Ilyenkor szokták indítani úgy az emberek ezt az egészet, hogy Kedves Naplóm... Na én ezt most ki fogom hagyni.

Mivel nincs olyan személy, akivel ezt meg tudnám beszélni, még Yoongi sem.. Pedig vele sokat szoktam dumálni, amikor a béka segge alatt van a hangulatom.. Ezt azért még sem akarom vele megtárgyalni, így hát ide le fogom írni az egészet.

Miután tegnap anya elmondta, hogy mennyire szerette évekig az apámat, újra elsírtam magamat. Egyrészt azért, mert anya egy káros kapcsolatban volt évekig és fogalmam sincs, hogy miképp tudta ezt elviselni.. Másrészt meg azért, mert Tae is ilyen kapcsolatban volt és én még olajat öntöttem e tűzre azzal, hogy majdnem megütöttem. Egy valamit megtanultam, amíg szinte raboskodtam Taehyung mellett abbam a kicsi szobában, hogy a bizalmát azt könnyen elveszítí, amit akkor nem értettem de mostanra már kitisztult előttem a kép. És én ezt a bizalmat piszkosul elbasztam. Megbízott bennem, mert megígértem neki, hogy senki nem bánthatja és mellettem biztonságban is érezte magát.. Nem egyszer mondta ezt nekem.. És a végén én lettem az a személy, akitől fél. Soha nem fogom elfelejteni, hogy mennyire félve nézett rám, amikor előtte álltam. És akkor is egy hatalmas pöcsként viselkedtem. Rázúdítottam a dühömet, amit akkor éreztem és még csak rátett néhány lapáttal az, hogy az apámhoz akart hasonlítani. És ezt is szintén megértem. Alá kell írnom, mert olykor tényleg olyan vagyok, mint az a féreg, főleg, amikor elvesztem a józan eszem. Egy selejtnek születtem.

Az is már megfordult a fejemben, hogy nem azt akarta mondani, amire én gondolok..elvégre nem fejezte be a mondatot, lehet.. Az is lehet, hogy én kapkodtam.. De ez már mindegy, nem tudom visszacsinálni, azt ami megtörtént. Taehyung látni sem akar, egy hívásra sem reagál, egy üzenetet sem olvas el. Úgy érzem, hogy végleg megutált és soha nem akar már velem beszélni.

Másnap még iskolában sem volt, így ott sem tudtam vele beszélni. Egész nap hallgathattam, hogy mekkora egy szemét vagyok, Taemin jóvoltából de nem is érdekelt. Nem figyeltem rá l, mert minden gondolatomat Taehyung kötötte le. Délután is egyedül mentem haza, amire már elég rég nem volt példa. Nagyon hiányzott mellőlem a társasága és az, hogy elmesélje milyen volt a napja vagy, hogy egy kis kitérőt tegyünk és elmenjünk egy rögtönzött randira. Gondolkodtam rajta, hogy elmegyek hozzá bocsánatot kérni de jobban láttam ezt nem megtenni. Egyszerűen nem tudom, hogy miképp kéne ezt helyre hozni, mert ezt egy sima sajnálommal nem fogom tudni helyre hozni.

Életem első igazi szerelmét elvesztettem pár nap alatt.

---

Jungkook unottan feküdt az ágyon és a plafont bámulta. Nem volt kedve semmihez sem. Még a vacsorát is ki hagyta, pedig anyja nem egyszer könyörgött neki és látta el tanácsokkal, hogy mihez tudna kezdeni és fel a fejjel, mert helyre fogja tudni hozni.

-Jungkook! Keres valaki. - nyitott be az ajtaján az édes anyja.

-Nem akarok beszélgetni senkivel. - sóhajtotta fáradtan.

-Elnézést. - suttogta a vendég és belépett a szobába, majd felrántotta Jungkookot az ágyról. - Jeon, ne sírj itt, nem egy filmben vagy, ahol a végén magától lesz a boldogság. Szóval emeld fel a segged, mert sétálni megyünk, ha tetszik neked, ha nem.

-Most, magatokra hagylak. - hátrált ki a nő a szobából.

-Yoongi, nem fogok elmenni veled sétálni. - dünnyögte.

-Nem kérdeztem. - rángatta ki az szobájából Jungkookot és a bejárati ajtóhoz lökte.

Jungkook szemforgatva nyitotta ki a falapot és kilépett rajta. Nyöszörögve hagyta, hogy Yoongi oda vigye, ahova kedve tartja. Neki itt már mindegy volt. Egy ismerős helyre vitte őt, ahonnan tökéletes rálátás nyílt a városra. Újra látta maga előtt azt a pillanatot, amikor itt volt Taehyunggal késő este.

-Olyan rossz nézni az arcodat. - kezdte Yoongi, miközben leült a fűbe. - Taehyungot sem látni tegnap óta. Szóval fogtam magam és összeraktam a képet. Tegnapelőtt te a letargia felé tartottál és bőgtél, Taehyung tegnap nem jött suliba, te ott szintén szomorú voltál. Még az sem érdekelt, hogy Taemin cseszetet. Veszekedtetek?

-Azt is. Igazából én basztam el. - túrt tincseibe.

-Mit tettél? Csak nem olyan megbocsáthatatlan dolgot. - lökte oldalba Jungkookot.

-De. - mondta egyszerűen. Amikor látta, hogy ez magyarázatra szorul Yoongi számára sóhajtva szedte össze a gondolatait. - Valahogy Taemin, Taehyung és én a tanácsadóiba kerültünk. Az lényegtelen hogy miképp.

-Megverted Tae exét és összejöttél vele. - Jungkook döbbenten nézett a mellette ülőre. - Az egész osztály tudja igazából, csak neked nem mondják el. Nem akarnak veszekedni veled.

-Remek. - forgatta a szemét. - Szóval, ott voltunk és elég rendesen provokált mindket az a gyökér. Mivel én elég könnyen dühös leszek, most is az voltam és simán megütöttem volna. Taehyung azt mondta álljak le, én nem tettem meg és majdnem őt ütöttem meg. - mondta mire Yoongi a tarkójára ütött. - Ezt megérdemeltem.

-Egy kicsit. - nevetett fel. - Volt már neked kapcsolatod, nem?

-Aha, egy. Miért kérdezed?

-Mert akkor nem voltál ennyire magad alatt, amikor dobott a csaj. Szeretted te?

-Azt hittem, hogy igen. De nagyon nem. Kicsit sem éreztem azt, amit Taehyung mellett éreztem.. Érzek. Azt a lányt el tudtam engedni, mert különösebben nem hatott meg, hogy nincs már barátnőm. De Taehyungot nem tudom elengedni, mert rendesen fáj, ha nincs mellettem és az, hogy haragszik rám. Bármit megtennék azért, hogy megbocsásson nekem.

-Szereted őt, igaz? - kérdezte Yoongi mosolyogva.

-Igen. Nagyon szeretem Taehyungot. Az első olyan személy, akibe szerelemes vagyok úgy igazán. És most elbasztam vele a dolgot, ezért már többet nem is fogok tudni vele beszélni. Elvszetettem őt.