Egy hűvös Novemberi napon a fairbanksi repülőtéren álltam két nagy bőrönddel. A húgom, Stacy és a szüleim elmentek az újságoshoz és az édességboltba. Egyedül ültem egy reptéri székben, az Ocean Eyes-t hallgatva Billie Eilishtól. Közben gondolkoztam a költözésünkön. Barátaim nem voltak, akik hiányoznának. Az iskolában nem szeretet az osztály. Valahogyan mégsem akartam elmenni innen. Fairbanks az otthonom. Rengeteg emlék köt ide. Itt nőttem fel. Az agyam és a szívem nem fogadta el, hogy egy teljesen új városba kelljen költöznöm. Sok szépet és jót hallottam New Yorkról, de engem mégsem vonz a hely. A nagy elmélkedés közben megjelentek a szeretteim.

-Beth, hoztunk neked egy csomag Milkát és egy könyvet! -mondta ragyogó arccal Stacy. Ő tényleg örült, hogy New Yorkba költözünk.

-Köszönöm! -mondtam egy halvány mosolyt mutatva.

-Gyertek, most mondták be hogy 20 perc múlva indul a gép! -jelentette ki anya lelkesen.

Na igen, neki sem jelentett nagyon gondott a költözés.
Azonnal elkezdtünk sietni a géphez. Gyorsan felmutattuk a jegyeket, mást nem kellett mivel a csomagokat már elintézték. A gépen külön részen kaptunk jegyet, a szüleim és a húgom a gép elejében, amíg én a gép hátuljában kaptam helyet. Nagyon sokan ültek a gépen, biztosan a közeledő ünnepek miatt utaznak ennyien. De lehet, hogy más is költözik.

Miután helyet foglaltam éppen a LUNCH indult el Billietől. Miközben hallgattam ezt a remekművet, egy fiú ült le a mellettem lévő ülésre. Leállítottam a zenét.

-Szia! -köszönt barátságosan a fiú. Egyből szimpatikus lett. Mogyoróbarna fluffy haja néhol a szemeibe lógott, szemei gyönyörű kék színűek, véznább alkata volt.

-Szia! -köszöntem vissza mosolyogva.

-Egyedül repülsz? -kérdezi rám nézve azokkal a gyönyörű szemekkel.

-Nem, a családommal utazom. Itt kaptam helyet. Te?

-Egyedül. A szüleim elváltak, most anyukámhoz utazom.

-Sajnálom! -mondtam őszintén.

-Nem kell. Mindenkinek jobb így.

-Fairbanksi vagy? -kérdeztem témát váltva.

-Igen, itt éltem. Az apám még mindig itt él, szóval van amikor én is.

-New York szép hely? -kérdezem kíváncsian, remélve hogy pozitív válasza lesz.

-Természetesen! Igaz, hogy Fairbankshez képest nagyon nyüzsgős, de megszokod majd. Szép nagyváros, imádni fogod. Jut eszembe, be sem mutatkoztam, Matthew Jones vagyok!

-Örülök, hogy megismerhetlek! Én Bethany Parker vagyok! Köszönöm, hogy leírtad nekem New Yorkot. Soha nem volt velem senki ilyen kedves.

-Tényleg? Melyik suliba jártál?

- A kisvárosban található nagy gimibe.

-Én is! Várj, mi nem évfolyamtársak voltunk 3 évig?

-De tényleg! Emlékszem rád! -jutott eszembe. Matthew a népszerű srácok között volt. Minden lány odavolt érte.

-Én is. Te voltál a könyvmoly, különc lány. -mosolyodott el.

-Hogy vagy? Úgy általában.

-Egész jól. A Karácsonyt és a Szilvesztert New Yorkban töltöm az anyámmal és a haverjaimmal.

-Biztosan jó lesz! -mondtam neki egy mosollyal.

-És te, könyvmoly?

-Én is jól. Bár egy kicsit tartok a költözéstől, de remélem jó lesz.

-Tarthatnánk a kapcsolatot, nem? -kérdezi, miközben a telefonját keresi a pulóverje zsebében.

-De, nyugodtan! Itt a számom. -válaszoltam, miközben felé mutattam a telefont.
Gyorsan begépelte a számomat, majd visszacsúsztatta a zsebébe.

Időközben ebédeltünk, én olvastam, majd ismét beszélgettünk az út hátralevő részében. Matthewt nagyképű srácnak gondoltam. Ezen a repülőúton viszont átgondoltam a dolgokat. Ő egy kedves, barátságos srác rengeteg humorral.

❆𝘼𝙩𝙝𝙤𝙧'𝙨 𝙣𝙤𝙩𝙚❆
Meghoztam ez első fejezetet! Tudom, nem lett valami nagyon hosszú, de a történet elejére egy rövidebb fejezetet szántam! Remélem eddig tetszik a történet! <3