Nem volt már túl sok időnk vissza a koncertig. A napok szinte elrepültek és mire feleszméltünk, már péntek volt és mindenki gyomorgörccsel gyakorolta hol a dalt, hol a koreográfiát. Rap Monster és Jin összefogva támogattak minket, pedig ők is közel álltak az idegösszeomláshoz. Olyanok lettünk, mint egy szép nagy család. Kai a randink után nem nagyon adott magáról életjelet és az osztályát se láttam. Kris volt az egyetlen, aki néha felbukkant és ennyi. Minho láthatóan már nem foglalkozott velem, de a pillantása mindent elárult, akárhányszor elmentünk egymás mellett. Valahogy olyan gyanús volt az iskola hangulata. Talán ezt hívják vihar előtti csendnek?
- Próbáljuk el újra- csapta össze a tenyerét Rap Monster.

- Tudnánk egy percet várni?- kérdezte V és a maradék vizét megitta.
- Addig Melody a te dalodat próbáld el- mondta Dean, aki felügyelte az utolsó próbánkat. Nem szóltam semmit, csak elkülönülve a többiektől elkezdtem énekelni az alapra, amit G-Dragon volt olyan kedves és összehozott a kedvemért. Nem volt nagy dolog, de rosszabb dalok is kaptak már grammy díjat. Szóval elénekeltem, a többiek közben azt beszélték meg, hogy a meglepetést hogyan építsék bele az előadásba.
- Melody, gyere ide!- intett Suga- Nem tudjuk eldönteni, hogy egymásról tépjük le az egyenruhát, vagy magunkról.
- Egymásról- mondtam, mintha teljesen természetes lenne. Lehetne az, hogy éneklés közben egy ember letépi az egyenruhát, utána egy másikunkról és együtt mennek a következőt megszabadítani.
- Ha szép lassan vedlünk át, az nem vált ki akkora hatást. Kell egy pillanat, amikor minden anyagdarab egyszerre szakad el. Úgy nagyobb hangsúlyt kap az egyenruha ellenes fellépésünk- magyarázta Jungkook.
- Te egy zseni vagy- pislogott Jin- A legfiatalabb hozza a legértelmesebb ötletet.
- Akkor ez lesz- bólintott Rap Monster és már folytathattuk is a próbát. A koreográfia pedig tökéletesen mutatta, hogy hol van a tetőpont, ahol valóban minden szakadt.
- Remek!- tapsolt meg minket Dean- Ennél többet nem tudtok kihozni. Már megfelelően dinamikus és összeszokott a dolog. Menjetek haza pihenni.
- Mennyi az idő?- kérdezte J-Hope.
- Már fél hét- nézte a telefonját Jimin.

- Akkor tényleg mennünk kell- jegyezte meg V, majd odalépett hozzám- Van kedved egy pizsibulihoz?
- Lusta vagy hazasétálni?- kérdeztem nevetve, ő pedig bólintott- Oké, benne vagyok. A nagyiék amúgy is bírnak- azt inkább meg se említettem, hogy a héten el lettem könyvelve egy könnyűvérű ribancnak. Nem így fejezte ki magát a nagyi, de a lényege ez volt. Szóval V és én elindultunk haza, miután összeszedtük a cuccainkat. Nem vettük át az egyenruhát, mint a többiek, hanem a próbára vitt ruhákban mentünk el. Hazaérve bementünk a szobámba és kiterültünk az ágyon.
- Semmi erőm megmozdulni-motyogta V erőtlen hangon.

- Nekem mondod? Ég a talpam a magassarkútól- mondtam hasonló lelkesedéssel, mint ő.
- Mostantól mindig olyanok leszünk, mint egy zsák krumpli?
- Miért, az milyen?
- Csúnya, büdös és tehetetlen.
- Na! Az utolsó kettő még igaz, de jól nézel ki, ahogy a többiek is- mondtam, hogy megnyugtassam.
- Ha nem lenne izomlázam, most megütnélek.. De nincs semmi erőm- lehunyta a szemeit és a légzése lassan egyenletessé vált. Ez tudatta velem, hogy lassan elalszik. Annyira fáradt voltam, hogy én se bírtam túl sokáig. Szóval érdekes pizsipartink volt. Alig hogy hazaértünk, ki is dőltünk.