Nem szeretek otthon lenni. Minden bútoron sarokvédő, minden kés eltéve előlem oda, ahol nem érem el, minden kipárnázva, hátha nekimegyek. A sufnink - amiben általában apa barkácsolni szokott -, kulcsra zárva mindíg. Ha kell valami, anyának kell szólnom, akármiről is legyen szó. A régi lemezlejátszóm tűjéhez sem nyúlhatok, és nem használhatom felügyelet nélkül.
Egyszer elvágtam a kezem újságlapozás közben. Azóta csak kesztyűben olvashatok bármit is. Anya vett nekem egy e-bookot csak azért, hogy ne lapozzak többet. Ppfff... Tudom, értékelnem kéne a gondoskodásukat és aggodalmunkat, de az évek múlásával egyre nehezebben megy ez. Annyira élni szeretnék de mindenhonnan azt kapom vissza, hogy egyedül képtelen vagyok...
- Vicky! - csettintgetett az arcom előtt Gus.
- Hm... Mi? - pislogtam fel rá.
- Ezek szerint nem... - kezdte sajnálkozón, megtörölve szája szélét pólójában.
- Mi nem?
- Ugyan, semmi...
- De mi semmi?
- Ha ennyire figyeltél biztos nem érdekelne... - húzott tovább a srác. Iszonyatosan idegesített már, így egy szó nélkül, duzzogva vállbaboxoltam, mire felkuncogott. Mint egy kislány, te jóságos...
- Találtam pár furi könyvet az alagsori raktárban. Csak annyit kérdeztem, hogy téged érdekelnek-e - vonta meg vállait, majd esetlenül felállt - De ha nem, nem... Nem eröltetem, ha nem szeretnéd.
- Milyen furi könyvekről beszélsz?
- Valami családfák, meg ilyen régi grófságok életrajzai, tele vannak bizarr képekkel meg boszorkányüldözős cuccokkal. Tök okkult.
Szeme felcsillant, mint oly sokszor, valahányszor morbid dolgokat fedezett fel a neten, vagy egy könyvben, vagy akárhol. Napihalál... Pfff ( funfact: a napihalal.hu am tényleg egy létező veboldal volt, ahol halott emberek megcsonkolt, felakasztott, stb testeiről voltak fenn képek/videók mindenféle témában, persze kategorizálva. Mostanra persze már rég betiltották, én véletlenül találtam meg, de mikor felfogtam mit látok öklemdezni kezdtem... :/)
- Aha, idézzünk meg valakit kecskevérrel... Nem vagy egy kicsit idős ehhez?
- Nem hiszem. - vigyorgott szélesen, majd megragadva csuklóm, a beleegyezésem nélkül elkezdett elrángatni, lefelé.
Még jó, hogy félek a sötétben.