V és én már kora reggel ott voltunk az arénába, ahová az első héten is mentünk. Az egyenruhánkban voltunk, ami nagyon meglepett mindenkit, aki még nálunk is elvetemültebb módon már hajnalban bent volt. Ezzel viszont olyan előnyünk lett, hogy választhattunk helyet az öltözőben. Én a sarokban tökéletesen elvoltam, V pedig mellettem ülve toporgott. Ez addig volt így, míg ránk nem talált az egyik manikűrös lány és szó szerint lecsapott a kezeimre, hogy valamit kezdjen a körmeimmel. Amíg készült a dolog, körülnéztem az óriási öltözőnek kialakított helyet. Xiumin és a TWICE pár tagja lelkesen beszélgettek, egészen addig, míg be nem lépett G-Dragon, T.O.P és valami másik srác.

Név: Xu Minghao
Kor: 21
Magasság: 179 cm
Születésnap: November 9.

Inkább V-re néztem, miközben készült a remekmű.
- A többiek mikor jönnek?- kérdeztem.
- Suga most kelt fel, a többiekről még nincs életjel- mondta V, majd letette a telefont. Ekkor léptek hozzánk oda a fiúk.
- Jó reggelt! Elég koraiak vagytok- jegyezte meg G-Dragon- Talán ennyire izgultok?
- Nem, csak amint látod, nem lehet elég korán elkezdeni készülődni- mondtam a szemébe nézve, majd a körmeimre néztem, amire a manikűrös csak éppen a köveket rakosgatta fel.
- Ez a csaj?- kérdezte a másik srác, én pedig a szemeimet forgattam.
- A csajnak neve is van. Melody- mondtam kissé harapósan.
- Hozok kávét, mielőtt valakinek a fejét vennéd- mondta V, majd felállva elrohant. Én meg se lepődtem a dolgon, hiszen tény volt, hogy egészen addig harapok, amíg nem iszok kávét.
- Bocsáss meg Melody- ült le a srác V helyére- A nevem The8.
- Ezzel a névvel nem tudok mit kezdeni. Megsértelek, ha az igazi neveden szólítalak?- kérdeztem miközben erőltettem egy mosolyt.
- Megköszönném, ha úgy hívnál. Az igazi nevem Minghao- mutatkozott be újra.

- Na, el az én kis asszonykámtól!- szólt rá G-Dragon.
- Ez a név sokkal szebb- mondtam, de közben egyikünk se foglalkozott G-Dragonnal.

- Ezt a szüleimnek mondd, mert nem én választottam- ezen csak mosolyogtam, majd újra a kezemre néztem. A lány egy kis üvegcséből éppen fekete csillámot szórt a körmeimre.
- Ez tetszik. Mindegyik ilyen lesz?- a kérdésemre a lány csak zavartan bólintott egyet.

- Nézzenek oda!- lépett az öltözőbe a YG igazgatója- Melody, gyönyörű vagy, de hoztam neked saját embereket, akik felturbóznak. A kislány még befejezi a körmeidet és szakértők fognak segíteni neked elkészülni- mondta szigorúan, majd a mögötte álló három emberre mutatott. Én lenéztem a lányra, aki egészen addig lelkesen dolgozott azon, hogy a körmeim kinézzenek valahogy. Szegény eléggé a szívére vette a célozgatást arra, hogy ő nem ért hozzá. Óvatosan odahajoltam hozzá és biztatóan odasúgtam neki:

- Szerintem ügyes vagy. Szépen helyrehoztad a körömágyamat, ami katasztrófa volt- ahogy ezt meghallotta, egy könnycsepp gördült le az arcán. Azonnal elővettem egy zsepit és letöröltem.

- Köszönöm!- suttogta.

- Ne jótékonykodj! Neki az a munkája, hogy ezt megtegye- szólt rám G-Dragon.

- Tudod, lehet, hogy ő ma este nem fog fellépni, de sok múlik az ő munkáján. Mellesleg csak azért, mert ez a munkája, nem kell lenézni. Nálam ez nem divat- vágtam vissza ridegen és elővettem a telefonomat, hogy felhívjam Sugát, hogy mikor szándékozik beesni.

- Nyugi, itt vagyok!- lépett be nevetve miközben elutasította a hívást.

- Végre! Azt hittük, hogy csak ketten fogunk fellépni- mondta V kicsit még mindig idegesen.

- Bocsi, otthon még volt egy kis vitám apámmal- morogta és odahúzott egy széket hozzánk- Te ki vagy?- nézett Minghaora.

- The8- válaszolta, de aztán rám pillantott és kijavította magát- Minghao.

- Ja!- szaladt fel a szemöldöke a homlokára Sugának- Ezzel a buzis hajjal fel se ismertelek.

- Kösz! Te vagy a hatodik, aki ezt mondja.

- Ti ismeritek egymást?- kérdeztem értetlenkedve.

- Nem- rázta a fejét Suga- Csak éppenséggel én tudom, hogy ő a SEVENTEEN tagja, akik a BigBang fölött voltak.

- Azt hiszem, komolyabban kéne vennem a sulit- mondtam kissé kínos mosollyal. Ekkor végre elkészültek a körmeim és szinte rájuk se ismertem. Még a mutatóujjaimon lévő körmök kifelé ferdülő görbülése sem látszott. Egy biccentéssel megköszöntem a lány munkáját, ő pedig egy mosollyal viszonozta és elment.
- Melody, csinálhatok veled egy képet?- kérdezte Minghao a telefonját piszkálva.

- Elkészül a sminkem és az lesz az első- mondtam, majd intettem a három embernek, akit a főnöktől kaptam. Azonnal odajöttek és kipakoltak mindent. Sminkcuccok, hajcsavarók, mindenféle fésű és a legnagyobb meglepetésemre póthajak mindenféle színben. Gyorsan megnézték, hogy milyen árnyalatú a hajam és már neki is esett az egyik. A másik kettő a sminkemhez szükséges dolgokat válogatták össze bőr, haj és szemszín szerint. Nem szóltam bele, elvégre a főnök emberei valamivel jobban értettek a szépítkezés fortélyaihoz, mint én. Mire készen lettem, a többiek már rég megérkeztek és készülődtek, de ők a sulinak dolgozó emberekkel. Nem volt túl kellemes, hogy én különcködök, mint valami világhírű sztár, miközben én voltam ott a legutolsó senki. Szerencsére egyikük sem akadt ki a dolgon és szóvá se tették, amiért hálás voltam. Mikor végre végeztünk, Minghao megkapta a képet, amit annyira akart.
- Köszi! Baromi jól nézel ki- kacsintott, majd lelépett G-Dragon társaságában. T.O.P akkorra már rég nem volt a közelben sem. Mivel a ruha már az egyenruha alatt volt, nem kellett átöltöznöm, csak a csizmát kellett felvennem.

- Te már kész is vagy?- nézett rám a szeme sarkából Jungkook, akinek éppen az arcára pakolták az alapozót, bár feleslegesen, mert szép bőre volt mindegyiküknek.

- Igen. A főnök emberei gyorsak voltak- mondtam a tükörbe nézve.

- Szépen feljavították az arcodat- csipkelődött Jimin.

- Szeretnél olyan ronda lenni mint én- vágtam vissza, de csak viccből.

A készülődés és a próba elég sok időt elvett, de a srácokkal volt annyi szabadidőnk, hogy a színfalak mögül nézzük, ahogy a kamerákat felszerelik. A műsort egész Dél-Koreában követhették az emberek a tévében, sőt, egy app segítségével az egész világ láthatott minket, ahogy bevonulunk a köztudatba. Kicsit olyanok voltunk, mint a gyerekek. Jint leszámítva mindenki úgy nézett körül, mint aki életében nem látott semmit. Ez nem tartott túl sokáig, mert szóltak, hogy a helyünkre kéne menni, mivel lassan kezdünk. A lelátónak arra a részére mentünk, ahol a fellépők pihenhettek, illetve készülhettek fel. Én J-Hope és Suga közé kerültem, aminek nagyon tudtam örülni, mert tudtam, hogy garantáltan végig fogom röhögni az egészet. Szép lassan mindenki a helyére került és a szülők is megérkeztek.

- Az én családom nincs itt- nézett körbe Suga fájó szívvel. Én megfogtam a kezét és halkan felnevettem.

- Már mondtam, hogy mi vagyunk a családod- mondtam mosolyogva, bár eléggé fájt így látni őt- Mellesleg az én szüleim sincsenek itt.

- A kettő nem ugyanaz. Neked legalább a nagyszüleid eljöttek.

- Ez igaz, de valahol mélyen jól esne, ha eljöttek volna. Legalább anya- a vállára hajtottam a fejem, ő pedig a fejemre az ő fejét.

- Lassan kezdünk- lépett hozzánk az osztályfőnök, aki meglepetten nézte az egyenruháinkat- Ugye tudjátok, hogy vannak jelmezeitek?

- Tudjuk tanci bá, de mi maradtunk ennél- mondta Jin egy huncut mosollyal.
- Ti tudjátok gyerekek. Melody, neked pedig gratulálok a kis dalocskához- mondta Mr. Collins és már el is ment.

- Dalocska?- kérdeztem, mivel elég megalázónak éreztem- Dalocska baszd meg..

- Nyugi! Szerintem cuki lett- nyugtatott J-Hope.

- Elmehettek a fenébe- mondtam nevetve. Ekkor mögöttünk helyet foglalt az EXO, így hátra fordultam, hogy láthassam Kait. Sajnos ő pont nem látott engem, de a tekintetem összeakadt Krisével.

- Szia!- köszönt halkan. Én csak mosolyogtam egy aprót és előre fordultam. A kamerák forogtak, az igazgató pedig a színpadra kiállva sok sikert kívánt nekünk és felkonferálta a BigBang-et. Addig nem túl sok dalt hallottam tőlük, de a "Fantastic baby" első hallásra nem igazán nyerte el a tetszésemet. Daesung hangja viszont baromira megtetszett. G-Dragonról inkább nem nyilatkozok, mert csak az eszét játszotta. Közvetlenül utánuk jött Taemin, akinek az előadása alatt végig táncoltunk, már amennyire ülve lehetett. Utána jött SHINee dala. Azt követte Mina, a TWICE, majd Baekhyun csodaszép dala. Mikor az EXO bevonult, tudtam, hogy a következő én leszek, így a gyomrom összeszűkült. Azonban megláttam Kait a színpadon és kicsit megnyugodtam. Az ő magabiztossága adott erőt. Na meg, hogy dobott nekem egy puszit. Ahogy elhangzott az utolsó hang, már mennem is kellett.

- Melody..- fogta meg a kezemet Suga- Ha nem megy, csak nézz rám.
- Köszönöm!- mondtam hálásan, majd szaladtam is a színpadra. A rossz helyre álltam be, így mikor a fénypontnak rám kellett volna mutatnia, mellém mutatott, ami miatt egy kínos lépést kellett tennem. A mikrofonállványt magam elé pakoltam és már kezdhettem is a dalt. Egyenesen Sugára néztem, aki felállva szurkolt nekem. A többiek is követték a példáját, amiért nem lehettem elég hálás. Annyi támogatást kaptam, hogy magabiztosan el tudtam énekelni a dalt. Mindent beleadtam és egész jó voltam. A dal még mindig bugyuta volt, de nem zavart. Az utolsó sor után Kai tekintetét elkaptam és kacsintottam egyet. És végre eljött a nagy pillanat. Felvonult az egész BTS mellém és végre a mikroportot használhattam, ami rajtam volt. Szépen beálltunk a kezdő pozícióba és indult a dal. A teljesítményünk tökéletes volt. Erőteljes és dinamikus, mint egy jól összeszokott bandának. Furcsa módon egyikünk sem izgult és ennek köszönhettük, hogy nem rontottunk. Leszámítva szegény Jimint, akit gyorsan felsegített Rap Monster és folytatták velünk a koreográfiát. A második refrénhez érve letéptük az egyenruháinkat és ezzel nagyon megleptük a közönséget. Legfőképpen az igazgatót. Szétdobáltuk az egyenruhákat és még lelkesebben táncoltunk és énekeltünk tovább. Elég fura volt számomra, hogy magassarkúban sem vétettem hatalmas hibát, pedig meredek tánclépéseink voltak. De ez érdekelt legkevésbé, főleg, mikor a közönség egytől egyig lesokkolva ült. Az igazgatóra néztünk, aki láthatóan nem volt elragadtatva és az osztályfőnökünk is csak a szavakat kereste az igazgató nyugtatásához.
- Most?- kérdeztem halkan Rap Monstert.

- Futás!- mondta, mi pedig azonnal rohantunk az öltözőbe, ahová bezárkóztunk.

- Ez mi volt?- kérdezte V értetlenül.
- Azt hiszem, átjött nekik az üzenetünk- állapította meg J-Hope.

- A lázadó pasik bejönnek a csajoknak?- kérdezte Jungkook.

- Csak az- kacsintott Jin, majd Rap Monsterre nézett.

- Szerintem most ez legyen a legkisebb gondunk- mondta Suga kicsit kiakadva- És ha kirúgnak minket?

- Az nem lehet, akkor kiesik egy egész évfolyam- rázta a fejét Jin. Ekkor valaki kopogott, ami miatt egyszerre sikítottunk egyet.
- Nyugi! Dean vagyok- amint meghallottuk, már nyílt is az ajtó, mivel V beengedte- Srácok.. Ez marha jó volt. Az igazgató és az egész tanárikar elvonult, szóval a bulin nyugodtan ihattok.

- Mondta a felelősségteljes pedagógus- fejeztem be, mint narrátor.

- Most komolyan! Nektek miről szól ez? Inkább a szemem láttára igyatok, mint a hátam mögött. Ha baj van, legalább tudom, hogy mi okozta és nem kell nyomoznom- adta meg a logikus választ- Na gyertek! Mára éppen elég botrány történt.

- Ja, és még nem is ittunk- röhögött fel Jimin.

- Csak amennyit bírtok. Én is inni fogok, szóval már most gondolkodjatok, hogy hogyan juttok haza- mondta Dean, majd elindult kifelé.

- Nekem már van jogsim. Szóval nem iszok és mindenkit hazaviszek- ajánlotta fel Jin- Legalább Rap Monstert könnyebben ledöntöm, ha helyettem is iszik.

- Sok sikert haver!- veregette meg a vállát Suga és már mentünk is az előcsarnokba, ahol a szüleink már vártak. Nem tudták mire vélni azt, hogy elszaladtunk. A kínos csendet szerencsére a nagyi törte meg.
- Olyan ügyesek voltatok. Megérdemlitek, hogy kiszórakozzátok magatokat- erre a többi szülő nagy nehezen bólogatni kezdett és már mentek is.

- Nekem sietnem kell haza..- mondta Suga- Anyáék mérgesek lesznek, ha...
- De hát itt vagyunk- mondta egy férfi a háta mögött állva. Suga nyelt egyet és feléjük fordult.

- Sziasztok!- mondta halkan.

- Yoongi, ez a fellépés sajnos nem elég arra, hogy folytatni tudd az iskolát. Tudod, hogy nem tudunk ennyit fizetni- lépett oda az anyukája.

- De mondtam, hogy Melody elintézte- mutatott rám Suga.

- Szóval te vagy az- mondta az apukája.

- Még szép, hogy ő az- lépett hozzánk a főnök- Melody kérte, hogy a szerződésben megfogalmazott ajánlataink közt ott legyen, hogy a fia tanulmányait finanszírozzuk és ez meg is fog történni- erre a fickó erősen gondolkodóba esett és csak méregetett minket.

-Na jó, legyen!- bólintott rá- De csak mert nekünk nem kerül semmibe.
- Köszönöm!- hajolt meg Suga hálásan.

- Melody, veled pedig hétfőn találkozunk a cég épületénél. Iskola után küldünk limuzint, ami elvisz. Ott megkapod a lakáskulcsokat és az új mobilodat. A költöztetők pedig átvisznek mindent az új otthonotokba- mondta a főnök és már el is ment.

- Ház és telefon?- nézett rám Suga értetlenkedve- Nem csak egy lemezről volt szó?

- Mindent bevetnek, hogy hozzájuk jelentkezzünk, ha kijártuk a sulit- mondta Jin.

- Bármit is akarnak, még nem a ti dolgotok- mondta Suga apukája- Viszont mi most megyünk- azzal távoztak is, de Suga maradhatott. A buliban is és az iskolában is, aminek mindenki egyaránt örült. Szóval mind a nyolcan fogtuk magunkat és mentünk koccintani az első fellépésünkre. Egy-egy üveg sojut megittunk. Én ettől felbátorodva odahajoltam Jungkookhoz.

- Most, vagy soha- mondtam jelezve, hogy most valljunk szerelmet.
- Sok sikert!- lepacsiztunk és már el is kezdtük megkeresni azokat az embereket, akiket úgy szerettünk. Mikor megtaláltam Kait, elkaptam a karját és boldogan elmosolyodtam.

- Szia!- köszöntem.

- Melody!- nézett rám meglepődve- Milyen szép vagy.
- Köszönöm! Ennek csak egy oka van- átkaroltam a nyakát és mélyen a szemébe néztem.
- Mit akarsz ezzel mondani?

- Hogy szeretlek- lágyan megcsókoltam, de valami fura volt, így kicsit eltávolodtam tőle. Az arca nagyon megváltozott és mintha távoli lett volna hirtelen- Kai?

- Én... Annyira..- mondta akadozva, de a többiek egyből Kai mögé gyűltek, amit nem tudtam, hogy mire véljek. Egy lépést hátráltam és értetlenkedve néztem őket.
- Gratulálok, te nyertél!- lépett Kaihoz Chen.

- Ez mit jelentsen?- kérdeztem, mivel továbbra sem tudtam felfogni, hogy mi történik.

- A fiúk fogadtak velem- mondta Kai.

- Kai azt mondta, hogy egy hónapon belűl eléri, hogy beleszeress. Mi az év végét mondtuk- magyarázta tovább Chen.
- Melody, én annyira sajnálom! Hülyeséget csináltam. Azzal nem számoltam, hogy belédszeretek- próbálta magát védeni Kai, de hallani sem akartam a magyarázkodását.
- Hagyj békén!- léptem még egyet hátra, mikor meg akart érinteni- Undorítóak vagytok mindannyian- azzal elrohantam egészen a pultig, ahol leülve kerestem Jungkookot a tekintetemmel. Sajnos meg is találtam. Őt is szépen felültették, mivel Mina Kaihoz lépve megcsókolta. Ez azt jelentette, hogy talán nem is szakítottak soha. Szegény Jungkook teljesen megsemmisülve ült le mellém és csak egy fejcsóválással jeleztem, hogy ez nem a mi esténk. Inkább a pult felé fordultunk és inni kezdtünk.
- Pedig én szerettem őt. Megtettem érte bármit, amit kért- szipogott Jungkook a negyedik soju után.

- Nézd a jó oldalát. Ebből csinálhatunk egy slágert, mint Taylor Swift.

- Ha ez a jó oldala, nem akarom látni a rosszat.

- Jól beszoptuk- állapítottam meg zseniálisan és kikértem még egy kört. Én már kellően be voltam csípve, így veszélyes lett volna felállnom.

- Mi történt?- ült le mellénk Dean.

- Faszán felültettek minket- válaszoltam egyszerűen.

- Azt látom, mert eléggé szét vagytok csúszva. Illetve csak te Melody. Jungkook még tudja magát tartani- amíg ezt közölte én az ötödik üveggel is megittam.
- Szarok bele! Most már amúgy se lesz jobb. Akkor legalább had igyak- mondtam, majd potyogni kezdtek a könnyeim.

- Neked most friss levegő kell- állapította meg Dean, majd átkarolva levett a székről. Kivitt az épület elé, ahol rámadta a kabátját- Nem értem, hogy miért egy ilyen faszkalapra pazarlod az idődet.

- Szeretem őt- vontam meg a vállamat, majd szipogtam egyet. Ő megfogta a kabátot és úgy húzott magához.

- Dehogy szereted- erre csak oldalra biccent a fejem.

- Akkor kit szeressek? G-Dragont? Ő is egy barom.
- Nem kötelező szeretni senkit- suttogta, majd óvatosan összeérintette az ajkainkat. Én már annyira magamon kívül voltam, hogy átkaroltam őt és ami puszinak indult, az egy mély és hosszú csók lett. Arról az estéről ez volt az utolsó emlékem, mivel az ötödik soju is meghozta a hatását.