem úgy látta a dolgokat, ahogy én. Gyorsan elküldtem a képet Jungkooknak és bejelöltem ismerősnek Jimint, hogy tudjak vele beszélni. Amíg vártam, addig rákerestem Kaira. Amit találtam, eléggé meglepett. Rengeteg rajongója volt, ráadásul a nagy része lány volt és egytől egyik tök szép és csinos. Egyből a tükör elé léptem és szembesültem vele, hogy én nem érek fel hozzájuk. Csoda, hogy nem vesz észre? Mire visszatértem a laptop elé, Jimin már visszajelölt és mintha a sors akarta volna, Kai bejelölt. Mellette Taemin és még pár osztálytársa. Érdekes volt, hogy a TWICE-ból még nem találkoztam senkivel. Elhatároztam, hogy másnap ha esik, ha fúj, őket is megismerem. De előtte még bocsánatot kellett kérnem Jimintől.

Melody: Szia! Bocsi, hogy durva voltam veled ma! Nem akartalak megbántani.
Jimin: Szia! Semmi baj..
Melody: Tuti? Elég rosszul érzem magam. Ahogy reagáltál, kicsit fura volt.
Jimin: Te aggódsz értem?

Melody: Persze! Hiszen barátok vagyunk.
Jimin: Barátok? Az klassz. Mennem kell.
Melody: Oké! Holnap találkozunk a suliban. Szia!

Mire leírtam, már nem volt elérhető. Kicsit furcsának találtam, de tőle már kezdtem megszokni, hogy ilyen. Nyugodt lelkiismerettel elmentem fürdeni és ez után a többiekkel beszélgettem majdnem éjfélig.