Csak bámultam azokat a csodás ajkakat amik nem akartak távolabb kerülni tőlem. Suga illata bekúszott az orromba ami az agyamban megindított egy folyamatot. Hozzá akartam bújni de a helyzetre való tekintettel inkább nem tettem. A lift megállt a fiúk pedig némán elkezdtek kifelé szállingózni. Mielőtt becsukódott volna az ajtó Suga kirántott az onnan és nekinyomva a falnak nézett a szemembe. Lesütöttem őket de az állam alá nyújt és egy apró puszit adott az ajkaimra.

- Majd még úgyis találkozunk. - suttogta a fülembe aztán otthagyott. Nem tértem magamhoz másodpercekig. Csak álltam mint egy szerencsétlen. Betántorogtam a lakásba és onnan tovább a szobámba. Ki kellett volna pakolnom de én beestem az ágyamba és elnyomott az álom.

Másnap délelőtt keltem fel. Kinéztem a szobámból de Minkyék csak egy üzenetet hagytak, hogy majd jönnek. Csináltam magamnak reggelit utána egész nap a tv előtt ültem. Legalább tanulom a nyelvet. Minky párszor felhívott, hogy fent vagyok e még, meg, hogy nemsokára hazaérnek. Mikor hazaértek őrülten túrták fel a szekrényem és mikor megtalálták az általuk jónak ítélt ruhákat, betuszkoltak a fürdőbe. Inkább nem szóltam semmit,de nem tudom mit akartak elérni ezzel a ruhával. Egy fehér-fekete csíkos szoknyát kaptam, fekete harisnyával és fekete bakanccsal, felül egy egyszerű fehér felső és fekete bőrdzseki. Enyhe sminket is fel kellett tennem, hogy kiemeljem a szemeim (ahogy Dawi suttogta a fülembe miközben tuszkolt be az ajtón). Kiléptem de akkor már ott toporogtak az ajtóban. A taxiban egymás szavába vágva próbálták nekem elmesélni, hogy mi történt velük amíg V velük volt. Nem figyeltem rájuk, mert minduntalan eszembe jutott az az apró puszi amit Sugától kaptam. Teljesen elvette az eszem.

A koncerten az első sorban voltunk és testközelből láttam, ahogy tündökölnek a színpadon. Tomboltam, őrjöngtem a pulzusom az egekben járt. De egy csöndesebb pillanatban észrevettem Suga tekintetét ahogy rám pillant. Rám mosolygott ezek szerint felismert. Lefagyva figyeltem tovább a koncertet és amikor vége lett ugyanolyan némán hagytam el a helyiséget. Kint Choo és Dawi felváltva visítoztak, míg Kiko és Minky csendesen beszélgettek amibe néha bekapcsolódott Reyza is. Én hátul elvoltam a magam kis világában amíg ki nem rántott valaki onnan. Az egyik sikátorból két kéz nyúlt felém és berántott a sötétbe. Az egyik keze a számon volt a másik a derekam fogta.

- Hogy tetszett a koncert? - suttogta, aztán elvette a kezét a számtól. A derekamról is eltűnt a keze és nekinyomott a falnak. - Jó érzés volt újra látni. - hajolt a nyakamba.

- Suga... - toltam volna el de nem engedte magát.

- Olyan hivatalosan hangzik a Suga. - kezdte nyafogósan. - Nyugodtan hívj Yoonginak. - fújt a nyakamba. Megborzongtam, amit egy apró kuncogással nyugtázott. - Jó áll ez a szoknya. - piszkálta meg az anyagot. - Gyere! - fogta meg a kezem és húzott magával. Behúzott az öltözőjükbe, ahol egy kitikkadt BTS fogadott.

- Szia Ruru! - pillantott fel Jimin. Emlékeznek rám?

- Itt voltál a koncerten? - kérdezte kedvesen Jin. A kérdést kicsit nehezen hámoztam ki, de hála a tegnapi városnézésnek és mai sorozat maratonnak, sokat tanultam. Félénken bólintottam mire egy örömködő J-hope ugrott a nyakamba.

- Hogy tetszett? - rá mosolyogtam.

- Nagyon jó volt...ügyesek vagytok. - tettem hozzá halkan a mondat végét. Úgy néz ki meghallották mert mindannyian rám vigyorogtak. Valaki hirtelen megrántotta a dzsekim ujját és mély hangon megszólalt:

- A csapatod neve Wonderland ugye? - hátra néztem V-re és bólintottam. -Az egyik énekes vagy...

- És néha rapper... - fejeztem be a mondatot helyette.

- Kolléga! - emelt fel J-hope. - Milyen könnyű vagy! - kezdett el dobálgatni. Síkitottam egy nagyot mire V is beszállt így már ketten dobálgattak. Láttuk Jinnel együtt, Suga tekintetén, hogy nem igazán tetszik neki.

- V! J-hope! Hagyjátok már szegényt! - szólt a két fiatalabbra Jin. J-hope tekintete felé irányult és neki kellett volna elkapnia de láttam, hogy egy hatalmasat fogok zakózni. Összeszorítottam a szemeim és vártam a becsapódást ami nem történt meg.

- J-hope! - mordult rá Suga. Az én megmentőm az ő helyén állt, én pedig az ő kezében voltam.

- Sajnálom. - nézett rám bűnbánóan. Yoongi lerakott a földre én pedig megráztam a fejem, hogy semmi baj. Eszembe jutott és belecsapott mint egy villám, hogy a többiek kint vannak az utcán. Bár ha kerestek volna, már csörgött volna a mobilom. Rap Monster megütögette maga mellett a helyet, hogy ne álljak a terem közepén. Letelepedtem mellé és megvártam amíg mindenki végez.

- Nincs más választásotok, szóval haza kell vinnetek. - mosolyodtam el, mire Rapmon felnevetett.

- Suga meg is ölne ha hagynánk, hogy egyedül a sötétbe menj haza.

Az autóban szegény maknaet zaklatták mindenféle hülyeséggel amiken jót nevettem. Gyorsan hazaértünk és be akartam osonni a dormba de valaki megint megakadályozott.

- Hol marad a "köszönöm, hogy megvédted az életem" puszi? - kapott el Yoongi.

- Csak a fenekem fáj volna. - kötözködtem vele.

- Jó akkor a "köszönöm, hogy megvédted a formás popsimat" puszi? - hajolt közelebb. Megforgattam a szemeim, de gondoltam, hogy pusziba nem halok bele. Én is közelebb hajoltam az arcához,de elfordította azt szóval az ajkaira adtam. Hirtelen a szívem a fülemben dübörgött ezért el akartam lökni de nem sikerült. A nyelve utat talált az enyémhez és innentől nem volt menekvés. Min Yoongival összegabalyodva, csókoltuk egymást az akkor már sötét folyosón.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Huh, ez lett eddig a leghosszabb fejezet ^^ Remélem tetszik majd nektek! Jó olvasást!