BEXLEY

Végigsimítottam Dustin haján. Lassan tíz perce elszenderedett, mégsem bírtam magára hagyni.

Miután Mason húsz perccel a rendőrök távozása után felhívott, valamelyest megkönnyebbültem. Nem töltött el örömmel az információ, hogy Caleb pasija pénzt akart kérni a fiunkért, de akkorra már nem érdekelt. Az egyetlen, mely a szemem előtt lebegett, az a gyerekem volt. Még abba is belementem, hogy Brooklyn vigyen el hozzá. Úgyhogy kínos hallgatással, de eljutottunk a bűntény helyszínére.

A rendőrautó mellett elhaladva, megpillantottam a szemétládát, aki részben felforgatta az életem. Pár méterrel arrébb Caleb toporgott. Kisírt szemekkel. Nehezen nyeltem vissza a hányingerem.

Dustinra a kanapén összekuporodva találtam rá. Mason mellett ült, fogta a kezét. Amint megláttam, a szívemről lehullott a korábban ráhalmozódott vastag kőréteg. Darabonként, ám végül megnyugodtam. Átöleltem a kicsikém, és sírtam. Megállás nélkül itattam az egereket.

Nem sokkal ezután a rendőrök kikérdezték Dustyt. A szívem minden elrebegett, pici feleletnél szörnyű tempóra kapcsolt. Mason mellettünk maradt, biztatta a fiam, hogy mindent mondjon el, amire emlékszik. Hálás pillantásokkal jutalmaztam miatta.

Nehezen haladtunk, hiszen Dustin nem akart beszélni. Túl nagy trauma érhette. Végül másfél óra próbálkozás után a nő feladta. Belátta, nem fogunk előrébb jutni, ha kierőszakolja a fiamból a válaszokat.

Úgy hagytuk ott Caleb csodás otthonát, mintha parázs lenne a talpunk alatt. Mason nem örült, mikor autót kellett cserélnie Brooklynnal, de a Porsche kétszemélyes, míg Brooké öt. Nem hagyhattam magára Dustyt, azonban a kedves áruló barátnőmmel sem akartam menni, így Mason meghozta ezt az áldozatot értem, és hazavezette a terepjárót, míg Brook az ő kocsiját hozta.

Brookyn a házunk elé visszaérve rögtön távozott. Az arcára kirajzolódtak a negatív érzései, nem bírta elrejteni, mennyire megviselte őt ez az egész. Képzelem, én hogyan festhettem. Akkor sem bírtam levakarni a szánakozó fintort a képemről, amikor Brook átnyújtotta Calebnek Emilyt. A rendőrök szeme kidülledt a meglepetéstől, amint kiderült, mi a franc köze van Calhez.

Felsóhajtottam. Megpusziltam a kisbabám édes arcát. Néhány kósza másodpercre elmerengtem, mielőtt felkeltem volna. Tudtam, pihennem kell.

Kiaraszoltam a konyhába. Mondhatni vonszoltam magam.

Mason elszakította a tekintetét a laptopja kijelzőjétől, miután bebotorkáltam a helyiségbe. Szőke tincseit hátrasimította.

– Elaludt? – kérdezte. Zöldeskék íriszéből sütött az aggodalom. Azóta így figyelt, mióta hazaértünk.

– Igen. – Lerogytam a jobbján lévő konyhaszékre. Újabb nagy levegőt vettem. – Teljesen kikészültem. Azt hiszem, ez életem legszörnyűbb napja.

– Éjfél múlt – paskolta meg az asztalon támasztott kézfejem. – Tudod, mit jelent ez, bébi?

– Nem.

– Már elmúlt az a szörnyű nap.

Lesütöttem a pillantásom. Nem nyugtatott meg. Számomra még mindig úgy érződött, sosem ér véget a megpróbáltatás. A pultot fixírozva csóváltam meg a fejem. Kaotikus, összeszedetlen gondolataim támadtak. Folyamatosan felrémlett előttem Brook érkezése és Caleb vallomása. A fájdalom újfent összeszorította a szívem.

– Attól félek, sosem fogok tudni megbocsátani nekik.

– Hagyj magadnak időt. – Mason végigsimított a kezemen. Lágy hangon beszélt, érződött belőle a kimerültség. – Az emberek sokszor hibáznak, ettől leszünk igaziak. Én is haragszom rájuk, amiért így elbántak veled, de megtanultam az évek során, hogy a folyamatos düh megmérgezi a szívet. Legalább tízszer megfordult a fejemben, hogy szétverem Caleb fejét, esetleg kirakom az erdő szélén, hátha elhurcolja pár éhes vadállat, de ez nem megoldás. Szenvedés lesz a jutalma.

– Megérdemli – suttogtam nagyot nyelve. – Remélem, ugyanolyan szörnyen fogja érezni magát, ahogy én éreztem.

– Hidd el, rosszabb lesz neki. Ramon sosem volt vele őszinte. Azon sem lepődnék meg, ha belerokkanna a veszteségbe. Mi maradt neki? Ellökött magától téged, a szeretője elhagyta, a fia valószínűleg sosem fog tudni túllépni azon, amit az apja okozott neki. Ráadásul a nyakában maradt egy idegen kislánya. Talán Emily miatt túléli, de... Caleb megtört. Láttam rajta. Tisztában vele, mit okozott, és ez elég bosszúságot fog okozni neki. Már arra is gondoltam, valószínűleg pár héten belül megjelenik, hogy visszakönyörögje magát. Hiányozni fog neki a régi élete, Dustin és te.

– Caleb számomra halott. – A borzalmas kijelentésre kirázott a hideg, mégis komolyan gondoltam. A szívem tényleg tele volt gyűlölettel iránta. Túl frissek a sebek, túl mélyen húzódnak. Az árulás bűze még itt terjengett a levegőben.

– Azért jól vagy?

– Testileg igen – motyogtam az ajkam rágcsálva. – Talán aludnom kéne.

– Igen, egyetértek. – Mason lecsukta a laptop tetejét, és felkelt. Felém nyújtotta a kezét, majd a hálószoba felé terelt.

– Le akarok zuhanyozni – közöltem, ahogy elhaladtunk a fürdő előtt.

– A szobában megvárlak – hintett csókot a homlokomra. Elhúztam a szám oldalra.

– Inkább csatlakozz hozzám – kértem tőle halkan. Jelenleg nem a pajzán gondolatok vezéreltek, csak nem akartam egyedül maradni. Úgy éreztem, menten össze fogok esni. A fáradtság letaglózott. Reszketeg levegőt vettem.

Mason nem tiltakozott. Beterelt a helyiségbe, és ránk csukta az ajtót, pedig ő sem tűnt különösebben fittnek.

Lassan kezdtem vetkőzni. Talán egy kilencvenéves is gyorsabban haladt volna nálam. Amíg megszabadultam a göncöktől, Mason kinyitotta a csapot. A gőz felcsapott, ahogy a hőmérséklet folyamatosan emelkedett.

Elsőként ő lépett be, aztán felém nyúlt. A pillantásom végigsiklott a gyönyörű felsőtestén. Besegített a zuhanyzóba, és betolt a kellemes meleg víz ölelésébe. A hátam mögé helyezkedett, átkarolt. A tenyere a hasamra siklott, miközben puszit nyomott a vállamra. Lehunytam a szemem, és elengedtem magam.

Mellkasának forró bőre nekem préselődött. Nagyot nyeltem. Az ölem lángolni kezdett. Minden bársonyos simogatása felkorbácsolta bennem a tüzet, még akkor is, ha kínosan ügyelt rá, nehogy intim helyen érintsen.

Jóságos ég! Biztosan nem vagyok normális. Vagy talán csak meg szeretnék könnyebbülni. Átadhatom magam a vágyaimnak? Hagyhatom, hogy elsodorjanak? Megérdemlem egyáltalán?

Nem mintha képes lettem volna teljesíteni ebben az állapotomban. Az állás is nehezemre esett. Mégis...

Oké, tévedtem az előbb. Tudat alatt nyilván a mocskos vágyaim késztettek arra, hogy magammal hívjam. Szörnyű vagyok.

A pokolban fogok égni.

– Mason – rebegtem elhalóan, könyörgőn –, érints meg, kérlek! Szük-szükségem van rá.

– Hol szeretnéd? – A keze a mellemre siklott, ujja körözni kezdett a mellbimbóm körül. Felsóhajtottam. A fejem hátrabicsaklott, ezzel teret hagytam neki a nyakam feltérképezésére. – Itt megfelel? – Megcsókolta a fülem mögötti érzékeny pontot, míg kutató ujjai lejjebb vándoroltak a hasamon. Végigszaladtak a szeméremdombomon, és lassan a csiklóm felé araszoltak. Összerándultam, amikor kezelésbe vette. Másik karja szorosan ölelt. Érzékelhette, mennyire szétestem. Ennek ellenére tiltakozás nélkül megadta, amire vágytam.

– Mhm. – Mindössze bágyadt nyöszörgés csúszott ki a számon. Az agyam elködösült. Nem gondoltam végre semmire. Még a bűntudat is eltörpült. Szégyelltem, amiért ennyire szükségem volt a szexre, de hamar tovaszállt a bűnös gondolat. Kizárólag a rajtam dolgozó ujjak maradtak és az édes kéj, mely percről percre egyre jobban elsodort. A combom remegett, miközben Mason megállás nélkül kényeztetett.

– Dőlj neki a falnak! – utasított mély hangon.

Zihálva tettem meg. A kezemmel támasz után kutattam. Végül a csapra fűztem az ujjaim. A számban összefutott a nyál, ahogy leereszkedett elém. Az egyik lábam izmos vállára emelte. Nedves bőre perzselően hatott rám. A combom között egyre gyűlt a nedvesség. Attól tartottam, a látványától el fogok élvezni.

Felnézett rám. Huncutság parázslott a szemében. Pajzánul elvigyorodott, majd várakozás nélkül végignyalta a testem leggyengédebb pontját. Felnyögtem. Rászorítottam a jeges kapaszkodómra. Másik tenyerem az elázott, göndör hajszálai közé csusszant. Reszketve viseltem a kínzó, gyönyörrel teli nyelvjátékát. A nevemet is elfelejtettem, miután belém csúsztatta két ujját. A fejem a csempére hanyatlott, a csípőm magától ringatózott. Mindössze a szentlélek tarthatott a fal mentén, mert az izmaim elgyengültek. Levegő után kapkodva, nyöszörögve csimpaszkodtam félig Masonre, félig a rohadt csapra. De megérte. Kibaszottul megérte.

Reszketve élveztem el. A mámor hullámokban szaladt át rajtam, mintha egy tengeren hánykolódó hajó lennék, amire iszonyatos vihar csapott le. Az érzéseim is hasonlóan viharosnak bizonyultak. Úgy éreztem, engem is felborított a heves széllökések és hullámok hada. Belezuhantam a jeges vízbe, mélyre merültem, noha a végén felbukkantam a felszínen.

A párás levegő beáradt az orromba. Nyöszörögve ernyedtem el. A világ tetején éreztem magam. A kellemes megkönnyebbülés elnehezítette a szemhéjam. Mason még párszor megsimította az érzékeny pontot, majd felegyenesedett. Zöldeskék csodáiban őrült vágy pislákolt. Kőkemény merevedése a hasamhoz nyomódott. A farka felé nyúltam, de a konok fickó eltolta a kezem.

– Ez nem rólam szól. Majd máskor. – Vett pár nagy levegőt, mialatt a tusfürdő felé nyúlt. A tenyerébe nyomta. Összedörzsölte. Csodálkozva pislogtam rá. Most komolyan nem hagyja, hogy kielégítsem? Micsoda mazochista férfi ez?

– De én...

– Bexy, alig állsz a lábadon, szerelmem. – A szívem akkorát ugrott, hogy azt hittem, kitör a bordáim közül.

– Nem hagyhatlak...

– Csend legyen! – A szájával némított el, míg a vállamra kente a habokat. – Túl fogom élni szerintem.

Az egész testem beszappanozta, amíg én döbbenten pislogtam. Nem maradt erőm ellenkezni, de tudtam, másnap reggel nem fogom annyiban hagyni a dolgot.

Beterelt a víz alá, lemosta rólam a habokat. Gyengéd érintései finom melegséget hagytak érzékeny bőrömön.

Elmélázva bámultam, ahogy ő is sebtében megmosakodott. Kidolgozott izmai minden mozdulatánál megfeszültek. Halk sóhaj szakadt fel belőlem. Talán rendbe jöhetnek a dolgok? Végre megnyugodhatok? Ez az új Mason reményt adott. Reményt, melyet már rég elhagytam valahol, miután Caleb elvesztette az érdeklődését irántam.

Villámcsapásként hasított belém a felismerés. Ez az erős, kedves, csodálatos férfi a gyerekem apja. Ráadásul szeretem. Tényleg van remény. A kezem a hasamra siklott. Mason követte a pillantásom. Majdnem elsírtam magam, mikor megcirógatta a kézfejem.

– Na, gyerünk! Bújjunk be az ágyba!

Fogalmam sincs, hogyan törölköztem meg. Azt hiszem, Mason gondoskodott rólam. A hálóba érve, még a hálóingem is rám adta. Betakargatott, aztán odavont magához. Védelmezően átkarolt, és simogatni kezdett. Megnyugtató szavakat súgott a fülembe.

A fejem a párnába fúrtam. Elmosolyodtam.

Van remény. Tényleg van remény.

○•○•○

Sziasztok! :)

Először is nagyon köszönöm a 30 csillagot az előző fejezetre! Meglepődtem rajta. :)

Másodszor pedig a sok-sok megtekintést szeretném megköszönni! :)