– Oké – egyenesedett fel. – Van... egy szabad órám a megbeszélés előtt. Csinálhatnánk valamit. Mihez lenne kedved? Nem vagy éhes?

– De – döntöttem oldalra a fejem. Összevontam a szemöldököm, és úgy döntöttem, ideje szarni mindenre. – Teljesen ki vagyok éhezve, úgyhogy akár dughatnánk egyet. 

Amint kiejtettem a számon a mondatot, Mason ajka elnyílt. Meglepetten tett felém egy lépést. Párszor végigmért, hogy meggyőződjön róla, tényleg komolyan beszéltem-e az imént, azonban mivel nem kezdtem heves tiltakozásba, és nem is röhögtem a képébe, azonnal előttem termett.

Lassan hajolt le hozzám, miközben folyamatosan a szemem kémlelte. Rég láttam ennyire bizonytalannak – talán utoljára a kórházban éreztem annak –, így türelmetlenül megragadtam az ingjének elejét, és lerántottam magamhoz. Nem érek én rá puhatolózni, ha csak egy órája van!

Felmordult a hevességemen, a szája rögvest rásimult az enyémre. A csókunk másodpercek alatt fordult át vággyal teli smárolásba, az alhasamban pedig fellobogott a jól ismert tűz.

A nyelve az enyémmel játszott, míg a tenyere becsusszant a fenekem alá. A következő másodpercben megemelt, úgyhogy belekapaszkodtam a nyakába. Az asztalához vitt, aminek leültetett a szélére. Eszelős, kiéhezett picsa módjára túrtam bele a göndör tincsek közé, míg Mason a nadrágom gombjával foglalatoskodott. Amint kioldotta, a szája feltérképezte az állam ívét, és édes csókokkal kényeztetett egészen a kulcscsontomig.

A szívem megugrott, amint áttért a fülem mögötti érzékeny pontra, aztán megint a nyakamra. Közben magabiztosan tárta szélesebbre a combom, a keze pedig elkalandozott a bugyimban. Először lágyan kényeztetett, a csiklóm vette ostrom alá, végül erősebben kezdte dörzsölni. Igyekeztem visszafogni a nyögéseim, halkan, visszafogottan sóhajtoztam, nehogy valaki ránk törjön.

Bár be kell vallanom, különösen izgatónak találtam, hogy bárki benyithat. Nem fog örülni annak, amit itt talál, de ezzel valahogy nem tudtam foglalkozni. Régen sokszor csináltunk ehhez hasonló őrültségeket, így abszolút nem aggódtam. Bármi is legyen, jó lesz az úgy.

Az érzés egyre fokozódott az alhasamban, a parázs már szinte égetett. Annyira kívántam őt, hogy alig bírtam uralkodni magamon. Míg ő határozottan simogatott, az övéhez nyúltam, és kicsatoltam, hátha mielőbb a lényegre térhetünk. Én már fixen készen álltam. Azt hiszem, már azelőtt is, hogy hozzám ért volna a testem leggyengédebb pontján.

Mindketten tudtuk, hogy egy ilyen helyzetben nem dobhatjuk le a felesleges göncöket, így ő sem próbálta lehámozni rólam a pólóm. Helyette míg csókolt, benyúlt a szabad kezével a pólóm alá, egyszerűen feljebb tolta a melltartóm, hogy hozzáférjen a keblemhez. Két ujja közé csípte a megkeményedett mellbimbóm, mire tök véletlenül beleharaptam az alsó ajkába. Felmordult, ugyanis biztos voltam benne, tetszett neki ez a vadállatiasság. Az már egy másik kérdés, hogy nem szándékosan csináltam. Sebaj, így még izgalmasabb ez az egész. Most nem vágytam kedvességre, sokkal inkább erre.

Úgy tűnik, Mason is hasonló álláspontra került, mint én, mert nem habozott tovább. A kényeztető ujjak eltűntek, és rátértek a lényegre. Megemeltem a csípőm, miután megtámaszkodtam hátul, amíg lehúzta a farmerem az alsóneműmmel együtt.

Pár másodperccel később ott ültem előtte széttárt lábakkal, halál felajzottan, és arra vártam, hogy kitöltsön a gyönyörű méretével.

Szerencsére a munka nagy részét már elláttam a nadrágját illetően, így bőven elég volt lejjebb húznia az alsójával együtt, aztán már ott is állt előttem. Egy pillanatig átsuhant az agyamon, hogy nem ártana védekeznünk, végül úgy döntöttem, leszarom. Majd szerzek esemény utánit, ha úgy van, de én itt és most dugni fogok.

Mason zöldeskék írisze kutatóan figyelt engem. Nem szakította meg a szemkontaktust, még akkor sem, amikor végighúzta párszor a makkját a nőiességemben. Erősen a számba haraptam, és ezt ő is észrevette.

– Tetszik ez az időtöltés – kapta el a combom. Előrébb húzott, hogy kényelmesen hozzám férjen, majd odaillesztette a farkát a bejáratomhoz. A következő másodpercben pedig belém vágódott. Nem finoman, nem érzékien, hanem mint valami kibaszott tank. A lélegzetem elakadt, talán még nyikkantam is egyet.

Valamit lesöpörtem a nagy hévben az asztaláról, tompa puffanással ért földet. Nem tört szét, szóval nem aggódtam. Nem mintha tudtam volna bármi másra koncentrálni a gyilkos lökésein kívül, amik minden egyes alkalommal olyan pontot ingereltem, amitől sikoltozni tudtam volna. Lassan véresre harapom a szám.

– Bassza meg, bébi – mormolta, miközben megragadta a csípőm, és még közelebb vont magához. Felém tornyosult a kidolgozott, férfias testével, az orrunk összeért. – Kurvára szép vagy! – nyögte. Nem maradt időm válaszolni, a szája rátalált az enyémre, a nyelve végigsiklott először az alsó majd a felső ajkamon. Apró sóhajt hallattam, mielőtt a nyelvünk ismét összekuszálódott.

Időközben ráfontam a lábam a csípőjére, így még mélyebben tudott döfni. Szükségtelennek bizonyult, mert már amúgy is teljesen kikészültem, de én többet akartam. Többet és annál is többet.

A következmények nem különösebben foglalkoztattak. Előbb az élvezet, aztán jöhet az aggodalom. Mocskos módon szükségem volt már erre a dugásra. Talán még jobban is, mint az előző alkalommal, habár az is kellően emlékezetesre sikeredett.

– Erősebben! – suttogtam, mikor a tempó kicsikét alábbhagyott. A pillantásunk összeért. Úgy láttam, az övében vad kéj robbant, míg az enyém arról árulkodott, szükségem van egy orgazmusra, és ha nem kapcsol rá azonnal, valószínűleg megfojtom.

Mason nem felelt, helyette megállt a mozgásban. Kihúzta a farkát, egy szívdöglesztő, gödröcskés mosolyban részesített, végül erőteljesen belém szúrta. Hatalmas, érzéki sóhaj szökött ki a számon, a fejem hátrabicsaklott, amint megismételte még párszor. Végül megint felém hajolt, és brutális lendülettel – nem szépítem – baszni kezdett.

Az asztal recsegett alattunk. Attól tartottam, már az egész emelet tudja, mi zajlik itt, közben pedig magamban somolyogtam. A helyes főnökük éppen engem dönget, szóval legyenek türelemmel. Ennek fejében, ne jöjjenek ennek a helyiségnek a közelébe, különben sajnos végig kell nézniük a végét, ami már iszonyatosan közeledett.

– Élvezz el, látni akarom! – kapta be a fülcimpám, majd végighúzta a nyelvét a nyakamon. A vég valóban rám talált. A folyamatos gyors lökések és a buja szavak elérték a céljukat.

A vállába kapaszkodva robbant bennem az élvezet. A fejem hátrabicsaklott, a csípőm automatikusan emeltem meg. Már megint belevájtam a fogam az ajkamba, ezzel fogtam vissza egy hangos sikolyt. Mason meg jött velem. A mozgás ettől ugyan lassult, a teste megfeszült. Morogva tömte egyre mélyebbre magát, egészen addig, míg mindketten elernyedtünk.

Lihegve fixíroztuk egymást. Az arcán vidám mosoly ült, amit szívélyesen viszonoztam, hiszen megkaptam tőle mindent. Tagadhatatlanul szükségem volt erre.

Néhány kósza pillanat múlva, Mason kicsusszant belőlem. Lehajolt, felkapta a padlóra dobott ruháim, és a kezembe adta őket. Elfordult, rendbe szedte magát, addig én is magamra applikáltam a bugyim és a nadrágom. Ezután megigazgattam a hajam, a melltartóm, lehúzgáltam a pólóm.

Amint szalonképesnek tűntem, megkerestem a mosdót. Ott megejtettem egy pisilést, aztán vegyes érzelmekkel telve visszatértem Masonhöz. Sejtettem, beszélnünk kell a védekezésről, akár a jövőt illetően is. Nyilván nincsenek konkrét terveim, azonban elképzelhető, hogy akarok még vele szexelni. Sőt...

– Minden oké? – kérdezte, miután becsuktam az ajtót a hátam mögött.

– Igen – ereszkedtem le az egyik fotelbe. – Figyelj csak... kéne venni hazafelé esemény utánit.

– Tessék? – Mason szeme ezerszeresére tágult. A homloka mély ráncokba szaladt. Lerogyott a bőrszékébe, az alkarját az asztalának tetejére támasztotta, és felém hajolt. – Bexy, én a múltkor megkérdeztem tőled, hogy szedsz-e fogamzás gátlót, te pedig bólogattál.

– Mi? – Döbbenten dőltem hátra. Ez komolyan megtörtént?

– Igen. Szóval nem szedsz? – vizslatott halál meglepetten. – A múltkor sem védekeztünk, bébi.

– Ó! – Nem bírtam mást kinyögni. – É-én... azt hittem, húztál óvszert.

– Tudod jól, hogy utálom az óvszert.

– Ez a kanos kisfiúk kifogása, akik rendre teherbe ejtik a tizenhat éves barátnőjüket – fontam össze a karom, majd átvetettem a jobb lábam a balon. – Ismered a véleményem, de ez lényegtelen.

– De nem is értem! Hát nem figyelsz rá, amikor kérdeznek tőled valamit? – esett nekem dühösen. Na, ez a fickó máris jobban emlékeztetett a régi Masonre.

– Nehogy már az én hibám legyen!

– Bexy, te bólogattál. Nem tudom kitalálni, szedsz-e gyógyszert vagy sem, ezért kérdeztem meg – váltott egy fokkal visszafogottabb hangnemre. Ezek szerint mégsem fogunk hangos, véres vitába kezdeni?

– Jól van – forgattam meg a szemem. – Sajnálom, én nem voltam elég figyelmes. De nézd a jó oldalát, nemrég házasságról beszéltél. Elválok Calebtől, aztán hozzád megyek, ha terhes leszek. Egyébként is imádok a gyerek miatt házasodni. Most is nézd meg, milyen jól megy!

– Remekül hangzik – rázta rosszallóan a fejét.

– Melyik nem tetszik? Mi bajod a gyerekekkel? Régen bírtad őket.

– Semmi bajom velük, csak...

– Csak egy gyerekkel nehezebben dobsz ki, nem?

– Bexy! – csattant fel. – Már ezerszer elmondtam, hogy sajnálom! Sosem dobnálak ki újra, főleg nem, ha... Jó, azt akarom, hogy meggyőződj róla, terhes vagy-e!

– Mason, három hete voltunk együtt először. Majd szólok, ha nem jönne meg, addig meg nyugodjál le! Amúgy is, egy alkalomból gyerek? Azért ahhoz több kell.

– És mi van, ha már ott van benned? – érdeklődött aggódva. – Nem vehetsz be esemény utánit!

– Te jó ég! – temettem egy másodperc erejére a tenyerembe az arcom. – Te most viccelsz velem? Úgy beszélsz, akár egy tinédzser.

– Bocs, kicsit felkavart a hazudozásod.

– Nem hazudtam – sóhajtottam a szám húzva. – Én akkor totál... nem voltam észnél. Sajnálom! De nem számít, be fogom venni a tablettát, Mason. Nincs szükségem még egy gyerekre, Dustinért is meg kell még küzdenem.

– Oké – húzta elő a mobilját. – Szólok Gerdának, hogy szerezzen.

– Köszi – motyogtam immáron az ujjaim tördelve. Borzalmas bűntudatom támadt, közben tudtam, tényleg nem emlékszem arra a rohadt kérdésre. Az előbb pedig iszonyatosan hülye voltam. Egy igazi, gyerekes, felelőtlen barom. Ez sosem fordulhat elő újra. Régen fogamzásgátló mellett is követeltem a pasiktól a gumit, most meg mintha teljesen elfolyt volna az agyam.

Az utóbbi időben rossz döntést halmoztam rossz döntésre, szóval eljött az ideje felnőttként viselkedni. Először is el kéne döntsem, mit kezdjek Masonnel. Ezek után illene adnom neki egy esélyt, már, ha ő is akarja még. Persze szigorú keretek között, a nyilvánosság előtt pedig csak a válás után. Már csak az hiányozna, hogy Caleb valahogy ellenem fordítsa ezt. Mondjuk talán ez a hajó már rég elúszott. A kedves férjem így is azt hiszi, én csalom őt Masonnel. Vagyis... épp ezt teszem, de mindegy is. Lényegében papíron vagyunk házasok.

Arról a pár netes cikkről meg ne is beszéljünk. Cal biztosan látta őket, így azt hiszem, nincs értelme ezen tovább rugózni. Az ő titkolózása után, azt teszek, amit akarok. De mit is akarok? Masont akarom?

Az egy dolog, hogy a szex mindig is kiváló volt vele. Egy kapcsolatba rengeteg másra is szükség van. Például intelligens kommunikációra. Menne ez nekünk?

– Elhozza – szakított ki a mély gondolataim közül a hangja.

– Oké – bólogattam őt kémlelve. Nem tűnt mérgesnek az ábrázata, inkább olyan... beletörődőnek. – Mason, kérdezhetek valamit?

– Bármit – mosolygott rám halványan. Semmi gúnyolódás, dühkitörés? Annak idején sosem bánt velem ilyen türelemmel. Tényleg ennyit számítana hat év? Simán elsiklik a kis bakim felett, amire három perce derült fény? Totál összezavarodtam, közben mégis valahol örültem ennek.

– Tényleg komolyan gondoltad azt, amiért odajöttél hozzánk másfél hete? Tudod, mikor anya...

– Igen, bébi – fonta össze a karját a mellkasán, miközben kényelmesen hátradőlt. – Feltett szándékomban áll visszaszerezni téged. – Ez aztán konkrét. – Az időzítés nem túl jó, de nem fogom feladni. Idővel meglátod, hogy bízhatsz bennem.

– És miért? Mert véletlenül összefutottunk?

– Szerinted ez véletlen volt?

– Nem volt az? – kaptam fel a fejem.

– Én nem tudom, Bexy. Elég furának találom, hogy így alakult. Nem bánom, de fura.

– Biztos a sors – nevettem fel. – Brook ezt mondaná.

– De a barátnőd őrült, bébi. Mindig is az volt.

– Én is az lehetek – rántottam vállat, majd bátortalanul folytattam. – Szóval... akkor elviszel egy randira vagy mi lesz?

○•○•○

Sziasztok! :)

Meg is érkeztem az új fejezettel! Azt hiszem, várható volt ez a kis jelenet. :)

Szórakozom itt a könyv borítójával közben, szóval ne lepődjetek meg, ha esetleg óránként változik. :D

Köszönöm mindenkinek a támogatást! ♥