"Kedves Hanna. Sajnos ma nem tudunk beszélni telefonon. Épp úton vagyok egy konferenciára, valószínűleg egész nap ott leszek, mire végzek, te már aludni fogsz. Fránya időzónák! Csak szerettem volna bejelenteni a jó hírt, hogy egy hónap múlva kiutazunk apáddal hozzád egy kis időre! Majd beszélünk a részletekről. Alig várom már, hogy lássalak! Millió puszi! -Anya"

Amikor végeztem az email olvasásával, végtelenül boldog voltam. Végre ellátogatnak anyáék LA-be. Ráadásul egy hónap múlva végzek az egyetemmel. Talán itt lehetnek a diplomaosztón is. Ami nagyszerű lenne, de felmerül a probléma, hogy mit mondok majd nekik, mik a terveim a jövőre nézve. Itt sokkal jobb lehetőségek állnak előttem, de hogy szembesíthetném őket a ténnyel, hogy miután szétdolgozták magukat, azért hogy erre az egyetemre járhassak, egyszerűen itt maradok, a világ másik szegletében, távol tőlük? Mert -bár cserediák vagyok, ráadásul ösztöndíjam is van- azért mégsem olcsó mulatság Los Angelesbe járni egyetemre magyarként...

Az önmarcangolásomból a csengő hangja szakított ki. Az órára néztem. Este fél nyolc. Ki a franc lehet ilyenkor? Az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam.

-Lucy! -néztem az ajtóban álló barátnőmre elképedve.- Te ilyenkor nem dolgozol?

-Szabad napot vettem ki mára. És mivel virít rólad a rosszkedv és a kétségbeesés, így az eredeti programot, miszerint elmehetnénk moziba, kicsit átformálom. Menjünk, bulizzunk egy jót! Tudok egy helyet.

Hát hiába. Lucy előtt nem tudok titkolózni. Elég rám néznie és gyakorlatilag olvas az arcomról. Megadóan bólintottam és amíg ruhát választottam, a barátnőm unottan váltogatta a csatornákat a TV-n.

-Na végre elkészültél. Még az Oscar-gálára is simán elkészültem volna ennyi idő alatt.-gúnyolódott, de a szája sarkában mosoly bújkált.

Felállt a TV elől majd elindultunk ki a házból, Lucy kocsija irányába.

•••

Húsz perc kocsikázás után megérkeztünk egy hatalmas épülethez, amely gyönyörű látványt nyújtott a sötétben. Az üvegajtó felett hatalmas csillogó betűkkel a "Lux" felirat díszelgett.

Lucy hatalmas mosolyt villantott rám, majd besétáltunk a klubba. Óriási tömeg volt odabent. A pulthoz sétáltunk és rendeltünk egy-egy italt. A pultos lány fürkésző tekintettel méregetett minket, majd mosolyogva átadta nekünk az italokat. Lucyval leültünk egy kanapéra és beszélgetni kezdtünk.

Már vagy 15 perce ültem csendben, Lucyt hallgatva aki kitartóan próbált felvidítani. A gondolataim még mindig a szüleim körül forogtak, megoldást keresve a problémámra. Közben a tömeget fürkésztem. Az emberek itt olyan gondtalannak tűntek. Mintha a világ összes problémáját kint hagyták volna a szórakozóhely előtt.

Egyszer csak egy magas, sötét hajú férfit szúrtam ki a forgatagban. Koromfekete szeme a tömeget fürkészte, két oldalán egy-egy...nos khm...igencsak dekoratív hölgy állt.

-Hanna!! Figyelsz te rám?-csettintett egyet Lucy az orrom előtt, átkiabálva a tömeget.

-Tessék? Persze, hogy figyelek.-mondtam.

-Remek. Akkor jössz táncolni végre?

-Aha.-bólintottam és egy utolsó pillantást vetettem a sötét hajú férfira. Nem kellett volna mert Lucy azonnal kiszúrta.

-Hmm...kifogástalan ízlésed van a férfiak terén, de ő egy elég nehéz préda lesz. Mármint nem megkapni. Hanem meg is tartani. Ráadásul elég gyakori téma a rendőrségen. Maradj távol tőle. -közölte.

-Mi? Te ismered?-kérdeztem meglepve.

Lucy amolyan "minek nézel te engem" pillantást vetett rám, majd beszélni kezdett.

-Lucifer Morningstar. Ő a Lux tulajdonosa. Csakúgy habzsolja az életet, szinte minden nap más nővel van, minden este bulikat rendez...ha valakiről lehet azt állítani, hogy teljes mértékben a mának él, hát az ez a fickó.

-Honnan tudsz ennyit róla?- vontam fel a szemöldököm.

-A rendőrségen dolgozok,hahó! Bárkit le tudok csekkolni az adatbázisban. A múltkor kicsit utánnanéztem Mr. Morningstarnak mert szemtanúja volt egy gyilkosságnak. Igencsak furcsa körülötte minden.

-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem.

-Hát...öt évvel ezelőtt gyakorlatilag nem is létezett. Úgyértem semmi adat róla. Még a születési dátumát sem tudjuk, de 30-35 közé tippelem.

Bólintottam, és felálltam a kanapéról, majd Lucyval együtt táncolni indultunk.

Az este további része nagyjából eseménytelenül telt. Még maradtunk egy órát majd hazamentünk.

•••

Másnap totál kómásan ültem az órámon. A professzor valamiről magyarázott, de egyáltalán nem tudtam rá koncentrálni. Amikor végre vége lett az órának, felpattantam és az ajtó felé vettem az irányt.

-Állj! Mindenki figyeljen rám!- emelte fel a kezét a professzor.- Van még egy fontos bejelentenivalóm.

Kelletlenül ballagtunk vissza a helyünkre.

-Tehát. Van egy feladatom számotokra. Ez egy nagyon fontos projekt lesz. Mint fiatal újságírók, rendkívül fontos, hogy ha egy interjút készítetek, megfelelően szóra tudjátok bírni az interjúalanyt. A feladat az lesz, hogy péntekre készítsetek egy interjút egy általatok választott sikeres személlyel. Ez a személy lehet bárki. Énekes, színész, cégtulajdonos...tökmindegy. LA-ben vagyunk, rengeteg ilyen embert találhattok. A feladat lényege, hogy egy élvezetes interjút készítsetek velük. Nem tűzök ki kérdéseket, amiket feltétlenül fel kell tennetek nekik. Lepjetek meg!- mosolygott.- Mehettek!

A teremből kisétálva azon törtem a fejem, hogy mégis kit tudnék meginterjúvolni, amikor hátulról belém ütközött valaki.

-Áhh figyelj már oda egy picit!- hallottam meg a nyávogást a hátam mögül, aminél kevés irritálóbb hangot ismertem a világon.

-Bocs hogy létezem, Meredith.- forgattam a szemem

Meredith Smith. A legidegesítőbb, legelkényeztetebb lány akit valaha ismertem.

-Hova sietsz? Nem is akarod hallani a jó hírt?-kérdezte, amikor meglátta, hogy igyekszem őt kikerülni és továbbhaladni.

-Miféle jó hírt?

-Van már interjúalanyod a pénteki projektre?

-Meredith, kb. 10 perce szereztünk tudomást a feladatról.

-Hát, képzeld- dobta át a haját a válla felett.- Nekem meg van az alanyom. Vagyis még nem egyeztettünk, de apám majd elintézi. Beszéltem az ősömmel, és nagyon odavolt az ötlettől.

-Nagyszerű. De nekem meg szükségem van kávéra. Szia. -mondtam unottan és tovább indultam.

-Ha tudnád ki az, nem lennél ilyen közömbös. Tegnap látott egy barátnőm a Luxban. Nagyon oda meg vissza voltál a górétól, nemde?-kérdezte.

-Mi köze ennek a projekthez, hmm?- vontam fel a szemöldököm.

-Nos, gondoltam elmondom, hogy az én interjúalanyom Lucifer Morningstar lesz.