Hajnali négy körül arra ijedtem fel, hogy a telefonom max hangerőn csörögni kezdett. Kimásztam az ágyamból és kómásan levettem a készüléket. Hát persze, hogy az én drága barátom, J-Hope volt az.
- Te fogyatékos hülye barom!- köszöntem a telefonba fáradtan.
- Jó reggelt! Azt hittem, hogy már fent vagy- röhögött a telefonba. A háttérben halk suttogást hallottam, ami miatt értetlenül néztem magam elé.
- Egyedül vagy?
- Nem! Itt van mindenki a házatok előtt. Jó, Jimin nem, mert nem tudtunk neki szólni- válaszolta J-Hope.
- Egy pillanatot adjatok- letettem a telefont, de alig telt el pár másodperc, a nagyi bekopogott hozzám.
- Drágám! A kis osztálytársaid vannak itt. Nagyon bájosak- áradozott boldogan. Én a világomat nem tudtam, de úgy ahogy voltam, kimentem hozzájuk. Kócos haj, kinyúlt póló, alul csak fehérnemű és zokni.
- De szexi valaki- lőtt egy képet rólam Jin- És ez most megy Kai barátomnak.
- Mi? Ne!- pattantak ki a szemeim és odarohantam, hogy elvegyem a telefont. A fiúk csak nevettek azon, hogy milyen kicsi vagyok és Jin mivel a magasba emelte a készüléket, nem tudtam elvenni tőle.
- Na jó, elég- mondta Suga és elkezdte Jint csikizni, így el tudtam venni, hogy ki tudjam törölni.
- Köszi Suga!- mosolyogtam, majd gyorsan bementem a szobámba, hogy elkészüljek. Mire minden meglett, a fiúk már a nagyi által bereggelizve és vidáman beszélgettek a nappaliban.
- Melody!- kapta fel a fejét Jin- A nagyid fantasztikusan főz. Nem lehetnénk testvérek?
- Mindig akartam egy fogyatékos bátyust- nevetve megcsíptem az arcát és leültem Jungkook mellé, mert már csak ott volt hely.
- Jaj, gyerekek! Olyan koraiak vagytok- lépett hozzánk a nagyi.
- Már csak fél óránk van- nézett az órájára V.
- Te jó ég! Meddig készülődtem?- kérdeztem lesokkolódva.
- Erre az a helyes válasz, hogy sokáig- mondta Jungkook.
- Aha, csak nyakon ne vágjalak- fenyegettem őt viccelődve.
- Csináltam nektek kis csomagokat- pakolt le az asztalra a nagyi- Mindenkinek van benne mindenféle finomság. Ha valaki valamit nem szeret, akkor cserélgessetek.
- Köszönjük!- mondtuk egyszerre, majd mindenki elvett egy zacsit és mentünk is. Én úgy terveztem, hogy az enyémet Jimin kapja meg, mert ő nem volt velünk. A suliba érve mindenki minket figyelt, mert hangos és vidám társaság voltunk. Jin hivatalossá tette, hogy a bátyám. A legjobb indoka az volt, hogy mindketten jól nézünk ki.
- Melody!- szólt utánam egy dühös hang, de nem fordultam oda. Sejtettem, hogy Minho az, így elkaptam hátulról Jungkookot és a hátára ugrottam. Szerencsére meg tudott tartani és a táskája sem volt útban.
- A végtelenbe és tovább!- kiáltottam, Jungkook pedig rohanni kezdett velem a teremig. Nagy meglepetésünkre a tanár már ott volt és mindenféle kémcsövet pakolt a padokra, amik kettesével voltak elrendezve.
- Jó reggelt!- köszönt a tanár- Bangtan Boys?
- Igen tanár úr!- lépett be vidáman Jin.
- A hölgy is az osztály tartozéka?
- Ő a mi kabala hercegnő akármink. Ezért hozom a hátamon- magyarázta Jungkook, majd letett az egyik padhoz.
- Hát rendben! Akkor üljetek le és kezdhetjük is az órát, amint becsengettek. Nem szeretek ismerkedni, így majd szép lassan ismerjük meg egymást- magyarázta a tanár. Jungkook leült mellém és azonnal felém fordult.
- Rajzolhatok a kezedre?- kérdezte érdeklődve.
- Attól függ, hogy mit- néztem rá, de már a kezében volt a filc és elkapta a kezemet.
- Ne félj! Emberi testrészeket nem fogok- nevetett fel hangosan és már el is kezdte az alkotást. Mire becsengettek, a karomat beterítette egy firkának tűnő, de nagyon szép porcelán baba.
- Hű! Ez gyönyörű- néztem végig az alkaromon.
- Jó reggelt!- viharzott be Jimin és leült az utolsó üres helyre, ami előttem volt.
- Szia!- köszöntünk neki egyszerre, majd mikor leült áthajoltam a padomon és a zacskót letettem az ölébe.
- Te lemaradtál. A nagyi csomagolt mindenkinek valamit. Nálunk reggeliztünk és mivel te nem vettél részt, az enyémet odaadom neked- mondtam, de ő kicsit elvörösödve csak nézte az ölében heverő papírzacskót.
- K.. Köszönöm!- motyogta- Miért adod nekem?
- Eddig mindenből kimaradtál, pedig te is közénk tartozol Jimin.
- Ez nagyon kedves tőled- mosolyogva eltette a zacskót.
- Nos, gyerekek! Kezdjük az órát- csapta össze a tenyerét a tanár- Padonként egy tálcát vegyetek el. A hölgyet megkérhetem, hogy ossza ki a kísérlet leírásokat?
- Természetesen- pattantam fel a helyemről és a tanári asztalról felkaptam a papírkupacot. Addig a többiek kimentek a tálcákért. Mindenkinek a helyére letettem egy lapot. Rap Monster a padon fekve aludt, így megkocogtattam a vállát.
- Mi van?- morogta, mint egy kisgyerek.
- Majd alszol este. Most órán vagy- mondtam nevetve- És amúgy is! Yuri nem fér oda a kémcsövekhez- erre csak fújtatott egyet és visszafeküdt. Én a fejemet ingatva befejeztem a feladatomat és helyet foglaltam.
- Olvassátok el a feladatot és az alapján végezzétek el- utasított a tanár és már neki is láttunk.
- Menő, hogy az első órán színes löttyöket öntünk össze- mondta vidáman Jungkook és a csipeszt a hajamra csíptette.
- Na!- vettem fel nevetve a lapot- Én olvasom, te pedig megcsinálod. Úgy talán nem halunk meg- mondtam miközben a csipeszt kivettem a hajamból.
- Na mondjad!- a kezeit készenlétbe helyezte és várta az utasítást.
- Oké! A piros port öntsd a legnagyobb üres edénykébe- mondtam úgy, hogy értse a szándékaimat- Rendben! Most a kék.. Várj.. Elcsúsztam- motyogtam és belemerültem a szövegbe- Igen, a kék folyadék, de ne a..- ki se mondtam, de már megtette.
- Jaj!- kiáltott fel Jungkook és egy dugót préselt az edény tetejébe. Ez rossz ötlet volt, mert az üveg elpattant és lefröcskölt minket.
- Jungkook, ez mar, ugye tudod?- kérdeztem tőle idegesen és azonnal letisztítottam magam a száraz ronggyal, ami oda volt készítve a tálcára az ilyen esetek miatt. Jungkook arcáról is letöröltem és utána vízzel is lemostuk magunkat.
- Minden rendben?- kérdezte a tanár.
- Igen!- biccentettünk egyszerre, majd összenézve elkezdtünk nevetni.
- Mi is csináljuk ezt!- nézett J-Hope izgatottan V-re.
- Oké!- és már csinálták is a baromságot. Még az a szerencse, hogy csak nagy mértékben lett volna életveszélyes. Ennek köszönhetően egész órán nem történt komolyabb baleset. Viszont szünetben ahogy mentünk volna ki, Mr. Collins, az igazgató, az igazgató helyettes és a karbantartó jelent meg az ajtóban. J-Hope azonnal rám nézett.
- Te beszélsz, mi bólogatunk- mondta.
- Mi? Miért én?- kérdeztem felháborodva.
- Egy lánynak jobban hisznek- válaszolt Jin.
- Jó napot!- köszönt az igazgató, mi pedig egyszerre meghajoltunk.
- Valaki magyarázatot adna, hogy miért szakadt le a függönytartó?- kérdezte az osztályfőnök, mi pedig ártatlan fejjel összenéztünk. V egy kicsit biccentett, hogy én beszéljek.
- Hát.. Igazából mi sem tudjuk. Tegnap reggel bejöttünk és már így volt- mondtam egyszerűen. A karbantartó odalépett az ablakhoz és megnézte.
- Ez egy régi épület, szóval elképzelhető, hogy a függönytartó ezért mondta fel a szolgálatot. Egy hétvége alatt helyrehozható- mondta a karbantartó az igazgatónak.
- Remek! Akkor a Bangtan Boys a hétvégére szabadságot kér otthonról és megjavítják a maga segítségével- mondta az igazgató, majd felénk fordul- Várunk mindenkit szeretettel szombaton.
- Ne már!- háborodtunk fel egyszerre, mikor elmentek.
- Mondjuk szerencse, hogy ennyivel megúsztátok- mondta Jimin.
- Megúsztuk! Te is ugyanúgy a banda tagja vagy- lépett elé Jungkook.
- Nem tehetek róla, hogy barmok vagytok. Én nem szívok miattatok.
- Park Jimin!- kiáltotta Jin, hogy mindenki rá figyeljen- Ha te csináltad volna, akkor is együtt oldanánk meg. Egy csapat vagyunk és ha egy szív, akkor mindenki. Jelen esetben Rap Monster szopna, de segítünk neki. Ha tetszik, ha nem, te is közénk tartozol és szombaton te is ott leszel- hadonászott lelkesen Jin. Mindenki meglepődve figyelte a lelkesítő szavait és mélyen belül mindenki egyet értett vele. Még Jimin is, aki rám pillantott.
- Rendben!- mondta egyszerűen és már szedtük is össze a cuccainkat, hogy menjünk A négy táncórára. Jungkook szorosan mellettem jött és folyton arról beszélt, hogy milyen király cuccokat szerzett táncra. Nem figyeltem túlságosan, mert Jimint néztem, ahogy a papírzacsi tartalmát vizsgálja. Két epres fánk volt, amit szomorúan visszatett a zacskóba. Oda akartam szólni neki, de V hátulról átölelt.
- Hallod, szöszi? Tudtad, hogy én vagyok az osztály legjobb táncosa?- kérdezte drámaian.
- Na azt majd meglátjuk- vágta rá J-Hope és elkezdett a folyosó közepén táncolni.
- Nézzenek oda! Az újak milyen frissek!- szólalt meg a táncterem ajtajában egy alak. Mindenki megállt egy pillanatra, majd Suga hirtelen elkezdett mindenkit csapkodni.
- Ne! Ez hihetetlen! Itt van! Tényleg itt van- üvöltözött Suga. A férfi ellökte magát az ajtótól és odasétált hozzánk.
- Bangtan Boys, igaz?- túrt a hajába.
- Igen- bólintottunk, de Suga továbbra is csak rajongott.
- Suga, ez már kezd kínos lenni- böktem meg a vállát, de odafutott és a férfi nyakába ugrott.
- Elnézését kérjük- mondta Rap Monster és kezet fogtak.
- Semmi gond! Ennél nehezebb esetekkel is volt már dolgom- mondta és megakadt a szeme rajtam- Hát ez a szőke angyal?- kérdezte, én pedig elpirulva nyeltem egyet.
- Velünk van- jelentette ki V és a férfi odalépett hozzám.
- Én Kwon Hyuk vagyok, de inkább Dean- mutatkozott be és meghajolva kezet csókolt. Jimin soknak tartotta, így jelzésül megköszörülte a torkát. Felegyenesedett, majd körbenézett az osztályon- Nem szándékozok sokáig órát tartani, szóval ismerkedünk, kicsit mozgunk és mindenki mehet a dolgára.
- Ez a beszéd!- bólogatott Jin és berontott a terembe. Jimin ment utána, én pedig őt követtem.
- Jimin!- szóltam, ő pedig kicsit ijedten nézett rám- Nem szereted a fánkot?
- De igen- nézett le a földre. Láttam rajta, hogy nem kéne erőltetni, így inkább csak rámosolyogtam és a többiekhez fordultam.
- Na, srácok! Mutatkozzunk be egymásnak, ahogy illik- mondta Dean és egy körben leültünk a földre. Bár nem volt kényelmes egyenruhában. A szoknyám mindig felcsúszott a combom közepéig, amit Jungkook élvezettel figyelt. Ahogy kellett lennie, bemutatkoztunk és kezdődhetett a bemelegítés. V és Suga úgy melegített, hogy békaugrást játszottak. Dean nevetve nézte a két bolondot, ami miatt jó alkalmam nyílt, hogy észrevétlenül átvegyem a kényelmesebb, tánchoz illő ruháimat. Egy rózsaszín feszes trikót, szürke melegítőnadrágot és hasonló színű edzőcipőt viseltem. A hajamat felkötöttem, hogy ne zavarjon és már mentem is oda a többiekhez. Jin és Dean éppen beszélgettek, amíg J-Hope és Rap Monster a fantasztikus tánctudásukat villogtatták a többieknek. Jimin a háttérben meghúzta magát és csak figyelt mindenkit. Mikor látta, hogy figyelem, elfordult. Nem tudtam mire vélni, de ráhagytam.
- Melody! Gyere táncolni- lökött meg Jin és a kezemet elkapva kezdett el táncolni, mint valami retardált. V tett be zenét, így könnyebben tudtam csatlakozni Jinhez.
- Ez ciki- jegyeztem meg nevetve.
- Nyugi Baby! Kai nem látja- kacsintott Jin. Ezen a gondolaton felbátorodva megfogtam Jungkook kezét és ő is táncolni kezdett. Csengetésre izzadtan és jókedvűen terültünk el a földön.

- Ti barmok- lépett hozzánk Rap Monster és felsegített a földről.

- Köszi!- mondtam, majd körbenéztem- Dean! Mehetünk? Lassan kicsengetnek.

- Persze, de veled váltanék pár szót- intett, hogy menjek oda. Elköszöntem a többiektől és odamentem. Éppen akkor csengettek, amikor becsukódott az ajtó.

- Valami baj van?- kérdeztem.

- Semmi, csak érdekelt, hogy egy ilyen lány, mint te, mit keres egy ilyen bandában.

- Ezzel leszólja az osztályomat, vagy engem?
- Nem szólok le senkit, de te valamivel jobb vagy ennél. Külsőre egészen biztos- közelebb húzódott hozzám és mélyen a szemembe nézett.

- Mit művel?- nyeltem egyet.

- Ismerkedek.

- Én nem akarok- hátráltam, de egy idő után a falba ütköztem.

- Az nem baj- vigyorogva megfogta a vállaimat, ami miatt elég rendesen megijedtem. Az agyamon átvillant, hogy mi lesz a következménye, ha nem teszek semmit.

- Engedjen el! Maga a tanárom- mondtam kétségbeesve.

- Eressze el!- rántotta le rólam valaki. Nem láttam, mert a félelemtől nem tudtam mit tenni. Csak álltam és bámultam magam elé. Mire feleszméltem, már csak a megmentőm és én voltunk ott. Felnéztem és Kai aggódó tekintete fogadott.
- Te..- suttogtam, de nem jött ki több a számon. A lélegzetem is elállt.
- Minden rendben?- kérdezte, de csak egy biccentéssel tudtam válaszolni- Akkor jó. Remélem, hogy nem lesz többet ilyen, de ha gáz van, szólj csak bátran. Madison, igaz?

- M.. Melody- javítottam ki zavartan.
- Ne haragudj! A te neveddel mindig bajban vagyok- vakarta meg a tarkóját- Eskü, igyekszek, de csak az arcodat tudom megjegyezni.

- Talán csak nem vagyok fontos számodra- vontam meg a vállaimat- Ezzel nincs is baj, mert nem ismerjük egymást.
- Igazad lehet- mosolyodott el. Legbelül vártam, hogy azt mondja, "De megismerhetnénk egymást". Ez nem történt meg, de helyette láthattam a mosolyát.
- Nekem mennem kell. Holnap találkozunk- mondtam és felkaptam a táskámat.

- Már mész is haza?

- Mára végeztünk. Dean csak egy órát tartott meg- vontam meg a vállamat.

- Ebben az esetben, legyen szép napod- intett és már mentem is haza. Kicsit csalódott voltam, amiért Kait nem érdeklem túlzottan. Egészen hazáig rágódtam ezen. A nagyiék meglepődve néztek rám, amikor megláttak.
- Melody? Kicsit korai vagy- mondta a nagyi a háta mögé rejtve valamit.

- Két óra volt csak megtartva. De mi van a hátad mögött?- kérdeztem kíváncsian.

- Add csak oda neki- mosolygott nagyapa.

- Rendben!- bólintott nagyi és rám nézett- Drágám! Gondoltuk, meglepünk ezzel a kis aprósággal. Láttuk, hogy milyen jól kijössz az osztálytársaiddal és arra gondoltunk, hogy meg akarod örökíteni a közös pillanataitokat.
- Nagyi, ez még csak a harmadik napom volt ott- nevettem, de mikor a kezembe nyomtak egy elég komoly fényképezőgépet, lefagyott az arcomról a mosoly.
- Hogy tetszik?- kérdezték egyszerre.

- Ez fantasztikus! Köszönöm!- a nyakukba ugorva megpuszilgattam őket- Áthívom Jint. Ő biztos engedi, hogy rajta teszteljem.

- Csak nyugodtan- mondta a nagyi, de már nem mondtam semmit, csak felszaladtam a szobámba és írtam Jinnek.

Melody: Szia! Át tudsz jönni? Az új fényképezőgépemet tesztelni kéne.

Jin: Szia! Egy perc és ott vagyok..

Melody: Azért ne törd el semmidet a nagy sietségben

Ahogy mondta, alig egy perc múlva már az ajtónkon kopogott zihálva és izzadtan. Nevetve beengedtem és adtam neki egy pohár vizet, hogy ki ne száradjon.

- Készülj fel húgi! Profi modell vagyok- mondta és közelebbről megnézte a gépemet.

- Nem baj! Legalább jó képeket tudok csinálni- nevetve elvettem tőle és lőttem róla egy képet.

- Ne már! Nem tudtam pózolni- háborodott fel.

- De így is jól nézel ki a képen- mutattam neki a végeredményt.

- Mi az, hogy a képen? Élőben ez..- végigmutatott az arcán-.. a legszebb dolog a világon.

- Te egy igazi díva vagy- forgattam a szemeimet.

- Nem! Egy rózsaszín herceg vagyok.

- És egy bolond- nevettem fel hangosan. Nem vette magára szerencsére, így nyugodtan neki tudtunk állni a fényképek elkészítésének. Néhány videót is csináltunk, de nagy része a fókusz beállítását tartalmazta. Egészen estig tartott ez az egész, szóval olyan képet is tudtunk csinálni, amin Jin fogja a holdat. Rólam is készült ilyen kép, de Jin ügyes volt és nem mentette, hanem törölte és már lusta voltam újra megkeresni azt a pózt, ami igazából baromi kényelmetlen volt. Mikor végeztünk, Jin vacsizott velünk és haza ment. Én a nagyiékkal leültem beszélgetni és elmeséltem nekik mindent. A kémiaórát, a függönytartót, ám Deant kihagytam. Azonnal kiírattak volna, ha megtudják, hogy rám akart mozdulni egy tanár.