-Csókolj meg...

-Hogy mi? -kérdeztem meglepődve és ütésre készen állva, ha esetleg akaratom ellenére szándékozott volna valamit tenni.
-Jungkook! Magyarázatot. -néztem mélyen a szemeibe és nem feltűnően próbáltam meg feleleveníteni a pupilláinak eredeti nagyságát, hogy megállapítsam, nem szívott-e megint. Lesütötte a szemeit egy pillanatra, majd nagyot sóhajtva túrt a hajába.

-Oké... erm... -szökött enyhe pír az arcára.

-Most mondanám, hogy ez nem az aminek látszik. -pillant rám, de már el is kapja a tekintetét.

-De nem hinnéd el, így csak folytatom. -dörzsölgette a felkarját.

-Van egy lány.... -kezdett bele a "mesélésbe", mire nekem azonnal arcomra szökött egy hatalmas mosoly.

-Jisoo? -kérdeztem vigyorogva, ami miatt kikerekedtek a szemei. Bezony ám JK!

Tudom ám a titkod.

-Oh... -eresztett ki egy kis levegőt a száján.
-Tehát hallottad... -kezd el lassan vörösödni és immáron nyoma sem volt annak a magabiztos, bátor Jungkooknak, ki arra kért, hogy csókoljam meg. Gondolom a kórházas emlékek még benne is intenzíven élnek.
-Végül is ezzel megkönnyíted a dolgom, mert nem kell elmondanom még egyszer. -vakarta meg a tarkóját.
-De ez akkor is cink. -harapott ajkaira, mire megforgattam a szemeim.

-Kook! Mondjad már. -mondtam enyhén izgatottan és ültem fel törökülésbe. Ha van valami jó indoka, én elfelejtem neki a kis incidenst. Ha már nem mondta el Chimnek a titkom, ennyit megérdemel.

-Oké oké! Szóval... én... nos..  találkozni fogok vele. -nyögte ki nagy nehezen, de akkor már a füle is pirosan villogott, mint egy jelzőtábla.
-És... szóval... még nem csókolóztam soha. -mondta ki végre makogva, engem meg annyira lesokkolt, hogy az állam is a paplant súrolta.

-Te.. te még soha..? -mutogattam rá tátogva, mint egy hal, de ő csak félénken bólintott.

-Nagy korú vagyok már és még sincs tapasztalatom. Már van annyira jó a kapcsolatunk, hogy akár a csók is elcsattanjon, de... félek, hogy elrontom. -biggyesztette le az ajkait, mire felnevettem.

-Szóval úgy gondoltad, majd megkérsz én meg gyakorlok veled, úgy hogy a főnököd a pasim. -vonom fel az egyik szemöldököm, mire ő bólint.

Fölösleges lett volna köntörfalazni. Egyértelműen tudta mindenki a kapcsolatomat Jiminnel, s ez már akkor eldőlt mikor Hope látott minket... a "szúnyogcsípés kiszívásakor". Ahogy elnéztem nem is nagyon lepődött meg rajta Kookie sem.

-De ezt akkor sem értem. -néztem fel a plafonra.
-A maffiának dolgozol. Azt hittem minden második nap valami pénzleső kis szajhával fetrengtek, mivel megtehetitek és mert azok buknak a rosszfiúkra. Hogy hogy soha.. -még mindig ugyan annál a témánál voltam leragadva.

-Mármint ne értsd félre, de rohadt jó pasi vagy. Csodálkoznék ha nem vetődött volna rád még egyetlen egy lány sem a maffián belül. -pislogtam rá valami folytatást várva.

-Én... HaRin én félős vagyok. -pislogott rám zavartan.

-Azt látom. Viszont hanyagolva a „nukucsókos” témát, szerintem cuki, hogy ennyire félsz az első csókodtól. Bár ez felesleges, hisz tudni fogod mit kell tenned. -mosolyogtam rá bátorítóan.

-Ez-ezt honnan tudod ilyen biztosra? -kérdezte kicsit reménykedve, mire előrébb dőltem és kettőnk közé emelve a mutatóujjamat ráztam meg azt fenyegetően.

-Ne is próbálj meg átverni Jungkook! Láttam ám a mostanába egyre jobban gyűlő romantikus film kupacot a szobád sarkában. -néztem rá szúrós szemekkel.
-Ha máshogy nem is, de szerintem már néztél annyi csókos jelenetet, hogy tudd mit kell csinálnod. -vigyorogtam rá fölényesen, hisz szó mi szó élveztem, ahogy a lábujjáig vörösödik a kis nyuszi.

-De-de. De én gyakorlatban szeretném. -mondta egy kicsit hangosabban, s ezért olyan volt mint aki hisztizik.

-Oké. Ha Jimin beleegyezik én elvállalom. -mosolyogtam rá, mint egy tejbetök, de ő csak tátott szájjal figyelt. Végül olyan fejet vágott, mint aki mérlegeli még a mártírhalál eshetőségét is és hatalmas meglepetésemre pár perc múlva bólintott egyet.

-De elkísérsz, ugye? -pislogott rám nagyokat, mire kérdőn néztem rá.

-Ugyan minek? -kérdeztem, de ő csak megvonta a vállát.

-Mert ha te ott vagy Jimin Hyung nem fog kibelezni azonnal. -mondta és akárhányszor futottam át az elméletét, végül mindig logikusnak találtam. Hisz azt is kinéztem volna a Főnökből, hogy géppisztollyal csinál belőle sajtreszelőt, amint meghallja a nem épp hétköznapi kérését a kicsinek.

-Oké megyek veled. De csak, hogy lássam a reakcióját. -tettem hozzá nyomatékosítva, s ő bólintott egyet, miszerint megértette. Sietős lehetett neki, mivel olyan gyorsan ugrott fel az ágyról, hogy azt hittem hátra is esik a lendülettel, de ő csak sürgetően nézett rám, ezért kuncogva ugyan, de én is feltápászkodtam.
Minél közelebb voltunk az edzőteremhez, mely Jimin lehetséges tartózkodásihelye volt annál jobban lassult Jungkook és én egyre jobban szórakoztam a szituáción.

-Ha így folytatod holnap sem érünk oda. -mondtam nevetve és toltam rajta egyet a fenekénél fogva. Mivel ugye nem épp kényelmes, ha letapizzák az alsóbb részeidet, ezért kicsit sem lepődtem meg azon, hogy megugrott egy parányit és előre sietett.

-Ez az! Büszke vagyok rád. -boxoltam a levegőbe és vágtam olyan arcot, mint aki most nyerte meg a téli olimpiát.

-Most már csak ki kell nyitnod az ajtót. -mosolyogtam rá bátorítóan, hisz bár hátsószándék motivált, azért nem akartam, hogy a kicsi összeessen az izgulása közepette. Végül csak elértünk azt az ajtót, ahol igazából Jiminnel kezdődött a történetünk, de nem engedtem a nosztalgia csábításának, ezért figyelmemet a jelenre, azaz a már nyitott ajtóknál edző Chimre összpontosítottam.

Eszméletlen látványt nyújtott, ahogy boxolt, s minden egyes ütésénél a karjain lévő izmok befeszültek. Ha nem lett volna ott Kook, lehetséges, hogy nekifutásból tepertem volna le, de így csak eszelősen vigyorogva néztem, ahogy az izzadságcseppektől csillogó teste, be-befeszül.

-Üdv néked Marslakó! -rikkantottam el magam gyerekesen, mikor már egy jó ideje nem vett észre minket. Kookie-nak meg esze ágában sem volt megmozdulni, így nekem kellett cselekednem természetesen.

-Mi szél hozott földilények? -húzta ki fél füléből a maradék fülhallgatót, majd magához vett egy flakonnyi vizet és kezdte el lecsavarni a kupakját, míg felén közeledett.

-Kook szeretne kérdezni tőled valamit! -löktem egy aprót az említetten, aki erre, majdnem orra is bukott. Gondolom váratlanul érte.

-Mondjad. -riszálta elegánsan a sráchoz a hátsóját ChimChim, majd kortyolt bele az italba.

-Én... -kezdte már is makogással Kook, mire összevontam a szemöldököm, majd szemforgatva toltam arrébb.

-Bocsi, de szerintem így sem végzünk soha. -intéztem szavaimat a megszeppent kisnyuszihoz, majd a szőkéhez fordultam egy nagyobb lendülettel.
-Ez a kölyök még soha sem csókolózott és... -kezdtem el kerekperec mondani a tényeket, de Kook odaugrott mellém és nagy hévvel ellökött Jimin elől.

-Neh! Mármint... -kiáltott fel, majd jött szinte azonnal zavarba és kezdte el vakargatni a tarkóját.

-I-igaz, hogy nem csókolóztam, de tudod, lesz egy randim és én megkértem a Noonát, hogy gyorsan mutassa meg milyen ha valaki megcsókol. É...és... khm... de ő azt mondta, hogy csak akkor ha te is beleegyezel, s mi most ezért vagyunk itt. Hyung... nekem nagyon fontos lenne ez. Szóvaaal...megcsókolhatom? -pislogott nagyokat a fiatalabb és igyekezett minden létező cukinézést/kiskutya tekintetet bevetni, hogy azzal is megpuhítsa a Főnököt.

Lassan eshetett le Jiminnek a kérdés, ugyanis az arca fokozatosan lett komor és szerintem még a szemei is tikkelni kezdtek egy idő után.

Már készültem lerángatni Kookie-ról, ha esetleg ugrott volna, amikor is....

🇰🇷🇰🇷🇰🇷🇰🇷
Na hali!❤
Ki vagyok purrrrrcanva, de remélem tetszik a rész.😉
Lazábbra igyekeztem alkotni és szerintem viszonlyag viccesebb is.😂
Mindenesetre, mint említettem nagyon álmos vagyok, így sok lehet benne a hiba. Ha láttok helyesírásit is akkor kérlek szóljatok❤❤❤
Jó hétvégét❤❤❤

❤❤❤❤ xXSunnyXx ❤❤❤❤