Jungkook sietve esett be a házuk ajtaján, ahol már édesanyja várta őt.

-Hol jártál te ennyi ideig? - tette csípőjére kezét a nő.

-Taehyungnál voltam. Akartam szólni de... Elmaradt. Ne haragudj.

-Nem haragszom de szólhattál volna. Tudod te mennyire aggódtam? - szidta le fiát. - Egyébként is büntetésben lenne a helyed. Szerencséd, hogy Taehyungot nem tudom elvenni tőled.

Jungkook fülét farkát behúzva sietett a szobájába, miközben próbálta visszatartani a mosolyát.

---

Kedves Naplóm,
Nem tudom, hogy hol kezdjem. Annyi gondolat van a fejemben.

Először is, ha valamilyen filmben lennék... Tinilányokat megszégyenítő sikítást produkálnék de mivel nem vagyok színész és még mindig fiú, ezt hanyagolnám. Valószínűleg anya hülyének nézne, hogy mit üvöltök a szobámban egymagam.

Ezt a napot nem úgy terveztem, hogy Taehyung ágyában kötök ki. Valahogy az első alkalmat, más körülmények között szerettem volna. De Tae nagyon más elven volt, mint én. Na meg engem sem sokat kellett győzködni, ha jobban bele gondolok. Legalább tudom, hogy jó tervei szoktak lenni. Utólag visszagondolva rá, egy cseppet sem bántam meg, hogy így alakult.

Eddig Taehyungnak csak a visszahúzódóbb lényét láttam de nem fogok hazudni. A feltüzelt énjét is szeretem.

---

Jungkook éppen az egyik tanórán unatkozott és próbálta elütni az időt, amikor a hangszóróból meghallotta saját nevét. Tudta, hogy valószínűleg a verekedés miatt hívják be de meglepődött, mikor Taehyung és Taemin neve is felcsendült.

Sóhajtva indult ki a teremből, nyomában osztálytásával. Taehyung már a folyosón várta őket, teljesen tanácstalanul.

-Mit csináltunk? - kérdezte Jungkooktól.

-Én neki mentem ennek a haverjának.  - mutatott Taeminre. - Ő benyalt az igazgatónál és szólt róla, szóval én oda megyek. Valószínűleg ez a seggfej is. - mosolygott Taeminre. - De, hogy te mit csináltál nem tudom.

A barna hajú fiú kuncogva sétált Jungkook mellé és vállon veregette.

-Jeon. Remélem kibasznak innen. - eresztett el egy gúnyos mosolyt. - Mindenkit bántasz magad körül, mi? Idők kérdése, hogy őt is megverd. - biccentett Taehyung felé.

Jungkook már lendítette volna a kezét de Taehyung elkapta a csuklóját.

-Kook, ha verekedés miatt hívtak téged, nem most kéne megverned. Ráér az suli után is. - fogta meg a kezét Jungkooknak és az igazgatói felé húzta.

-Kurva. - dünnyögte Taemin, mire Taehyung hirtelen megállt és egy kisebb pofont adott a másiknak.

Jungkook és Taemin is meglepődve néztek utána.

-Tetszik ez a feled is. - sietett utána Jungkook.

Miután az irodához értek, leültek egy-egy szabad helyre és várták az igazgatót. Jungkook már szinte otthon érezte magát, annyit járt erre. Sóhajtva túrt a hajába, miközben rázta a lábát. Hiába mutatta, hogy nyugodt nagyon nem volt az. Sokszor kapott már utolsó figyelmeztetést és tudta, hogy az igazgatónak is véges a türelme. Nem szeretett volna az anyjának egy ekkora csalódást okozni, amikor még csak most kezd helyre állni.

-Sziasztok. - csukta be maga után az ajtót a férfi.

-Jó napot. - dünnyögték egyszerre.

-Jungkook, nem örülök, hogy újra látlak. - sóhajtotta fáradtan.

-Ha ez megnyugtatja... Kölcsönös az érzés. - vonta fel egyik szemöldökét.

-Tudjátok, hogy miért vagytok itt? - kérdezte a férfi, figyelmen kívül hagyva Jungkookot.

Jungkook lassan emelte fel a kezét, jelezve, hogy ő tudja.

-Én csak egy dolog miatt lehetek. - húzta féloldalas mosolyra a száját.

-Mondd, miért akarod a maradék idegszálaimat is tönkre tenni? - dörzsölte halántékát.

Jungkook karba tett kézzel dőlt hátra és egy ártatlan tekintettel vizslatta az előtte ülő férfit.

-Anélkül teljesen unalmas lenne itt.

-Miért vagyunk itt? - kérdezte Taehyung, terelve a témát.

Az igazgató felcsillant szemmel nézett Taehyungra. Örült, hogy legalább egy balhé mentes diák ül előtte.

-Nos, ahogy már Jungkook sejti. Verekedés miatt.

-De én nem is vertem meg senkit. - értetlenkedett Taehyung.

-Igen, tudom. Taemin szólt, hogy az iskola előtt történt a verekedés. Megkértem, hogy mondja meg, kik voltak pontosan ott. Ő azt mondta, hogy te is jelen voltál. Nem így volt?

-De. Ott voltam. - válaszolta halkan.

-Remek, akkor így könnyebb lesz tisztázni a dolgot. - mosolygott kedvesen. - Ki kezdte a verekedést?

-Jungkook. - válaszolta azonnal Taemin. - Én meg Taehyung barátja.. Vagyis volt barátja, Taera vártunk, akkor jött oda és megütötte a haveromat. Próbáltam megállítani de nekem is nekem ugrott.

Jungkook hitetlenkedve nevette el magát és próbálta vissza fogni magát.

-Egy ujjal nem értem hozzád. Nem tagadom, a másik gyereket megvertem. De téged nem ütöttelek meg. - vonta fel a szemöldökét Jungkook.

-Taemin, ne hazudj. Jungkook tényleg nem ért hozzád. - rázta a fejét Taehyung.

-És a másik fiút miért ütötted meg?

-Mert... - kezdte majd Taehyungra nézett, aki lehajtott fejjel birizgálta a pulóverét. - Mert idegsített.

-Jungkook, hányszor megbeszéltük már ezt. - dőlt előre az igazgató.

-Elnézést. De.. Jó okom volt rá. Azon kívül, hogy idegesített. Azt viszont nem árulhatom el. - tette hozzá gyorsan, mielőtt kérdezősködne a férfi.

A három fiú egy alapos fejmosás után szabadon távozhattak. Jungkook megnyugodott, mikor az igazgató kiejtette a száján, hogy nem csapják ki az iskolàból. Még a tanácsadói szobába kellett menniük, hogy vele is elbeszélgessenek a történtekről.

A nő megint a sajátos módszereihez fordult és magára hagyta a három fiút, hogy oldják meg.

-Szerintem ez a nő nem is akar igazán dolgozni. - mondta Taehyung, mikor kisétált a teremből.

-De ez a szoba még mindig jobb, mint, amit mi kaptunk. - nevetett fel Jungkook.

-Nekem itt sem kéne lennem. - dünnyögte Taemin. - Egyedül Jungkook itt a probléma.

-Csöndben maradnál? - szólt rá Taehyung. - Főleg, ha még hazudsz is.

-Tae, sokkal jobban bírtalak, mikor kussban voltál. - fintorgott Taemin.

Jungkook hirtelen állt fel és osztálytársa elé sétált.

-Mi lenne, ha te maradnál kussban? Konkrétan Tae semmit nem tett, hogy te így beszélj vele.

-Te most mit véded? Komolyan ti össze is illetek. Csoda, hogy JB nem dobta ki előbb, nem értem. - forgatta a szemét. - Azt a sok megcsalást is megspórolhatta volna.

-Jungkook! - szólt rá Taehyung, mikor Jungkook meg akarta ütni az előtte ülőt. - Hagyd már.

-Miért? Téged nem zavar, hogy így beszél rólad? - kérdezte idegesen Jungkook, rá sem nézve Taehyungra.

-Nem, nem érdekel mit mond. Mit foglalkozzak vele.

-Megtanult csöndben lenni. - húzta gúnyos mosolyra a száját.

Taehyung hirtelen fogta meg Jungkook csuklóját, amikor látta, hogy az lendíteni akarja.

-Most jöttél az igazgatótól. Ne akarj oda vissza kerülni. - suttogta Taehyung.

-Tae, engedj el. Nem érdekel, hogy honnan jöttem. Nem bírom elvisleni ezt a patkányt. - mondta idegesen Jungkook, Taeminnel szemezve.

-Nem engedlek el. Mi lenne, ha egyszer picit normálisabban gondolkodnál és nem lennél ennyire hirtelen haragú?

-Mondtam, hogy engedj. - lendítette a kezét Taehyung felé, mire a szőke fiú ijedten húzta össze magát.

Mikor Jungkooknak leesett, hogy mit csinált, azonnal meg is bánta. Legszívesebben el is ásta volna magát, amiért Taehyungra kezet emelt. Tudta, hogy ez nem kis dolog a másik fiúnak, mert ő is átélte ugyanezt.

-Tae. - suttogta Jungkook. - Ne haragudj, ne-nem akartam. - lépett egyet Taehyung felé, mire ő gyorsan hátrálni kezdett.

-Ne érj hozzám. - nézte a padlót. - Csak...ne. - sietett ki a szobából.

Jungkook némán nézett Taehyung után. Nem ment utána, mert nem volt magyarázata, egyszerűen megtörtént, hogy majdnem megütötte Taehyungot. Hirtelen apját látta saját magában, amitől még undorítóbbnak érezte magát.