Reggel, mikor az ébresztőm megszólalt, az ágyban már csak én voltam. Az éjjeliszekrényen G-Dragon kis üzenete volt, miszerint az ügynökségnél lesz egész nap és csak késő este jön haza. Na meg egy béna szívecskét kanyarintott egy vonallal a végére. Nem is volt baj. Nyugodtan el tudtam készülni és már mehettem is át Jiminékhez. Mikor becsengettem, Jihyun nyitott ajtót és hangos nevetéssel kitárta az ajtót.
- Chimchim, nézd ki van itt?- Jimin éppen egy szál alsónadrágban mosta a fogát. Mikor észrevette, hogy ott vagyok, teljesen zavarba jött és beszaladt egy ajtó mögé- Most, hogy végre elvonult, gyere be. Anyáék már nincsenek itthon, de bőséges reggeli vár minket a konyhában. Hyunoh már itt van, de V még nem.
- Én meg attól féltem, hogy késni fogok- nevetve követtem őt a konyhába, ahol a pulton ült egy nálam jóval magasabb fiú.

Név: Park Hyunoh
Kor: 16
Magasság: 175 cm
Születésnap: Március 19.

- Szia!- intettem bizonytalanul. Ismerős volt a neve, de meg nem tudtam volna mondani, hogy honnan.
- Melody Graham?- azt hittem, hogy leesik a pultról, annyira előre hajolt- Végre személyesen is elmondhatom, hogy milyen szép vagy.
- Köszönöm, de ezt inkább hagyjuk ki!- odaléptem hozzá és mosolyogva kezet akartam vele fogni. Ő csak értetlenül pislogott, aztán észhez kapott.
- Ja, tényleg, te amerikai vagy- a homlokához kapott, majd kezet ráztunk.
- Pontosan kanadai, de az is csak félig- javítottam ki miközben helyet foglaltam mellette a pulton.
- Ez igazán érdekes. Mellesleg majdnem osztálytársak lettünk. Én is jelentkeztem, de csak a színművészetibe vettek fel. Az intézmény ugyanaz, de a színészkedéshez nem értek- mesélte kedvtelenül Hyunoh.
- Én táncolni nem tudok. Kíváncsi vagyok, hogy mikor veszi észre valaki. Félek, hogy kirúgnának- mondtam elgondolkodva, de ekkor a combomra tette a kezét Hyunoh.
- Ne félj tőle, már mindenki tudja. De jól áll, hogy ügyetlen vagy. Ez miatt csak még szexibb vagy. Majdnem, mint én- vigyorogva kihúzta magát, én pedig a szemeimet forgattam.
- Honnan ilyen ismerős ez a szöveg?- tettem fel a költői kérdést.
- Jin- vágta rá Jimin, mikor belépett a konyhába. A haja még vizes volt, de a ruha már felkerült rá.
- Melody, te láttad Jimin hasát, igaz?- kérdezte Jihyun.
- Fogjuk rá- válaszoltam értetlenkedve.
- Szerinted kövér?- felhúzta Jimin pólóját, ami miatt szegény fiú zavartan nevetni kezdett és rácsapott testvére kezére.
- Szeretnék ilyen kövér lenni- jegyeztem meg nevetve és Hyunoh mellől leszálltam a pultról és odaléptem Jiminhez- Tessék befejezni ezt! A rajongóid száma rohamosan növekszik és nem azért, mert csak a hibáidat látják.
- Ez kedves- Jimin szégyenlősen lenézett a földre- De a reggelim akkor is csak egy pohár víz.
- A drasztikus diétázást nem lehet azonnal elkezdeni. A szervezetnek szoknia kell az étrend változását. Te hol voltál, amikor orvosnál voltunk?- kérdeztem csodálkozva.
- Én... Másra figyeltem...- erre már nem tudtam reagálni, mivel V is befutott. A konyhaajtóban állt és csodálkozva nézett rám.
- Te megtanultál teleportálni? Vagy befogadtál egy csapat sirályt, megtanultál velük kommunikálni és ők hoztak ide?- tette fel az egyre abszurdabb kérdéseit.
- Melody az új szomszéd- lépett mellém Hyunoh- Ki hitte volna, hogy még egy szomszédom lesz, aki az orrom alá dörgöli, hogy nem jutottam be.
- Új szomszéd?- döbbent le szegény V és teljesen elveszettnek tűnt.
- G-Dragon és én ideköltöztünk, hála az ügynökségnek- magyaráztam neki, de ezzel csak jobban összezavartam.
- Nem Kai volt az, aki...- kérdezte volna V, de Jimin a mellkasába vágott, hogy fogja be.
- Kai átbaszta, nem emlékszel?
- Dráááámaaaa!- kiáltotta Hyunoh és Jihyun kórusban.
- Lehetne, hogy nem csak rólam beszélünk? Már unom- forgattam a szemem, majd asztalhoz ültem. Csak kávét ittam, amíg Jimin vizet, ahogy mondta. V sem evett sokat, viszont a másik két fiú egészen addig evett, míg a kupacból más csak a tányér maradt.
- Hülye színjátszós- vigyorgott V.
- Nyomorék zenészek- vágott vissza Hyunoh.
- Akkor én most magamat szidjam, amiért táncsuliba járok?- nézett ránk kétségbeesve Jihyun.
- Más választásod nincs. Én nem szidlak, mert aranyos vagy- néztem rá kedvesen mosolyogva. Ő a testvérére sandított, majd kuncogva meg is lökte. Váltottak egy gyors pillantást és felálltak.
- Ha mindenki végzett, akár mehetnénk- mondta Jimin. Én megittam az utolsó korty kávémat és már mentünk is mindannyian. Jihyun és Hyunoh elég hamar leszakadtak tőlünk, de talán jobb is volt. Eléggé zavart Hyunoh megállás nélküli rajongása. A suliba menet megbeszéltük, hogy a péntekig tartó kihívást elveszítette-e valaki. Szerencsére egyikünk sem.
- Jungkook azt mondta, hogy a vesztesek letakarítják az ofő kocsiját- mondta V.
- Ezt Mr. Collins mondta órán?- kérdeztem csodálkozva.
- Valamikor biztos- gondolkodott el Jimin. Ezen nevetve elhaladtunk a kapuban dohányzó csapat mellett. Kai szokás szerint támaszkodott és úgy szívott bele a cigarettába. Ahogy a tekintetünk találkozott, elnyíltak az ajkai, hogy köszönjön, de meggondolta magát és csak egy keserű mosoly volt az aznapi üdvözlése.
- Melody- lépett ki a körből Minho, aki a többieket várta- Gyere kicsit!
- Ez most nem alkalmas..- fordultam el tőle és folytattam az utamat a teremhez, ahol az első órám volt.
- Ez fontos- futólépésben elindult, én pedig kíváncsian követtem, amennyire tudtam- Jonghyunról van szó.
- Tessék?- megtorpantam és hátrafordultam hozzá- Jól van?
- Még mindig bűntudata van az interjú miatt és kezd beleőrülni. Valamikor tudnál vele beszélni?
- Természetesen. Ő az utolsó ember, akire haragudni tudnék. Hol van?
- Gyere- megragadta a csuklómat és elindult velem a szekrényekhez. Az egyik szekrény mellett ült és a térdére hajtott fejjel szipogott. Minho szemébe néztem, aki tehetetlenül pillantott rám. Vettem egy mély levegőt és leguggoltam hozzá.

- Jonghyun- suttogtam, majd a fejére simítottam. Nem szerettem síró embert látni, mert én is sírni kezdtem.
- Én.. Sajnálom..- motyogta. A táskámból kivettem egy zsepit és odaadtam neki.

- Ne sajnáld. Legalább az emberek már tudják az igazat. Te csak azt írtad le, amit én félek kimondani- kedves mosollyal simogattam a vállát. Leültem mellé, amíg kifújta az orrát.
- Túl kedves vagy...

- Dehogy! Csak rád nem lehet haragudni- a vállára hajtottam a fejemet és csak nevettem- Köszönöm! Ha nincs az interjú, akkor az ügynökség nem figyel fel rám- már vagy ezredjére is elmeséltem a tandíj átruházását és a lemezszerződést.

- És ez mind egy interjú miatt, amit elszúrtam?- nézett rám csodálkozva Jonghyun.

- A lehető legjobb módon szúrtad el- adtam egy puszit az arcára- Ne emészd magad, mert csak segítettél. Suga az osztályunk tagja maradhat, nekem pedig lesz egy lemezem.

- Nahát!- ámuldozott tovább Jonghyun.
- Sajnos most mennem kell. Mellesleg jók voltatok szombaton- Minhora pillantottam, aki velünk szemben támaszkodott a falnak.

- Ti is. De a dalod olyan... Fura volt. Taemin áradozott rólad, de aztán előadtad és... Eh..- próbálta Minho elkerülni, hogy olyat mondjon, amivel megsérthet, de tökéletesen értettem, hogy mire gondol.
- Voltak benne bakik, de ez az első szólóm volt- védtem meg a dalt, amit G-Dragon segített megírni.

- Persze, ez is nagy feladat volt a pasizás mellett- ezt a mondatát inkább elengedtem a fülem mellett és inkább mentem órára. Suga és Jungkook zongora nélkül álltak neki összehozni a dallamot, amíg nem jött a tanár. Természetesen ezt is nekem kellett kottáznom. Erre szinte minden szünetünk ráment, azonban az ebédszünetet egyedül akartam tölteni kint az udvaron. A fa alá ültem, ahol Kai és én beszélgettünk, csak már se Kai, sem a könyv nem volt már ugyanaz. Unottan olvasgattam az "Az omnibusz utasai" című könyvet, amit még a nagyi régi könyvei közt találtam. Nem figyeltem, hogy miről szól, mivel hallottam Kai hangját. Hallottam, ahogy nevet. Odapillantottam és éppen átölelte Mina derekát. A gyomromba mintha kést szúrtak volna, annyira fájni kezdett. Szégyen, de a könnyeimet nem bírtam visszafogni. Az arcomat pillanatok alatt eláztatták a gonosz kis cseppecskék.

- Nem érdemes rájuk pazarolni a tested vízkészletét- a vállam felett valaki egy zsepit tartott az orrom elé. Elvettem és azonnal megtöröltem a szemeimet- Melody..- suttogta az alak és csak átölelt hátulról.

- Kris?- kérdeztem halkan és becsuktam a könyvet.

- Igen- éreztem, ahogy az arcát óvatosan a hajamba fúrta és egy mély levegőt véve beszívta az illatomat- Soha ne bízz meg senkiben!

- Az osztálytársaim sose vernének át. Ilyen aljas módon biztosan nem.

- Ne vegyél rá mérget. Ez a tetves iskola mindenkit leépít egy önző és idióta barommá, aki átgázol az embereken, csak mert poén. A kis cuki fiú találta ki a fogadást.
- Cuki fiú?- néztem rá értetlenül.

- Baekhyun.

- Mi? Az lehetetlen. Ő ennél jobbnak tűnik. Nem Suho volt? Belőle kinézem.

- Egyik se jobb a másiknál. Ezeknek ez okoz örömet. Éppen ezért hagyom itt ezt az iskolát jövőre- leült mellém, én pedig ledöbbenve követtem őt a tekintetemmel.

- Jövőre nem jössz vissza?

- Nem- hűvös fény csillant meg a szemében és láttam rajta, hogy most bárhol szívesebben lenne- És amíg nem nyomorítanak meg téged is, hagyd itt ezt a pöcegödröt.

- Én szeretem az osztályomat- ráztam meg a fejemet- A diéta és a magánélet hiánya kicsit rossz, de valahogy kibírom.

- Szöszi!- kiáltotta egy ismerős hang a nevemet- Nem akarsz jönni órára?

- Mindjárt megyek Jin!- intettem, majd Krisre néztem- Sajnálom, hogy így érzed. Az iskolának szüksége van olyan emberekre, mint te- megsimogattam a kezét és már rohantam is Jinhez.

- Mit akart?- kérdezte Jin aggodalmaskodva.
- Csak tudni akarja, hogy hogy vagyok. Ő nem volt benne ebben a fogadásos dologban. Inkább ellenezte..

- De ha tudta és olyan nagy barátod, miért nem szólt?

- Ne legyél ilyen negatív. Az a lényeg, hogy ezt már nem tudják visszacsinálni- mondtam kedvtelenül. Az utolsó órák is elteltek, így Jimin és V társaságában indultunk haza. Beugrottunk a nagyiékhoz is, mert nagyon hiányoztak. Hülye ötlet volt, mert egy rakás kajával megpakolva a táskáinkat mentünk tovább.

- Azt hiszem, a nagyid kicsit túlzásba esett- kuncogott V.

- Ez a dolga. Mellesleg nem tud a diétámról, szóval ez egy havi adag kajám, ami a táskában van- mutattam a vállamra nehezedő teherre.

- Nekem mondod? Én még durvább diétát állítottam össze magamnak a dokival- mondta Jimin- Bezzeg Jin...

- Ne is mondd! Úgy irigylem, amiért eszik és csak szexibb lesz- nyafogott V.

- Az én bátyám- sóhajtottam büszkén. Ekkor az utca annak a szakaszához értünk, ahol mi laktunk, így megálltunk.

- Na, akkor hogyan lesz a péntek?- kérdezte Jimin.

- Még a ház urával beszélnem kell, de bele fog menni- magyaráztam, miközben a kezeimmel finoman mutogattam, hogy a szavaim nagyobb súlyt kapjanak. Ez után elköszöntünk és már mentünk is a dolgunkra. A kapun beléptem, végigegyensúlyoztam magassarkúban a macskakövön, majd az ajtóban elkezdtem keresni a kulcsot a házhoz.

- Szomszéd!- kiabált egy hang. Odafordultam és megpillantottam Hyunoht.
- Szia!- köszöntem meglepetten és visszasétáltam a kapuhoz- Már végeztetek?

- A tanár, akivel lettünk volna, eltörte a karját- mesélte röhögve- Bemegyek hozzád, hogy ne legyél egyedül.

- Nem kell.. Jiyong bármikor hazaérhet és lefejez téged, ha a közelemben meglát- mondtam komolyan, de ő átmászott a kapun- Nyitva van...
- Úgy hogyan nyűgözzem le a legszebb lányt a világon?
- Ez birtokháborítás- mondtam neki, miközben követtem őt az ajtóig. Végre meglett a kulcsom és be tudtunk menni. Ekkor a telefonom hangosan jelezte, hogy üzenetet kaptam.

Kris: Otthon vagy? Aggódok érted.

- Ki írt?- kérdezte Hyunoh és egy pohár vizet nyomott a kezembe- Cserepes az ajkad, ki vagy száradva.
- Köszönöm!- ledobtam a táskámat és elvettem a poharat- Én életben maradok. Egy barátom átjön, szóval haza mehetsz.

- Ahj! De nincs otthon senki- nyafogott.
- Ha csajozni elég idős vagy, akkor egyedül lenni is- néztem rá komolyan, majd visszaírtam Krisnek.

Melody: Gyere át.. Szükségem van rád.

- Kire van szükséged, aki nem a pasid?- nézte a telefonomat. Ekkor elszakadt a cérna és hozzávágtam a poharat. Műanyag volt, szóval a legnagyobb baja csak a víz lehetett.
- Menj haza! Semmi közünk egymáshoz. Te csak egy szomszéd vagy és nem a legjobb barátom- kiabáltam.
- Tüzes kislány.. Tetszik- kacsintott és már ment is. Én gyorsan leírtam Krisnek a címemet és elkezdtem feltakarítani a vizet, amíg a parketta nem szívja be.

Kris: Azonnal ott vagyok.

Elolvastam az üzenetét és könnyes szemekkel leültem a kanapéra. Akkor tudtam felfogni, hogy mi is történt szombaton. Kai és Dean. Valamilyen szinten mindketten csúnyán kihasználtak. Ráadásul iszonyúan felbosszantott Hyunoh.
- Hahó!- kopogott be hozzám Kris végre. Én fáradt mosollyal néztem rá, ő pedig levette a bakancsát és leült hozzám- Melody...- nem szóltam neki semmit, csak a nyakába borulva sírni kezdtem. Olyan keservesen, ahogy csak egy gyerek tud. Kris nem szólt hozzám, csak csendben ölelt és hagyta, hogy kijöjjön belőlem minden könnyek formájában. Nagyjából fél órán keresztül öleltük egymást, mire nagyjából abba bírtam hagyni a sírást.
- Sajnálom...- mondtam, mikor már meg tudtam szólalni.
- Nem neked kell sajnálni, hanem nekik- letörölte a könnyeimet, majd adott egy zsepit- Csinálok neked valami kaját, addig menj a szobádba, feküdj le és próbálj meg pihenni.

- Jó barát vagy- nyeltem egyet, adtam egy puszit az arcára és miközben kifújtam az orromat, felmentem, ahogy kérte. Lefeküdtem az ágyra és betakarózva vártam, hogy bejöjjön. Pár perc elteltével Kris egy tányérral a kezében lépett be a szobámba, amin két szerencsétlen kis melegszendvics volt. Csúnya, de legalább az illata biztató volt. Felültem az ágyon és még jobban betakaróztam. A térdeimet felhúzva átöleltem őket és úgy néztem, ahogy leül az ágyam végébe.

- Nem tudom, hogy pontosan miről beszélgettetek és nem akarok azzal jönni, hogy megmondtam. Szóval csak csendben ülök, amíg nem érzed úgy, hogy beszélni akarsz róla- mondta és letette mellém a kaját. Nyeltem egyet és a térdeimre nézve szóra nyílt a szám.
- Nem volt mit mondanom, miután a haverjai odajöttek és gratuláltak neki- mondtam egyszerűen és a szemébe néztem- Érezted már, hogy a szíved darabokra törik és ahogy próbálod a szilánkokat összeszedni a padlóról, csak jobban tönkreteszed?
- Tökéletesen leírtad, hogy milyen volt végignézni, ahogy átvernek téged- közelebb húzódva a kezemre simított és vett egy mély levegőt- Sajnálom, hogy nem mondtam el!
- Én sajnálom, hogy nem hallgattalak meg- mélyen a szemébe néztem, de csak a szín tiszta sajnálatot láttam rajta.
- Mindegy. Legalább egyél- egy puszit adott a homlokomra és elindult kifelé a szobámból. Az ajtónál járt már, mire összeszedtem egy értelmes megfogalmazott gondolatot.

- Kris- szóltam utána, ő pedig visszafordult- A filmekben a főszereplőnek is hoznak be kaját, ha gáz van és nem megy ki enni. Mindig érdekelt, hogy mi lesz az étel sorsa. Köszönöm, hogy most megtudhatom!- ezen keserűen elmosolyodtam, ő pedig gondterhelten sóhajtott egy nagyot és becsukta maga után az ajtót. Jó volt, hogy átjött, de valahogy az is jó volt, hogy egyedül hagyott. A szendvicsek sorsa végül az lett, hogy sorozatnézés közben megettem őket. Már egész késő volt, mikor hallottam, hogy G-Dragon hazaért.
- Szívem! Ébren vagy még? Hoztam haza vacsorát, hogy ne legyen gondod rá- kiabálta, majd benyitott- Már féltem, hogy felébresztettelek- odasétált hozzám és megcsókolt, mintha tényleg járnánk.
- Sorozatot néztem. Nehéz napom volt- sóhajtottam, majd kikapcsoltam a laptopot.
- És pont ilyenkor nem vagyok itthon? Holnapra nincs munkám, szóval elmegyek érted az óráid után és elviszlek ebédelni. Már ha a diétád engedi.
- Nem sokat. Az étel nincs megszabva, csak a kalória. Én még valamivel jobban jártam.

- Szerintem így vagy gyönyörű- megsimította az arcomat. Olyan volt, mintha tudná, hogy mit akarok hallani. Mintha a szemembe nézve tudta volna, hogy mire van szükségem. És szóról szóra azok a szavak hagyták el az ajkait, amik kicsit visszahoztak az életbe és nem hagytak elveszni a sötétségben.