A reggeli ébredésem nehézkesebb volt, mint előző nap, de így is sikerült időben elkészülnöm. Nagyi nyaklánca szerencsét hozott a kezdetekben, így kabalaként ismét viseltem. Egy gyors reggeli után hagytam egy üzenetet a nagyiéknak, majd indultam is az iskolába. Az egyenruhámon szerencsére nem látszottak a foltok, amiket a kajacsatával szereztem, mivel még időben kimostam. Büszkén elmosolyodtam és gondoltam, megjutalmazom magam egy nagy pohár jegesteával a közeli kávézóban. Beléptem és megpillantottam Jint, aki az utolsó volt a sorban. Vidáman odamentem hozzá és megböktem a vállát.
- Jó reggelt Jin!- köszöntem, ő pedig értetlenkedve nézett hátra. Csak ez után realizálódott benne, hogy ki szólította meg.
- Szöszi!- mosolyodott el és lepacsiztunk- Bocs! Mi is a neved?
- Melody.
- Ja, igen. Be is jelöltelek. Basszus, nagyon reggel van még- kapott a fejéhez- Ezért most meghívlak valamire.
- Nem kell- ráztam a fejemet.
- Ragaszkodok hozzá- mondta fenyegető hangon.
- Na jó! Egy epres, mentás jegesteát.
- Igazi eperrel?- nézett rám furán.
- Nem. Csak aromát használnak. Valami bajod van az eperrel?
- Nem, szeretem az epret, de az eper ízű dolgokat már nem. Olyan mű íze van- magyarázta, de láttam rajta, hogy tényleg nem szereti, mert tiszta libabőr lett.
- Én szeretem- vontam meg a vállamat nevetve. Mivel mi következtünk, Jin rendelt nekem és magának is. Igaz, hogy nem szerette azt a teát, amit kértem, de tiszteletben tartotta, hogy én igen és nem mást rendelt. Ezért igazán hálás voltam neki. Miután megkaptuk, együtt folytattuk az utat a suliba.
- Minho mesélte, hogy írt neked- dobta fel a témát a semmiből. Én zavartan ittam bele a teába.
- Hát.. Nem akartam megbántani- nyeltem egy nagyot.
- Őt nem lehet. Egy ideje már ismerem és tudom, hogy a büszkesége sérült csak. Bevallom, jól tetted, hogy nemet mondtál- sóhajtott.
- Helyes fiú, de taszító, ahogy nyomul. Oké, nem volt sok alkalom, de nekem ez is sok. Nem szoktam hozzá, hogy valaki így közeledik hozzám. És nem is akarok hozzászokni.
- Végre valaki nem dől be a kamu szövegeinek- ujjongott hangosan. Ha jól láttam, még ugrott is egy kicsit örömében.
- Miért?- nevettem a kitörésén.
- Minho jó haverom, de minden lánynak így kéne reagálnia.
- Hogy lehetsz ilyen gonosz?- nevettem hangosabban. Már a suli kapujában voltunk, ahol a végzősök dohányoztak. Átvágtunk a füstfelhőn és Minho volt az első, akivel összefutottunk. Jin kezet fogott vele, én pedig messziről próbáltam kikerülni.
- Hé, cica!- szólt utánam Minho és elnyomta a cigit. Jinre pillantottam és próbáltam a tekintetemmel segítséget kérni.
- Haver! Hagyd a hölgyet!- szólt rá Jin, majd a nyakamat átkarolva elindult velem a terembe.
- Köszönöm! Annyira hálás vagyok- sóhajtottam, Jin pedig elengedett.
- Osztálytársak vagyunk és segítenünk kell egymást. Tudod! Bangtan Boys- kacsintott.
- Zseniális!- ráztam a fejemet nevetve és beléptünk a terembe. J-Hope és Rap Monster éppen egy széket próbáltak elrejteni a függöny mögött, Suga pedig irányította őket, hogy melyik irányba húzzák.
- Jobbra- hadonászott az említett irányba Suga- Nem! A másik jobbra! Nem! Még mindig nem jó.
- Yuri, te idióta! Mennyit kell szenvednünk miattad- mondta J-Hope. Odaléptem hozzájuk és a függönyt néztem egy darabig.
- Fiúk! Rövid a függöny- állapítottam meg, ők pedig összenézve megvilágosodtak.
- Megoldjuk!- emelte fel a mutatóujját Rap Monster és elkezdte lefelé húzni a függönyt.
- El fog szakad...- be se fejeztem a mondatot, de már késő volt. Nem a függöny adta meg magát, hanem a függönytartó. Az egész, ahogy volt, leszakadt és a földön landolt. Mindannyian hátrébb ugrottunk és ártatlan fejjel a helyünkre mentünk, miközben egymásnak jeleztünk, hogy mi nem tudunk semmiről.
- Azt hiszem, idén nem bukok meg. Ez a második nap, de már jobb arcok vagytok, mint az EXO, a SHINee, vagy a TWICE- jelentette ki Jin büszkén.
- Most káromkodtál?- kérdeztem a teám utolsó kortyait elfogyasztva.
- Ezek az előző osztályaim- magyarázta egyszerűen.
- Értem- bólogattam, majd felültem a padomra.
- Jó reggelt!- köszönt vidáman Jungkook.
- Szia!- intettem neki a többiekkel együtt. Szegény lesokkolva állt meg a padjánál, mikor meglátta a függönytartót.
- Hát ez?- mutatott a sikeresen tönkretett díszítőelemre.
- Mi?- értetlenkedett Rap Monster és hátra fordult- Te jó ég! Ez mikor történt?- ezen mindannyian jót nevettünk. Jól játszott, de mi lebuktattuk.
- Na jó, most az igazat mondjátok el- fordult felém a fiú.
- Yuri helyét akarták eltakarni, hogy ne legyen száműzve. Gondolom- magyaráztam, miközben a függönyt néztem.
- Ugye Yurinak nincs baja?- kérdezte Jungkook.
- Az kéne! Temetéssel kezdeni az évet?!- háborodott fel Suga.
- Kit temetünk?- lépett be a terembe V. Neki is elmagyaráztunk mindent, de ugyanúgy reagált, mint Jungkook.
- Akkor most Yuri hova ül?- tette fel a kérdést J-Hope.
- Nem mondjátok, hogy ilyen hülyeséggel törődtök?- szólalt meg hirtelen Jimin, szinte a semmiből.
- Ne rontsd el a szórakozásunkat- szólt rá Jin, majd felkapta a széket- Hátúl nem látszik a szék. Ki fogadja be padtársnak?
- Had én!- kiáltott fel Rap Monster- Yuri a legjobb barátom.
- Én ezt még mindig nem fogom fel- sóhajtott fel Jimin.
- Próbálj lazítani- javasoltam neki- Hülyülj velünk te is. Hidd el, nem olyan rossz, mint amilyennek hiszed.
- Elhatárolódok- morogta, majd végigmérte az összes bolondot- Remélem, hogy tánc és ének órán nem lesztek ilyenek.
- Nyugi cimbi!- tette a vállára a kezét Suga- Jók leszünk.
- Ajánlom!- ráncolta a homlokát, majd a helyére ült. Rap Monster a padja mellé tette a széket és ő is leült. Mivel lassan becsengettek, mi is követtük a példáját.
- Melody- szólt hozzám Jin, így felé fordultam- Te verseket írsz, vagy dalszövegeket?
- Inkább verseket, de hamar át tudom írni. Miért?- kérdeztem nagy szemekkel.
- Minden hónapban új dallal kell előállnunk majd. Az osztályfőnök nem mondta, de minden első szombaton egy fellépést tartunk és minden osztály fel fog lépni. Megmutatod majd a verseidet?
- Hű! Ez de király!- csillantak fel a szemeim és előhalásztam a füzeztemet- J-Hope, add oda Jinnek kérlek- nyújtottam át a fiúnak, de nem adta hátra, hanem beleolvasott.
- Csajszi! Ez elég lapos- nézett rám elhúzva a száját- Voltál te már szerelmes?
- Nem- vontam meg a vállamat. Jin érdeklődve méregetni kezdett.
- Ne már, Szöszi! Egy titkos szerelmed se volt? Vagy valaki, aki tetszett?- faggatott Jin.
- Nem hazudok. Eddig nem is néztem a fiúkat.
- A lányokat szereted?- fordult felém Jimin vigyorogva, ami miatt megfagyott a teremben a levegő.
- Te szent ég! Dehogy!- éreztem, ahogy a vér az arcomba szökik és a szívem hevesebben kezd verni. Nagyon kínos volt Jimin feltételezése számomra.
- Francba!- fordult vissza.
- Melody, akkor te még nem is csókolóztál?- tette fel az újabb kérdést V. Már majdnem válaszoltam, mikor eszembe jutott az első és egyben utolsó csókom.
- Hagyjuk a témát!- legyintettem még vörösebb fejjel.
- Azt hiszem, ezt a sztorit ki fogjuk húzni belőled- vigyorgott Suga. Szerencsére sokáig nem tudtak faggatni, mivel egy idősebb nő lépett a terembe. Matek óra. Nyolc művészlélek számára a legkedvesebb óra, ami létezik. Szerencse, hogy csak ismerkedtünk, mert így nem vette észre a tanár, hogy egész órán Suga telefonjára küldtem zenéket, mert okos volt és kitörölte az összeset, ami megvolt neki. Szünetben kimentünk az udvarra és egy fa alatti padon ülve élveztük a napsütést. Fura volt, de Jimin is velünk jött, bár feszültnek tűnt. Jungkook kezéből kivettem a gumicukrot és Jimin elé toltam.
- Egyél te is- mondtam neki barátságosan, ő pedig kivett egy pirosat.
- Köszönöm!- biccentett, majd meg is ette.
- Na mesélj!- húzogatta a szemöldökét V- Mi a története annak a bizonyos csóknak, amitől úgy zavarba jöttél?
- Semmiség- kivettem egy nagyobb gumicukrot és egyben betömtem a számba, hogy ne értsék, amit meséltem nekik. Igazából csak a nagyim pizza receptjét magyaráztam, de fel se tűnt nekik.
- Előbb nyeld le- nevetett Jin, amire csak egy gonosz pillantást kapott vissza. Lenyeltem és körbenéztem, hogy biztos csak a fiúk hallják.
- Na jó! Az egész egy pizsipartinak indult a legjobb barátnőmmel. Hazug csajok társasága maratont tartottunk és abban volt egy leszbikus csaj. Az én drága barátnőm meg rajtam próbálta ki, hogy milyen lánnyal csókolózni- mondtam a fejemet takarva. A fiúk egyszerre visítottak fel, ami miatt mindenki minket nézett.
- Ez a legkirályabb dolog, amit valaha hallottam- örjöngött Jungkook.
- Most én is meg akarlak csókolni- hajolt hozzám Jin, de eltoltam magamtól.
- Fiúk, ne már! Ez egyben annak a története, hogy miért nincs legjobb barátom- mondtam fájó szívvel. Ezzel elrontottam a hangulatot, mert mindenki kínosan kapkodta a tekintetét.
- Ne haragudj!- tette a kezét a vállamra Suga.
- Nem tudhattátok- mosolyodtam el.
- Lépjünk tovább- javasolta J-Hope.
- Igen! Mi volt ez a havi egy fellépéses dolog?- érdeklődött Jimin.
- A suli lényegében egy sztárcsináló. Rendes koncerteket adunk havonta, hogy rajongókat gyüjtsünk- magyarázta Jin- Év végére pedig összejön egy lemez, amit kiadhatunk.
- Ezt nem írták sehol- kapta ki a zsebéből Jungkook a suli prospektusát.
- Nem hát! Ez az intézmény alapból híres a koncerjeiről- kapta ki Jin a kezéből a papírt.
- Ez azért elég komoly- gondolkodott el Rap Monster.
- Ki kéne alakítanunk már most egy hierarchiát- javasolta Jimin- Így nem lenne gond a színpadon.
- Szerintem mindannyian ugyanannyit érünk- jegyeztem meg- Nem kell sem főnök, sem frontember. Jól megértjük egymást.
- Szerintem is- helyeselt J-Hope és a többiek is bólogattak.
- Lassan vissza kell mennünk, mert énekünk lesz- nézett az órájára V és már indultunk is a terembe. Út közben megpillantottam Minho osztálytársait, de nem néztem rájuk, mert féltem, hogy ő is velük van.
- Melody!- hallottam meg hirtelen a kissé mérges hangot. Nyeltem egyet és úgy tettem, mintha fontos mondanivalóm lenne Jiminnek, mivel ő volt hozzám a legközelebb.
- Jimin képzeld- játszottam az izgatottságot, majd a fejemhez kaptam- A fenébe! Hirtelen akartam mondani és elfelejtettem.
- Akkor biztos nem volt fontos- jegyezte meg, majd hátra fordult- Meg kell hagyni, ügyes terelés. De még gyakorold- féloldalas mosolyt villantott és előre engedett az ajtónál. Visszapillantottam Jiminre, de éppen gonosz pillantásával jutalmazta Minho egyre szánalmasabb viselkedését.
- Hagyd!- fogtam meg a kezét és behúztam az ajtón- Csak egy hülye. Nem kell bajba keverned magad miattam.
- Ide figyelj! Egy csapat vagyunk és vigyáznunk kell egymásra. Még össze kell rázódnunk, de az csak akkor megy, ha odafigyelünk a másikra- oktatott ki Jimin, ami meglepett. A róla kialakult képem kezdett teljesen az ellenkezője lenni.
- Ez hogy jött?- kérdeztem.
- Felnyitottad a szemem- vonta meg a vállát és leült a helyére. Én a még mindig leszakadt függönytartóra néztem. Hihetetlen, hogy nem vette észre a matek tanár.
- Melody, itt a füzeted- lépett hozzám Jin- Ceruzával átírtam az egyiket. Hitelesebben átadja a szerelmet, mint érzést. És egy javaslat. Szeress bele valakibe.
- Ez nem megy csettintésre- nevettem hangosan, majd az ajtó nyílására lettünk figyelmesek. Váratlanul egy fiú lépett be.

Név: Kim Jong In
Kor: 17
Magasság: 182 cm
Születésnap: Január 17.

A szívem egy ütemet kihagyott és arra az egy pillanatra csak a felénk közeledő helyes fiút láttam. Lefagyva csak álltam és próbáltam nem leégetni magamat. Jin túl jó emberismerő volt, így egyből kiszúrta, hogy mi a helyzet.
- Csett!- nézett a szemembe és vigyorogva a fiúval lekezelt- Kai! Te még élsz?
- Hasonló kérdés merült fel bennem is- nevetett fel a fiú, majd rám pillantott- Becsajoztál?
- Osztálytárssal? Tanultam a TWICE esetből. Soha többet!- rázta a fejét- Viszont ti nem vagytok osztálytársak.
- Jin!- kiabáltam le a fejét zavaromban.
- Csak mondtam- vágott ártatlan fejet.
- Ezt rendezzétek le. Nekem mennem kell. Nagyon örültem kisasszony- mosolyodott el kedvesen- A nevem Kim Jong In, de mindenki Kainak hív.
- Én.. Madison vagyok- hebegtem- Izé.. Melody.. Igen. Melody.
- Szólj, ha már biztos leszel benne és bejelöllek ismerősnek- mondta Kai, majd elköszönve tőlünk, távozott.
- Történelmi pillanat. A mi leszbikus virágszálunk szerelmes lett- lépett hozzám Suga és játékosan megütögette a fejemet.
- Jaj már!- nyögtem fel szenvedve- Nem vagyok leszbikus. Sem szerelmes.
- Aha!- állt egyenesen szembe velem Jin- Mit gondolsz Kairól?
- Kedves és aranyos- válaszoltam egyszerűen.
- Oké! De ugye tudod, hogy barátnője van?
- Mi?- néztem Jinre csalódottan.
- Háh! Szerelmes vagy, lebuktál- kiáltott diadalomittasan.
- Nem lesz az ember szerelmes egy pillanat alatt- sóhajtottam.
- Csett Baby! Csett!- cukkolt tovább Jin.
- Jaj, de gyerekes vagy- ütöttem meg egy kicsit.
- Szép napot a fiatalságnak!- köszönt egy vidám hang, aki az énektanárunk volt- Foglaljon helyet mindenki és kezdhetjük az órát. Elnézést a késésért.
- Mi köszönjük, hogy késett- kiabálta Rap Monster. Jin és én leültünk. Nagy szemekkel fordultam vissza hozzá.
- Jin- suttogtam, majd mikor figyelt, mutattam neki, hogy írok neki üzenetet. Szerencsére jól tettem, mert nem volt lenémítva a telefonja.

Melody: Jin! Akkor most van barátnője, vagy nincs?

Amint elolvasta, elkezdett nevetni.

Jin: Nincs 😉 Segítsek nektek összejönni?
Melody: Nem tudom.. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Nem is ismerjük egymást.
Jin: Szöszi! Jiminből pillanatok alatt jó fejt csináltál. Bármire képes vagy, ha nagyon akarod.
Melody: Gondolod?

Jin: Tudom!
Melody: De cuki vagy!

Jin: Ezt is tudom!

- Kisasszony?- szólított meg a tanár, ami miatt eltettem a telefont a padba.

- Igen?

- Bemutatkozna?

- Hogy ne!- felálltam és a valóságba visszazökkenve vettem egy nagy levegőt- Melody Graham vagyok, Kanadából.

- Sejtettem, hogy külföldi- csapta össze a tenyerét vidáman- Megkérhetném arra, hogy énekeljen valamit?

- Miért ne!- mondtam elvörösödve és J-Hopera pillantottam, aki csak vigyorgott. Összeszedtem a gondolataimat és elkezdtem énekelni az első dalt, ami eszembe jutott. Ez Elvis Presley "I can't help fallin' in love with you" című dala volt. A teremben néma csend volt és csak az én hangomat lehetett hallani. Lehunytam a szemeimet és Kai jutott eszembe, így egy kevés érzelem is társult a hangomhoz.
- Ez csodálatos volt- mosolygott a tanár. A folyosóról taps szűrődött be, ami miatt a tanár úr kinézett az ajtón- Lyukas óra, fiúk?

Név: Lee Taemin
Kor: 19
Magasság: 178 cm
Születésnap: Július 18.

Név: Kim Jonghyun
Kor: 22
Magasság: 174 cm
Születésnap: Április 4.

Név: Lee Jinki
Kor: 20
Magasság: 177 cm
Születésnap: December 14.

Név: Kim Kibum
Kor: 20
Magasság: 177 cm

Születésnap: Szeptember 23.

- Gyönyörű hangod van- kezdett el csapkodni Suga a tolltartójával. Hátra fordultam hozzá és nevetve visszaütöttem.

- Köszi, de ne verj agyon!- kuncogtam. Ekkor megláttam V-t, ahogy a könnyeit törölgeti- Jól vagy?

- Aha! De ezen a dalon mindig sírok- mondta, majd elmosolyodott.
- Ne haragudj!- sóhajtottam, majd előre fordultam. Jimin tekintetével találkoztam, de nem tartott sokáig, mert hirtelen előre fordult. Ez után a tanár öt fiúval tért vissza, akik közt ott volt Minho is. Amilyen gyorsan lehetett, hátra mentem Rap Monster mellé és elfoglaltam Yuri helyét.
- Baj van?- nézett rám értetlenkedve.
- Igen- nyeltem egyet- Ezek közül egy személyt szeretnék elkerülni.

- Nem éri meg dögösnek lenni- ásított egyet, majd ledőlt a padra, hogy aludjon. Köszi! Nagy segítség vagy! Meghúztam magam, amennyire csak lehet és szerencsére a fiúk csak Jin társaságában voltak az óra további részében. Órák után megkönnyebbülve szedtem össze a cuccaimat és indultam haza. Nem akartam, hogy folyamatos félelemben kelljen élnem Minho miatt.
- Madison?- kiáltott utánam valaki. Oda fordultam és Kait pillantottam meg.

- Melody- javítottam ki zavartan.

- Bocsi! Jin merre van?- mosolyodott el, mikor odaért mellém.

- Már lelépett. Én voltam az utolsó, aki kijött a teremből.
- Fenébe! Akkor feleslegesen vártam. Azért köszi!- azzal le is lépett. Én csak lefagyva álltam a kapu előtt és próbáltam magamhoz térni. Kai hozzám szólt! Ez hihetetlen. Összekaptam magam és inkább hazasiettem. Mire a kapuhoz értem, már esett az eső és teljesen elázva léptem be a házba.
- Melody?- kiabált a nagyi a konyhából.

- Én vagyok- válaszoltam, majd bementem hozzá, hogy adjak neki egy puszit.

- Vegyél egy forró fürdőt és egyél. Milyen napod volt?

- Nagyon jó. Az osztálytársaim nagyon aranyosak.

- És tetszik valaki?- mosolygott rám a nagyi sokat sejtően.

- Akad- mondtam sejtelmesen és felmentem a szobámba. Egy gyors fürdőt vettem és lementem a nagyihoz beszélgetni. Én nem olyan ember voltam, aki a "Mi volt a suliban?" kérdésre úgy válaszolt, hogy "Semmi". Én imádtam megosztani a napom eseményeit a hozzám közel állókkal. És ez azon a napon is így történt. Sokszor és minden oldalról átbeszéltük a nagyival a rejtélyes helyes fiút, akit Kainak hívtak.