Kifújva egy adag levegőt, álltam meg az ajtó előtt. Kicsit izgultam, de az is lehet, hogy csak az előtte lévő adrenalin löket miatt vert oly eszeveszettül a szívem és reszketett minden egyes végtagom. Mielőtt beléptem volna az ajtón, felvettem egy ijedt álcát és végül benyitottam.

Szemeimet majd megvakította az a sok fény mely hirtelen a retinámba áramlott a rengeteg lámpának köszönhetően. Mikor már nem kellett százszor pislognom ahhoz, hogy normálisan lássak, megláttam egy öltönyös fickót, aki nagyban pakolt el egy stócnyi papírlapot egy aktatáskába. Érkezésemre felkapta a fejét, s nemsokára az ijedsége helyét átváltotta a kíváncsiság.

Megborzongtam mikor undorítóan végig mért, s egy percre sem takarta el a gondolatait előlem. Gyorsan megráztam a fejemet, majd emlékeztetve magamat az eredeti célomra tipegtem oda hozzá ijedten, s úgy tekerve a csípőmet mint egy rossz ku.... kutya. Igen, kutya.

-Mi történik? Mindenki csak fut és nem mond nekem semmit. -mondtam extravékony hangon, mely kicsit hasonlított egy egéréhez, akinek ráléptek a farkára. Látszólag még ez sem zavarta, mert egy pillanatra elfelejtve dolgát nyalta meg ajkait és nézett végig csupasz combomon.

-Jesszus Rin! Azt hittem egy pillanatra, hogy besípolt a fülem. -mondta fájdalmasan Jungkook, mire majdnem felnevettem, viszont gyorsan emlékeztettem magamat ismét, hogy nem tehetem és tettem egy lépést az áldozat felé, akinek még mindig ott volt a pisztolya a balkezében. El kell érnem, hogy letegye.

-Csak megtámadtak minket és mindenki a behatolókat igyekszik kiiktatni. De itt már biztonságban vagy cica. -mondta "csábos hangon" az amúgy fiatal férfi, mire egy dühös szusszantást hallottam a fejemben és vagy száz "nyugi Jimin" suttogást.

-De én úgy félek. -mondtam nagyokat pislogva, pont úgy mint ahogy azt a cicababák szokták.

-Csak gyorsan bepakolom ezeket a papírokat, s aztán biztonságban kijuttatlak. Majd, ha akarod, utána csinálhatunk egyet... s mást. -futtatta rajtam végig ismét, éhes tekintetét, majd kezdte rakosgatni a maradék dokumentumot.

-Esküszöm, hogy megölöm. -mormogta egy hang a mikrofonba, mire muszáj volt elmosolyodnom és bepánikolnom is egyben. Ha nem végzek hamarabb, szinte biztos hogy Jimin berontana és akkor valamelyikünk gazdagodott volna egy golyóval a férfi jóvoltából.

-Kérlek ölelj át, annyira félek. Reszket bensőm, mint a nyárfalevél és csak a te ['szőrös'] karjaid nyújtanának nekem menedéket. -néztem rá eljátszva a hattyúk halálát, mire egy sunyi mosollyal az arcán sétált hozzám és ölelte át a derekamat.

-Mindjárt végzünk. -mondta végig simítva az oldalamon, de én egy mozdulattal kaptam ki a másik kezéből a pisztoly és hátra csavarva azt rúgtam oldalba. Hangos kiáltással esett a földre, de látszódott, hogy kemény fából faragták és egy pár pillanat múlva újból talpon lesz, ugyhogy behúztam neki még egyet, hátha azzal kicsit lelassíthatom a folyamatot.

-Jöhettek. -mondtam a fülemre helyezve a mutatóujjam, de a férfi már tápászkodott is fel. Dühösen nézett rajtam végig.

Mikor már szinte majdnem nekem ugrott, nyílt az ajtó... vagyis kivágódott és bejött a csapatom, élen a kissé mérgesnek tűnő Jiminnel.

-Épp a papírokat pako.... -léptem közelebb az irányomba csörtető fiúhoz, de nem tudtam végig mondani, ugyan is nem én voltam az a pont, akit célba vett. Hatalmas meglepetésemre az öltönyöshöz ment és mikor elé ért behúzott neki egy akkorát, hogy azt hittem lerepül a feje.

[Tudjátok szerintem, hogy melyik mozdulat a lényeg😂]

-Hogy mersz hozzányúlni? -sziszegte felemelve a már vérzőfejűt a gallérjánál fogva és tartotta dühösen.

Még a hangos reccsenés mellett is (melyet feltehetőleg a pasas orra adott ki) eszméletlen szexinek találtam a dolgot. Ahogy befeszült az izma a jobbkarján, ahogy megfeszült az álkapcsa és ahogy olyan gyilkos tekintettel nézte azt a személyt ki hozzám ért..  Egyszerűen muszáj volt enyhén beharapnom az ajkaimat.

-Menjünk. -lépett közelebb a főnökéhez Jin, kezében egy hatalmas lőfegyverrel. Chim csak szusszantott egyet és elbiccentve a fejét húzott be még egyszer áldozatának, hogy azt eszméletlenül ki tudjuk vinni az épületből. Vigyorogva néztem az ideges szőkémet, aki igyekezve saját magát lenyugtatni, indult ki az ajtón. Követve őt, szegődtem mellé és míg végig trappoltunk a folyosókon, addig csak mosolyogni tudtam.

Még soha sem láttam olyan erővel ütni őt, s valamilyen fura módon nagyon tetszett ez az énje is.

Talán nem hiába mondják, hogy a rosszfiú mindig jobban tetszik, minden nőnek.

Lassan lejjebb engedve kezeimet tettem közénk a ballomat és óvatosan próbáltam meg találni a kezét. Egy kicsit az enyémeknek ütődtek ujjai, s míg ő épp azzal volt elfoglalva, hogy a késztetés ellenére se kulcsolja őket össze, addig én megtettem helyette. Sóhajtva engedett fel kicsit a feszült testtartása, majd lopva küldött nekem egy hálás pillantást. Ez mind szép és jó volt, csak nem volt meg a kellő romantikus hatás a folyosón szétterült hullák vagy jajgató emberek miatt.

Mondjuk kinek kell romantika, ha ilyen eszméletlen pasi van mellette?

Szép lassan kiértünk a labirintusból, s utunk egyenesen a furgonhoz vezetett, melyben szállítottak minket a bevetésekre, (ha lehet ezeket annak nevezni egy maffiánál.) Meglepetésünkre nem csak a fiúk és az ájúlt tulajdonos állt ott, hanem egy másik, hátrakötött kezű ismeretlen is.

-Ez meg ki? -állt meg mellettük Jimin, mire azok azonnal felékapták a fejüket.

-Hajlandó köpni nekünk, ha utána elengedjük, így nem iktattuk ki. -mondta Monie, komoly hangnemben.

-Szerencsére HaRin nem nyírta ki őt is. -szólalt meg Suga is, ki időközben kidugta fejét az autóból.
Szégyellve magamat néztem inkább a cipőmet, majd mikor eszembe jutott, hogy igazából kinek is volt a hibája, dühösen néztem rá.

Bármennyire is nézett ki lehengerlően, azzal a fejpánttal a fején, kicsi sem tudott változtatni a történteken és nem tudta enyhíteni a dühöm iránta. Nem törődve a többiekkel, kerültem ki a kisebb csoportosulást és nagy erővel löktem neki az autó oldalának.

-Ba***us HaRin! Behorpasztod a kocsit! -kiáltott nekem Suga, de nem tudtam rá figyelni. A torkánál tartva a fiút néztem szinte villámokat szórva, sötét szemeibe, de meglepő módon, a kezeim eltávolítani akarásán, meg sem mozdult.

-Miért nem fogod fel, hogyha azt mondom neked, hogy nem alkalmas valami? Miattad most egy halom ember halott és ki tudja, hogy volt-e családjuk. -sziszegtem az arcába, de ő továbbra is kifejezéstelen maradt.
-Miattad megöltem őket! -kiáltottam az arcába, mire nyöszörögve igyekezett jobban lefejteni, az egyre erősödõ szorításomat nyakáról.

-Rin! Engedd el! -hallottam tompán a körülöttünk lévő zajokat, de nem tudtam másra összpontosítani.

-Méhg..... -szólalt meg fuldokló hangon, mire több figyelmet fordítottam rá.. vagyis arra amit mondani készült.
-..méhg így ish... eszhmélethlen dögös vagyh... -motyogta el a végét, de már szinte lilulni készült a feje.

Kérdőn nézve rá, csak pislogva próbáltam érzékelni a hallottakat, majd egy ingerült sóhaj után elengedtem, de ő akkor is a földre zuhanva köhögött tovább. Páran oda siettek hozzá, páran hozzám akartak jönni (megkérdezni gondolom, hogy miért csináltam) valakik meg inkább csak a helyükről figyelték az egészet.

Ami viszont szemet szúrt a "tömegben" az a megkötözött fogoly volt. Nem elég, hogy egy félmosollyal az arcán nézett rám, hanem még valami furcsát is felvéltem fedezni a szemeibe.

Mire készülsz Te? Te kicsit ismerős idegen.

Ayo Ladies!
.....eh... Nem tudom mit mondhatnék... 😢
Egy hónapon keresztül igyekeztem megírni ezt a részt😡, s végre sikerült.😳
Mindenkinek ismételten nagyon nagy bocsánat, amiért nem posztoltam.😖 Mostmár tudom, hogy kb hogy fog végzõdni ez a könyvem, így talán gyakrabban lesznek részek. 😓😓♡♥

Btw, ki mit szól a 'Mic Drop' remixhez?😍
Szerintem a giffekbõl látszik, hogy én teljesen oda vagyok érte😂
Egyszerūen amit összehoztak az csodálatos és a stílusuk is .. WOOOW😶😮
Még az öcsémnek is tetszett😂😂😂

Remélem tetszett ez a rész, s még emlékeztek valamennyire a történetre💗❤

xXSunnyXx