A következő három napom abból állt, hogy törtem a fejemet.

A random felsírásaim lassan abbamaradtak és Jungkook sem volt már mindig a nyakamon, azt ellenőrizve, hogy mennyire vannak öngyilkoshajlamaim. Természetesen a kedvem nem lett jobb.

Viszont az rendesen lekötött, hogy folyamatosan gondolkoztam az "árulóm" kilétén. Nem tudtam, egyszerűen valahogy leblokkolt az agyam és nem tudtam ésszerű ellen- és mellette-érveket felállítani minden egyes ott dolgozó személyhez. Mivel egy hatalmas maffiáról volt szó, ezért a "nem gondolnék rá" emberek száma, hamar nőtt, hisz kevés alkalmazottal kerültem bármilyen kapcsolatba is, s ily módon sok emberből nem néztem volna ki.

Mindig csak eddig jutottam a gondolatmenettel, de arra már nem volt energiám, hogy mindenkit megvizsgáljak. Rendszerint vagy bealudtam közben, vagy Kook kopogott be az ajtómon, hogy elvigyen egy kisebb bandaháborúba és azzal szemmel is tartson és le is kössön.

Mivel Namjoon Jimin "helyettese", ezért tőle kért engedélyt, hogy vihessen engem is magával. Aranyos volt tőle ez a gesztus. Hálás voltam, hogy fiatalabb létére ennyit gondoskodott rólam, hisz nincs mit szépíteni, őt is jól átvertem.

Na és mi lett Jiminnel?

Nem sokat tudtam róla. Próbáltam egyszer kétszer bocsánatot kérni és elmesélni a dolgok miértjét, de soha sem nyitott ajtót, így abbahagytam a szánalmas próbálkozásaimat. Később kiderült, hogy lehet nem is tartózkodott a szobájában, mert valahova elment.

Önző lényem azt kívánta, hogy legyen egy kocsmában és mint a romantikus filmekben igya le magát a sárgaföldig, hogy aztán rájöjjön még mindig szeret és törje rám az ajtót este, hogy megszeretgessen.
Ez.. nem történt meg, bármennyire is meglepő és röhejes, hogy még el is vártam.

A további szánalmas mondataim elkerülése érdekében, el szeretném árulni azt a picike pozitívumot, ami történt velem ezek alatt a depis napok alatt.

Jóban lettem a többiekkel.

Nem mutatták jelét, hogy tudják mi történt, de mindenesetre látták lehangoltságomat és meglepő módon igyekeztek segíteni is. RM sokat foglalt le munkákkal, ami bármennyire is hangzik furán, segített. Jin mindig sütött nekem valami finomat (mert igen, még mindig tudott szakácsoskodni) és így tovább.
Még Suga is próbált egyszer beszélgetést kezdeményezni velem, bár az a gyanúm, hogy Jungkook parancsolt rá.

Hálás voltam nekik, amiért nem hagytak összeomlani, de úgy éreztem, ez nagyon nem jár nekem...

---------------

-Jó voltál ma is. -mosolygott rám nyuszifogaival Kook, amint épp hazafele mentünk az egyik összecsapásból, ahol levertem vagy húsz ellenfelet.

-Köszi. -mosolyogtam rá halványan, majd néztem rá a kezeimre, amik véresek voltak és még a bütykeimnél is felszakad a bőr.

-Nyugi! Ha hazaértünk Jin elintézi neked. -mondta bátorítóan.
-Addig próbálj meg nem elvérezni. -dugta ki játékosan a nyelvét, engem provokálva.

-Yah! Nem vagyok én Barbie baba, hogy egy kis vértől megrettenjek. Csak nem néz ki szépen és azt elemeztem, hogy vajon milyen lesz, ha begyógyul. -pillantottam ismét a kezeimre, miután jól vállon boxoltam (nem volt jó ötlet, mivel nekem még mindig sebesek voltak a kezeim neki meg a vállát látta el rendesen az egyik izomagy).

Az a hely ahol besegítettünk, alig volt két kilóméterre a maffia épületétől, s ezért inkább sétálva tettük meg az utat visszafele.

-Elfáradtál? -kérdezte rám pillantva.

Tudta, hogy nagyon sok a feszültség bennem.
Eddig egyik "bevetés" után sem voltam fáradt, mert azt a sok negatívérzelmet használtam fel a harcoknál és így nem lettem utána nagyon kipurcanva valami csoda folytán.
Azt várta, hogy mikor mondok "igen"-t s akkor már tudta volna, hogy sikerült jobban feldolgoznom a Jimines ügyet és nem emésztettem tovább magam.

Szomorúan ráztam meg a fejem nemlegesen, hisz ez őt mindig kicsit csalódottá tette.

-De most aránylag jobb a kedvem. -küldtem felé egy kicsit hamiskás mosolyt.

-Aha... HaRin. Ezalatt az idő alatt már sikerült annzira kiismermelek, mint a tenyeremet. -nézett rám olyan "chh" fejjel.
-Még a legkisebb mozdulatodról is tudom, ha épp hazudsz. És te megint hazudtál. -bökte meg a pofimat, de én reflexszerűen rácsaptam a kezére.

-Yah! -kiáltottam ismét rá.
-Már pedig akkor rosszul ismersz! Ez nagyon is igazi volt és csak véletlen sikerült picit nem arra. Jungkook! Ne legyél tiszteletlen. -vágtam rá a fejére egyet, miközben bedobtam az aduászom. Utálta ha tiszteletet kértem tőle.

-Nem vagyok! -nézett rám felháborodva.
-Ez még kicsit sem... aish! Miért kell ilyennek lenned? -kérdezte hitetlenkedve, mire felkuncogtam.

-Csak. -mosolyogtam rá őszintén. Pont be léptünk a maffia területére.
"Biztonság" ha lehet azt mondani egy olyan helyen.

-Végre. Sok napomba tellett. De én, Jeon Jungkook egy igazi mosolyt csaltam Park HaRin arcára. -húzta ki magát büszkén, amire csak csóváltam a fejemet somolyogva.

-Jungkook? -fordultam felé.

-Ha megint megköszönöd, hogy itt vagyok neked, akkor én komolyan mondom kiak... -mondta felem fordulva, de ekkor abbahagyta a beszédet.
Kicsit nagyobb szemekkel nézett le rám, eltátott szájjal, míg egy halk lövés hangja visszhangzott az épületek között.

-Kook?! -kérdeztem lassan kétségbeesve.

-Eh... Rin.. -nyögte ki nagy nehezen, majd esett össze ellőttem.

Hirtelen nem tudtam mit csinálni. Az összes izmom begörcsölt és nem tudtam megmozdulni. Hatalmasra nyílt szemekkel néztem az épületek irányába, de ami ott fogadott, arra nem számítottam kicsit sem.
Vagy húsz MI7 feliratos, fegyveres férfi jött felénk, altatólövedékes fegyverekkel a kezeikben.

Hogy a francba kerültek ide?

Nem guggolhattam le a már "alvó" fiú mellé, hisz az túl egyértelmű lett volna, így a közben előguruló kocsikhoz mentem, hátha megtalálom azt a valakit, aki mind ezt irányítja. Hamar meg is lett, readásul Mr. Crow személyében.

-Uram! A két hét még nem telt le! -álltam elé idegesen és hirtelen az sem érdekelt, hogy ki is ő.

-Á kisasszony. -nézett rám mosolyogva.
-Igen, nem telt még le. De nem is volt szükséges. Azt hittem gyorsabban végez... mint egy profi. -mondta egy kicsi nemtetszéssel a hangjában.

-Hogy érti, hogy nem volt szükséges? -kérdeztem idegesen.

-Már megkaptuk egy másik ügynökünktől a kellő információkat. -mondta kiegyensúlyozottan.

-Mi az hogy másik ügynök? -kérdeztem és legszívesebben agyonvágtam volna a japánt, hogy még nyomozni is képes volt.

-Több tiszteletet! -rivalt rám hangosabban.

Oké, már tudom miért utálja Kook.

Sorban hozták ki a fiúkat. Volt akit bealtatóztak, mint Kookot és volt akit nem, max csak megbilincselték. Ilyen volt Jimin is. Lehajtott, dühös fejjel ment arra amerre diktálták, de egyszer csak felnézett és szinte majd megölt a tekintetével.

Azt hitte én voltam. Pedig nagyon nem.. Helló rég látott sírós érzés.

-Áh! Itt is jön. -vigyorodott el a főnök és nézett egy pontra, mire én is arra fordultam.

Megláttam Takumi-t, aki akár egy hős sétált ki két ház közül. Mikor észre vett, csak elvigyorodott és biccentve egyet sétált tovább. Már majdnem utána mentem, mikor egy kisebb csoportot véltem jönni utána.
Sok sok MI7 egyenruhás pasas, akik közre zártak egy embert. Azt hittem ott helyben szakad le az állam és esnek ki a szemeim, annyira meglepődtem, mikor Taehyungot láttam köztük sétálni.

Nem tudta nem elkerülni a figyelmem, hogy nem volt rajta bilincs és nem is volt belőve olyan altatós bigyusszal. A többiek ostromolták őt kérdéseikkel és valósággal úgy festett, mint egy visszatért sztár.
Felnézett egy pillanatra, majd ajkai gunyoros mosolyra görbültek. Laza léptekkel sétált oda hozzánk, majd megállt közvetlen előttünk.

-Íme Kim Taehyung a legrégebb óta beépített ügynökünk. -mutatta be az "ismeretlent" Mr. Crow.

🇰🇷🇰🇷🇰🇷🇰🇷🇰🇷🇰🇷
Jó estét  az olvasóimnak❤❤

Bár majd leragadnak a szemeim, azért kiraktam ezt a kis részt.

Nagyon érdekel a véleményetek róla😍
Mit szóltatok a twisthez amit beleraktam?
Elég Sunny-sra sikerült a maga.... Kicsit összecsapott módjàn?
Vagyis sikerült jól felkavarnom mindent?😁😁😁

Remélem tetszett❤❤❤
Jó éjszakát❤❤❤❤

xXSunnyXx

U.i.:KÖSZÖNÖM A 10K-t💞💞💞💞💞Nagyszerūek vagytok😍😍😍😍😘😘😘