VÖRÖS SZEM - egy kávéfajta, amely a kialvatlanság tökéletes megoldása

W O O Y O U N G

└──────────────┘

—De ne már, csalsz Woo! –San édesen csilingelő  nevetése töltötte be a kis helyiséget, amely karácsonyi fények világításában tündökölt.

December közepe volt.

Kint lágyan szállingózott a fehér hó, és tomboltak a mínusz fokok, míg idebent, Seokjin kávézójának rejtekében, finom melegség és kalács illat lengett körbe minket.

A szokásos helyünkön ültünk, én eszpresszót ittam, míg a velem szemben ülő fáradtságra hivatkozva, tömény koffeint juttatott a szervezetébe.

Társasoztunk.

— Ez uno Choi San! Ebben nem lehet csalni. –feleltem édesen mosolyogva, mivel a fekete hajú durcásan összehúzta szemöldökét.

Ilyenkor annyira aranyos, hogy kedvem lenne egész nap csak ölelgetni őt, elhalmozva a világ összes szeretetével.

De nem tehetem.

Már nem.

— Rendben van! Ha szerinted fairplay, akkor fogadjunk. Ha nyersz egyedül kell hazasétálnod, ha vesztesz, elkísérlek.  Rajtad áll, hogyan osztod a lapokat WooWoo. –pimasz vigyorral előrehajolt, közvetlen tekintetembe bámulva.

Azt hittem, pillantása alatt elsüllyedek.

Mogyoróbarna tekintete lyukat égetett íriszeimbe, mégsem voltam képes elnézni.

Álltam a tekintetét, majd bólintottam.

— Oké Choi San, fogadjunk.

Szándékosan vesztettem.