Kimásztam a taxiból és kifizettem a rám osztott részt. A barátaim hozzám csapódtak amint a házunk bejárati ajtajához sétáltam. Kérdezgettek arról mi történt Hoseokkal. Még mindig fel voltam kavarodva az egész miatt.

-----

A szobámban lehámoztam magamról a ruháim, és a szennyes tartóba hajítottam őket. Gyorsan megfésültem a hajam, ezután a fiókos szekrényhez vándoroltam. A pólóm gyorsan magamra húztam, átugrándoztam a fürdőszobába, ezalatt felvettem a pizsamám alsó részét is. Álmosan felkapcsoltam a villanyt, majd nekiálltam fogatmosni. Hajam arrébb löktem, fejem a másik oldalra döntöttem. Szétnyíló ajkaim közül kiesett a fogkefe és hangosan a mosdón csattant.
Teljesen sokkolt állapotba kerültem, amikor megláttam a fájó vörös foltot a bőrömön, ami néhol lila árnyalatú volt. Végigsimítottam ujjaimmal a nyakamon, kissé fintorogva. Megjelölt engem. Beleborzongtam a tudatba, próbáltam lerázni az érzést ahogy az ajkait és a nyelvét nyugtatta a bőrömön a harapás alatt. A szavai… “Enyém vagy” visszhangoztak a fejemben. Ki akartam törölni Hoseokot a gondolataimból, ezért gyors visszatértem a fogmosáshoz, ami bár nem sokat segített, de én megpróbáltam.

Végeztem a lefekvéshez készülődéssel, így az ágyamba bújtam és magamra húztam a takaróm.

Hirtelen rezgést hallottam az ágyam másik oldaláról. Az arcom elé tartottam a mobilom, hogy megnézzem, ki zargat ilyenkor.
Egy sms jött. Hoseoktól.
A szívverésem felgyorsult, rávettem magam hogy megnyissam az üzenetet.

Feladó: Hobi

“Tudod, vetkőzés előtt be kellene húznod a függönyeid. Kösz a showért, kedves. H x”

Kipattantam az ágyamból és az ablakhoz mentem. Kikukucskáltam, a tekintetem egy nagy fekete járművön landolt az utca másik oldalán. Félelem sújtott belém. Hoseok az autónak dőlt, karjait összekulcsolta erős mellkasa előtt. Még a sötétben is meg tudtam mondani hogy arrogáns vigyor volt az arcán. Eltolta magát a járműtől, körbejárta, majd bemászott a vezetőüléshez. Mire észhez kaptam az autó felgyorsulva elhajtott, eltűnt a szemem elől.

- Mibe kevertem magam?...

***

- Jóreggelt Napsugaram. - Az anyukám köszöntött a konyhából amint hallotta hogy jövök le a lépcsőn.
Utálom mikor így hív. A nevem angolul Napot jelent, viszont koreaiul ha a teljes nevem összerakjuk Sun JinHan, annyit tesz: ártatlan. Jah igen... és egy híres Taekwondost is így hívnak. Nem tudom, hogy vajon melyik lehetőség a kecsegtetőbb.

Lefele jövet a tükörbe néztem ami a falon lógott. Meg kellett állnom egy másodpercre hogy vessek egy pillantást a “sebemre” amit alapozóval próbáltam eltüntetni, mivel rövid fazonú hajam miatt teljes rálátása volt bárkinek. Megelégedtem hogy elrejtettem, megtoltam a már nyitott konyha ajtót.

- Reggelt a…

Megtorpantam a sötétbordó hajzuhatag láttán. Ez nem történhet meg.
Mivel anya háttal volt neki, Hoseok szabadon legeltethette sötét szemeit a testemen fel és alá.

- Oh Sun, ez a bájos fiú kint állt és behívtam őt.

Egy vigyor terjedt el az arcán, gödröcskéi mélyen kiemelkedtek.

- Szia Hoseok.- Próbáltam valami udvariasat kikényszeríteni magamból.
- Jóreggelt Napsugaram. - kacsintott, utánozva anya köszöntését, mire csak a szemeim forgattam.
- Anya, beszélhetnék veled egy másodpercre? - kérdeztem fogcsikorgatva.

Egy nyugtalan mosolyt villantottam Hoseokra, mielőtt anyát az előszobába tuszkoltam volna. Ahogy megbizonyosodtam arról hogy már nem hallhat semmit, beszélni kezdtem.

- Miért hívtad be őt? - mérgesen suttogtam.
- Azt mondta hogy egy barátod, ő nagyon édes. - áradozta.
- Anya, ő egy gyilkos is lehetett volna. - szidtam le.
- Persze, de ő nem az. Hobi imádni való.

Ismét a szemeim forgattam. Biztos voltam benne hogy használta nála a “báját”. 

Ujjaimmal a halántékomat dörzsöltem, próbáltam feldolgozni a helyzetet. Nem tudtam kire vagyok mérgesebb, Hoseokra, mert hívatlanul felbukkant, vagy anyára mert beengedte őt.

- Csináltam reggelit. Gyere.

Megfogta a kezem és visszahúzott a konyhába. Hoseok elvigyorodott amikor felé sétáltam és mellé ültem. Egy sóhaj hagyta el a szám amint meleg keze felszaladt a combomon. Ellöktem onnan, csak ő nevetett csendesen. Borzasztó érzés volt hogy mennyire élvezte amikor visszaütöttem. 

Anyukám hátat fordított nekünk, meg akart bizonyosodni arról hogy nem égeti oda a keveréket a serpenyőbe.

- Mmm - Hoseok lágyan mormogott egyet.

Már hajolt felém, kezem a vállára tettem mielőtt még túl közel került volna hozzám.

- Miért vagy itt? - suttogtam élesen.
- Hogy lássalak. - mosolygott.

Kezem elkaptam meleg testétől. Nem szerettem ahogy tartja a szemkontaktust velem. Kellett lennie egy másik oknak amiért feltűnt hívatlanul. Fejem lehajtottam, már nem bírtam ránézni. Kissé “felugrottam” mikor éreztem hogy kezével a fejem újra felé döntötte.

- El akarlak vinni randira holnap este. - mondta.

Megborzongtam szavai hallatán, ez inkább volt kijelentés mint felkérés. Szemeim tágra nyíltak, amikor anyukám egy mosollyal visszafordult hozzánk.

- M-Micsoda? - dadogtam.
- Oh ez csodás lenne, nemde Sun? - áradozott.

Hoseok elvette kezét az arcomtól, hogy újra a térdemen pihentesse az asztal alatt. 

Épp bedobtam volna egy kifogást, amikor anya újra a szavamba vágott.

- Imádná.
- Miért nem hívtál, ahelyett hogy ide jöttél volna? - kérdeztem frusztrálva.
- Mert nemet mondtál volna. - halkan suttogta.
- És miért gondolod hogy most nem mondok nemet? - kérdeztem nyersen.

Szemeivel anyára nézett aki kissé dühös volt amiért nem mondtam elsőre igent. Sosem voltam népszerű a fiúk körében és biztosan mondhatom hogy boldog volt amikor Hoseok feltűnt a küszöbünknél. Számára ez egy álom teljesülése volt, hogy egy jóképű srác elviszi egy randira a lányát. Számomra pedig ez volt a legrosszabb rémálom. Nem elég hogy lett egy borzasztó szívás a nyakamon akaratom ellenére, de látott a fehérneműmben is. Továbbá még a szart is kiijeszti belőlem. Mielőtt tudomásomra jutott volna ez az egész, anyukám és Hoseok lebeszélték az időpontot mikor jön értem másnap. Szám tátva maradt mikor rám vigyorgott.

- Nos, nekem most lépnem kell. Köszönöm a palacsintákat Mrs. JinHan
- Hívj Minjaenek.

Rá mosolygott, majd felállt az asztaltól. Lefagytam amikor lehajolt hozzám és egy puszit nyomott az arcomra.

- Sun, kísérd ki. - anya halkan bátorított.

Morogva álltam fel a székről, anya utána küldött. A konyha ajtaja zárva lendült, az előszobában egyedül voltam Hoseokkal. Nem vesztegette az idejét, egyből nekitolt a falnak.
Testét az enyémhez préselte, hogy helyben tartson. Mindkét csuklóm csapdában volt nagy kezei között. Vigyorogni láttam amikor próbálkoztam növelni a köztünk lévő távolságot, de ő túl erős volt. Magas alakja felém tornyosult.

- Ne. - könyörögtem neki.

Hoseok figyelmen kívül hagyta a tiltakozásom, ujjaival lágyan végig simított az arcomon.
Szája egyenes vonallá préselődött, mikor meglátta, hogy eltakartam a szívást amit ő okozott.

- Lemosod. - morogta a fülembe.

Megkönnyebbültem kicsit amikor bólintásom után eltolta magát, reméltem hogy vége volt a tortúrának és távozni fog… De sajnos nem ez történt. Hoseok közel maradt, puha fürtjei csikizték az arcom amikor egy újabb csókot helyezett arra a helyre ahol az állvonalam és a nyakam találkozik.

- Jó az illatod. - lélegzet fojtva beszélt.

Fájdalmasan felszegezte csuklóim a falhoz, mielőtt csípőjét lassan az enyémhez dörgölte volna. Nyöszörögtem a durva érintkezés miatt, Hoseok egy rekedt nyögést adott ki magából. A fejem előrebukott vállára, úgy éreztem, mintha a lábaim megadnák magukat bármelyik pillanatban. A mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, légzése felgyorsult.
Mire feleszméltem, már elengedett. Elfordítottam a fejem hogy lássam az ajtóban.

- Viszlát holnap este, Napsugaram.

Rám kacsintott, utána elment. A fejem kavargott és lecsúsztam a falnál hogy leüljek a földre.

Itt is a második rész. Lehet, hogy még ma kint lesz a harmadik is. Meglátjuk.
By.🍪