Egy halom szúrós, tüskés faág csapódott nekem miközben futottam a halvány pont után, ami meglehetősen előttem cikázott.

Még abból a többszázméteres távolságból is ki lehetett venni, hogy fekete pulcsit visel és nagyon ismeri a környéket. Igyekeztem minél jobban koncentrálni az útvonalra, így pár perc után már ki is ismertem az, egykor esetleg telepített, erdőnek a lényét.
Minden harmadik futólépésemnél volt egy fa és azok között egy-egy bokor.

Hamarosan csökkent is a távolság köztem és a célpont között, így már azt is tisztán kitudtam venni, hogy milyen magas és, hogy milyen a testfelépítése. Hirtelen szúrt szemet egy apróbb, alig észrevehető ösvény, ami egy picit elkanyarodott, így bízva a megérzéseimben arra fordultam és kezdtem el sprintelni.

Sejtésem szerencsére beigazolódott és egy rövidebb utat sikeredett felfedeznem, így egy pár lépéssel lemaradva ugyan, de a menekülő sarkában voltam. Kezdett fájni a tüdőm és a fejem is kezdte nem megfelelőnek találni az agyamba jutó oxigént, így mielőtt még elájulhattam volna, szépen rávetettem magamat a kapucnisra és így végig gördültünk a kemény földön.

-Meg vagy. -sziszegtem, de az igazság, hogy szerintem egyikünk sem hitt nekem. Nem tehetek róla, hogy nem meggyőző a hangom..

Ugyan is a drága (amúgy kiszőkített srác) fogta és a hasamba talpalt miután valamilyen csodafolytán sikeredett lábra állnia, így összegörnyedve igyekeztem nem megfulladni a fájdalom és levegőhiány kemény burkában. Azért a gondolatmenetét csíptem, mivel a drága azt hitte, hogy ha még a kezembe is belerúg (wth?) akkor nekem nem lesz annyi lelkierőm, hogy megfogjam a lábát és ismét lerántsam a pihe-puha avarra.

Gyorsan gördültem fölé (már amennyire szúró oldallal lehet) és egy jól irányzott ütéssel behúztam neki, hogy azért tanuljon a dolgokból.

-Nem tanította neked apád, miszerint nem rúgjuk meg a nőket? -kérdeztem kapkodva a levegőt és már rántottam volna fel a földről, mikor egy erős szúrást éreztem az oldalamnál. Mégha picit össze is görnyedtem tőle inkább oldalon rúgtam a srácot és a térdébe taposva hátulról került ismét a földre.

-Te meg ki a franc vagy? -sziszegte miközben a földet köpködte ki a szájából, de megragadva a pulcsiját hátulról felrántva inkább közel hajolva az arcához morogtam a képébe.

-A legújabb rémálmod. -vicsorítottam, de ő fogta magát és arcon köpött. Szemeimet leszorítva álltam egy erdő kellős közepén, teljes izomból tartva egy kis mitugrászt, aki nemhogy csak gyomorszájon talpalt, de még arcon is köpött.

Lassan emeltem fel a kezemet és töröltem le magamról a nyálát, majd kinyitva rá dühös szemeimet vágtam tarkón, így ő szépen összeesett. Egy ideig csak álltam felette lihegve, míg a többiek oda nem értek. Dühösen fordultam meg és néztem szembe a szigorú arcú bandával.

-Ti meg még is MIT MŰVELTETEK!? -kiáltottam el magam, mire mindannyian rám kapták kissé rémült tekintetüket.
-Először is.. TI mégis milyen őrök vagytok, ha nem tudtátok leszedni azt aki elfutott readásul elég látható szerelésben, mivel nem öltözött fűnek. -fordultam a mesterlövész csapathoz.
-Önöket valamennyire megértem hisz másik oldalon voltak, de mikor azt mondtam, hogy szökik a célpont akkor UTÁNNA KELLETT VOLNA MENNI!!! -néztem rá a fegyveresekre dühösen.
-Ti pedig! Nem hiszem el, hogy eddig tartott kicsusszani azon a nyamvadt ablakon. Nem vagytok se kövérek se túl nagyok ahhoz, hogy a legalább két méteres ablakon átférjetek. -ziháltam borzalmasan kiakadva és néztem végig a csapaton.
-Én többet nem csinálok semmit, ha ez még egyszer is megtörténik. -fenyegettem őket az ujjammal, de hirtelen egy picit összemosódott minden így megtántorodva igyekeztem nem hanyatt dőlni az avarban.

Szerencsére senki sem vette észre ahogy elnéztem a még mindig bűnbánó kiskutya szemek meresztő társaságon. Nem.. a fegyveresek nem néztek így rám.

-Igen is. -hajolt meg Kook, mire megráztam a fejemet.

-Hay... inkább vigyük mielőtt még más is ideér. Kitudja, hogy kit küldtek hozzá, hogy megvédje őt. -motyogtam és futtattam ujjaimat át a hajamon, majd elindultam visszafele. Tettem két lépést, mikor az oldalam hirtelen ismét fájni kezdett, csak ezúttal jobban és szúrósabban. Aprót nyögva kaptam oda a fájó ponthoz és igyekeztem egyensúlyban maradni.

-Rin? -kérdezték egyszerre az általam már ismertek.

-Mi van az oldaladdal. -hallottam meg Taehyung aggódó hangját, mire a kezemet elemeltem onnan és az arcom elé emeltem, hogy még a homályon keresztül is láthassam. Ujjaim között kentem szét a piros, meleg, ragacsos anyagot és igyekeztem nem pánikolni, bár ahogy kivettem a többiek azt kezdték csinálni.

-Ha....HaRin? -suttogta elhalóhangon Kook, mire lassan ránéztem, majd mint ahogy a célpont úgy én is összecsuklottam és a földönkötöttem ki.
Szóval megszúrt a kis szemét még pluszba.

"..már rántottam volna fel a földről, mikor
egy erős szúrást éreztem az oldalamnál..."

.....gyorsan állt össze a kép miszerint mikor történt és csak remélhettem, hogy valami kisélű, pici kés volt és nem egy szamurájkard, ami esetleg eret vagy szervet ért.

Lecsukódni készült a szemem és még Jimin aggódó arca sem tudott visszatartani a kellemes sötétségtől. A hangok is kezdtek összemosódni és a történések is. Annyi maradt meg, hogy talán Chim karjaiban igyekszünk az autóhoz amiban Suga van és közben Jin igyekszik megállapítani a dolgokat velem kapcsolatban. Ja meg persze egy mondat.

"Ne hagyj itt kérlek. Szeretlek."

🔰
Ayo! Sajnálom a késést mindenkinek és bár nem érdemlem meg nagyon, deeee *dobpergés* ELÉRTÜK AZ 1K-t!!!!!!!!💓💓💓💓💓💓💓💓💓💓

Remélem, hogy ezek után is még olvasni fogjátok kis irományomat😊

Sry a minőségért, de remélem nem csaptam össze.

Puszik: Sunny🌸