Lopakodva közelítettem meg a "security" feliratú ajtót.
A cipőmet is lapossarkúra cseréltem, hogy még véletlenül se adjak ki zajt. Hogy még "cselesebb" legyek, readásul valaki másét vettem fel, hogyha esetleg idő előtt kiszúrnak, akkor ne tudják rögtön, hogy én voltam az.

Már este volt. Az ügynökség nagy része haza ment, így senkivel sem futottam össze a folyosókon. Volt pár fegyverem, amit a lazább mackónadrágomba szúrtam, de szigorúan mindegyikben altató lövedék volt. Volt nálam még egy apróbb kés és egy fémkarika, amire a kulcsokat terveztem tenni, ha megszereztem őket az őröktől.

Tegnap Jiminnel, miután volt az a.. khm... túlfűtött és meglepő esemény, átbeszéltük hogy mit és hogy fogunk elvégezni. Állítása szerint azért, mert megcsókolt és segít, még nem felejtette el amit tettem/tetettem, s nem is fog egykönnyen megbocsájtani. Igazából nem nagyon érdekelt, mert tudtam, hogy nem tud ellenállni hódító cukiságomnak (meg a hatalmas szerénységemnek), így ráhagytam.

De visszatérve ahhoz, hogy lopakodva próbálok betörni egy olyan helyre, ahol egy halom őr van.
Kezdtem izgulni, hisz 7 embernek a szabadsága és esetleg az élete függött tőlem. Ha ezt elszúrom, nekem annyi lett volna velük együtt.

Mély levegőt véve lapultam a falhoz és számoltam el magamban 10-ig. Fogalmam sem volt arról, hogy jó ötlet-e meglepetés szerűen rájuk törni, de a megérzéseimre hallgattam, meg arra a HaRin-re, aki profi volt még anno. Mr. Crow megbánja, hogy egy szörnyet nevelt, s hazudott neki mindenről. Lehet nem gondolta át az öreg.

-10! -suttogtam halkan, majd ellöktem magamat a faltól és berúgva az ajtót rontottam be, már két pisztollyal a kezemben. Először, mint sejtettem, csak meglepődve kapták fejüket felém. Természetesen az őrök nem lettek megáldva olyan jó reflexekkel, mint a körülöttük dolgozó ügynökök, így mire a háromból az egyik előrántotta a fegyverét, addigra a másik kettő már félúton volt az álomvilág felé. Kellettek a kulcsok és túl sok volt belőlük, így nem altatózhattam be az utolsót.

Nagy lendülettel talpaltam a hasába és értem el, hogy megtántorodva belerepüljön a mögötte lévő forgószékébe. Ügyes mozdulattal kaptam ki a kezéből a fegyvert és szegeztem fejéhez azt, mert véleményem szerint sokkal jobban megijeszti az embereket, mint egy altatópisztoly. Az én fegyveremet pedig zsebre vágtam megint.

-Hol vannak a cellák kulcsai? -tettem rá a lábamat a székére és hajoltam úgy, hogy a kapucnim pont eltakarja az arcom.

-Már miért mondanám el? -kérdezte játszva a nagymenőt, mire mosolyogva kaptam elő a késem és lazán döftem a combjába. Direkt úgy csináltam, hogy ne érjen se csontot, se eret, de azért fájjon neki. Ennek meg is lett az eredménye, mert nem győztem befogni a száját, hogy ne bukjak le az ordításának köszönhetően.

-Azért, mert megoldom, hogy szenvedj még az utolsó perceidben is. -hajoltam az arcába és igyekeztem minél ijesztőbb fejet vágni.

-Nem fogok semmit sem mondani. -nyöszörögte, mire sóhajtva emeltem fel ismét a kezemet (melyben a kés volt) és készültem volna jobban belevágni, mire felkiáltva késztetett megállásra.
-Oké oké! Elmondom! -mondta ijedten.
-A harmadik sor negyedik kulcscsomója. -bökött fejével a kulcstartók felé.

-Alulról vagy fölülről? -kérdeztem, mire remegve mondta, hogy felülről.
-Nos ez esetben. Ha hazudtál, akkor visszajövök és álmodban foglak kinyírni. -mondtam kimérten.

-Álmomban? -kérdezte értetlenül, miközben én lassan előhúztam az altatópisztolyom. Vicces volt látni a megvilágosult arcát, mielőtt még "álomba" zuhant volna fokozatosan. Egy picit kapkodva siettem a kulcstartóhoz és kezdtem el számolni a kulcsokat. Végül leakasztottam azt, amit mondott a pasas és megfordulva igyekeztem ki az ajtón.

Csak hogy előtte még egy kisebb szívinfarktus várt. Ashley-vel néztem farkasszemet, majd belépett Dan is és Dylan is.

-Mit csinálsz Shally? -nézett rám szigorú tekintettel Ash, de nem tudtam valami jó kifogást kitalálni, ezért csak lassú mozdulatokkal nyúltam a fegyveremhez.

-Én a helyedben nem tenném. -szólalt meg Dan, miközben majd kiégette a fegyveremet annyira nézte.

-Kérlek menjetek az utamból. -szólaltam meg érzelemmentesen, hátha úgy megtudom győzni őket.

-Tudod Shall, elég hülye vagy. -jelentette ki Ashley és óvatosan Dylanre nézett, mert ő még meg sem szólalt.

-Nem érthetitek. Engedjétek, hogy kiszabadítsam őket és akkor nem lőlek le mindhármatokat. -sziszegtem szinte rájuk. Asszem ez már szokásommá vált. Mint egy kígyó, komolyan.

-Mondom hülye vagy. -ismételte meg kicsit erőteljesebben Ash és közelebb lépett hozzám.
-Hülye vagy, mert annyi év után is mindig elfelejted az alapvető dolgokat. -ment el mellettem.

-Az rossz kulcs. Másik oldalról a negyedik. -tette hozzá miután kivette azt a kezemből és elegánsan leakasztotta a jó kulcsot.

-A kamerákat meg igazán kikapcsolhatnád, ha már itt vagy. -nézett rám fejcsóválva és pár gombot nyomkodva a gépeken lett mindegyik kijelzője fekete.

-Na futás és mentsd meg a hercegeid. Yong most épp lefoglalja a főnököt meg azt a Tea gyereket. Szóval siessetek. -huppant le a forgószékre.

-Nehogy még hálálkodj! -kezdett el húzni Dylan, mikor meglátta, hogy szólásra nyitom a számat.
-Kint vár egy kisbusz. Teljesen fekete, változtatható rendszámmal. Csipkedjétek magatokat Noona. -kacsintott rám nekem meg majd leesett az állam a koreai szó miatt. Mondjuk ők is jó sokáig voltak kint Koreában.

Nem mondtam semmit tényleg.
Csak hálásan pislogtam rájuk, majd kezdetem el futni a cellák felé. Szívem heves dobogását a testem minden részében éreztem. Remegett a kezem és furcsa bizsergés járta át mindenem. Fékezve értem a srácokat fogva tartó szobákhoz, de előtte nagyon alaposan felmértem a terepet és igyekeztem mindent jól szemügyre venni, hátha valahol megbújt egy őr. Izgultam, nagyon is és ez, mint már sokszor említettem, nagyon ritkán esett meg velem, a nagy HaRinnel.

Reszketve a sok energia miatt, vettem elő a kulcsokat és indultam meg szinte azonnal Jungkook "3"-as számú ajtaja felé. Ha szerencsénk lesz, akkor a szökés már az őrségváltás alatt is sikerülni fog és nem lesz semmi bonyodalom az egész procedúra közben. Halkan nyomtam le a kilincset és léptem be az ajtón, mire JK felém kapta a fejét és kíváncsian pislogott rám, miután egyértelművé tettem a mutatóujjammal, hogy maradjon csöndben. Felmutattam neki a kulcscsomót, amit vigyorgó fejjel díjazott.

A fal felé böktem, amiből ő értette, hogy ki kell szabadítania a többieket, míg én elintézek valakivel egy apróbb dolgot... khm.
Ezután odadobtam neki a kulcsokat, amiket a szabad kezeivel el is kapott, hisz ezek szerint megoldotta, hogy elvágja a köteleit, és már mentem is a "7"-es számú ajtóhoz. Oda is halkan nyitottam be, de azt hiszem nem voltam még felkészülve Jimin tökéletes látványára.

-Oda adtam Kooknak a kulcsokat és most szabadítja a többieket. -mondtam, miközben ő felállt a székéről és felém lépkedett.

-Hoztál fegyvereket? -kérdezte suttogva, hogy senki az égvilágon meg ne halljon minket. Nem mondtam semmit, hanem egy nagyon lassú mozdulattal benyúltam a melegítőm alá és kivettem a melltartómból egy másik altatópisztolyt (nem, nem volt kényelmetlen). Lomhán követte a mozdulataimat, s mikor felé nyújtottam a fegyvert kellett neki egy pár perc mire összeszedte magát és valamennyire feltudott rám nézni.
De ahelyett, hogy elterelte volna a témát, mint ahogy azt vártam, ő mellém lépett és a fülemhez hajolt.

-Tudod.. ez nagyon dögös volt. -mondta halkan, mire az egész testemben megborzongtam. Vigyorogva hajolt el tőlem, s vette ki a kezemből a pisztolyt, hogy aztán meginduljon az ajtó felé. Miért ilyen furcsa a vereség szaga?

Megrázva a fejemet mentem ki a (már) szabad többiekhez.

-Nos! -szólaltam meg halkan azzal a tervvel, hogy ismertetem velük a helyzetet, de helyette egy halom elkerekedett szemet és pár ölelést kaptam.

-Ez meg mit keres itt? -kérdezte Suga, miközben RM-el gyanúsan méregettek engem.

-Shh! Halkabban. Sietnünk kéne. -mondtam miközben leintettem őket.
-Kiszabadítalak titeket. -mondtam, mire Suga megforgatta a szemeit.

-Aha. Hát amint láthatod megoldottuk nélküled is. -mondta undokan, amit nem bírtam ki egy horkantás nélkül.

-Mert Kookhoz csak úgy odamásztak azok a kulcsok, mi? -néztem rá hitetlenkedve, majd kerültem ki és indultam el arra amerre a leghamarabb eljuthattam a kocsiig.

-Taehyung árult el minket, nem ő. -mondta Kook.

-Igen. És ha még egyszer így beszélsz vele, nem érdekel, hogy téged régebb óta ismerlek. Megfogom a golyóidat és biliárdozni fogok velük, ha ez többször előfordul. -mondta Chim agresszívan, mire ajakbeharapva próbáltam nem felnevetni és inkább eloldalogni onnan.

Jimin az alfahím megint tarolt, miközben mindenkit lealáz.


🇰🇷🇰🇷🇰🇷

Ayo!
Hamarabb hoztam mint szoktam, ✌✌ de később mint akartam :(
Örülök, hogy tetszett nektek az előző rész és köszönök minden kommentet és vote-ot.😘👐💞💞
(remélem mindenki értette, hogy mi történt😂)
Nagyon szeretem olvasgatni a pillanatnyi reakciótokat és ez mindig feldobja a napom ❤
Most csak 300-al írtam többet mint szokásom, de remélem azért tetszett ez a rész is. ❤❤💞💞

U.i.: Szerintetek a fenti képen a fotós most NamJint, JiKook-ot, Yoonmin-t vagy Sope-ot shippeli? Confused vagyok gyerekek! 😂😂

xXSunnyXx