Idegesen húzogattam lejjebb a falatnyi bőrszoknyámat míg másik kezemmel a karomat dörzsöltem, mert meglehetősen hűvös volt.

Nem értettem miért mindig a nőkre hárul a nehezebb feladat és hogy az esetek nagyobb részében miért kellett utcanőt játszanunk. Megalázó volt és a tudat, hogy feltehetőleg az összes férfi a csapatomban a hátsómat bámulja a kamerán keresztül hányingert keltett bennem.

-Oké Rin. Ha a következőnél jobbra fordulsz akkor a harmadik üzletbe kell belépned. -mondta komoly hangon J-Hope, mire bólintottam egyet. Bár úgy se láthatták ha a fenekem bámulják mely a szélnek köszönhetően ki-ki villant a szoknyám alól.

-Oké. -feleltem szűkszavúan, majd  befordultam, ahol kellett.

Elhagyatott volt a környék. A falak tele voltak graffitizve és néhány emeletesház úgy nézett ki mint ami épp készül összedőlni. Mindezek ellenére viszont voltak az utcán. Az ember ilyenkor elvárná, hogy teljesen kihalt legyen az egész, de ezek szerint egy maffiának a környékén is vannak akik ki mernek merészkedni az aszfaltra. Tekintetem felvezettem az egyik ház tetején lévő fénylő pontra, melyben egy mesterlövészt véltem felfedezni. Nem tőlünk volt mivel, akit kirendeltünk mint mesterlövészt az az egyik szobának az ablakából célzott.

-A tetőn van egy mesterlövész. -mondtam hallkan, ügyelve arra, hogy a szám ne mozogjon.

-Aha... -válaszolt elmélázva Chim a mikrofonba, mire idegesen sóhajtottam fel.

-Srácok. Én épp az életemet kockáztatom, szóval legyetek szívesek nem a hátsómat bámulni, hanem azt hogy kicsoda ellenséges és kicsoda civil. -mondtam, mire nem jött semmi válasz. Ezek szerint talált.
-Te is fiam, Suga? -nyafogtam drámaian, majd szorítottam össze a szememet, de inkább megütögetve egy kicsit a fejem koncentráltam tovább a munkámra.

-Nem tehetek róla, hogy csipkét vettél fel és hogy fúj a szél. Én is pasiból vagyok ba***meg! -szólalt meg idegesen, mire csak sóhajtva ráztam meg a fejem.

-Mindjárt ott vagyok.. Vigyázzatok rám. -morogtam, majd már rá is helyeztem a kopott üzlet ajtajának kilincsére a kezemet. Kicsit reszketve nyitottam be a meglehetősen régi helyiségbe és futtattam végig a szememet annak roskadozó polcain.

Mindenről mállott a festék és nem tudott úgy mozogni az ember, hogy ne lépjen bele egy pókhálóba. A pult mögött egy idős, gyanúsan méregető néni ült, ki minden bizonnyal az alvilág egyik kapujának őrzője volt.

-Jó napot. -lépkedtem oda rágcsálva az epres rágóm.

Csak csinálj úgy mint egy nagymenő Rin. Nem lesz semmi baj. Nem fog lepuffantani azzal a sörétespuskával ami a csak egy karnyújtásnyira volt tőle!

-Kávét jöttem venni, de ahogy elnézem nincs kiszerelésben. -támaszkodtam meg a pulton, de már kaptam is el onnan a kezem. Valami fura ragadós dolog volt rá kiömölve vagy kiöntve, így az én ujjaim is össze-összeragadtak tőle.

-És milyen kávéra gondolt? -kérdezte egy pillanatra elnézve rólam, s a pénztárgépet szuggerálva igyekezte megtartani a normális eladó szerepét. Mintha olyan sok látni való lett volna rajta.

-Amm... -hümmögtem fel, mert mint akinek leszívták a memóriáját nem emlékeztem arra, hogy milyen kávét.
-Hogy milyen kávét kérek? -ismételtem meg a kérdését és csak reménykedni tudtam benne, hogy a srácok vették a lapot, mert a mama már araszolgatni kezdett a puska felé.

-HaRin! Nem igaz, hogy ezt is elfelejted. -dobott el valamit Suga, mire legszívesebben felpofoztam volna. Nem hogy segítene, hanem inkább szid.

-Etiópiai fekete kávé, Rin, etiópiai fekete kávé. -mondta gyorsan RapMon, mire én is elismételtem, amit hallottam. A néni megállt a kézmozdulatában, majd visszalépkedett a pénztárgéphez és pötyögve rajta adott nekem egy papírkát, amire egy sorszámjegy volt írva.

-Balra a második ajtó. -mondta mogorván, majd eltűnt hátul. Egy ideig csak pislogtam a hűlt helyére, majd vállat vonva indultam meg arra amerre mondta. Egy ideig értetlenül álltam az ajtó előtt amire a "Csak Személyzet" felirat volt ráragasztva.
Másik ajtóra gondolt volna?

-Menj be RiRin. -mondta hallkan Chim, mire amellett hogy megborzongtam inkább benyitottam. Meglepetésemre egy hosszú lépcső vezetett le egy másik ajtóig, ami előtt két kigyúrt őr állt.

-Jaj egyem meg milyen édesek. -rötyögött fel Jungkook, gondolom Jimin megszólalása miatt, mivel aligha találta volna édesnek az előttem várakozó két hús tornyot.

-Mi baj Tae? -szólalt meg Jin, mire én megfeszültem.

-Semmi. -morogta de még így is hallottam a fülesemből. Mivel megváltozott az arckifejezésem, ezért a két őr gyanúsan kezdett méregetni, majd már kapták volna elő fegyverük, mikor mind kettőjük összeesett.
Ezért hozz magaddal mindig altatós pisztolyt. Csöndes még sem nyíródnak ki.

-Lehetne, hogy ezt kikapcsolt mikrofonnál beszéljétek le? Nem akarom hallani. -sziszegtem miközben legugolva kötöztem meg a két embert.

-Uh! -nyögött egyet mindenki aki hallhatta amit mondtam. Kérdő fejjel fordultam körbe mikor is kiszúrtam a hátsómmal pont szembe levő kamerát.

Hát..... ez...... nagyszerű....

-Nem érdekel mennyire tetszik nektek a látvány. Kapcsoljátok ki azt a rohadt mikrofont. -mondtam hangosabban, majd már be is léptem az ajtón. Folyosók jobbról balról és egy ajtó előttem. Nem tudtam merre menjek, így megérzéseimre hagyatkozva indultam meg jobbra.

-Nem HaRin. Nekem ezt el kell mondanom. -szólalt meg Taehyung, mire legszívesebben lepuffantottam volna.

-Nem hiszem el, hogy még mindig hallak titeket. Nem Taehyung. Nem mondasz el nekem semmit, főleg nem most. -mondtam idegesen, majd lőttem bokán a velem szembejövő férfit.

-Gyerünk srácok. Kezdődik. -hallottam meg Jin hangját és azt, hogy mindannyian kirohannak a furgonból.

-De Rin. Nekem el kell mondanom. Én nem úgy gondoltam amit... -mondta míg én jobbosokat küldtem be a lábon lőtt egyénnek az arcába.

-Nem érdekel. -mondtam dühösen és egy utolsó ütés után már el is terült a fegyveres. Kezdett nagyon felmenni bennem a pumpa, amiért nem ért a szép szóból a kölyök.

-De én akkor is elmondom. Lehet, hogy te nagyon jó barátként gondoltál rám szakítás után, de nem mutattad ki. -mondta, mire nekem elborult az agyam és ennek a levét a velem szembejövő egyének fogják meginni.

-Hogy nem mutattam ki!? -sipítottam és vettem elő a többi fegyvereimet.
-Ki volt ott neked mikor szakítottál Jessicával? Ki kapart össze a kocsmákból mikor kicsivel többet ittál? Ki? Hm? -lőttem az embereket akár a vadász a vadakat, s csak úgy hullottak, mint a legyek.

-Rin! Nyugodj le! Elhiszem hogy ideges vagy, de a feladat az az volt hogy bejussunk és elvigyük a papírokat, nem kiiktatni az egész szektort. -szólalt meg J-Hope, de mint aki meg sem hallotta lőttem tovább.

-Jesszus! Annak keresztül lőtte a fejét. -mondta szörnyülködve Jin, de nekem a beszélgetésről elvonta a figyelmemet a pisztolyok kattogó hangja.
Nagyszerű még ki is fogytam.

-Ki volt aki ápolt mikor beteg voltál? Ki ment át téged szórakoztatni, mikor unatkoztál. Mond el nekem Taehyung. Ki a franc gondoskodott rólad annyit!!! -kiabáltam miközben megragadva egy felém késsel közelítő egyén karját, csavartam ki azt majd húztam be az állába és egy reccsenéssel már el is törtem a nyakát.
Csak arra kellett volna választ adni, hogy miért nincs az ittlévõknél fegyver.

-Elmentél... -suttogta, de még a sok jajgatás, lövés, ütés és a fülemben dobogó vér ellenére is hallottam.

-Mert különben megöltek volna. -mondtam, de ekkor egy puska agya szállt az arcomba. Lehet nem kellett volna elhamarkodottan beszélnem..

Meglepetten zuhantam a földre, majd néztem a felettem tornyosuló szakállas férfit, aki ordítva rohan felém és rám ugorva kezdi el a hasamat ostromolni ökleivel, ami belőlem fájdalmas nyögéseket csalt ki. Már nem figyelek a többiek hangjára meg a kétségbeesett "Jól vagy?" "Mit történt?" kérdéseikre.

Fejemet ellepte az életben maradás és a düh lángja, s gyilkos tekintetet küldve támadóm felé rúgtam ágyékon, majd gondoskodtam róla kerek egy percig, hogy ne lehessen soha többet gyereke. Többen jöttek, de én minddel, egytől-egyig elbántam.
Valaki egy törött karral hevert a földön eszméletlenül, volt aki már járni sem fog tudni soha és volt aki már élni sem fog.

Már épp megláttam a cél ajtót, mikor két kéz megragadott hátulról és szorosan tartva igyekezett kicsit távolabb lenni tőlem. Eszeveszetten rúgkapáltam, rángattam a karjaimat, de pont úgy tartott, hogy nem értem el vele semmit.

-RiRin, nyugodj meg. -mondta az illető halkan, majd a következő pillanatban magához rántott, s én zihálva fagytam le az ismerők karok közt. Az a valaki miután látta, hogy lenyugodtam valamennyire, lazított szorításán és én meg megfordultam, hogy szembe találjam magamat Jimin aggódó még is nyugodt tekintetével.

-Lenyugodtál? -kérdezte egy dögös félmosollyal, mire nekem is mosolyognom kellett, s úgy bólintottam.
-Tudod, hogy mit kell tenned most. -nézett mélyen a szemembe.

-Bemennem oda, eljátszanom a ribit majd valahogy harcképtelenné tenni úgy hogy tudjon beszélni és tudjon is magáról. -daráltam le amit be kellett tanulnom.

-Pontosan. -mosolygott.
-Na nyomás, de vigyázz magadra. -küldött egy puszit, mire én kuncogva indultam meg az, akár a végzetemet is jelenthető ajtó felé. Már majdnem odaértem mikor visszahúzott magához egy rántással, majd az arcomat fürkészve törölt le valamit onnan.

-Csak maradt egy kis vér. -mondta, mire én mellkason csaptam.

-Ez az Jimin. Te aztán tudod, hogy rontsd el a romantikus pillanatokat. -forgattam meg a szemeim és indultam meg a fatákolmány felé.

-De te így szeretsz! -kiabálta utánam félhangosan, mire én csak elmosolyodtam.

Persze, hogy szeretlek.. óh hogy ha tudnád mennyire, te tökfej....

  xXSunnyXx