142.043 Ember kedveli
bts_melody "Találkozunk Párizsban!".. Tudja valaki, hogy melyik mesében volt? Segítség: Nem Disney! ❤️ #paris #gdragon #t.o.p #seungri #taeyang #daesung #btshiányzol
yoongibts khm.. #gyerehaza #faszkivan #hiányzolribi #haragszokrád
bts_melody Viszek nektek ajándékot 😏
yoongibts #szeretünk

- Ezt a rakás szart- méltatlankodott T.O.P már megint, mivel neki annyira nem jött be az ebéd- Ki az a hülye, aki jól tud lakni két kis csigával, aminek ráadásul nincs is íze?
- Nyugodj már le!- nevetett G-Dragon- Előtte megettünk egy bazi nagy hamburgert.
- Igen, tök logikus. Mellesleg faszán betábláztátok a napot- néztem a papírra, amin a menetrendünk volt- Hagytatok két percet az Eiffel toronyra délelőtt, utána pedig négy órát az ebédre. Nem is beszélve az éjszakai kocsmatúráról és az újabb Eiffel torony látogatásról.
- Mert este jobban néz ki. Ha meg be vagyunk állva, sokkal viccesebb- magyarázta Seungri.
- Én meg majd mehetek magyarázkodni, hogy miért haltatok meg- forgattam a szemeimet. A két programot felcseréltem és visszaadtam Taeyangnak.
- Hol van a kalandvágy?- kérdezte Daesung.
- Ez nem kalandvágy, hanem felelőtlenség- ráztam a fejemet.
- Na jó, ebből elég legyen!- állított le minket G-Dragon- Most már csak azt kellene eldönteni, hogy mit csináljunk most, hogy megkajáltunk kétszer és így is van két óránk.
- Én szívesen sétálgatnék csak úgy- mondtam, majd összekulcsoltam G-Dragonnal az ujjaimat.
- Akkor szabadidős tevékenység estig és itt találkozunk- mondta Seungri és már ment is.
- Nekem jó- vonta meg a vállát T.O.P, majd rám nézett- Nem jössz inkább velünk.
- A párommal vagyok a szerelem városában. Ne legyél hülye- nevettem el magam, majd odabújtam G-Dragonhoz.
- Vicces- nevetett T.O.P is és ő is ment a többiekkel. Mi kettesben maradtunk, ami azt jelentette, hogy beszélgetnünk kellett. Elindultunk sétálni kéz a kézben, de most valahogy nem találtuk a hangot. Az Eiffel toronyra pillantottam és hirtelen olyan rosszullét fogott el, hogy le kellett, hogy üljek.
- Jól vagy?- kérdezte G-Dragon és leült mellém.
- Borzalmasan magas..- csak ennyit bírtam kinyögni. Ittam egy kis vizet, hogy kicsit lenyugodjak.
- Így már értem, hogy miért nem jöttél fel velünk.
- Cuki volt T.O.P-tól, hogy itt maradt velem- nyeltem egy utolsót a vízből és eltettem a táskámba.
- Na igen, de ha feljössz velem a tetejére és nem tetszik, akkor megverhetsz- az ajánlatra meglepetten néztem rá.
- Szívatsz? Bármit megtennék, hogy büntetlenül megverhesselek- azzal megragadtam a kezét és már mentünk is, hogy beálljunk a sorba. Szerencsére nem volt olyan hosszú, mint amilyet elsőnek fogtak ki a fiúk, így viszonylag hamar közelebb értünk a szörnyű háromszáz méter magas építményhez- T.. Telefonálhatnék?- kérdeztem bizonytalanul.

- Rendben, de nem állhatsz ki a sorból- mondta cselesen G-Dragon. Kapott tőlem egy csúnya nézést és már hívtam is az első személyt, akit megtaláltam a telefonomban.
- Szia! Éppen táncon vagyunk és nem éppen...
- Suga, kérlek, hangosítsd ki... Szeretnék tőletek elköszönni- mondtam kétségbeesve.
- Mi van? Na várj, visszamegyek a terembe- hallottam, ahogy nyílik az ajtó és már kihangosítva a telefont belép az ajtón- Fiúk, Melody az és el akar köszönni.
- Mi? Ne!- hangzott Jin kétségbeesett hangja- Szöszi, nem teheted ezt velünk!
- Srácok... El akarok köszönni, mert ezt nem fogom túlélni. Éppen az Eiffel torony tetejére akarnak felvinni- mondtam továbbra is kétségbeesetten. Erre mindenki röhögni kezdett, majd végül Suga megszólalt.

- Na, mész a picsába! Azt hittem, tényleg baj van- mondta a telefonba és kinyomta. Én meglepődve elemeltem a fülemtől a készüléket és G-Dragonra néztem.

- Kinyomta- mondtam csodálkozva.

- Persze, mert egy gyökér vagy- röhögött még ő is- Gyere ide!- odaléptem hozzá és felmutatott- Nézd!- megpróbáltam felnézni rá, de mikor láttam, hogy az épület finoman kileng, a térdeim elgyengültek és majdnem elájultam. Még szerencse, hogy elkapott, mert jó nagyot estem volna magassarkúban.
- Azt hiszem, a lelkesedésem itt véget is ért- mondtam halkan és a pénztárhoz érve megvettük a jegyeket. Elindultunk a lépcsőn felfelé. Én görcsösen fogtam G-Dragon karját és úgy próbáltam megnyugodni. Mondanom se kell, hogy a feléhez se értünk, de már vissza akartam volna menni. De meg kellett csinálnom, ha belekezdtem. Meglepett, hogy G-Dragon fel tudott rángatni olyan magasra. Végül fél óra szenvedés és pihenők sorozata után felértünk. A szemeimet szorosan összezártam, hogy ne lássam azt a kilátást, ami állítólag csodálatos, ám számomra egy instant szívroham.
- Odavezetlek a széléhez- mondta halkan és a kezeimet finoman tartva odahúzott a korláthoz. Mikor a kezeimet ráhelyezte, mögém lépve átkarolt, ami egy kis biztonságérzetet adott- Nyisd ki egy pillanatra a szemed, majd hunyd le újra. Legközelebb pedig csak akkor nyisd ki, ha készen állsz rá. Ezt tedd addig, amíg teljes biztonságban nem érzed magad- suttogta a fülembe és így is tettem. Az egy pillanat elsőre túl sok volt. A szívem ezerrel kalapálni kezdett és hátrálni próbáltam, de G-Dragonba ütköztem- Semmi baj! Itt vagyok- súgta újra, ami rengeteget segített. Nyeltem egyet és most kicsit tovább tartottam nyitva a szemem. Ez sem volt túl kellemes, de a mögöttem álló személy végig biztatott és nem hagyta, hogy meghátráljak. Végül a nyolcadik próbálkozás sikeres volt. Kicsit émelyegtem, de már nem akartam sírva kirohanni a világból.

- Ez tényleg olyan szép, mint amilyennek mondják- G-Dragonhoz fordultam, majd megsimogattam az arcát- Köszönöm!

- Ez a dolgom- adott egy puszit a homlokomra, ezzel egy időben pedig meghallottam, ahogy egy férfi elkezdte játszani gitáron a "La vie en rose"-t. Olyan volt, mint valami filmes pillanat. Főleg, amikor elkezdtem énekelni és G-Dragon lassú keringőbe kezdett velem. Azonban pár lépés után elengedett és nem zavartatva magam, az emberek között sétálgatva énekeltem tovább, közben a gitáros férfi követett és végül körbejártuk az egész tetejét a toronynak. Mikor visszatértünk G-Dragonhoz, még maradt pár sor, amit egyenesen a szemébe nézve énekeltem. Talán túl sok romantikus könyvet olvashattam, vagy nem tett jót a magaslati levegő, de az volt az a pillanat, amikor a kettőnk kapcsolata végre nem volt teher. Akaratlanul is, de az Eiffel torony tetején beleszerettem. Hogy ezt a szép pillanatot megpecsételjük, még egy csók is elcsattant, de nem akármilyen. Hosszú és mély, de még a jó ízlés keretein belül.

- Szeretlek..- suttogtam meggondolatlanul, elvégre legutóbb, amikor ezt kimondtam, katasztrófa lett a vége.

- Hű, te tényleg rosszul vagy- nevetett G-Dragon, ami visszarántott a valóságba.
- Mi? Te most szórakozol velem?- már belekezdtem volna a veszekedésbe, de az emberek tapsa és éljenzése megszakított minket benne. Néhány rajongó is megtalált minket, így felvettem egy maszkot és mosolyogva aláírtam minden kis fecnit, amit elém toltak. Bár nem én voltam a nagy attrakció, hanem a kamu pasim, aki élvezte, hogy szép és fiatal lányok veszik körül. Végül ez a vallomás is egy tragédia lett, de én hülye még mindig abban a rózsaszín ködben voltam. Bármennyire is próbáltam őt utálni, mélyen legbelül nem azt éreztem, mint amit neki mutattam. Így mikor a megbeszélt időben a fiúkkal találkoztunk, én karba tettem a kezemet és rá se néztem G-Dragonra.
- Vihar van az édenben?- kérdezte T.O.P sokat sejtő vigyorral.
- Ne is kérdezd! Egy katasztrófa ez a nap- forgattam a szemem.
- Elkéstem, ha azt mondom.. Én is szeretlek téged?- kérdezte G-Dragon.
- Melody azt mondta, hogy szeret, te meg csak most válaszolsz?- kérdezte meglepetten Taeyang- Ezt egy nővel öngyilkosság megtenni. Ezért ma nem lesz semmi éjszaka.
- Eddig se kaptam- vágott közbe.

- És egy darabig nem is fogsz- mondtam, de ekkor átölelt és annyira cuki volt, hogy kénytelen voltam elmosolyodni. Hihetetlen volt, hogy ennyire nem voltam képes haragudni rá.

- Nem mondom, hogy szeretlek, mert kimondani már szinte értéktelen és elcsépelt- suttogta, hogy csak én halljam. A suttogása kezdett az agyamra menni, de nem szóltam rá, csak felé fordultam és megpusziltam az orrát. Ez után Seungri és Taeyang vezetésével elindultunk a kocsmatúrára, mivel már nem Daesung beosztását követtük. Először csak egy közeli kis presszóba mentünk, ami egész hangulatos volt. Azonban arra nem számítottam, hogy aznap összeismerkedek egy olyan itallal, amiről azelőtt csak legendákat hallottam és a másnapi hatásait. Az ital neve: Abszint. Ahogy a pultos elkészítette nekünk, valami zseniális volt. Először az alkoholt töltötte bele és egy lyukacsos kanalat cukorba mártott, amit a pohár fölé helyezett, amit vízzel lelocsolt. A víz vitte magával a cukrot, bele a pohárba. Lenyűgözve néztem, ahogy csinálja. Mikor elém került, megkóstoltam és a furcsán kellemes gyógynövényes íz szinte meghökkentett.

- Ez nagyon jó- mondtam elismerően és egy kedves mosollyal néztem a pultban álló fiúra- Merci!
- Á votre santé Mademoiselle!- mondta a pultos, én pedig még jobban elmosolyodtam.
- Mit mondott?- érdeklődött Taeyang.

- Azt mondta, hogy "Egészségére kisasszony"- válaszoltam, ő pedig a homlokára csapott.
- Hát erre rájöhettem volna, ha gondolkodok- ezen csak nagyot nevettünk és iszogattam tovább. Hajnali háromig a lehető legtöbb kocsmát, bárt és egyéb szórakoztató egységet bejártuk. Még házibulikat is találtunk, ahol szívesen fogadtak minket. Szóval mire visszaértünk a szállodába, olyan szinten részegek voltunk, hogy azt se tudtuk, hogy ki kit támasszon. Egy nőnek berúgni nem túl illendő dolog, de a meggondolatlan döntéseim közt már eltörpül egy ilyen eset.
- Fürdesz velem szerelmem?- kérdezte G-Dragon és már a folyosón elkezdett vetkőzni, Seungri pedig szedte össze utána az elhagyott ruhadarabokat, amiket leadott nekem.
- Persze- válaszoltam, bár alig tudtam beszélni, annyira zsibbadt az állkapcsom.
- De nem baj, ha látok olyan dolgokat, amiket ruhában nem?- kérdezte huncut vigyorral. Én csak behúztam a szobánkba és amint záródott az ajtó, ledobtam a ruháit és megcsókoltam. Aznap este nem csak fürödtünk és hogy őszinte legyek, nem is bántam.